Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/7

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2021. október 5., 08:21-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


7
az Úristentől, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása; földhöz veri kezével azt (az ellenséget)." (Ésaiás 28:2) Hatalmát ez az erős „jégfergetegként” fogja felhasználni, elsöpri a hazugságok menedékhelyét, a hazudozókat agyonsujtja, a pusztító szélvész pedig befejezi a munkát. Ugyanabban a próféciában áll megírva: „és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket." (17. vers) A „jégeső" egy-, a „szélvész" más sokkal nagyobb dolog. Az utóbbi járhat jégesővel is együtt és anélkül is. A jégesővel vegyes nagy vihar nyilván „pusztító vihar".
23 Természetesen a jégeső az Írásban jelkép, egyéb óriási erőt példáz. Írva van: „Eljutottál-é a hónak tárházához, vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fenntartottam a szükség (nyomor) idejére, a harc és háború napjára?" (Jób 38:22, 23) „És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy" (Jelenések 16:21) A „jégeső" e szövegben nyilván a hazugságokat lerontó, fagyos és kemény igazságokat példáz. A jégeső oly jel és csoda, amely Jehova Istent dicsőíti s az ő hatalmát fejezi ki. (148. zsoltár 7, 8; Mózes II. 9:18—33) Jehova Isten küldi szét igazságait, a próféciák feltárását és hirdetteti, ezt az ő napján cselekszi. A fagyos, kemény igazságok leleplezik a népet sokáig ámító valótlanságokat s így szégyent és gyalázatot jelentenek az ámítókra nézve. Jehova bizonyságtevőit küldi igazságának közlésére és igazsága által söpri el a hazugságokat; jégesővel vegyes nagy vihar esetében azonban a jég és a szél „pusztító szélvihart" idéznek elő; Jehova vihara fogja a pusztulást előidézni. Ez a leírás érzékelteti velünk, miképpen fogja haragját Jehova kifejezésre juttatni az ellenséggel szemben. A megvizsgálandó fontos pont mindazáltal az, hogy Jehova az, aki az ő haragját kifejezésre juttatja s ez fogja megzavarni és elpusztítani az ellenséget.
24 Az első gibeoni ütközet, amidőn a haderők Józsué parancsnoksága alatt álltak, csata volt, mindazáltal nem a városnál zajlott le az egész ütközet. Az ütközet legpusztítóbb része akkor következett, amidőn az ellenség szövetkezett hadai megfutamodtak és a sziklás lejtőn, ahol a barlangok voltak, lefelé igyekeztek; ottan történt, menekülés közben, hogy Jehova „pusztító szélvésze" utolérte az ellenséget. Jehova akkor zúdított nagy köveket rájuk az égből, nyilván sok jégkristályból álló nagy jégdarabokat, amelyek hullás közben nagyobb jégdarabokká fagytak össze, és könnyen megölték, akit eltaláltak. A jégeső hatásának illusztrálására szolgáljon a következő újságcikk: „Dél-Afrikából, Johannesburgból érkezett tudósítás rendkívül nagy jégesőről és jégdarabok hullásáról számol be. Transvaal északi részében február 1-én volt ez a jégeső és sok állatot és 19 bennszülöttet pusztított el. Egy felhőszakadás után, amidőn néhány perc alatt 8 cm csapadék hullott le, jégdarabok hullottak, melyek közül nagyon sok a legnagyobb narancs nagyságának is megfeleltek. A jégsujtotta vidéken mintegy méternyi vastagon borította el a földet s néhány agyoncsapott bennszülöttet úgy kellett kiásni a jég közül. E jégeső rendkívülisé-
fokozta, hogy sima, gömbszerű golyók helyett hegyesen cakkozott jégdarabok voltak. A legnagyobb jégdarab 43 cm kerületű és majdnem másfél font nehéz volt. 1928 július havában Ne- braskában hullott."
25 Jogosan mondható, hogy a gibeoni csata két részt mutat fel; első része a város közelében, a másik része a völgyben folyt le. De az ütközet két része között nem volt szünet. Az tényleg egy viadal volt. Az egész egy napon zajlott le. Ebből egyesek azt következtetik, hogy a „mindenható Isten nagy napjának viadala” két részben fog lezajlani: elsőnek az álszentek pusztulása történik meg, s azután a még nagyobb pusztulásban Sátán egész szervezete. Ez a megkülönböztetés lényegtelen; ezt itt csupán gondolatfuttatásképpen említjük.
26 Ésaiás 28:17 szerint az Úr a jogosságot szinelővé és az igazságot mérőónná teszi, illetve oly pontosan, igazságosan és jogosan ítél, hogy az minden tekintetben igazságos lesz és azt nem kerülheti el semmi sem. Ezt az ítélkezést a nagy bíró, az Úr Jézus Krisztus gyakorolja a templomban, amidőn eléje lesznek gyűjtve a nemzetek s azokat szétválasztja egymástól; ebben az összefüggésben mondja a prófécia tovább „És jég söpri el a hazugság oltalmát és a vizek elragadják a rejteket". Ez nyilván nem Armageddonra vonatkozik hanem inkább a most folyamatban levő viszályra szól. A nemzeteket az Úr Jézus szétválasztja s egyúttal hű és bölcs szolga-osztályát elküldi a jégesőben példázott fagyos és kemény igazságokkal, ami minden ellenkezés dacára keményen hangzik és leleplezi a r. kat. hierarchia és szövetségeseinek ámításait mindenki szeme láttára. Mintha az Úr a következő prófétai szavak útján határozta volna meg az időt és Armageddon sorrendjét: „Amidőn az ostorozó áradat eljő, elragad titeket". Más fordítások szerint ez a szöveg így szól: „Amidőn az ostorozó áradat tovazúdul, az le fog verni titeket." (Rotherham-f.) „Ha az ostor szélvészével bekövetkezik, össze fog törni titeket." (Menge-f.) A prófécia e része azon időt hangsúlyozza, amidőn ez a pusztítás bekövetkezik. Most az Úr a „jégeső", illetve az igazság üzenetével ostorozza a r. kat. hierarchiát s ez nagyon fáj neki és romlottságát feltárja. Mindazáltal ez nem jelenti Armageddont, a „mindenható Isten nagy napjának viadalát". Ez Jehovának a munkája, amely megelőzi Armageddon viadalát. A bizonyságtevés ezen idejében történik, hogy a nagysokaság az igazság hirdetése által az Úrhoz gyűl, ami azelőtt történik, mielőtt a „mindenható Isten nagy napja" az ellenségre következik. A r. kat. hierarchia és Isten felkent bizonyságtevői között folyó harc Jelenések 12:17 szerint azon háborúnak van feltüntetve, amidőn a régi Kígyó a maradékra támad; ebben a harcban a maradék Isten igéjét használja fegyveréül vagy ostorképpen, amellyel az ellenség hazugságait mindenki szeme láttára leleplezi s így az ellenséget megszégyeníti. Ebből és más szövegekből világosan kitűnik, hogy a bizonyságtevő munka befejezése után, — amely útján az Úr az ellenség hazugságait leleplezi és a jóakaratuakat oktatja az „ostor eláradásakor" — Jehova Jézus Krisztus, hatalmas karja által fogja kifejezésre