Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-4-5-1938.djvu/10

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2023. június 18., 10:42-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


58
                 Az Ő „műve" és „cselekedete"
                         V. rész
            „Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14

JEHOVA gyakran tökéletlen embereket használ üzenete közvetítésére. Az a tény, hogy valakit Isten felhasznál, még nem bizonyítja, hogy az illető tökéletes vagy hibátlan. Mindazáltal Isten előtt csak az lehet kedves és csak azt használja fel eszközeként, aki lojálisán és hűségesen ragaszkodik hozzá. Testileg senki sem tökéletes, mindazáltal szívben lehet tökéletes; vagyis tudja és kell hogy szeresse Istent, ha a Legfelségesebb tetszését elnyerni óhajtja. Ez Jehova iránti önzetlen odaadást jelent. Amit az emberek Isten szolgájáról gondolnak, egyáltalán nem fontos. A hűséges szolga mindig arra gondol, hogyan nyerheti el az Úr tetszését, minden egyéb mellékes számára. Jeremiás ilyen fajta ember volt. Más hűséges férfiak, akiket Jehova prófétáinak választott és üzenetének a néppel való közlésére felhasznált, szintén ilyenek voltak, illetve szívbéli tökéletesek és a mindenható Istenhez önzetlenül ragaszkodók. Mivel pedig hűségesek voltak Istenhez, az ördög és látható képviselői elkeseredetten harcoltak ellenük, és az ördög az embereket e hírnökök és az üzenet megvetésére csábította. A hivő emberek minden időben ily úton kellett járjanak, mindig gyalázatot kellett szenvedjenek. S az eredmény még ma is az, ami régen volt; aránylag csak kevesen hallgatnak és figyelnek Isten igéjére. A leginkább büntetésre méltók azok közül, akik az embereket Jehovától eltérítették, a vallásoskodók. Júda és Jeruzsálem népéhez beszélvén, mondotta Jeremiás: „És elküldte Jehova ti hozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra." — Jeremiás 25:4. 2 Jehova már Jeremiás előtt Hóseás, Mikeás, Sofonás prófétákat és más szent és hivő férfiakat támasztott prófétáiként és küldte ki üzenete közvetítésére. Tizenkét évvel azután, hogy Jeremiás a reábizott üzenetet közvetitette, Ezékiel lett prófétává választva és a Káldeusokhoz küldve. (Ezékiel 1:1—3). S ezért így szólt Jeremiás a népnek: ,Az Úr idejében elküldötte hozzátok prófétáit: ti azonban nem hallgattátok és füleiteket sem hajtottátok hallásra.' Éppen ez a helyzet ma is. A „kereszténység" népeinek sok kedvező alkalma volt az igazság meghallgatására; de aránylag csak ke-}}|

vesen hallgatták meg, s ennek oka az, hogy az ördög a papság és a vallásoskodók által a népet rábeszélte, hogy Isten üzenetét megvetéssel kezeljék. A papok a Jehova Istent megillető tiszteletet és dicsőítést kívánják, s ezért gúnyolják az ő üzenetét és hírnökeit. De a felvilágosodás e napjaiban a népnek is viselni kell az igazságtalanság ráeső részét, mert alkalma van a hallásra. Ha az emberek elmulasztják vagy megtagadják az igazság meghallgatását, nagymértékben felelősek. 3 Jeremiás ismételten emlékeztette a népet a régi próféták figyelmeztetésére, hogy hagyják el helytelen útjukat és térjenek az igazság útjára: „Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan gonosz utaitokról és gonosz cselekedeteitektől, hogy lakhassatok a földön, amelyet Jehova adott nektek és atyáitoknak öröktől fogva örökké." (Jeremiás 25:5) A zsidók vallását gyakorló vezérek a nép elé állottak, és ünnepélyes ábrázattal és remegő hangon mondották a népnek: „Mi az Ábrahám fiai vagyunk, és ti is Ábrahám leszármazottai vagytok. Isten előbb bennünket választott ki, s mi tudjuk, hogy Isten nem küld nekünk és nektek üzenetet egy Jeremiáshoz hasonló közönséges emberrel; az általa hozott üzenet nem méltó a figyelemre." De az a tény, hogy ezek az emberek test szerint Ábrahám leszármazottai voltak, nem biztosította őket, hogy sohasem lesznek kiűzve az Ábrahámnak és magvának igért földről. A dolgot az apostol ihletett szavai világítják meg, aki így szólt: „Nem mindnyájan izraeliták azok, akik (a testi) Izraeltől valók, sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók: hanem Izsákban neveztetik néked a te magod Azaz nem a testnek fiai az (előképben Ábrahám által példázott) Isten fiai, hanem az (Ábrahámnak tett) ígéret fiait tekinti (szellemi; magnak." (Róma 9:6—8) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, igéretnek gyermekei vagyunk." (Gal. 4:28) „Eként a hitből valók áldatnak meg a hívő Áhrahámmal." (Gal. 3:9) Valaki magát zsidónak állíthatja: de ez még mindig nem bizonyítja, hogy ő tényleg zsidó. A Szentirás értelmében az a zsidó, aki Jehovának van szentelve és Jehovát tényleg szolgálja és dicsőiti.

4 A csaló zsidó papsághoz hasonlóan állítja ma is