Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/8

8

juttatni haragját s akkor fogja „pusztító szélvész" megsemmisíteni az ellenséget.

²⁷ Figyeljük meg ennek a szövegnek elberfeldi és az angol Rotherham féle fordítását: „Valahányszor keresztül csap, elragad (elsöpör) titeket; mert minden reggel keresztül fog csapni, nappal és éjjel. Borzasztó rettegést jelent, megérteni ezt a tanítást." (Ésaiás 28:19) Mialatt most a harc folyamatban van és Jehova tanúbizonyságai naponként küzdelembe szállnak Jehovának és az ő országának dicsőítésére és Isten büntetés napjának hirdetésére a gonosztevőkkel szemben, a jég elsöpri a hazugságokat s ennek a „tanításnak" megértése jelent félelmet az ellenség számára. Amit ama tény is bizonyít, hogy most a r. kat. hierarchia és szövetkezett társai mindent megtesznek, amit tudnak, az evangélium terjedésének megakadályozására. Azt mondják: „Amit ezek az emberek mondanak, bántja a mi vallásos érzelmünket, tehát ne hallgassuk meg őket, sem hangszóró mellett, sem a rádióban." Mialatt ez a harc folyik, a jóakaratúak felvilágosodnak s az Úr így gyűjti össze az ő „többi juhait", a nagysokaságot. A hű szolga-osztály és az ellenség között most folyó harc nem Armageddon, hanem annak csupán előcsatározása.

²⁸ Józsué kicsiny hadával egész éjszaka menetelt és hajnali szürkületben érkezett Gibeon alá, mire az ütközet nyomban megkezdődött, mialatt a hold még fennragyogott a nyugati égbolton. A szövetkezett emoreusok megfutamodtak és menekülésük közben történt, hogy Jehova nagy jégesőt bocsátott rájuk: „Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izrael fiai elé; ezt mondotta vala Izrael szemei előtt: Állj meg nap Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!" — Józsué 10:12

²⁹ Az ellenség felbomlott sorokban menekült nyugati irányban. A hold még mindig sütött nyugaton, kelet felől pedig vihar volt készülőben; a viharfelhő azonban még nem takarta el a holdat s az még mindig sütött a viharfelhők fölött. Józsué látva a helyzet alakulását vitézeinek füle hallatára imádkozott, hogy a világosság még ne boruljon sötétségbe, hogy az Úr hadai folytatni tudják a harcot, amíg az ellenség teljesen felőrlődik, hogy többé ne kelljen megismételni a harcot az emoreusokkal. Ez meg is egyezik azzal, amit az Úr Jézus mond Armageddon felől, nevezetesen, hogy Armageddon végharc lesz és az ellenség teljes kipusztulásáig fog tartani, s a nyomorúság oly ideje lesz, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.(Máté24:21) Amidőn a szövetkezett ellenség a völgybe érkezett, hátulról Józsué hadai kergették őket, szemben velük pedig nagy pusztító szélvihar támadt reájuk s így a menekülés útja el volt vágva előttük. Ez megegyezik Jeremiás leírásával az ellenség helyzetét illetőleg Armageddonkor: „Nincs hova futniok a pásztoroknak és menekülniök a nyáj vezéreinek!" (Jeremiás 25:35) Ez máskülönben újból megerősíti azon következtetést, hogy először a pásztorok pusztulnak el s azután Sátán szervezetének nagyjai és egyéb részei. Jóllehet itt nincsen szó két csatáról, mindazáltal nem valószínűtlen, hogy ennek az egy ütközetnek két része lesz, nevezetesen: 1. Az álszentek pusztulá-

sa, s 2. Sátán egyéb tömegeinek azután következő megsemmisülése.

³⁰ Határozottan kitűnik a következőkből, hogy Józsuénak a hold és a nap megállítását kérő imája egyezett Isten akaratával: „És megálla a nap és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig." — Józsué 10:13

³¹ Ha talán az ellenség imádkozott és azt remélte, hogy gonoszságukban az éj leple alatt elinalhat, keservesen kellett csalódnia. Az emberi szemek úgy látták a földön, hogy a hold és a nap is megállottak. Hogy ez miképpen történhetett, erről lehetne véleményt nyilvánítani; de ez nem is oly fontos. Jehova Istennél semmi lehetetlenség sincsen, s a prófétai képnek ez a része nyilván azt példázza, hogy Isten és Krisztus világossága tovább is ragyogni fog, mialatt az ellenség pusztulása folyni fog. Más próféciákból kitűnik, hogy az ellenség az armageddoni ütközet alatt, teljesen sötétségben lesz, mint viharos időben, Isten népe ellenben világosságot fog élvezni. A nap és hold megállnak helyükön, cikázó nyílaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától." (Habakuk 3:11) „Nap és hold megálltak magasban, a fénysugárhoz hasonlóan repülnek nyilaid, ragyogó kopjád olyan mint a fénysugár." (Rotherham) Józsué azt kérte, hogy legyen tovább is világos, amíg a harc folyik s az Isten világosságot nyújtott neki és vitézeinek; s mivel ez prófétai kép volt, teljesen egyezik Habakuk azon kijelentésével, hogy Isten világossággal fogja ellátni népét, miközben az ellenség sötétségben fog ülni. Azonkívül ez arra mutat, hogy Armageddont oly időhatározó dolgok, mint a nap és a hold sem fogja félbeszakítani. Hanem az mindvégig fog folyni Jehova Isten ellenségeinek teljes felmorzsolódásáig. Az Úrnak és népének egyetlen harcosa sem fog panaszkodni a harc idejének hosszúsága miatt. Világosságban van és örvend. Gedeon (aki szintén Jézus Krisztust példázta) kicsiny csapatával egész éjszaka menetelt és „fáradtan vette űzőbe az ellenséget." (Bírák 8:4); mégsem zúgolódtak az Úr ellen a fáradalmaik és a csata hosszúsága miatt. Hasonlóképpen nem panaszkodnak az idő hosszúsága (elnyúlása) miatt Jehova tanúbizonyságai sem, sem az armageddoni ütközet előtt, sem azután. Hogy Jehova jóbelátása szerint tehet csodákat, és fog is tenni, amilyen pld. a nap megállítása is volt, az bizonyos: „Ímé, visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon (napórán), amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és viszszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átvonult" (Ésaiás 38:8) Ezek a prófétai képek egyazon következtetést erősítik meg: Amidőn a mindenható Isten nagy napjának csatája egyszer megkezdődik, egészen végig (befejeződéséig) folyni fog; nem lesz két csata, sem pedig nem lesz két része Armageddonnak, hanem csupán egy ütközet lesz s a bizonyságtevésnek be kell fejeződnie a nagysokaság érdekében még azon idő kezdete előtt.

³² Ezt a következtetést az Úr Jézus Krisztus is megerősíti, aki azt parancsolja követőinek, hogy vigyék el a világ nemzeteihez a királyság