a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szivedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatól" (Róma 10:9) „A hit beszéde” kiterjedett még több történelmi tényre Pál apostól napjai után, de különösen 1914-től, melyek ihletett próféciák beteljesedése e világ végére, az Úr Jézus jelenlétére és az Isten királyságára vonatkozólag. Azért Jehova tanúi a királyság üzenetének hirdetése által fel kell hívják a figyelmet mindezen dolgokra, melyek régen prédikáltattak, de különösen azoknak mai jelentőségére. Azért mi bizonyságot kell tegyünk Jézus Krisztusról mint Úrról. Vezetőnkről, és mint uralkodó Királyunkról a ki mint egyedüli alap-Kő, a magas méltóságra Sionba helyeztetett és akire Jehova Isten által a világegyetem kormánya felépíttetik. Ha e fundamentális tények az Isten céljainak munkálatait illetőleg nincsenek hivve és tanúsítva valaki által, aki magát keresztyénnek valja, az ilyen
egyén részére nincsen negmentés sem a menyben sem a földön. De miért van az éppen igy? Hallgassuk meg újra Pál apostól feleletét:a szívébe kell hatoljon. Elméjében kell, hogy a tényeket megállapítsa és meggyőződve, szívvel higyje, hogy Isten elküldötte az Ő Fiát és feltámasztotta a halálból, a Kit Úrrá és Fővezérré tett. jobbjára helyezve Őt a világegyetem trónusán. Azután pedig, hitét bekkel bizonyítsa az által, hogy magát teljesen felszenteli Istennek. Ezt tennie kell, mert ha a Felséges Isten megtisztította őt Annak áldozata által a Kit a halálból
támasztott fel, ő többé nem saját magáé, hanem mindenét, reményeit, kilátásait Istennek kell ajánlja az örök élet érdekében.
felszentelte, kell hogy saját szájával bizonyságot tegyen melyben ki kell tartania mindaddig, amíg eléri a megmentést. Az emberek előtt való bizonyságtétel szükségessége ezen mód szerint, hogy megmentést nyerjen akár a mennyben akár a földön, bizonyitva van Jézus saját szavai által: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. A ki pedig megtagad engem az embe ek
előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. (Máté 10:32, 33). „Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet, e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja ezt az ő Atyja előtt, mikor eljő az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8:38; Luk. 12 8,9).mentetnek. Az ilyen szolgálat gyalázatot hoz Isten nevére és az Ő dolgaira. A megmentés érdekében tett bizonyságtevés értelmes módon kell tétessék, azaz kell, hogy az igazság helyes megértése alapján tétessék és az abba vetett szilárd hittel. Azért amikor Pál apostól felelt a börtönőr kérdésére mondván: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe", bizonyára ő azt nem úgy értelmezte, h gy
üdvözü het csupán elmébeni hit ál al. (Csel. 16:30, 31). Pál apostól szavai, úgy, ahogy azok későbben Róma 10:10-ben is mondattak mutatják, hogy az aki hisz, minden kifejezésrejuttatható erejét a mások előtt való bizonyságtételre kell használnia, lévén így Jehovának egy tanúja. Ha ezt cselekszi akkor Jézus Krisztus elismeri őt mint megmentettet.mondván: „Mert azt mondja az irás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül." (Róma 10:11). Az íráshely melyet Pál idéz Ézsaiás 28:16, mely Istennek atekintetbeni céljáról beszél, hogy Sionban egy kipróbált drága Főszegletkövet fog helyezni Ez az Iráshely
igazolja, hogy a bizonyságtétel amit szájjal kell tenni az üdvösségre arra vonatkozólag kell tenni, hogy Jehova elküldötte az Ő F át a földre mint embert, hogy megpróbáltasson az Ő hűsége és engedelmességébeni tökéletességét illetőleg, egészen a halálig; és hogy Jehova Isten feltámasztotta Őt a halálból és mint