Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu/14

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2023. november 20., 15:51-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


30
3 A templomi szolgálaton résztvevő és azt támogató jeruzsálemi vallásoskodók nagyon sértve érezhették magukat, mert Jeremiás mások jelenlétében adta tudomásukra, hogy Isten ítélete rövidesen végre lesz hajtva felettük. A zsidó vallás eme képviselői, különösen a papok azt következtették, hogy a Jeremiás által hirdetett üzenet lázításra alkalmas, tehát felforgató s ezért Jeremiást el kell némítani. Valószínüleg így szóltak: „Mint Izrael vezérei és tanítói miért hagynánk magunkat és a népet nyugtalanítani egy ilyen ember által, mint Jeremiás? Éppen így felháborodnak ma is a papok és a nyáj vezérei — akik a vallást személyes haszonlesésből gyakorolják — a Jehova tanui által hirdetett isteni üzenet hallatára. A felháborodott klérus a bíróságokat annak megállapítására készteti, hogy a Jehova tanúi által hirdetett üzenet felforgató és lázító és alkalmas arra, hogy az állam békéjét és nyugalmát megzavarja, miértis az üzenetet hirdető tanukat meg kell büntetni és az üzenet hirdetését be kell tiltani. Isten azt akarja, hogy a vallásoskodók ne mentegetődzhessenek tudatlansággal vagy az ellenségeire következő haragjának a nem ismerésével. Ezért parancsolja tanúinak, hogy Jeremiáshoz hasonlóan szóljanak hozzájuk: ’Ha nem hallgattok az Úrra és nem jártok az általa megjelölt úton, akkor Isten cselekedni fog, amint bejelentette. A felelősség titeket terhel. A mai vallásoskodóknak kezükben van a Biblia. Isten igéje. S amidőn most figyelmeztetve vannak, hogy a Biblia az egyedül megbízható vezető s hogy az Istennek a Szentírásban feljegyzett parancsai iránti engedetlenségükkel önmaguk ellen tesznek bizonyságot és sohasem mondhatják, hogy nem tudták, Isten mit szándékszik tenni velük; s ez különösen áll akkor, ha külön figyelmeztetve voltak a jövendölésekre. Isten már évekkel Jeremiásnak az üzenettel Jeruzsálembe való menetele előtt gondoskodott róla, hogy a törvénykönyvet megtalálják és nyilvánosságra hozzák. És a király felolvastatta a nép hallattára és a nép beleegyezett, hogy engedelmeskedni fog. (Kir. II. 22:3—20; 23:1-3) Éppenúgy gondoskodott Isten arról, hogy az ő szolgái 1918 előtt negyven éven keresztül az „Illés munkát" végezzék, miáltal a néppel Isten országának az üzenetét közölték. A „kereszténységnek" évek óta birtokában van a Biblia és az utóbbi 50 év folyamán a Bibliák, könyvek és traktátusok milliói lettek a nép kezébe helyezve, amelyek mind Istennek a föld népeire vonatkozó feltett szándékát bejelentő bibliai jövendölésekre utalnak. Krisztus Jézusnak 1918-ban történt templomához jövetele óta a könyvek és traktátusok százmilliói lettek elterjesztve a nép között. Ezek által különösen a „kereszténység" figyelme lett Jehova kinyilatkoztatott szándékára irányítva, hogy Krisztus Jézus útján minden az ő országa ellen irányuló ellenállást megsemmisít. A „kereszténység" tehát már figyelmeztetve lett és még mindig figyelmeztetve van az üzenet által.
4 Izrael előképi nép volt; s a jövendölés valóban a „kereszténységre" vonatkozólag lett feljegyezve és hirdetve, az ellenjelképi népre, amely Isten népének valja magát. Jehova így szól most hozzájuk: 'Ha nem hallgattok reám, meg foglak büntetni.' Miért figyelmezteti őket Isten oly nyomatékosan, ha úgyis kijelenti: „De nem hallgattatok"? Ez azért történik, hogy kellőképpen figyelmeztetve legyenek s azért a saját igazságtalanságuk következményét viseljék. Rajtuk kívül senki más nem felelős az eljövendő pusztulásukért. Isten szolgái csak úgy tesznek eleget felelősségüknek, ha a „kereszténységnek" hirdetik Isten figyelmeztető üzenetét a megbízás szerint. (Ezékiel 33:8—12) Senki sem állíthatja majd joggal, hogy Isten elhamarkodta az ítéletet.
Nem mondhatják, hogy Isten nem türelmes. Jehova alaposan figyelmezteti őket és időt enged a megbánásra. Ezért a „szokatlan munka", a bizonyságtevő munka tovább folytatódik addig az ideig, amidőn Isten a megsemmisítést megkezdi.
5 A jeruzsálemi vallásoskodók nagyon büszkék voltak a templomra. A róm. katolikus hierarchia és vallásos támogatói szintén nagyon büszkék az úgynevezett „katolikus egyházra" és förtelmesen épített katetrálisaikra. Isten Izraelt népévé választotta. A róm. kat egyház viszont önként Isten népének a szerepébe lépett. Mint egykor az izraeliták, úgy a kat. hierarchia is büszkén mutat látható „egyház"-épületeikre. Erre utal Ezékiel próféta is, aki így szólt: „Mondd meg az Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Imé, én megfertéztetem szenthelyemet, erősségeteknek kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát; és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el ... mikor ez eljő, megtudjátok, hogy én vagyok Jehova Isten." (Ezékiel 24:21—24) A róm. kat. hierarchia-szervezet pontosan úgy viselkedik, mint egykor Jeruzsálem vallásoskodói viselkedtek. Jehova most végső figyelmeztetést vagy ultimátumot intéz hozzájuk, mondván: „Ha nem hallgattok reám, ... úgy cselekszem e házzal mint Silóval cselekedtem." Az igazság ezen szavai oly szokatlanok voltak Jeruzsálem vallásoskodói előtt, hogy a dolgot hihetetlennek tartották. Valószínűleg így következtettek: „A mi templomunk nem csupán egy sátor, egy ideiglenes lakhely, mint az atyáink idejében Silóban volt. Ha Isten az ő nevét viselő ezen templomot leromboltatná, hozzájárulna, hogy az ő neve gyaláztassék; egy ily feltevés azonban esztelen. Ez az állítás sokkal szokatlanabb, mintsem annak hinni lehetne, ezért nem is hiszünk ennek az embernek, ennek a Jeremiásnak, aki ilyesmit összebeszél." A „kereszténység" vallásvezérei ma hasonlóképpen következtetnek. A papság egy legyintéssel intézi el azt a gondolatot, hogy pusztulás következne rája és így szól: „Jehova tanúi kommunisták, akik a vallás ürügye alatt működnek." Így az igazság hirdetése miatt Krisztus Jézusra és tanítványaira szakadó gyalázat most Jehova készséges tanúira hull.
6 Jehova kijelentette továbbá, hogy Jeruzsálemet „a föld minden nemzetének átkává teszi". A vallásos zsidók nem hitték el ezt a kijelentést. Isten azonban keresztül vitte feltett szándékát pontosan úgy, amint azt előre bejelentette. Izraelt azóta is minden nemzet átkozza és szidalmazza, s Armageddonkor minden nemzet átkozni fogja a „kereszténység" vallásoskodóit. Isten „szent nemzete" és az igazságot hirdető minden jóakaratú ember bejelentik most Isten átkát a „kereszténységre", amint nekik meg lett parancsolva; s mert Isten parancsainak engedelmeskedve ezt teszik, Jehova tanúit a papok és nyájaik előkelői nagyon rossz megvilágításban tüntetik fel. Ezt a következő feljegyzett esemény árnyékolta elő: „Hallák pedig a papok és a próféták és az egész község Jeremiást, amint ez igéket szólá Jehova házában." (Jer. 26:7) Midőn a róm. kat. hierarchia és támogatóik hallják Isten üzenetét az ő hű tanúi által hirdetni, így szólnak: „Vallásos érzésünket mélyen sértik és vallásos büszkeségünket bántják, ha Jehova tanúi a mi régi, legszentebbb és tiszteletre méltó intézményünk ellen oly szavakat használnak. Az ő üzenetük esztelen és oly szokatlanul hangzik, hogy nem lehet elhinni." Ezt mondották a zsidók, és ezt mondják ma a katolikusok és más vallásoskodók. A róm. kat. papok és más vallásoskodó lelkészek annyira el vannak telve állásukkal és az azzal járó bevételükkel, hogy a Jehova tanúi által hirdetett üzenetet, amely a szerve-