Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-4-5-1938.djvu/3

51

helyt ez az elnevezés a Sátán szervezetére van alkalmazva. (Jeremiás 51:41) Azért mondja a prófécia:, ... neki kell ... hogy alávetve legyenek, míg be nem következik az ő földje (Sésák) bevételének ideje." (Van Ess) Ebben a próféciában alkalmazott „ideje" szó Babilon neve megváltoztatásának idejét jelöli meg. Nabukodonozor halála után a két nemzedék „ideje" bekövetkezett, amiről a prófécia tesz említést. A kép ezen a helyen tehát változik és jelenleg Sátán szervezetére, az úgynevezett Babilonra vonatkozik. Nabukodonozor jövendöléseinek utóbbi része elvitathatalan bizonyítékul szolgál ezen pontot illetőleg. Nabukodonozor maga sohasem veszítette el világbirodalmát s nem is láthatta „földjének idejét", mivel még annak bekövetkezése előtt meghalt és letűnt a képről. Nabukodonozor mindaddig azonban egy más és nagyon fontos események bekövetkezésének vázlatát ismertette: Jézus Krisztus örökélettel van felruházva és a világ feletti uralom végét sosem láthatja meg. Jézus Krisztus dicsőségben fog uralkodni az ezer év végéig, amely evégett lett meghatározva, s utána pedig átadja királyságát Atyjának, Jehova Istennek. — Jelenések 20:4—6; Korinthus I. 15:24-28.

⁵ A prófétai dráma ezen részének teljesülésekor következik be „földje (Sésák) ideje is"; Armageddon végezetével, az Isten „szokatlan cselekedete" után. Bekövetkezik, amidőn Jézus Krisztus, a nagy igazoló, elpusztítja Sátán látható szervezetének politikai, kereskedelmi és katonai haderejét, valamint az összes láthatatlan hadi szervezeteket, Góggal és Sátánnal együtt, amint írva van: „Sésák (Babilon, melynek feje és királya az ördög) királya pedig ezek után iszik". (Jeremiás 25:26) Sátán szervezete a vallás, amely magábanfoglalja annak politikai, kereskedelmi, hadászati és többi részét. Mi fog következni ennek az istentelen rendszernek pusztulása után? „Szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok (angol Biblia: használják őt), mondja Jehova prófétája. (Jeremiás 27:7) Az itt említett „nagy királyokat" a méd Dárius és perzsa Círus „napkeleti királyok" példázzák, azaz Jehova Isten és Jézus Krisztus (Lásd a folyóirat 1935. évi példányát) Dárius és Círus kelet felől jöttek s a médek és perzsák, valamint a velük szövetséges nemzetek hadseregeit Babilon ellen vonultatták, amely felett abban az időben Belsazár, az ördög látható képviselője uralkodott. — Ésaiás 21:2, 22:6; Dániel 5 :28, 30; 6:1; Jelenések 16:12.

⁶ Azokhoz, akik Jehovával és Jézus Krisztussal kapcsolatban állanak, vagy akik Jehova szervezetének tagjai, tartoznak a „mennyei seregek" is. (Jelenések 19:14) Ezek használják Sátánt, a Belsazárban példázott babiloni királyt, éspedig úgy, hogy Jehova nevének dicsőséges igazolása végett teljesen elpusztítják. Éppen ezen "szolgálat" vagy „használat" végett hagyta Jehova életben Sátánt és megengedte tevékenykedését a hatezer éven keresztül, hogy az ördög mindent szabadon megtehessen, utána pedig bizonyságot tétetett a maga nagy nevéről, melyet Jehova „szokatlan munkája" követ, amely teljesen elpusztítja az ördög szervezetét. Mielőtt Jehova megkezdené „szokatlan munkáját", egy „rendkívüli munkát" végez, illetve világszerte hirdetteti a Sátán vallásrendszere s általában szervezete ellen irányuló támadását; s mindez a már régen bejelentett isteni kijelentés teljesüléseképpen történik: „Hogy nevemet hirdessek az egész földön." — Mózes II. 9:16.

⁷

Jehova arra készteti a nemzeteket, törzseket és nyelveket, hogy magukat Jézus Krisztus uralmának alávessék, s aki azt megtenni vonakodik, el kell pusztulnia. Ezt ama üzenet jelentette be, melyet Isten utasí-

tására Jeremiás próféta kellett hogy ismertessen: „Azt a nemzetet és azt az országot pedig, amely nem szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és aki nem teszi nyakát a babiloni király jármába: fegyverrel és éhséggel és döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja Jehova, míglen kiirtom őket az ő kezével." — Jeremiás 27:8.

⁸ Jehova már kezdetben tudta, hogy milyen lesz a végeredmény, azért várt a maga jónaklátott idejéig, amidőn támadást intéz a lázitók ellen. Tudta már előre, hogy egy nemzet, sőt maga a „kereszténység" sem fog önként meghajolni Krisztus, a világ jogos uralkodója előtt. (Ésaiás 8:14; Péter I. 2:8) Nemkevésbé figyelmezteti a nemzeteket és Krisztus előtt való meghódolásra inti, mert ellenkező esetben el fognak pusztulni; ez azért történik, nehogy mentegetődzhessenek, mintha semmiről sem tudtak volna. A felekezetieskedők az úgynevezett „keresztény vallást" gyakorolják, elvetették Jézus Krisztust a királyt és megalkudtak Sátán szervezetének többi elágazásával, miszerint a földön saját kényük kedvük szerinti kormányzatot alakítanak. (2. zsoltár 6—12) Valamennyi nemzet, az úgynevezett „keresztény" nemzeteket is beleértve, Isten és Jézus Krisztus vezetése alatt álló királysága ellen foglalt állást; legrosszabb közöttük azonban a „kereszténység", mivel magát keresztényinek vallja, miáltal sokakat megtéveszt és gyalázza Isten szent nevét. Jehova az ókorban Nabukodonozort használta az izraeliták megbüntetésére, akik neki kellett hogy engedelmeskedjenek. Ma Jehova a Nabukodonozorban példázott Jézus Krisztust alkalmazza a nemzetek, különösen a „kereszténység" megbüntetésénél, amely hallgatag szövetséges viszonyban áll az Úr iránti engedelmességre. Mimódon fogja megbüntetni? A próféta mondja: „Fegyverrel és éhséggel és döghalállal", s ez mind a pusztulás jele. Ez arra vall, hogy Jehova körülveszi az ellenség bástyáját, hatalmas szolgája, Krisztus által, aki gondoskodni fog arról hogy senki ki ne menekülhessen. (Jeremiás 25:35) Az Úr bekerítette az ellenséget és Armageddonkor nem fog neki megkegyelmezni. Harcvonalát áttörni senki sem képes, mindnyájan elpusztulnak.

⁹

Isten először az izraelitákat, majd a pogányokat figyelmeztette, amint az ennek a fejezetnek 3-ik verséből kitűnik. A vezetők úgy a zsidókat, mint a körülöttük élő nemzeteket a maguk iránt való engedelmességre bírták. Amidőn Isten figyelmeztette őket Jeremiás próféta által, megmondotta a népnek, hogy nehallgassanak azok tanácsára, akik magukat bölcseknek tartják: „Ti azért ne hallgassatok a ti prófétáitokra, se jövendőmondóitokra. (Miniatűr: ábránd) se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztőitekre, akik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak." (Jeremiás 27:9) Jojákim és utána Sedékiás, zsidó támogatóik és a vallásvezérek Egyiptomtól reméltek segítséget. Lehetetlennek tartották, hogy Egyiptom meghátrálhatna Babilon előtt s azért ők (zsidók) nem számítottak avval, hogy Nabukodonozor valahais leigázhatná őket. A nép ily felvilágosítást nyert a vallás- és politikai vezérektöl, mivel ezek arra bírták és elhitették vele, hogy Egyiptomtól kérhetnek segítséget, melyet meg is fognak kapni azért, mivel Jeruzsálem sikerrel fog tudni ellenállni a babiloni királynak. A nép, mellyel elhitették, amit ezek a magukat bölcseknek tartó férfiak és próféták mondottak, arra a véleményre kellett hogy jusson, miszerint a Jeremiás próféta által hirdetett üzenet nagyon csodálatos és az általa végzett munka szokatlan volt. A pogány nemzetek vezetői és Jeruzsálem környékén élő népek előtt Jeremiás próféta és az általa végzett munka szintén nagyon szokatlannak kellett hogy