220
{{raw:data:c|
Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.
30 A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.
31 Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-
|
képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27
32 Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.
{{raw:data:p|33|31-34|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem
tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7 : 24) A gibeo¬
niták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeru¬
zsálem falainak építésében (Nehemiás 3 : l—7)
Elkülönítették magukat az ország pogányáitól;
„a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig
ott valónak: Nehemiás, a király helytartója, a
Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része,
a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a
léviták szolgái és mindenki, aki elkülöni-
té magát a tartományok népeitől, az Isten törvé¬
nyéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, minden¬
ki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozó¬
nak atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett
esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak,
amely Mózes, az Isten szolgája által adatott va¬
la ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a
mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit
és rendeléseit." — Nehemiás 10 :1. 28, 29
“ Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után
Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között",
illetve a vele együtt utazók között népszámlálást
tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.
