Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/2

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 április hó

7-8 szám

Malakiás

(III. rész)

{{raw:data:c|

²⁹ Amidőn jövendöléseket az Úr arra kitűzött ideje előtt akartunk megmagyarázni, ezt a jövendölést Krisztus ezeréves uralkodása idejére a zsidókra próbáltuk alkalmazni; de most amióta az Úr feltárta szándékát népe előtt, világosan látja, hogy ez a prófécia az igazi izraelitákra, illetve azokra vonatkozik, akik Jehova igazolása napján teljesen az ő dicsőítésére és szolgálatára szentelik magukat. A Szentírás a régi korban a maradék oktatására és erősítésére íratott, hogy teljesen fel legyen készülve arra a munkára, amelyet Isten Jézus Krisztus útján bízott reá. (Róma 15:4; Tim. II. 3:16, 17) A maradék most világosan felismerheti, hogy a „sugaraiban levő gyógyítás" azon világosság, vigasz és nyugalom, amiben azok részesülnek, akik hívek és ragaszkodóak maradnak az Úr iránt. Isten hű népe a világháború üldöztetései közben nagy szenvedéseken ment keresztül; de a kellő időben az Úr védelmébe vette, megoltalmazta és megtartotta elnyomóival szemben és meggyógyította. Ez a hű nép most Jehovában és Jézus Krisztusban bízik és az Úr gondviselése alatt biztos helyen van, amit a „szárnyak" példáznak, ahol biztonságban van. Az Úr áldásaiért hálatelten a zsoltáros szavaival énekli: „Ó Isten, mily drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (36. zsoltár 8) „Hívtalak én, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engemet mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem. A gonoszak elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elöl, akik lelkendezve vesznek körül engem." (17. zsoltár 6—9) „Könyörülj rajtam, ó Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (57. zsoltár 2) Most tehát védve, a Felséges védelmében, Istenben való teljes bizalommal éneklik tovább a hűségesek: „Te vagy az én menedékem, s erős torony az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá, Mert te, ó Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem." — 61. zsoltár 4—6

{{raw:data:p|30|30-32|id=q11|

Miután az Úr a hű szolga osztályt meggyógyította és felüdítette, küldi: „És kivonultok"- mond az Ür. A hívek, akik most „az ő nevének

népei" buzgón vonulnak az ő szolgálatába. Azon korlátozások közül megszabadultak, melyek a világháború alatt akadályozták. Amidőn a hű folytatása) maradék felismerte, hogy Babilonnal összekeve¬ redett, hallotta az Ür parancsát: „Menjetek ki Bábelből, fussatok ki Káldeából ujjongásnak sza¬ vával; jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszé¬ tek a föld végső határáig; mondjátok: Megvál¬ totta az Ür szolgáját, Jákobot." (Ésaiás 48 : 20) Arra kisiettek, a királyság gyümölcseivel telt edényeket vive. örömmel mentek és mennek még mindig: „Távozzatok, távozzatok, jertek ki on¬ nan; tisztátlant ne illessetek; jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Ür edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Ür és követni fog Izrael Istene." — Ésaiás 52 :11, 12 “ A híveknek szóló ígéret bizonyos és igazság¬ ban s lélekben fogják imádni Istent: „Üjra fel- épitlek téged és felépülsz, ó Izrael leánya. Üjra felékesited magad, dobokkal és vígadók seregé¬ ben jössz ki." (Jeremiás 31 : 4) Isten hívei a pró¬ fécia teljesüléseképpen tartoznak „kivonulni" s ez tényleg főképpen 1922 óta teljesedik, amidőn a Szentszellem Isten minden szolgájára kitöltetett. Azóta mindezideig kivonulnak és az örömük ál¬ landó, A nagysokaság a maradékot követi s lát¬ ni lehet, hogyan vonul ki az is és mutatkozik Is¬ ten és az ő országa oldalán. — Ésaiás 49 :9 ” Ha egy borjút szűk istállóban tartanak és azután szabadon eresztik, ugrál és szaladgál örö¬ mében. Ezt a szöveget az angol Biblia így fordít¬ ja:* „Kivonultok és felnőttök mint istálló borjúi". Amidőn e szöveg értelme felől találgatásokba bocsátkoztunk, Krisztus ezeréves uralkodására alkalmaztuk s azt mondtuk, hogy azok az embe¬ rek, akik engedelmeskedni fognak neki, úgy fog¬ nak felnőni mint az istállóban hizlalt borjúk. . Ámde ez a szöveg nem ezt jelenti. Más fordítᬠsok így szólnak: „Kijöttök és ugrálni fogtok, mint az istállóbeli borjúk." (Miniatür-f.) „Kivo¬ nultok és hizlalt tulkok módjára ugráltok." (El- berfeldi-f.). „örömükben ugrálni fognak mint az istállóból kibocsátott borjak." (Rotherham an- gol-f.). Az „istállónak" fordított szó a „megkö¬ tés" vagy „pányvázóhely" gyökér szavából szár¬ mazik. Amidőn a hű maradék megkötöttségéből felszabadult és Jehova szolgálatába lépett, úgy ugrált örömében mint az istállóból kiszabadult borjú. Isten népe egykor Babilonba volt zárva és nem nyert erőt az ottan kapott takarmányból, — mivel az a takarmány jellemfejlesztés, ember- imádás, ájtatoskodás és hasonló dolgokból ál¬ lott —, vékony és erő nélküli eledel volt; de miu¬ tán felszabadult és az Ür zöld legelőjére vezérel¬ tetett, amelyet az Ür népe számára készített, erősen fejlődött, meghízott és erős lett az Ürban