„Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/11” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
15. sor: 15. sor:
 
{{raw:data:q|48.| Mily kötelesség, kiváltság és feladat terheli tehát most a maradékot a jóindulatú emberekkel kapcsolatban? Mikor kell ezeknek felvilágosíttatniok és miért?
 
{{raw:data:q|48.| Mily kötelesség, kiváltság és feladat terheli tehát most a maradékot a jóindulatú emberekkel kapcsolatban? Mikor kell ezeknek felvilágosíttatniok és miért?
 
Ki fogja elvégezni ezt a munkát ?}}
 
Ki fogja elvégezni ezt a munkát ?}}
                                                            (1936 aug. 15. angol W.)
+
                                                        (1936 aug. 15. angol W.)
  
 
{{raw:data:ai|1|c|{{raw:data:s|35|A nagysokaság összegyűjtése}}}}
 
{{raw:data:ai|1|c|{{raw:data:s|35|A nagysokaság összegyűjtése}}}}

A lap 2020. november 29., 12:42-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


215

                                                       (1936 aug. 15. angol W.)


A nagysokaság összegyűjtése
„Az Isten kegyelmi ajándéka örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” — Róma 6:23
II. rész.
1 JEHOVA csak egy úton fog életet adni az elbukott emberiségnek, mégpedig Jézus Krisztus útján; aki életben fog részesülni, hinnie kell Jézus Krisztus kiomlott vérében, mint váltságdíjban. Isten nem köt békét az ellenségeivel, különösen azokkal nem köt békét, akik az ő nevét gyalázzák. Amidőn Jehova küldönce a gyermek Jézus bölcsőjénél megjelent, Jehova következő üzenetét közölte az emberiséggel: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön béke a jóakaratú embereknek!” (Lukács 2:14) Azok fognak békességben részesülni, akik megismerik Jehovát és az ő törvényét és szeretik azt. (119. zsoltár 165) Először jóakarattal kell lenni Isten iránt és keresni kell az Urat s csak azután lehet békében részesülni és megismerni az élet útját. A béke útját Jézus Krisztus, a béke fejedelme által kell keresni.
2 Józsué Jézus Krisztust, a béke fejedelmét példázza, s azoknak az embereknek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, Istennel Jézus Krisztus útján kell megbékélniök és nem másképpen. A gibeoniták Józsué elé terjesztették ügyüket s kifejezték azon hajlandóságukat, hogy az ő szolgái kívánnak lenni, s ezáltal Józsué és az ő Istene iránti jóakaratukat juttatták kifejezésre. „És békességesen bánt velük Józsué és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.” (Józsué 9:15) A nagysokaságot alkotó emberek Isten kegyelméből fognak életet nyerni, mert kívüle más út nem létezik; hinniök kell az Úr Jézus Krisztus vérében s arról immár, a nagy hasonmási gibeoni csata megvívása előtt bizonyságot kell tenniök; mindez világosan példázva van e prófétai kép további fejleményeiben.
3 Józsué elhitte, hogy a gibeoniták igazat beszéltek. Józsué ezáltal nem sértette meg a Mózes
II. 34:11, 12-ben adott utasítást, hogy a kananeusokkal ne szövetkezzen. Jehovának az utóbb említett szövegben közölt utasítását azzal összhangban kell magyarázni, amit Isten azon városok lakosait illetőleg mondott Mózesnek, akik önként az ő szolgáikká lesznek. Cselekedetükkel a gibeoniták megszakították a többi nemzetekhez való viszonyukat, azon nemzetekhez t. i., melyek Isten ellenségeiképpen nyilatkoztak. A gibeoniták tehát békét kértek Józsuétól, nem voltak tehát tovább is Isten ellenségeinek tekintendők. Emiatt képeztek kivételt a Mózes II. 34:11, 12-ben felfektetett szabály alól. Hiszen Jehova közölte Mózessel és az ő embereivel, akik a háborúba vonultak: „Mikor valamely város alá megy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen és szolgáljon neked ... Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.” — Mózes V. 20:10, 11, 15
4 A gibeoniták idegenek voltak az ígéret-szövetségétől. Ez a többi nemzetekre is ráillett. Mindazáltal írva van azok felől, akik az Úrtól előírt úton Ő hozzá járultak: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti, a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társasagától idegenek és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget