Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/14

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. február 28., 09:29-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


70

Malakiás

„Áldott legyen az Úr (Jehova) neve mostantól fogva mindörökké!" — 113. zsoltár 2
(5. rész.)
1
JEHOVA a legfelségesebb. Ő a menny és a föld teremtője, az övé az minden teljességével együtt. „Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?" (113. zsoltár 4, 5) Kezdet óta azt akarta, hogy minden élő teremtmény az ő nevét örömmel dicsőítse. E szándéka biztosan teljesülni fog. A hajdani hívő próféták ezen szándékáról beszéltek. Jézus gyakran hangsúlyozta, mennyire fontos dicsőíteni Jehova nevét és az Úr Jézus Krisztus apostolai is gyakran beszéltek Jehova nevének felsőbbségéről. De amidőn Jézus Krisztus egyes állítólagos követői vallásnak nevezett „hagyományokat" kezdtek gyakorolni, amit „keresztény vallásnak" kereszteltek, mihamar szemük elől tévesztették a Felséges nevét és az ő nevének minden másnál fontosabb dicsőítését. Az emberek a vallást sok ideig önző céljaik érdekében használták, miközben Jehova nevét háttérbe tolták és megfeledkeztek róla. Miközben Jézus, a nagy küldött, úttörő munkát végzett Jehova előtt, sokan értesültek az akkor közölt igazságról, de akik azt elfogadták, többen többé-kevésbé önző indítékokból fogadták el. Első sorban az bilincselte le figyelmüket, hogy alkalmuk nyílott az üdvösséghez és a mennybe mehetnek segédkezni az Úrnak a föld kormányzásában és a többi emberek „helyreállításában." Nagyon sokan pedig teljesen azon álláspontra helyezkedtek, hogy Isten mindenkinek meg fog bocsátani és életet fog adni arra való tekintet nélkül, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, vagy sem. Mindazáltal tekintetbe kell vennünk, hogy ezek az emberek vallás¬szervezetekben nevelődtek; ezért is volt a gondolatviláguk többé-kevésbé tévedésekkel tele. Akik Babilon szervezetében éltek, de aztán az igazságról értesülve, azt elfogadták, szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, illetve még mindig erősen a világ és a világi kívánságok befolyása alatt álltak s még mindig világi külső szokásokat követtek. Minden cselekedeteikben megkérdezték: „Mit fognak gondolni rólam és a cselekedeteimről az
emberek?" így is törekedtek viselkedni; mert embereknek akartak tetszeni. Sokan akartak az embereknek tetszeni és maguk is más embereket dicsőítettek, hogy viszont azok is dicsőítsék őket. Amidőn Jehova nagy követe, Jézus Krisztus a templomhoz ítélettételre eljött, sok ily önző-fajta ember állott előtte ítéletre várakozva. Ezek beképzeltségükben fontosaknak tartották magukat. Azért is tartották magukat tetszés szerinti út követésére alkalmasaknak és a saját útjuk követéséhez ragaszkodtak és mindezideig is teremtmények részéről való elismerésre és emberek dicsőítésére törekedtek. De ugyanazon időben még mások is álltak az Úr előtt, akiket más indíték vezérelt cselekedeteikben. Szeretetükkel Jehován és az Úr Jézus Krisztuson csüngtek, az Úrnak kívántak tetszeni és szolgálni. Habár szennyes is volt a ruhájuk mindattól, amiket a Babiloni intézményben tanultak és gyakoroltak, mindazáltal a helyes dolgot kívánták cselekedni szívükben. Szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, amelyet le kellett vetniök, amidőn az Úr tökéletes szívállapotban találta őket. A templom ítéletén kitűnt, kicsodák az önzők és kik az önzetlenek; csak az utóbbiak álltak meg a próbán és részesültek a nagy bíró elismerésében. Ezekből a hűségesekből neveztetett ki a „hű és a bölcs szolga"; de még ezek sem fogták fel teljesen Jehova neve dicsőítésének fontosságát. A kellő időben azonban tisztázódott előttük ez a tárgy a templomban, és hála Istennek, most a hívek és az igazak látják, hogy Jehova neve a nagy eldöntésre váró kérdés, hogy az ő nevének kell igazoltatnia és annak idején minden lélek az ő dicsőségét fogja hirdetni. Az Úr tisztázza tehát a templom megítélése által, hogy kicsodák az önzőek vagy a gonosz-szolga osztály és kicsodák az önzetlenek vagy hű- és bölcs-szolga osztály.
2
Jehova Malakiás prf. által beszél nagy nevének legfőbb fontosságáról és éles választóvonalat von a hűtlen és a hűséges papok között. „Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között és minden helyen tömjénnel