Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-1938.djvu/9

41

⁴ A Felséges elsőízben Mózesnek mutatkozott be JEHOVA néven, amely név teremtményeivel való szándékára utal. Mózes útján közölte, hogy ő Jehova, az örökkévaló; magát nem nevezte voltnak, vagy olyannak, aki ezután lesz, hanem VAGYOK-nak nevezte magát, azt mondta, ez az ő neve mindörökké, s ez az ő emlékezete nemzedékről nemzedékre. (Mózes II. 3:14, 15; 6:3) Egyiptomban Jehova ama kép továbbalakítását végezte, amidőnis hangsúlyozta választott népe megmentésének és nagy neve igazolásának fontosságát, valamint azon eszközt, amely útján azt a szabadítást eszközölni fogja. Jehova utasította Mózest tegyen előkészületeket a pászkára, amit egy kitűzött napon kellett megtartani, t. i. nizán hó 14-én, aminek fontosságát azzal hangsúlyozta ki, hogy ez a hó lett az év kezdő hava. Isten a pászka elfogyasztása után következő eseménnyel akarta bebizonyítani az ördögnél és az ő angyalainál nagyobb hatalmát. Az első hó 10-ik napján minden családnak egy ép hibátlan bárányt kellett választania és a hó 14-ik napjáig magánál tartania. Ezen az utolsó napon kellett megölniük a bárányt s kellett vérével befecskendezniök házuk ajtófeleit, húsát megsütniük és kovásztalan kenyérrel együtt enniök; s azoknak az elsőszülöttei, akik híven teljesítették Jehova Istennek ezen parancsát, oltalmaztattak meg, amidőn mások elsőszülöttei elpusztultak. Minden házban, ahol nem volt látható a vér fecskendezése az utasítás értelmében, meg kellett halnia az elsőszülöttnek, ami meg is történt.

⁵ Mózes ebben a prófétai drámában Jézus Krisztust a nagy prófétát, az ember megváltóját példázta, aki engedelmeskedett Isten parancsának. (Mózes V. 18:18, 19; Apcsel. 3:22, 23) A leölt bárány Jézus Krisztust, „Isten bárányát" példázta, „ aki elveszi e világ bűnét." (János 1:29) Az ajtófelekre hintett vér Jézus Krisztus vérét példázta, amely azoknak szolgál védelméül és a haláltól való megváltásul, akik hisznek benne. Emiatt mondotta Isten a népnek Mózes útján: "Ha látni fogom a vért, elkerüllek benneteket; és nem lesz csapás köztetek vesztetekre." (Mózes II. 12:13, angol-f.) Nizán 14-én éjszaka Jehova angyala végigvonult Egyiptomon és az isteni ítéleteket egyiptom elsőszülöttein végrehajtotta, ahol a bárány vére nem volt látható s azok az elsőszülöttek mind meghaltak. Azután következett Izrael szabadulása Egyiptomból. Később az izraeliták Jehova parancsára évente tartoztak megünnepelni a pászkát Jehovára, a Felséges nevére való emlékezetül. — Mózes II. 12:14.

⁶ Isten ott Egyiptomban kötötte meg Mózes útján a törvényszövetséget az izraelitákkal és a Sinai hegységénél, ahova az izraelitákat vezérelte, ezt a szövetséget felavatta és megerősítette. Ez a szövetség Jehova nevének igazolására mutat, amidőnis egy népet választott ki a maga neve számára. Ez a törvényszövetség oly pajzs vagy korlát volt, amely hivatva volt megőrizni az ördögvallástól vagy ördögimádástól az izraelitákat Jézus Krisztus, az ígéret magvának eljöveteléig. A törvényszövetség felől áll megírva: ,,A bűnök okáért adatott, amíg eljön a Mag (Krisztus, akinek az ígéret tétetett)"; ... a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazoljunk meg." (Galatab. 3:19, 24) Azok az izraeliták, akik a törvényszövetség rendelkezéseit lelkiismeretesen megtartották, oltalmaztattak meg Jézus Krisztus eljöveteléig, aki a prófétai kép előképét teljesíteni fogja. Azok az izraeliták, akik a Mózes útján adott törvényhez hívek maradnak és Jézus Krisztus eljövetelekor híveknek találtatnak, Mózesről Krisztusra szállnak át és egy részévé lesznek, illetve lettek „a Jehova nevéért kiválasztott népnek". — Apcsel. 15:14.

Teljesülés

⁷ Jehova a kitűzött időben Jézus Krisztust a világra küldte. Ez a kép beteljesítése volt, amely kép Mózes útján szereztetett, amidőn Jehova őt Egyiptomba küldte. Amiképpen Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy Jehovának hírnevet szerezzen s magának egy népet megváltson és megszabadítson, s másodsorban mindazokért megadja a váltságdíjat, akik az Úrban hinni és neki szolgálni fognak. Jézus is Atyja nevében jött, hogy Atyja akaratát teljesítse s emiatt védelmezte Jehova nevét, amint írva állott felőle: "Hogy a te akaratodat cselekedjem, ezt kedvelem; a te törvényed az én szívembe van írva." (40 zsoltár 8; János 5:43; 10:25; 17:6) Éppen úgy, ahogyan Mózes hű bizonyságot tett Egyiptomban Jehova nevéről, Jézus Krisztus, Isten szeretett fia is bizonyságot tett Atyja nevéről földi tartózkodása alatt. Miután Jézus a kép ezen részét teljesen teljesítette, a prófétai dráma azon részének teljesítéséhez kezdett, amit az Egyiptomban leölt bárány példázott. Mózes nem öletethetett meg, hogy a prófétai drámában való további szerepét is teljesíteni tudja; tehát a báránynak kellett megöletnie helyette, ennek a báránynak leölése példázta Jézus Krisztus halálát.

⁸ Jézus megünnepelte a pászkát tanítványaival, úgy, ahogyan Jehova megparancsolta. Ez volt az utolsó pászka. Jézus beigazolta hűségét, kitartott Isten előtt ártatlansága mellett s ezáltal bebizonyította, hogy Sátán hazug, s hogy az Isten igaz és minden dicséretre méltó. Jézus tehát azon a ponton volt amidőn vérét gyalázatos módon kiontották, mivel bűnös helyett mint bűnösnek számított halt meg, keresztre feszíttetvén.

Az Úrvacsora elrendelése

⁹ Jézus tudta, hogy rövidesen megölik s hogy erről az eseményről értesítenie kell tanítványait Atyja szándékának megfelelően, s általuk az ugyanazon drága hitből való, utánuk következőket. Emiatt cselekedett az alább megírtak szerint: ,,Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtörő és adá a tanítványoknak és monda: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." — Máté 26:26-28.

¹⁰ Lukács feljegyzése ugyanezen eseményről Jézus kijelentését így jegyzi fel: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lukács 22:19) Ugyanezen eseményről írva, így szól az apostol: "Ez a pohár az újtestamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre; Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és ürítitek e poharat, az Úr halálát hirdetitek, amíg eljövend." (Korinthus I. 11:25, 26) Az Úr itt nyilván annak szükségét tárta tanítványai elé hogy végül mindazok, akik az ő testtagjai lesznek, így a királyi „nemzedékhez tartoznak, hasonló, pályán tartoznak járni, s ha így évente résztvesznek az Úrvacsorában, - az ő halálára emlékeznek s tudatában kell annak lenniök, hogy biztosan részt kell venniök ebben az áldozati halálban, ha vele kívánnak élni Jézus teljesen ismerte Jehova szándékát s így azt is tudta, hogy mindazok, akik vele egyesülni fognak mindhalálig tartoznak megőrizni ártatlanságukat és hűségüket Isten iránt s így Jézussal áldozati halálában egyesülve, résztvehetnek az ő királyságának dicsőségében. Az Úrvacsorának Jézus Krisztus részéről történt ezen beiktatása közvetlenül a pászka elfogyasztása után történt s ennek az Úrvacsorának éventei megtartását parancsolta meg Jézus az ő tanítványainak.