Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/7

211

sonlóképpen minden ember, aki a biztonság- és az élet útját keresi, el fog jutni annak felismeréséhez, hogy teljesen a mi Urunk Jézus Krisztustól függ; mert ez az egyetlen út, amelyen Jehova életet ád. (Apcsel. 4 :12) Ezek tehát körültekintően járnak el arról való megbizonyosodás céljából, hogy tényleg az igazság-e az, ami eléjük lesz tárva, mert hiszen a helyes úton szeretnének járni. Immár most meg akarjuk mondani, hogy kezdetben mindazok, akik Krisztushoz járulnak, csak csecsemők. Akkor nevekednek teljes férfi korra a Krisztus Jézusban, amidőn Isten ismeretében és az ő jóságának értékelésében előrehaladnak. Nincsen oka tehát, miért kellene azt mondani a gibeonitákról, hogy hazudtak Józsuénak és „a falhoz akarták állítani". Hiszen csupán elővigyázatosan s azon utasítással egyezően jártak el, amelyet Jézus később tanítványainak adott, hogy legyenek okosak (elővigyázatosak) mint a kígyó,de galamb-tiszták. A gibeoniták nem akarták megkárosítani Józsuét és embereit. Csupán arról akartak meggyőződni, hogy mily helyzetbe kerültek saját maguk.

²⁶ A többi népek mindnyájan összeesküdtek az izraeliták ellen, hogy elpusztítsák őket. Ettől az összeesküvéstől távolmaradni, sőt olyanok kegyét keresni, aki az összeesküvőkkel szemben a harcot vezetni fogja, tényleg nagy hitet igényelt a khiveusok vagy gibeoniták részéről. Hasonlóképpen most is a Sátán szervezetéből valók mindnyájan s azok is, akiken az uralkodik, egymással összeesküdtek Jehova választott és felkent népe ellen és elpusztítására. Közülök csak azon egy osztály képez kivételt, amely a „nagysokaságot" fogja alkotni.

²⁷ E prófétai drámában a gibeoniták játszották ama szerepet, amely a nagysokaságot példázza, s annak gondos megvizsgálása, ami ettől kezdve a gibeonitákkal történt, annak meglátására képesít minket, amit az Úr a nagysokasággal tenni fog.

²⁸ Józsué és a hadserege úgy,amint tenniük kellett is,körültekintően nyomult előre. Azon utasításokra gondoltak, melyeket Jehova több idővel az Ígéret-földjéhez való megérkezésük előtt adott, amidőn beléjük véste: „Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Ímé, kiűzöm előled az emoreust, kananeust, khitteust, perizeust, khivveust, jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemegy, hogy botránkozásra ne legyen közötted!" — Mózes II. 34 :11, 12

{{raw:data:p|29|28-29| Az Ur nyomatékosan figyelmeztette az izra¬ elitákat. hogy az országban ravasz és szövetke¬ zett ellenséggel lesz dolguk s ezt a figyelmezte¬ tést szívükbe vésve, nvilván körültekintően nyo¬ multak előre az izraeliták. Amidőn bennszülöttek közeledtek hozzájuk, meg kellett állaoítaniok elő- szöris. hogy nem valami hadicsellel állnak-e szem¬ ben, amellyel őket kelepcébe akarják csalni; ez megmagyarázza, miért volt oly elővigyázatos Jó¬ zsué. Az izraeliták értesítve voltak, hogy az el¬ lenséggel vívott harcukban győzni fognak, ha en¬ gedelmesek lesznek az úr iránt: „Oltáraikat ront¬ sátok el, törtétek össze bálvánvaikat és vágjátok ki berkeiket." (Mózes II. 34 :13) Amidőn tehát a gibeoniták mint követek megjelentek Izrael fér- fiai között, tartózkodó fogadtatásban részesültek: „Izrael férfiai pedig mondának a khiweusoknak: Hátha közöttem lakozol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?" (Józsué 9:7) Ebből bölcsese- get tanulhatnak Jehova tanúbizonyságai. A gibeo¬ niták azt mesélték Józsiiénak, hogy távoli ország¬ ból valók és teljesen rendjén való dolog volt, hogy Józsué meggyőződött, hogy ezek barátai és nem ellenségei. Az Űr felkentjei tudják, hogy ellenseg között vannak s emiatt elővigyázatosak azokkal szemben, akik hozzájuk közelednek s előbb meg¬ győződnek róla, hogy baráttal vagy ellenseggel van-e dolguk. Jehovának felkentjeihez irányuló utasítása úgy szól, hogy temmikép se alkudjanak meg az ellenséggel, sem az ördögi szervezet va¬ lamely romlott részével. Jehova népe azt is tud¬ ja, hogy olyanok is vannak a világon, akik nem egyeznek az ördög szellemével; mindazáltal kel¬ lő elővigyázattal járnak el és nem szövetkeznek senkivel sem, míg meg nem győződtek afelől, hogy az illető pontosan egyezik-e az Űr azon uta¬ sításaival, melyeket a Józsuánál nagyobb, az Ür Jézus Krisztus követői részére Jehova osztott ki, olvassuk: „Mi köze az Isten templomának (nepe-' nek) a bálványokkal? Mert ti az élő Isten tem¬ ploma vagytok, amint meg is mondotta: Én köz¬ tük lakozom és köztük járok, és az Ő Istenük le¬ szek és ők az’én népem lesznek!" Azért menjetek ki ő közülök és különítsétek el magatokat tőlük, azt mondja az Ür, és tisztátlant ne illessetek és en magamhoz veszlek titeket; és a ti atyátokká le¬ szek és ti a fiaimmá lesztek, azt mondja a min¬ denható Ür." — Korinthus II. 6 :16—18 “Akik most mint az igazság őszinte keresői az Űrhöz járulnak, felismerik, hogy Jehova szolgai az Ür kegyelmét élvezik. Hasonlóképpen láttak a gibeoniták is, hogy Józsué és hadserege a minden¬ ható Isten kegyelmét bírják. Emiatt voltak haj¬ landók alárendelni magukat Józsué rendeletéi¬ nek; „azok pedig (a gibeoniták) mondának Jó¬ zsuának: Szolgáid vagyunk mi! És monda ^nekik Józsué: Kik vagytok és honnan jöttetek?" (Jó¬ zsué 9:8) A gibeoniták kijelentése elismerte, hogy Jehova, az izraeliták Istene, a legfelsegesebb és jehova, választott hadvezérével együtt kepe¬ zik a felsőbb hatalm ikat. Azok a jóindulatú em¬ berek, akik most az Isten szervezetéhez vezető utat keresik, hasonlóképpen elismerik, hogy Jeho¬ va a legfelségesebb s vele együtt Jézus Krisztus, aki nagyobb, mint volt Józsué, a „felsőbbség . A gibeoniták készségesen harc nélkül alárendeltek magukat Józsuának a következő szavak kíséreté¬ ben: „Mi a te szolgáid vagyunk!" Ezzel azon,óha¬ jukat fejezték ki, hogy inkább fognak Jozsue Istenének szolgálni, mintsem elpusztuljanak vagy Józsuával harcban megmérkőzzenek. A gibeoniták részéről ez arra irányuló petíció vagy kérés volt, hogy baráti szerződést vagy szövetséget kivan¬ nak kötni Józsiiéval. A gibeoniták ezen kéresere Józsué a következőket válaszolta: „Kik vagytok és honnan jöttetek?" Mennyire ráillik a gibeom- ták felfogása a nagysokaságéra, amely Isten szer¬ vezetét keresi! Mindenekelőtt jóakarattal kell len¬ nie Isten, az ő országa és királya, az Ür Jézus Krisztus iránt, aki nagyobb Józsuánál. Amikép¬ pen Józsué azt kívánta a gibeonitáktól. hogy iga¬ zolják magukat, kívánja most a nagvobb Jozsue, hogv igazolják magukat, akik hozzá járulnak s vallják meg, az ördöghöz ragaszkodnak-e vagy