A lap korrektúrázva van
3
Az új világ biztos alapja
helyezett. Mindezek dacára, a köznép, mely segítség nélkül fetreng Jehova eme ellenségei alatt, nem minden tekintetben egyezik ezen uralkodók ténykedésével. Ők teljesen megvakittattak vakvezetőik által. Gyakran, némely emberek erőszakos cselekedetekre vannak ösztönözve papjaik és vallásosvezetőik által, Jehova tanúi ellen. Jehova tanúi, akik tudatában vannak e ténynek, nem nyilvánitnak rosszakaratot az egyedekkel (egyénekkel) szemben a „kereszténység" és a „pogány" népek közül; sőt inkább jóakarattal viseltetnek irántuk olyértelemben, hogy meglátogatják úgy a nagyokat mint a kicsinyeket saját lakásaikban, tanítván őket, hogy respektálják a királyság üzenetét és hogy személjes választást tehessenek. S mialatt a nép figyelmét felhívják az üzenetre, imátkoznak. Ők azért imátkoznak, hogy Jehova Isten továbbra is használja fel őket a szelídek segítésére, hogy azok is megmentessenek a nemzetek ítéletének eme napján
a kivégzéstől, s hogy örök életet nyerjenek a jövő „végtelen új világá“-ban. Bármit is tennének a nemzeti szervezetek és uralkodó tisztviselőik, nem kellene, hogy előítélettel legyenek Jehova tanúival szemben azon különálló személyeket illetőleg, akik ilyen szervezetekben vannak. Ők keresztyéni cselekedetekre igyekeznek mindazok megmentése érdekében, akik mint „jóakaratú emberek" Isten „más juhaihoz tartoznak. Ők tudják, hogy a nemzeti, kereskedelmi és vallási szervezetek a világ végén, Armageddonban elpusztittatnak, de a személyek, akik jelenben keresik Jehovát és királyságát, elrejtetnek és megmentetnek a világszervezetek elpusztulása idején.
5 A tévedésbe vitt természetes izráelitákra vonatkpzólag mondja Pál: „Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. (Görögül: „epignosis" ismeret) (Róma 10:2). Tagadhatatlan, hogy a zsidóknak
volt némi ismeretük (gnosis) a Szentírásról, de nem volt tiszta, pontos, teljes és világos ismeretök (épignosis), azaz igaz ismeretök a Szentírásból az isteni feltárolásokat illetőleg az Ő szelleme, vagy cselekvőereje által. A zsidóknak fanatikus (rajongó) buzgóságuk volt, félrevezetve emberi vallásos hagyományok által, melyek ellenkeztek Isten igéjével és parancsolataival, hatálytalanítva emezeket. Azért figyelmeztette Jézus az Ő tanítványait a vallásoskodókra vonatkozólag, mondván: „A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön az idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem". (János 16:2,3).
6 Máma, a világ jövőbeni biztonságát illetőleg, komoly kételyükben, a politikai és vallási vezetők „több vallásosság"—ért kiáltanak. A nép gondolván, hogy ez Istenhez való kiáltás, követi és a látszat szerint mintha áhítattal volna Isten iránt. Igen, éppen mint akik Pál apostól idejében a „zsidó-vallást gyakorolták, úgy a „kereszténység” is az isteni tisztelet képét mutatja, de nem tiszta ismeret (epignosis)
alapján, az Isten Igéjéből. Ez a tisztelet a démonizmus által ihletett emberek vallásos hagyományai alapján
van gyakorolva; és éppen ez az, ami a népet arra bírja, hogy küzdjön Jehova Isten helyes ismerete ellen, amíg a nép, tanúi (vezérei) által vezettetik. Az a tény, hogy a vallásosak őszinték hitökben, nem fogja menteni őket. Az ő tiszteletűk nem lévén egyező Isten Igéjének ismeretével, azért nem jelent hitet; mert Isten igazságának ismerete a hit igazi alapja. Az ő tiszteletük vagy isteni félelmük csupán a vallásos
papok parancsai, tanácsai és hagyományaiból eredő hiszékenységből származik, minden kérdés és kutatás nélkül, Az ilyen tisztelet vagy félelem, kivéve, ha a csatorna felé van fordítva, mely az Isten Igéjében megírt ismeret alapján folyik határozottan nagy bűnökbe és Jehova Istennel és Sionba vetett alap-Kövével szembeni végzetes ellenkezésbe viszi a vallásoskodókat.
7 A vallásosak azt hiszik, s amelyre saját magukat is igyekeznek meggyőzni, hogy ők igazak és hogy formálitásaik és zászlóik igazak. De hallgassuk meg mit mond Pál apostol a vallásos zsidókról: „Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon
igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. (Róma 10:3) Krisztus Jézus, az „lgaz“, elitélte emberi hagyományaikat; kijelentvén azokat hamisaknak, Ő kimutatta, hogy a zsidók nem tudták elérni az Istennel szembeni igazvoltuságot tökéletlen cselekedeteik által, még ha megis kisérelik megtartani a szövetségben előírt törvényeket és parancsolatokat, melyet kötött Isten az ő nemzetükkel Mózes próféta által. Hogy megigazuljanak, vagy hogy Isten előtt egy igaz állapotba jussanak, kell, hogy hitet gyakoroljanak az Igaz Megváltóban, Krisztus Jézusban, akinek váltságáldozata eltörli azok bűneit, akik megbánják és hisznek. Mind ezek mellett a zsidóknak vallásukhoz való büszke ragaszkodásuk, hogy személjes önigazságot fejlesszenek ki s annak nagy fontosságot tulajdonítva azt eredményezte, hogy nem vetették alá magukat Isten utainak, hogy a Krisztus Jézusban való ismeret és hit által megigazulást szerezzenek. Ők nyakasan kitartottak amellett, hogy Krisztus Jézustól és attól amit Ő érettök tehet, függetlenül keressék a megigazulást. Azért kitartnak a vallás és annak szertartásai mellett, mely által sohasem érhetnek el Isten előtt valódi megigazulást.
8 Sátán, az Ördög, a „kereszténységet" szintén egy ilyen hasonló haszontalan kísérlet felé terelte. Minden papi iskoláik, úgynevezett „egyházaik”, teológiai szemináriumaik, szektai kollégiumaik valamint korszerű neveléseik mellett is, ismeret nélkül vannak. Ez azt jelenti, hogy tudatlanságban vannak a tekintetben, hogy miként lehet megszerezni az Isten előtti megigazulást. A vallások százai feltételezik, hogy igazak és hogy igazságot tanítanak, de ők tudatlanságban vannak atekintetben ami Isten előtt igaz. Ők az emberek világi hagyományait és zászlóit követik és mentegetik magukat egy vagy másképpen Isten Igéjének szigorú figyelmeztetésére.
9 A saját maguk, vagy népválasztotta vezetőik,
