„Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu/13” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 36. sor: | 36. sor: | ||
{{raw:data:ta|c|''„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.''}} | {{raw:data:ta|c|''„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.''}} | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
| − | {{raw:data:p|1|1| JEHOVA az ő szolgája, Jeremiás által | + | {{raw:data:p|1|1| JEHOVA az ő szolgája, Jeremiás által ultimátumot vagy végső felszólítást intézett Jeruzsálem lakosaihoz. Időt engedett nekik, hogy utaikat megjobbíthassák és a figyelmeztetésnek, eleget tehessenek. Hosszú időn keresztül megtűrte ezt a hűtlen nemzetet, de most elérkezett az idő, amidőn Jeruzsálemre nézve dönteni kellett. Ez prófétai előképe volt a „kereszténységnek", a hűtlen tömegnek, amely magát Isten népének nevezi. Jehova most végső felszólítást intéz a „kereszténységhez" s amit Jeremiás hirdetett, az főképpen a „kereszténységre" vonatkozik. „És mondd meg nékik; Így szól Jehova: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam, hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldök hozzátok, mégpedig jó reggel küldöm, de nem hallgattatok rájuk: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává." — Jeremiás 26:4—6.}} |
| − | vagy végső felszólítást intézett Jeruzsálem | + | {{raw:data:p|2|2| Vegyék figyelembe Jehova mostani tanui a tényállást, hogy Jeremiás sem személyes nézetét nem nyilváníthatta a történendőkről, sem nem adhatott önmagától tanácsot az izraelitáknak a teendőket illetőleg. Néki Isten üzenetét kellett hirdetnie és a néppel meg kellett értetnie, hogy csak az Úr igéje által megjelölt úton menekülhet meg. Egy öntelt, becsvágyó, mások szemében tündökölni szerető ember arra törekszik, hogy az em¬}}| |
| − | + | {{raw:data:p|c| berek előtt „bölcsnek" tűnjék, aki a népnek csalhatatlan tanácsot tud adni, Így volt ez akkor és így van még ma is. Egyesek a magukat Krisztus követőinek nevezők közül éppen így viselkednek, hogy magukat fontosnak tüntessék. Jehova tanúi sem nem tehetnek hozzá Isten üzenetéhez, sem pedig nem vehetnek el belőle. Ez Jehova ultimátuma, nem valamely emberé. Nem mondhatjuk egyes embernek, hogy az ördögtől van és el lesz pusztítva. Mi azt kell közöljük mindenkivel, hogy Jehova most kinyilatkoztatja feltett szándékát, miszerint — mint azt igéjében feljegyeztette — rövidesen megsemmisít minden vallásoskodót, minden képmutatót és mindazokat, akik az ördög oldalán maradnak. Valamint, hogy a menekülés útjáról gondoskodott, amely út mindenki számára nyitva áll, hogy megkereshesse Istent és az ő igazságosságát, amelyet Krisztus Jézus, a Megvajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az ember állitsa önmagának a mértéket és meg kell állapítsa, vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az emberek elítélése nem Jehova tanúinak feladata. Az ő kötelességük egyedül Isten üzenetének a hirdetése. Valamely hamis prófétával folytatott vita nem helytelen, ha az a nyilvánosság előtt és azon célból történik, hogy a nép alkalmat nyerjen az igazság megismerésére. De egyes személyeket megtámadni és nekik megmondani, miként pusztulnak el, nem helyes.}} | |
| − | |||
| − | időn keresztül megtűrte ezt a hűtlen nemzetet, de most | ||
| − | elérkezett az idő, amidőn Jeruzsálemre nézve dönteni | ||
| − | kellett. Ez prófétai előképe volt a | ||
| − | |||
| − | nevezi. Jehova most végső felszólítást intéz a | ||
| − | |||
| − | „kereszténységre" vonatkozik. „És mondd meg nékik; | ||
| − | |||
| − | törvényeim szerint járjatok, amelyet | ||
| − | hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak | ||
| − | beszédére, akiket én | ||
| − | |||
| − | hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a | ||
| − | nemzetének átkává." — Jeremiás 26 :4—6.}} | ||
| − | {{raw:data:p|2|2| Vegyék figyelembe Jehova mostani | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | Isten üzenetét kellett hirdetnie és a néppel meg kellett | ||
| − | értetnie, hogy csak az | ||
| − | |||
| − | tündökölni szerető ember arra törekszik, hogy az em¬}}| | ||
| − | {{raw:data:p|c| berek előtt „bölcsnek" tűnjék, aki a népnek | ||
| − | |||
| − | ma is. Egyesek a magukat Krisztus követőinek | ||
| − | |||
| − | |||
| − | Isten üzenetéhez, sem pedig nem vehetnek el belőle. Ez | ||
| − | Jehova ultimátuma, nem valamely emberé . | ||
| − | |||
| − | pusztítva. | ||
| − | |||
| − | — mint azt igéjében feljegyeztette — rövidesen | ||
| − | |||
| − | |||
| − | hogy a menekülés útjáról gondoskodott, amely út | ||
| − | |||
| − | és az ő igazságosságát, amelyet Krisztus Jézus, a | ||
| − | |||
| − | állitsa önmagának a mértéket és meg kell állapítsa, | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | az a nyilvánosság előtt és azon célból történik, hogy | ||
| − | a nép alkalmat nyerjen az igazság megismerésére. De | ||
| − | egyes személyeket megtámadni | ||
| − | |||
}} | }} | ||
A lap 2023. május 27., 20:34-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
29
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 szept. 15)
Az Ő „műve" és „cselekedete"
III. rész
„Amint Silóval cselekedtem" — Jeremiás 7:14.
1 JEHOVA az ő szolgája, Jeremiás által ultimátumot vagy végső felszólítást intézett Jeruzsálem lakosaihoz. Időt engedett nekik, hogy utaikat megjobbíthassák és a figyelmeztetésnek, eleget tehessenek. Hosszú időn keresztül megtűrte ezt a hűtlen nemzetet, de most elérkezett az idő, amidőn Jeruzsálemre nézve dönteni kellett. Ez prófétai előképe volt a „kereszténységnek", a hűtlen tömegnek, amely magát Isten népének nevezi. Jehova most végső felszólítást intéz a „kereszténységhez" s amit Jeremiás hirdetett, az főképpen a „kereszténységre" vonatkozik. „És mondd meg nékik; Így szól Jehova: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam, hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldök hozzátok, mégpedig jó reggel küldöm, de nem hallgattatok rájuk: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává." — Jeremiás 26:4—6.
2 Vegyék figyelembe Jehova mostani tanui a tényállást, hogy Jeremiás sem személyes nézetét nem nyilváníthatta a történendőkről, sem nem adhatott önmagától tanácsot az izraelitáknak a teendőket illetőleg. Néki Isten üzenetét kellett hirdetnie és a néppel meg kellett értetnie, hogy csak az Úr igéje által megjelölt úton menekülhet meg. Egy öntelt, becsvágyó, mások szemében tündökölni szerető ember arra törekszik, hogy az em¬
berek előtt „bölcsnek" tűnjék, aki a népnek csalhatatlan tanácsot tud adni, Így volt ez akkor és így van még ma is. Egyesek a magukat Krisztus követőinek nevezők közül éppen így viselkednek, hogy magukat fontosnak tüntessék. Jehova tanúi sem nem tehetnek hozzá Isten üzenetéhez, sem pedig nem vehetnek el belőle. Ez Jehova ultimátuma, nem valamely emberé. Nem mondhatjuk egyes embernek, hogy az ördögtől van és el lesz pusztítva. Mi azt kell közöljük mindenkivel, hogy Jehova most kinyilatkoztatja feltett szándékát, miszerint — mint azt igéjében feljegyeztette — rövidesen megsemmisít minden vallásoskodót, minden képmutatót és mindazokat, akik az ördög oldalán maradnak. Valamint, hogy a menekülés útjáról gondoskodott, amely út mindenki számára nyitva áll, hogy megkereshesse Istent és az ő igazságosságát, amelyet Krisztus Jézus, a Megvajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az ember állitsa önmagának a mértéket és meg kell állapítsa, vajjon Isten oldalán áll, vagypedig az ördögén. Az emberek elítélése nem Jehova tanúinak feladata. Az ő kötelességük egyedül Isten üzenetének a hirdetése. Valamely hamis prófétával folytatott vita nem helytelen, ha az a nyilvánosság előtt és azon célból történik, hogy a nép alkalmat nyerjen az igazság megismerésére. De egyes személyeket megtámadni és nekik megmondani, miként pusztulnak el, nem helyes.
