Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/16

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Administrator (vitalap | szerkesztései) 2021. április 12., 16:31-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


172
az Úr előtt a gyülekezetben; homlokukon Jehova nevét viselik s együtt éneklik az új éneket. Azok között, akik teljesen hívek Jehovához s vele és Jézus Krisztussal egyetértenek, az ősszszervezet felsőbbségével, teljes egyetértésnek kell uralkodnia. Sátán szervezetét azok alkotják, akik Isten és az ő országa ellen vannak és Sátán Góggal együtt képezi ennek a törvénytelen szervezetnek a felsőbbségét. Az Úrnak képviselői vannak a földön, akik az ő szervezetében Jézus Krisztus, a nagy főpap vezetése alatt szolgálnak. Egyeseket közülök a segédpapok példáznak, viszont másokat a Lévi-törzs többi tagjai. Mindnyájan léviták, de nem mindnyájan viselnek azonos tisztséget Isten szervezetének földi ágában. Kor. I. 12:18-ban írva van: „Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta." Isten földi szervezetében nincsenek urak és mesterek, s ha valaki önhatalmúlag urat akar játszani, majdnem bizonyosan feltehető, hogy az Úr el fogja távolítani. Mindazáltal ez nem azt jelenti, hogy a földön senki se juttassa el a többiekhez Isten szervezetének utasításait. Meg kell gondolnunk, hogy az Úr a saját tökéletes bölcsesége szerint vezérli szervezetét, mégpedig a maga módja szerint. Ha Krisztus követői a földön a szolgálatot mindenik a maga jó belátása szerint akarná végezni, áldatlan zavar keletkezne belőle; ez határozottan nem lenne Isten akarata szerint való: „Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében." (Kor. I. 14:33) Köztük békének és rendnek kell uralkodnia, s annyi bizonyos, hogy maga az Úr vezeti szervezetét s munkáját és híveit a földön a saját akarata szerint használja fel. A W.T. társulat azért szerveztetett, hogy az ország törvényeinek, amelyek nem ellenkeznek Isten törvényével, eleget tegyen. Isten népének ez az intézménye és törvényes tevékenysége teszi lehetővé, hogy megadja a császárnak, ami a császárt megilleti, s amit az ország törvénye jogosan követelhet. A „társulat", amint nevezni szoktuk, a földön mindazon felkentekből áll, akik híven végzik az Úr szolgálatát s abban a rendnek megfelelően dolgoznak. Ezek a felkentek testületileg működvén, az Úr kegyelméből tudják megadni Jehovának, ami az Istené. A legfőbb gondja kellene hogy legyen — s az is — mindenkinek, hogy a reábízott feladatot teljes erejéből elvégezze, mintegy az Úrnak. „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek." (Kor. I. 10 :31) Amennyiben a felkentek az Úr szolgálatát eképpen végzik, beteljesítik most a hasonmásban, amit egész Lévi törzse cselekedett az előképben. Azok, akik teljesen hívek Jehovához, nem hajlandók vitákba, s afölötti viszálykodásokba bocsátkozni, hogy a szervezet kebelében valaki nagyobb, vagy kevesebb tiszteletben részesül náluknál. Jehova Isten munkáját Jézus Krisztus által vezeti s az ő szolgája az Úrnak tartozik felelősségei; azért maga az Úr fogja eldönteni, hogy az illető helyesen szolgál-e neki, vagy sem. (Róma 14:4) Tulajdonképpen számít-e az valamit, hogy valaki mily tisztségben szolgál az Úrnak? A következő kérdésnek kellene ennél sokkal inkább érdekelnie minket: „Híven teljesítem a reám bízott szolgálatot s híven és lojálisán kitartok-e Jehova előtt való feddhetetlenségem mellett? A most véglegesen eldöntendő nagy kérdést az ő ne¬
vének az igazolása képezi. Hűséget kívánnak minden szolgától, s csak a lojálisak és a hűségesek fognak résztvenni Jehova nevének igazolásában. A földön minden hasonmási levita így fog énekelni: „örvendezek, mikor mondják nekem; Menjünk el az Úr házába! Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város. Ahová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izraelnek, az Úr nevének tiszteletére. Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei. Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót teneked!" — 122. zsoltár
Tanulmánykérdések
(1936 jún. 1)