Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-1938.djvu/4

36

annak lakosaira. Hasonlóan beszéltek ily alkalommal a hű apostolok is a bíróságnak: ."Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, itéljétek meg: mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Apcsel. 4:19, 20) Így az igaz és helyes út meg van jelölve Jehova mostani hű tanúi számára.

²⁴ Isten a mult hű embereiről szóló feljegyzést kétségkivül azért iratta meg, hogy a feljegyzett tények az Úr most földön élő hű tanúi számára például, segitségül és bátoritásul szolgáljanak. Az utóbbi hónapokban a túlzó vallásiaskodók ösztönzésére Isten sok hű szolgáját elfogták és bíróság elé állították. Noha ezek a hű tanuk ártatlanok, mégis elítélték őket, mégpedig oly tanúvallomások alapján, amelyek vagy hamisak, vagypedig teljesen jelentéktelenek voltak és nem tartoztak a vád tárgyához. Így elítélték és bezárták őket minden jogos ok vagy mentség nélkül. Néhányat elítéltek közülük anélkül, hogy egyetlen tanút kihallgattak volna. Isten az ilyen hű tanuknak megbizható zsinórmértéket adott, s aki ezt az isteni vezetést követi, örvend, attól függetlenül, hogy a birósági határozatok hogy alakulnak. Minden igy megvádolt gondoljon arra, hogyan viselkedett Jeremiás próféta és hogyan viselkedtek később János, Péter és más apostolok. Hadd tudja meg a bíróság és a hallgatóság is, hogy Isten parancsot adott az ő üzenetének a néppel való közlésére. Nyugodtan és megfontoltan mondjuk lényegileg a következőket: "Ha engem a mindenható Isten parancsai iránti engedelmességért elitélnének és megbüntetnének, az telyesen helytelen és igazságtalan lenne és ezáltal Isten ellen harcolnának. Amit mondok és mondottam, senkinek sem árt. De ha elitélnek mert önöket jószándékkal, figyelmeztetem, amint azt a mindenható Isten megparancsolta, ezáltal nagy felelőséget vesznek magukra. Ezért Isten előtt félniük kell, és az ő leszámolásának a napja közel van. Én teljesen ártatlan vagyok és semmi jogtalánságot sem-követtem el, és "kötelességem önöket figyelmeztetni, hogy ha elitélnek, Isten ezt tudomásul veszi. Önök pedig kell viseljék a következményeit; mert senki se állhat sokáig ellene a mindenható Istennek.

²⁵ Ehhez a ponthoz érve, a bíróságnak dönteni kellett a Jeremiás ügyében. Úgylátszik, hogy a nép közül egyesek, akik a tárgyaláson jelen voltak és Jeremiást hallották, szintén hozzá akartak szólni s a bíróság figyelmesen meghallgatta a mondanivalójukat. Kellő megfontolás után a bíróság hozzájárult a köznép indítványához és azután a papsághoz fordult, amely álnok szívvel ott állott és Isten hű tanújának az életére tört. A bíróság Jeremiást ártatlannak mondotta ki: „És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és a prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert Jehovának, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!" — Jeremiás 26 :16,

²⁶ A jelenlévő papok azonban még nem voltak megelégedve. Továbbra is Jeremiás életére törtek és erre az egész befolyásukat érvényesíteni akarták a bíróságnál. A bíróság tagjai még mindig ingadoztak, míg a többiek már világosan látták, hogy melyik oldalon van az igazság. Egy Ahikám nevű fejedelem szintén jelen volt. Ez valószínűleg tagja volt a Jeremiást kihallgató bíróságnak. (24. vers) Jeremiás mellé állott, és a bíróság végső döntése kétségkívül Ahikám befolyására jött létre. A bíróság figyelembe vette, hogy Jeremiás Istennek szolgált és Isten nevében beszélt, s ezért nem volt hajlandó figyelembe venni a vérszomjas papság követelését. Bizonyára oka van az isteni feljegyzésnek, amely szerint a bíróság helyt adott Jeremiás védekezésének. Ez pedig az, hogy általa mintapéldát vagy irányadó

esetet teremtsen, amelyre, korunk bírói támaszkodhatnak. Ama tény által pedig, hogy a mai bírák legalább is sokan közülük — nem követik ezt a mintapéldát, a klérussal együtt vérbűnt vonnak magukra. Azok a bírák, akik engednek az alattomos papság befolyásának, azokkal egyenlők, kiket Jeremiás "a nyáj vezéreinek" nevez, s az ilyenek osztozni fognak a papság sorsában. (Jer. 25:36) Hogy magukat amennyire lehet takarják, a New jerseyi és egyes más vidékről való hivatalnokok közül sokan, nem engedik meg Jehova tanúinak, hogy a Szentirásból bebizonyítsák, miszerint a mindenható Isten parancsára járnak házról- házra és hirdetik Jehova üzenetét. Ezek a hivatalnokok ahhoz ragazkodnak, hogy a törvényszék előtt csak egyetlen tény és kérdés jön számításba, vagyis: „Elmulasztott vagy megtagadta a vádlott eleget tenni a felhívásnak, hogy előbb rendőri engedélyt szerezzen magának? Ha igen, akkor a vádlott hibás az ország kereskedelmi törvényének az áthágásában s ezért megkell büntetni." Az ilyen hivatalnokok nemcsupán beleütköznek az amerikai szabadságokmányba. az Egyesült-Államok és New Jersey alkotmányába, amelyek jogot biztosítanak a mindenható Isten szolgálatára, hanem méghozzá az emberek törvényét fölébe helyezik a mindenható Isten törvényének s nyiltan és káromlóan kigúnyolják Jehova nevét. Vegyék tudomásul, hogy Isten nem hagyja figyelmen kívül, megérdemelt fizetés nélkül eljárásukat. E hivatalnokok közül sokan keresztényeknek és az Úr követőinek vallják magukat. Éppen ezért kötelesek tudomásul venni a jövendöléseket, amelyeket az Úr az ő igéjében feljegyeztetett. Jehova sohasem változtat meg egy szabályt valamely személy kedvéért, legyen ez a személy pap, egy magas bírói tisztviselő, politikus vagy egy közönséges ember. Vannak hivatalnokok, akik még azt is megteszik, hogy a kat. egyház főbb állásában lévő férfiakat megkérdezik, vajjon a vádlottra tervezett bűntetés elég magasra van szabva. Azt is meg kellene kérdezzék a vallásiaskodóktól, akik Isten szolgáinak vallják magukat: Mit mond a Bibliátok, mi volna szerinte a helyes teendő?

²⁷ Mielőtt Jeremiás esetében ki lett volna mondva az ítélet, megengedték a község idősebb embereinek, hogy a bíróságnak és a népnek beszéljenek. Jeremiás törvényszéki tárgyalása kétségkívül nagy port vert fel, és az eredmény az lett, hogy a népnek egy része Jeremiás pártjára állott. Egyes éltesebb és mérsékeltebb gondolkozású férfiú ,,vén“-nek van nevezve. A feljegyzés így szól: „felkelének az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyűlt népnek, mondván ..." (Jer. 26:17) Mivel ezek a férfiak zsidók voltak, akiknél a Szentírás ismerete kötelező volt, nyilvánvalóan ismerték a mult eseményeit. A vének különböző véleményen voltak. De a beszélők egyike arra hivatkozott, ami Ezékiás idejében történt és többek között így szólt: „A móreseti Mikeás (angol átdolg. Biblia szerint: Micaiah, aminek jelentése: ’egy aki Jehovához hasonlít', tehát Isten szolgája) prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregek Jehovája: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be." (Jer. 26:18) Mikeás vagy Micaiah nagyon fontos üzenetet hirdetett, ahhoz hasonlót, amelyet Jeremiás közölt a néppel. Azért miattatok mezővé szántatik a Sion és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé." (Mikeás 3:12) Az itt beszélő vének rámutattak a bíróság és a nép előtt, hogy a Jeremiáséhoz hasonlóan hozzájuk intézett jövendöléseket meg kell szívleljék, s azután bízzák az Úrra annak eldöntését, hogy kit kell megbüntetni.