A lap nincsen korrektúrázva
10
Megigazulás és váltság
az Ő, testének tagjaival szemben nyilvánult meg. Ezeket Ő, Jehova szolgálatának, tiszteletének gyakorlati tudatára ébresztette, kitöltvén reájuk a felserkenés, felüdülés és tevékeny erőnek szellemét Istentől hogy energikusak legyenek az Isten szolgálatában.
25 Mindezek mellet ez a heljreállitó, épitőmunka, azaz a földön Jehova helyes imádata, ki kellett terjedjen a maradékon kívül is. Ennek ki kell terjednie mindazokra, akik segítségül hívják Jehova nevét egy igaz szolgálat és tisztelet által, tehát másokra a maradékon a szellemi Izraelen kívül, azaz az „idegenek" osztályára, a „más juhok“-ra vagy a „jóakaratú emberek”-re. De hogy halhatnák meg ezek ha nem prédikáltatik nekik ? A prófécia mondja, hogy a jó hír prédikátorai, kiküldetnek. Figyelve a szemeink előtt fekvő tényeket, úgy egy nagy kötelesség, mint egy nagy kiváltság is mutatkozik a szellemi maradék, Krisztus „teste” részére a földön. Mivel Jehova kifejezett célja volt prédikátorokat küldeni és mivel az Ő Királya, Krisztus, a templomban a trónra helyeztetett, azért az a kérdés tétetik a maradéknak, amely azelőtt Ézsaiásnak a prófétának tétetett mondván: „Kit küldjek el és ki megyen el nekünk? Éppen mint Ézsaiás is, a szellemi Izrael, a maradék önkéntesen jelentkezett a hírnöki szolgálatra, egy testként felelvén: „Imhol vagyok én, küldj el engemet!“ Akkor Jehova kiküldötte ezt a maradékot mint az Ő tanúit a következő parancsal: „Menj, és mond ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek. (Ézsaiás 6:1—9) Ennek eredménye egy olyan hirdetési hadművelet volt, aminőt nem ismert eddig az emberiség egész történelme, éspedig: „És az Isten országának ez az evangyelioma hirdettetík majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." E szerint tehát, Jézus saját próféciája Máté 24:14 ben, beteljesedni kezdett az Ő irányítása mellett a templomból,
26 De a hirdetés munkája most nem csak a szellemi Izraelre a maradékra korlátozód k. A munka mezeje a világ; a munka sok, és a maradék nagyon kevés számszerint ahhoz, hogy elvégezze az egész megkívánt dolgot, hogy az összes szelídeket, akik a Jó Pásztor „más juhai”-vá lehetnek felölelhessék. Hogy fogják azok hallani, hinni és Jehova nevét segítségül hívni, akik eddig nem voltak e munkába foglalva ? Hogyan lesz tudatva velők az Igazság, ha nem hozzájuk küldött hírnökök által még Armageddon előtt? És kiket küld el Jehova ha nem „azokat, akik teljesen neki szentelték magukat az Ő akaratának
cselekvésére ? És nem Ő tudná felhasználni az Ő „nyájába" hozott „más juhok"-at, akik együttmunkálkodó társai a maradéknak, a „kicsinysereg“-nek, azaz Krisztus „menyasszonyának"? Ez pontosan az, amit a tények igazo nak hogy Jehova Isten végezni fog; és amit a próféciák előrejeleztek, hogy tenni fog.
27 Figyeljük meg Jelenés 22:17-versét mely egy
prófécia, ami azon időre vonatkozik, mikor az élet igazsága folyik Isten királyságától, mely Krisztus által megalapittatott, amikor a „Vőlegény" eljött „Menyasszonya" „Egyháza" után. Irva van: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! és a ki szomjuhozik jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen." A „más juhok" hallják Jézus e meghívását, a ki szellemileg a templomban van és a „menyasszony" maradék része a földön, csatlakozik e meghíváshoz, hogy végezze a hirdetés munkáját. Az alázatosak, akik hallják, szintén kell mondják a parancs szerint, „jövel!” Ez a kötelezettség a Vőlegény által van reájuk helyezve, a Ki Jehova nagy Hírnöke. Ez pedig jogszerinti is, mert a szabály az, hogyha valaki megmentetni akar, kell halja, higyje és mások előtt szájjal bizonyáságot tennie. Azért a „más juhok", amennyiben a „nyáj-hoz gyüjtettek, bizonyságot kell tegyenek éppen úgy mint a felkent szellemi maradék. Ekkintetben nincsen semmi különbség a szellemi izraeliták és az „idegenek" között, akik minden nemzetség, nyelv és népből jőnek ki. Azért mondja a
prófécia „mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik".
28 Jehova nevének segítségül hívása nemcsak imában „kell történjen. Az Ő nevének segítségül hívása, az Ő nevéről és universzális uralmáról való bizonyságtevésben jut kifejezésre. Jelenti, Jehova tanúja lenni, és hűséggel teljesíteni a szolgálatot, amíg igazólni fogja nevét az Armageddoni viadalban, amikor véget fog érni a bizonyságtevés nagy periódusa (időszaka).
29 Tehát a „más juhok" is akik készek követni a „Jó Pásztor" vezetését, eleget téve a Tőle nyert megbízatásnak, kell, hogy prédikálják, hogy az alázatosak
közül mások is meghallják és higyjenek Istenben, segítségül híva az ő nevét azaz bizonyságot téve nyilvánosan Róla Armageddon előtt. Mi történik, ha a „kereszténység” többsége, különösen az uralkodó elemek nem akarják meghallani és engedelmeskedni az üzenetnek? Semmi sincs ami nem lett volna előre jelezve. Az apostól mondja: „De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”.(Róma 10:16, 17). Az „Emphatik Diáglott" fordítás így mondja: Uram ki hitt ami pédikálásunknak? Mert a hit prédikálásból származik és a prédikálás pedig az Ő (Krisztus) igéjéből".
30 A tény, hogy nem mindenki fog hinni a „prédikálás”-nak nem azt jelenti, hogy mind elutasítják, mert a tények igazolják, hogy az alázatosak, a „más juhok", hiszik a „hirdetést". A próféta által használt „hitt“ szó a „prédikálással" kapcsolatban mutatja, hogy a hit vagy a bizalom Jehova Istenben, a végzett hirdetéstől függ. A hirdetés (prédikálás) azért tétetik, hogy hit, bizalom és engedelmesség épüljön fel. Egy más fontos dolog az, hogy a prédikálás Krisztus igéje által van. Ez a tény igazolja, hogy a rom, kath. hierarkia azon állítása, hogy a papság mint
