„Oldal:A-parázna-nő-éneke-rész-3-1937.djvu/14” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Korrektúrázva)
 
(Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|152|}}}}
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|150|}}}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''Megértés''}}}}
+
{{raw:data:p|c|
{{raw:data:p|25|25| Az ilyenek számára sokkal fontosabb a szöveg, mint mások számára: „Mindennél inkább szerezz értelmet!“ A maradék számára az értelem szerzése mindennél fontosabb. Helyesen kell értékelni tudnia Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonyát. Ha valaki, aki így meghívást nyert és az Isten családjába jutott, beképzelt lesz és bölcsnek hiszi magát, nagyon értelmetlen. „Aki semmiségek után szaladgál, értelmetlen." (Károli-f. szerint: „A bolondnak útja helyes az ő szemei előtt"). (Példb. 12:14) Mindenkor szeme előtt kell tehát tartania, hogy Jehova a legfelségesebb s hogy a teremtmény csak szolga, akitől- Isten engedelmességet követel. Emiatt kell tehát józanul gondolkodnia maga felől s nem szabad beképzeltnek lennie. (Róma 12:3) Nem szabad emberektől való dicséret után törekednie, sőt még a kedvüket sem kell keresnie, hanem mindenkor az Úr tetszésére kell törekednie és az ő elismerésének bírására. „Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Isten akaratát, lélekből." (Efézus 6:6) „Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik a szemnek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent." (Kolossé 3:22) Vannak, akik azt állítják magukról, hogy a maradékhoz tartoznak, holott emberektől várják az elismerést, azt várják, hogy dicsérjék őket. El nem maradó jutalmuk — s ez az egyetlen jutalom, amit kapnak —, az, hogy az emberek elismerésükben részesítik, Isten elismerését azonban nem bírják. Jézus megmondotta, hogy amit az emberek nagynak tartanak, Isten előtt szörnyűség. — Lukács 16:15.}}
+
szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által." — Péter I. 1:3.}}
{{raw:data:p|26|26| A maradék tagjai segítséget és vigaszt tartoznak nyújtani, főképpen a „más juhoknak", a jonadáboknak Isten szándékának megismeréséhez és értékeléséhez segítve őket, amint Isten beszédében fel van jegyezve. (Ezékiel 9:4) Ezek a „más juhok" az Úr háztartásához vagy szervezetéhez jöttek, nem szabad őket félrelökni, sempedig fitymálólag kezelni, hanem barátságosan segíteni kell őket. Időről-időre azt halljuk, hogy némelyek, akik a felkent maradékhoz tartozóknak vallják magukat, Isten szervezett népe között még mindig „választásbeli vén“-ségi szellemet nyilvánítanak s tényleg akadályozzák az igazság hirdetését és elnyomják a jonadábokat. Az ilyenek értelem hiányában szenvednek s nagyon fontos lenne számukra, hogy minélelőbb értelmesekké legyenek. Egy illető, aki a maradékhoz tartozónak vallja magát, kérdezi: „Jonadábok a maradék tagjaival ellentétben, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem vehetnek részt a munkamegbeszélésen, előterjesztést tehetnek-e vagy előkészítést végezhetnek-e? — Jóllehet ez a kérdés nem terjed ki részletekre, mindazáltal többet akar kifejezni, mint amit mond. — Ha a munkabizottság nem tud jelen lenni egy rendesen előrekitüzött megbeszélésen s azon a gyűlésen a csoport más tagjai résztvesznek, a bizottság azon tagjai, akik azon nem lehetnek jelen, értesítsék á szóban forgó programról a gyülekezet azon láto-}}|
+
{{raw:data:p|13|12-13| Az ember vízkeresztsége arról szóló jelképes bizonyságtevés, hogy Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett. Csak úgy élhet örökké együtt Jézus Krisztussal, ha Krisztus halálában megkeresztelkedett. (Róma 6:3—8) A teremtményt Isten kereszteli meg Krisztus halálába s áldozati halált kell halnia (amint Jézus Krisztus is áldozati halált szenvedett), ha Krisztussal kíván együtt élni és uralkodni. (Tim. II. 2:11, 12) Miután mint Isten fia (gyermeke) megszületett és elismertetett, újteremtés lett a Jézus Krisztusban. „Azért, aki a Krisztusban van, újteremtés az; a régiek elmúltak, imé minden újjá lett." (Kor. II. 5:17) Az ezután fennálló kapcsolat (függés) tehát az Atya és a fiú közti kapcsolat. Most már a teremtmény Isten családjához tartozik, amelynek Jézus Krisztus a feje; minden földi dologtól elszakadt, reménye csupán mennyei dolgokra irányul. (Kolessé 3:2) Emberi élethez való joga megszűnt s azért áll megírva az ilyenek felől: „Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben." (Kolossó 3:3, 4) Ettől kezdve a teremtménynek, ha él, Isten családjának tagjaképpen kell élnie a Krisztusban."}}
{{raw:data:p|c| gatóit, akik azon résztvesznek. Ha azonban ezek (t.i. a gyülekezet tagjai) nem értesíttetnek s csak a jonadábok jelennek meg, teljesen rendjén van és jól teszik, ha a jonadábok tanulmányozási vagy munkaprogramot állítanak fel és azt végre is hajtják. Isten igéjének tanulmányozásában és parancsai iránti engedelmességben a szolgálatban (munkában) nem szabad fennakadásnak beállania oly személyeknek távolléte miatt sem, akik azt gondolják maguk felől, hogy ők a maradékhoz tartoznak, mégha tényleg ahhoz is tartoznak. Amint látszik, néha azt hiszi valaki magáról, hogy ő a maradékhoz tartozik, holott nem tartozik ahhoz. Másrészről az is előfordul, hogy némelyek, akiket jonadáboknak tartanak, még olyanoknál is jobban kifejezik az Úr szellemét és buzgóságát, akik a maradékhoz-tartozókak
+
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|''Szándék''}}}}
vallják magukat.}}
+
{{raw:data:p|14|14-15|Többen sokáig azt hitték, hogy Jehovának arra irányul a szándéka fiak szülése és Krisztusba való helyezése tekintetében, hogy az embereket üdvözítse és a mennyekbe vigye. Az ő szándéka azonban nem ebből áll. Természetesen a hívek végeredményben üdvözülni- és a mennyekben fognak élni, mindazáltal az ember megváltása vagy üdvözítése Isten tulajdonképpeni főszándéka mellett csak alárendelt jelentőséggel bír. Jehova nagy és legfőbb szándéka az ő nevének tisztázására irányul, azt mindazon gyalázattól meg akarja tisztítani, amit az ősi lázadó, az ördög hintet arra. Jézus Krisztust Isten nevezte ki igazolói nagy méltóságára, ő küldte Jézust a világra Isten igazsága üzenetének tolmácsolására, ő kente fel és nevezte ki Jézus Krisztust a világ uralkodójává, hogy a világot a kitűzött időben
{{raw:data:p|27|27-29| Feltéve, ha a gyülekezetlátogatók nagyobb része jonadábokból áll, mily álláspontra helyezkedjenek? A helyes eljárást szükségképpen nem a számok fejezik
+
igazságosan kormányozza és uralkodásakor minden engedelmes ember életben részesüljön. Emiatt válaszolta Jézus egy kérdésre: „Én király vagyok. Azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, aki az igazságból való, hallgat az én szómra (hívásomra)." János 18:37.}}
ki. A maradék tagjai az Úr szellemét fogják megnyilvánítani s ez mindenkor önzetlenség. Egyáltalán nem fogják magukat mások fellett uraknak érezni, tartozzanak bár a maradékhoz vagy a jonadábokhoz is azok. Akik az Úr szellemével bírnak, nem fogják követelni, hogy őket tekintsék a rendkívül bölcseknek és fontosaknak. A jonadábok iránt barátságosak lesznek és mindenkor eszükben fogják tartani, hogy az Úr vezeti vagy tartja kezében szervezetének kormányát, s mindazok, akik azt állítják, hogy szeretik az Urat, az ő szervezetétől származó utasításokat tartoznak teljesíteni. Az Úr a maradéknak tette kötelességévé a vezetést s amidőn a maradék tagjaiból jelen van valaki, a gyülekezet minden látogatója el fogja ismerni, hogy a maradék kötelessége az olyképpen való eljárás; mindazáltal senki se fuvalkodjon fel a maradék közül s ne akarjon mester vagy úr szerepet játszani, a juhokat ide-oda lökdösni (szavaival), erőszakosan és szigorúan uralkodni akarván felettük. A maradék feladata és kötelessége, hogy a szervezkedést illetőleg végrehajtsa az utasításokat; viszont a jonadábok részéről kiváltságot jelent, hogy Isten szolgálatában közreműködjenek. Emiatt tehát a maradék tagjai, a felkentek végezzék a vezetést, viszont a jonadábok vonuljanak velük munkára, s vezesse őket az önzetlenség és az Úrhoz való teljes ragaszkodás szelleme. Mutassák meg mindnyájan Isten- és az Ő parancsai iránti szeretetüket, tiszteljék az ő nevét és végezzék az ő munkáját. Jézus Krisztus a nagyobb Jéhu, ő kormányozza a kocsit. Aki magát a gyülekezetben vénnek tartja, nem a kocsi vezetője. Maga is csak szolga s mindazok, akik szeretik az Urat, azokkal fognak tartani, akik az Úr szellemét nyilvánítják meg s ezeknek képezi kiváltságát, hogy a szervezeti utasításokat kövessék. Az Úr felkent szolgáit bízta meg és kötelezte a szolgálati ügyekben való vezetésre s ha valakire ily kötelesség bízatott, azt alázatossággal fogja teljesíteni s mindenben az önzetlenség fogja vezetni. Amidőn tehát eljár, jó példát fog mutatni. Isten nyájában s a többiek örvendeni fognak, ha ugyanúgy  járhatnak el.}}
+
{{raw:data:p|15|14-15| Ebből tehát az következik, hogy minden személy, akit Isten Krisztus fennhatósága alatt családjába fogad, engedelmeskedni tartozik Jézus Krisztus szavának s úgy kell viselkednie, ahogyan Jézus viselkedett. Mindenkor igazságosnak kell lennie Isten iránt, hűségesnek és meg kell őriznie ártatlanságát. Akik tehát Jézus Krisztusban vannak, azt tartoznak cselekedni, amit Jézus cselekedett, hiszen az ő követésére hívattak meg, bármerre is vezesse őket. Az emberek közül kiválasztattak és az Isten neve érdekében lettek újteremtések a Krisztus Jézusban, hogy az ő nevéről és szándékáról tegyenek tanúbizonyságot. Ebből az okból mondja az apostol azokról, akik Krisztusban vannak: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." Péter I. 2:9.}}|
{{raw:data:ta|r| ''(Folytatása következik)''}}
+
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|''Felkenés''}}}}
 +
{{raw:data:p|16|16| Akiket Jehova nevével való szándékával kapcsolatban kiválasztott, mennyei meghívást nyertek és a kitűzött időben választatnak és kenetnek fel. Ez azt jelenti: hogy bizonyos jellemző kötelességek teljesítésére nyernek megbízatást, többek között Jehova Isten tanúi tartoznak lenni; mert Jehova Istentől nyertek megbízatást és meghatalmazást képviseletére, nevében való szólásra és üzenetének tolmácsolására. Azok felől áll megírva, akik a Krisztusba nyertek befogadást: „Az Úristen lelke van én rajtam azért, mert felkent
 +
engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívünket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót." — Ésaiás 61:1, 2.}}
 +
{{raw:data:p|17|17-19| A függöhelyzet (kapcsolat) tehát: a fiúnak az atyjához és a szolgának a gazdájához (a mesterhez) való viszonynak felel meg. Jehova Isten a nagy mester, viszont a teremtmény a szolga. Maga Jézus Krisztus is kiválasztott szolga, (Ésaiás 42:1), testületének tagjai Isten és Krisztus szolgái. Miről lehet tudni, hogy Isten ezen családjához tartozunk-e? Az írás azt mondja: „Ez a lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk; ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg." — Róma 8:16, 17.}}
 +
{{raw:data:p|18|17-19| Ennek a szövegnek semilyen részét sem szabad figyelmen kívül hagynunk, főképpen az abban említett feltételt: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg". Miután ugyanis tudomást szereztünk Isten igéjéről és, bizonyságát szolgáltattuk Istenben és Krisztusban való hitünknek, kezdtük meg ezt az utat. Mostmár a teremtménynek meg kell kérdeznie magától, illetve meg kell vizsgálnia magát, s így győződhetik meg, hogy tényleg a hitben van-e: „Engedelmesen alárendeltem-e magamat az isteni akaratnak? Követtem-e a mennyei meghívást: Feltétlenül és teljesen átadtam-e magamat Istennek, mennyei dolgokban reménykedem és azok után vágyakozom-e és nem földi dolgok után? Örömmel magamra vettem-e mindazon gyalázatot, ami Istent és Jézus Krisztust érte és tovább is örömmel fogom elviselni azokat? Hajlandó vagyok-e együtt járni Jézus Krisztussal és együtt szenvedni vele, ahogyan ő szenvedett az igazságért? Rendelkezem-e az Úr- és az ő háza iránti buzgalommal és teljesen megtartom-e szövetségi fogadalmamat?" — Így vizsgálhatjuk meg magunkat az írás megvilágításában és vonhatunk következtetést le a szellemből arra nézve, hogy gyermekei vagyunk e az Úrnak, vagy sem. A hivatalosak, választottak és a hűségesek azok, akik örökké együtt lesznek Krisztussal a dicsőségben. Az nem elég, ha valaki a szájára veszi az Úr nevét és segítséget kér tőle. Az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, azok, akik hozzá híveknek bizonyultak, köréje gyűjtöttek s azóta nagymértékben meggyarapodtak Istennek és szándékának megismerésében azon világosság által, amely Jézus Krisztus arcára sugárzik és arról a templomi osztályra. Ezek a templomban tartózkodó hűségesek az Úr azon parancsának engedelmeskedve, hogy Jehovának tanúivá legyenek és az ő országáról szóló igazságot hirdessék, teljesíteni tartoznak megbízatásukat.}}
 +
{{raw:data:p|19|17-19| A fenti kérdéseken kívül vizsgálja meg a teremtmény a következőket is: „Engedelmesen alárendelem-e magamat az Úr akaratának és parancsának, amennyi-}}
 
}}
 
}}

A lap jelenlegi, 2023. április 24., 10:26-kori változata

A lap korrektúrázva van


150
szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által." — Péter I. 1:3.
13 Az ember vízkeresztsége arról szóló jelképes bizonyságtevés, hogy Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett. Csak úgy élhet örökké együtt Jézus Krisztussal, ha Krisztus halálában megkeresztelkedett. (Róma 6:3—8) A teremtményt Isten kereszteli meg Krisztus halálába s áldozati halált kell halnia (amint Jézus Krisztus is áldozati halált szenvedett), ha Krisztussal kíván együtt élni és uralkodni. (Tim. II. 2:11, 12) Miután mint Isten fia (gyermeke) megszületett és elismertetett, újteremtés lett a Jézus Krisztusban. „Azért, aki a Krisztusban van, újteremtés az; a régiek elmúltak, imé minden újjá lett." (Kor. II. 5:17) Az ezután fennálló kapcsolat (függés) tehát az Atya és a fiú közti kapcsolat. Most már a teremtmény Isten családjához tartozik, amelynek Jézus Krisztus a feje; minden földi dologtól elszakadt, reménye csupán mennyei dolgokra irányul. (Kolessé 3:2) Emberi élethez való joga megszűnt s azért áll megírva az ilyenek felől: „Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben." (Kolossó 3:3, 4) Ettől kezdve a teremtménynek, ha él, Isten családjának tagjaképpen kell élnie a Krisztusban."
Szándék
14 Többen sokáig azt hitték, hogy Jehovának arra irányul a szándéka fiak szülése és Krisztusba való helyezése tekintetében, hogy az embereket üdvözítse és a mennyekbe vigye. Az ő szándéka azonban nem ebből áll. Természetesen a hívek végeredményben üdvözülni- és a mennyekben fognak élni, mindazáltal az ember megváltása vagy üdvözítése Isten tulajdonképpeni főszándéka mellett csak alárendelt jelentőséggel bír. Jehova nagy és legfőbb szándéka az ő nevének tisztázására irányul, azt mindazon gyalázattól meg akarja tisztítani, amit az ősi lázadó, az ördög hintet arra. Jézus Krisztust Isten nevezte ki igazolói nagy méltóságára, ő küldte Jézust a világra Isten igazsága üzenetének tolmácsolására, ő kente fel és nevezte ki Jézus Krisztust a világ uralkodójává, hogy a világot a kitűzött időben igazságosan kormányozza és uralkodásakor minden engedelmes ember életben részesüljön. Emiatt válaszolta Jézus egy kérdésre: „Én király vagyok. Azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, aki az igazságból való, hallgat az én szómra (hívásomra)." — János 18:37.
15 Ebből tehát az következik, hogy minden személy, akit Isten Krisztus fennhatósága alatt családjába fogad, engedelmeskedni tartozik Jézus Krisztus szavának s úgy kell viselkednie, ahogyan Jézus viselkedett. Mindenkor igazságosnak kell lennie Isten iránt, hűségesnek és meg kell őriznie ártatlanságát. Akik tehát Jézus Krisztusban vannak, azt tartoznak cselekedni, amit Jézus cselekedett, hiszen az ő követésére hívattak meg, bármerre is vezesse őket. Az emberek közül kiválasztattak és az Isten neve érdekében lettek újteremtések a Krisztus Jézusban, hogy az ő nevéről és szándékáról tegyenek tanúbizonyságot. Ebből az okból mondja az apostol azokról, akik Krisztusban vannak: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." — Péter I. 2:9.
Felkenés
16 Akiket Jehova nevével való szándékával kapcsolatban kiválasztott, mennyei meghívást nyertek és a kitűzött időben választatnak és kenetnek fel. Ez azt jelenti: hogy bizonyos jellemző kötelességek teljesítésére nyernek megbízatást, többek között Jehova Isten tanúi tartoznak lenni; mert Jehova Istentől nyertek megbízatást és meghatalmazást képviseletére, nevében való szólásra és üzenetének tolmácsolására. Azok felől áll megírva, akik a Krisztusba nyertek befogadást: „Az Úristen lelke van én rajtam azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívünket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót." — Ésaiás 61:1, 2.
17 A függöhelyzet (kapcsolat) tehát: a fiúnak az atyjához és a szolgának a gazdájához (a mesterhez) való viszonynak felel meg. Jehova Isten a nagy mester, viszont a teremtmény a szolga. Maga Jézus Krisztus is kiválasztott szolga, (Ésaiás 42:1), testületének tagjai Isten és Krisztus szolgái. Miről lehet tudni, hogy Isten ezen családjához tartozunk-e? Az írás azt mondja: „Ez a lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk; ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg." — Róma 8:16, 17.
18 Ennek a szövegnek semilyen részét sem szabad figyelmen kívül hagynunk, főképpen az abban említett feltételt: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg". Miután ugyanis tudomást szereztünk Isten igéjéről és, bizonyságát szolgáltattuk Istenben és Krisztusban való hitünknek, kezdtük meg ezt az utat. Mostmár a teremtménynek meg kell kérdeznie magától, illetve meg kell vizsgálnia magát, s így győződhetik meg, hogy tényleg a hitben van-e: „Engedelmesen alárendeltem-e magamat az isteni akaratnak? Követtem-e a mennyei meghívást: Feltétlenül és teljesen átadtam-e magamat Istennek, mennyei dolgokban reménykedem és azok után vágyakozom-e és nem földi dolgok után? Örömmel magamra vettem-e mindazon gyalázatot, ami Istent és Jézus Krisztust érte és tovább is örömmel fogom elviselni azokat? Hajlandó vagyok-e együtt járni Jézus Krisztussal és együtt szenvedni vele, ahogyan ő szenvedett az igazságért? Rendelkezem-e az Úr- és az ő háza iránti buzgalommal és teljesen megtartom-e szövetségi fogadalmamat?" — Így vizsgálhatjuk meg magunkat az írás megvilágításában és vonhatunk következtetést le a szellemből arra nézve, hogy gyermekei vagyunk e az Úrnak, vagy sem. A hivatalosak, választottak és a hűségesek azok, akik örökké együtt lesznek Krisztussal a dicsőségben. Az nem elég, ha valaki a szájára veszi az Úr nevét és segítséget kér tőle. Az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, azok, akik hozzá híveknek bizonyultak, köréje gyűjtöttek s azóta nagymértékben meggyarapodtak Istennek és szándékának megismerésében azon világosság által, amely Jézus Krisztus arcára sugárzik és arról a templomi osztályra. Ezek a templomban tartózkodó hűségesek az Úr azon parancsának engedelmeskedve, hogy Jehovának tanúivá legyenek és az ő országáról szóló igazságot hirdessék, teljesíteni tartoznak megbízatásukat.
19 A fenti kérdéseken kívül vizsgálja meg a teremtmény a következőket is: „Engedelmesen alárendelem-e magamat az Úr akaratának és parancsának, amennyi-