Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-2-3-1938.djvu/11 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||27}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|
ivók Jojákim király elé, aki megölető őt fegyverrel, lolttestét pedig a köznép temetőjébe vettető". — Jeemiás 26:22, 23.}}
{{raw:data:p|33|33-34|id=q22|{{raw:data:idhidden|paragraph33q22|}} Ez a történelmi esemény bizonyára nyíltan ki lett
irdetve, amiről tehát Jeremiásnak is tudnia kellett. ( prófétának tudomása kellett legyen arról, hogy az írtól kapott üzenet hirdetése által a maga életét kocáztatja. Akadályozta ez Jeremiást az Űr iránti engelelmességében?}}
{{raw:data:p|34|33-34|id=q22| Az izraeliták a templom kinti előcsarnokába szabalon bemehettek; Jeremiás pedig utasítva lett, hogy álion oda és beszéljen: „Ezt mondja Jehova: Állj Jehova lázának pitvarába, és mondd el Júdának minden váródból azoknak (népeihez, akik ott egybegyűltek), akik mádkoznt jenek .Jehova házába, mindazokat az igéket, «melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik.Egy szót se hagyj el!“ — Jeremiás 26 :2.}}
{{raw:data:p|35|35-36|id=q23|{{raw:data:idhidden|paragraph35q23|}} Mielőtt Jeremiás odaállott és közölte volna az Ür
üzenetét, engedélyt kért a királytól, illetve az ö hivatalnokaitól, hogy szabad-e odamennie és bizonyságot tennie? Semmiképpen, mivel az Űrtől arra semmiféle utasítást hem kapott; ő ezt az Ür iránti engedelmesség ből tette. Isten elkiildötte prófétáját, hogy teljesítse azt, amire utasítva lett. Hasonló „vétek" miatt — az üzenet hirdetése miatt — ölette meg a király Uriás pró¬ fétát, mivel az ő beszéde sértette a zsidók vallásvezéreinek „felekezeti érzelmét". Jeremiás ezen határozott fellépése Jehova tanúinak példaképpen szolgált. Az apostolok ama időben ugyanezen szabályt vagy példát követték, amidőn a törvény tisztviselőinek megmondották: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek". (Apcsel. 5:29) Jehova nem utasította Jeremiást, hogy menjen be a templomba és ott a népnek ünnepélyes beszédet mondjon, hanem megparancsolta, .álljon az előcsarnokba, melyen mindenki áthalad, s így., a templomjárók a be- és kimenetelkor mellette kellet hogy elhaladjanak. Ebből kitűnik, hogy Jehova tanúinak nem szükséges a felekezetieskedök házába menni és ott
velük beszédbe elegyedni, hanem ki kell menniük a nép közé, amely résztvesz az ilyen vallásos összejöveteleken
és a szervezett vallást támogatja, és oktatni Jehova szándéka felöl, az ő „szokatlan cselekedetére" való fi-,
gyelmeztctés által, amely most következik. A fele.ke zetieskedők ma a rádiót veszik igénybe, hogy a néphez
ünnepélyes beszédet intézzenek, abban a reményben, hogy azt a vallás szövetségesei odahaza amúgy is hallják. Teljesen rendjén van és helyénvaló, hogy Jehova .
tanul Isten evangéliumának hirdetésére a rádiót hasz¬
nálják, habár a hierarchia nagyon akadályozza őket a
rádió igénybevételénél. Ugyancsak egyezik az Úr pa-.
rancsolatával, amidőn Jehova tanúi a vallásszervezetek
támogatóit felkeresik és a templomjárokat a saját la-
fásukban meglátogatják és közük velők Jehova üze¬
netét. Jézus és tanítványai is így cselekedtek, (Apcsel. _
20: 2Ó) ami már magábanvéve egy oly szabályt állít
fel, amely szerint ma Isten szolgáinak igazodniok kell.}}
{{raw:data:p|36|35-36|id=q23| Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy „minda¬
zokhoz" szóljon, akik a templomi istentiszteletre külön¬
böző helyekről és városokból jöttek. A templom erede¬
tileg az Űr háza volt. Jeremiás idejében azonban vásári
piaccá lett, s azért abban az időben, amidőn Jeremiás
bizonyságot tett, a templom csak névleg és nem való¬
ban volt az Úr háza. A Júdabeliek ezen épületet, illetve
templomot minden bajjal szemben oltalmul szolgáló erő¬
dítménynek vagy pajzsnak vélték. Ma a politikusok,
kereskedők és militaristák az „egyházban" és különösen
a Vatikánban vélik felismerni a maguk védelmét és ol¬
talmát, hogy förtelmes munkájukat tovább folytathassák.
A „keresztény" nemzeteknek saját tábori-papjaik van¬}}|
{{raw:data:p|c| nak, azaz fizetett felekezetieskedőik, akik az ő száraz¬
földi és vizi haderőiket szolgálják. Az uralkodó hatal¬
mak és támogatóik a maguk vallásszervezeteiktől és an¬
nak szövetségeseitől bizonyos hasznot várnak <’s ben- •
nük minden bajjal szembeni védelmet látnak. A vallás¬
szervezetek, azaz a vallás követői, mindnyájan azț •’’*
litják, hogy jó hazafiak és nemzetüket hűségesen támo- .
gatják. Résztvesznek a nemzet politikájában, beleavat¬
koznak a politikai ügyekbe s a vallást és a inaguk „egy¬
házi" épületeiket mintegy a veszedelemmel szembeni
csodaszernek használják. Közülök azonban egyik sem
vágyódik igazán Krisztus királysága, után. Ellenkezőleg,
ellenséges magatartást tanúsítanak a királysággal szem¬
ben és minden más iránt, ami valami módon összefüg¬
gésben áll Jézus Krisztussal, a világ jogos uralkodójá¬
éval. Bizonyos istentiszteleti forma szerűségeket ápolnak
egy oly épületben, amit „Isten házának" neveznek,
hogy az emberek az ő képmutató áhítatosságukat lás¬
sák és az ilyen összejövetelek másokat is vonzzanak, ab¬
ban a reményben, hogy az nekik is javukra szolgálhat.}}
{{raw:data:p|37|37-38|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph37q24|}}  Isten utasítását Jeremiás parancsolatképpen vette
és a próféta nem tétovázhatott. Az Ür mondotta: „Be¬
szélj ... mondj meg nékik mindent, amit néked paran¬
csolok". Jeremiás megszegte volna Isten iránti cngedel-—
mességét, na a királyhoz vagy az ő~d'várának hivat aI - j_
~iî0kăffînr~mfiit'.' IvoGTa.. j ö válí’ag yás ~'vegett, vágy Ju^at;t~ 

Tos cngedelyt_kért_yolna_arra, vonatkozólag, hogy
baJ~-e hírdetnie az üzenetet, meTyrö a" mindenj’i’ió—PÎ1
tői kapott utasítást, vagy, sem. Ugyanúgy ma  

tanúi engedetlenek lennének istennel és az í> nagy pro-. .
Etájával, Jézus Krisztussal szemben, ha a királyság,-__
eyangelltlmanak házanként! hirdetésére s az üzenet elvi- _
_ telére hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást_kérnének.
. Isten kifejezetteji—inegparancsöllá,'líbgy az üzenetet, az 

d tanúi _így hirdessék és neki Tngedeimeskeiljenekjjnert
• ha ^engedetleneknek bizonyulnak, örökre- elvesznek^zz~
- $ • -3- ' ~ , ,ti}}
{{raw:data:p|38|37-38|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph37q24|}} isten" továbbá megmondotta Jeremiásnak: ..Beszelj"
és „egy szót se hagyj el"; ami annyit jelent: nehirdess
esetleg cenzúrázott, üzenetet. Me.ngii ford, szerint ez a
szöveg így hangzik: „Ne hagyj ki egy szót se!'* Jeremiás¬
nak nem volt szabad egy szót sem kihagyni és valaki¬
nek megengedni, hogy az üzenetet felülvizsgálja. Be¬
szédének másolatát nem volt szabad a templom elöljá¬
róinak vagy bárki másnak bemutatni felülvizsgálat vagy
cenzura végett, hogy belőle törölve legyenek oly részek,
amelyek esetleg sértenék a papság „vallásos érzelmét",
vagypedig „ellenségeskedést vagy lázadást" idózhetne-
■ nek elő. Ebből kifolyólag tiltja az Ür parancsolata Jeho¬
va tanúinak, hogy az üzenetet vagy előadást a rádió cen¬
zorai, bizottság, papok vagy mások elé terjesszék, akik az
. üzenetet cenzúrázni merészelnék és törölnék belőle azt
a részt, amin a felekezetieskedök esetleg megbotránkoz-
, hatnának. Jeremiásnak sem volt szabad az üzenetet
valami okból kifolyólag felülvizsgálni. Az Úristen meg¬
parancsolta Jehova tanúinak, hogy beszéljenek, és igé¬
jében feljegyeztette azt, amit mondaniuk kell. Ha tehát
engedélyt kérnének, vagypedig az üzenetet cenzúra ele
terjesztenek, az Isten parancsolatának nyílt megsértéséi —
jeléntené.’~Tslen~parancsolatai_iránti teljes engedelmes¬
ségből nem szabad-visszariadniok semmi 'akaílalytól, sem
tcsti,_sértés feletti, félelemtől^ nemszabad hogy megfé¬
lemlítse őket emberekjni^cső<lalasá,~a~,,jő~sáöifistédság“
utáni vágy, sem az úgynevezett „neníz~eEr'lÍiizá7íasságó,„.
vagy hármi más. A „tapogatódzó lépéseket", vagypedig—
azjgazsag üzenete egyes részeinek kihagyás:ít~kimenteni
vagy lgazoTnFseminiképpen sem ÍcTieF.~~JcTi5va tanainak 

tudrilöIHiéll, hogy nem áll ioguklűin és liÍTícaenck felhív ,
talmazva Isten evangéliuma bármely tészeneR“inogvál-}}
}}<noinclude><references/></noinclude>