Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/7

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. március 30., 08:29-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


AZ ŐRTORONY
7
három milliónyi izráelita karaván asszonyokkal, gyermekekkel, öregemberekkel, szarvasmarha- és aprójószág-nyájakkal képes lett volna ennek a megtevésére, s talán a távolság sem volt oly nagy. Azonban az izráeliták kétségkívül megtették ezt az utat még a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe folyamán. Pihahiróth a suezi öbölnél a Vörös-tenger vagy Nádtenger nyugati ágánál feküdt. Az ókorban a Vörös-tengernek ez az ága sokkal tovább ért északnyugatra, mint az a mai térképről látszik.
+
Így tehát a Rameszesz és Pihahiróth közötti távolság nyilván nem volt olyan nagy, ha Pihahiróth akkor északabbra feküdt. Ettől eltekintve az izráeliták ezt az utat nyilván megtehették a kovásztalan kenyerek ünnepe hetében.
16
Mózes ezt az utat a IV. M. 33:1-8-ban következőképpen írja le: „Ezek Izráel fiainak útvonalai, akik kijöttek Egyiptom földjéről az ő seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt. És Mózes feljegyezte kivonulásukat Jehova parancsára az útvonalaik szerint, és ezek az útvonalak a kivonulásuk után: Elindultak Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páska utáni napon jöttek ki Izrael fiai felemelt kézzel [diadalmaskodva] az összes egyiptomiak szemeláttára, midőn az egyiptomiak azokat temették, akiket Jehova megölt közülük, az összes elsőszülötieket, s Jehova az isteneiken is ítéletet gyakorolt. És elindultak Izrael fiai Rameszeszből és tábort ütöttek Szukkothban. És elindultak Szukkothból és tábort ütöttek Ethámban, mely a puszta szélén van. És elindultak Ethámból és Pihahiróth felé fordultak, amely Baál-Cefonnal szemben van és tábort ütöttek Miglol előtt. És elindultak Pihahiróthból és átkeltek a tenger közepén a pusztába, azután három napi járásnyira az Ethám pusztáján haladtak át és tábort ütöttek Márában."
17
Az nincs feljegyezve, hogy az első útszakaszt Rameszesztől Szukkóthig az ünnep első napján, nizán hó 15-én tették meg. „Szukkóth" jelentése „sátorok". Ez a beduinkunyhók egy kerületének az általános neve lehetett vagy a helység lett azért úgy nevezve, mivel az izráeliták itt ütötték fel először a sátrakat. Figyeljük meg a barátságos érzületű nem-izráeliták nagy tömegét a táborban, akik sorsukat összekapcsolták ezekkel az Istentől kegyelt izráelitákkal. Ezek a mai jóakaratú embereket szemléltették, akik egyesültek Jehova mostani maradékával, az igazi szellemi izraelitákkal. „És elindultak Izráel fiai Rameszeszből Szukkóthba, mintegy hatszázezer gyalog, csupán férfiak, a gyermekeken kívül, és sok gyülevész nép is vonult velük, juh is, szarvasmarha is, igen sok barom. A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek, mert nem kelhetett meg, mivel az egyiptomiaktól űzetve, nem késlekedhettek és még eleséget sem készíthettek maguknak." (II. Mózes 12:37-39) A menet kétségkívül néhány kilométer hosszú volt.
18
A kiinduló ponttól Jeruzsálemig az ígéret földjén a legrövidebb út mintegy négyszáz km szárazföldi utat tett volna ki, de akkor kénytelenek lettek volna a Földközi tenger partvidékén és a filiszteusok földjén végigmenni, már pedig régebben őseik, Ábrahám, Izsák és Jákob nem jó viszonyban voltak a filiszteusokkal. „Mikor azután faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket az Isten a filiszteusok földje felé, bár arra legközelebb lett volna, mert így szólt az Isten: Hátha mást gondol a nép, ha harcot lát és visszatér Egyiptomba! Kerülő úton vezette ezért Isten a népet a pusztán át a Vörös tenger felé. És felfegyverkezve [vagy ötvenenként] jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földléről... így indultak el Szukkothból és táborba szálltak Ethámban, a puszta szélén." A pusztára való tekintettel legkésőbb itt, ha nem már előbb, csoda történt: „Jehova pe-

dig elöltük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hadd haladjanak éjjel, nappal. A felhőoszlop nem távozott nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől." - II. Mózes 13:17-22.
ARMAGEDDON ELÖÁRNYÉKOLVA
19
Figyeljük meg, a Seregek Jehovája mily hadviselési jártassággal járt el a megváltott népe seregei vezetésében, hogy a megszervezett Egyiptomon ítéletet tartson, még mielőtt népét ezektől az üldözőktől teljesen megszabadította volna, „Majd így szólt Jehova Mózesnek: Szólj Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol és a tenger mellett." Útjukon úgy látszik magas szakadékos hegyláncok közé jutottak. Ez a helység a Vöröstenger nyugati vagy egyiptomi oldalán feküdt, Baál-Cefon ellenben a keleti vagy arábiai oldalon feküdhetett, inkább valamennyire északra, mint közvetlenül szembe Pi-Hahiróthal. Becslések szerint a Vörös-tenger ága az átkelési helyen mintegy tizenhat-tizenkilenc km lehetett. Itt nem volt gázló, mert a Biblia kimutatja, hogy a víz épp elég mély volt ahhoz, hogy az egyiptomi szekereket a lovakkal és két harcossal, a vezetővel és a felfegyverzett ijásszal együtt ellepje , sőt még a lóháton ülő egyiptomiakat is elárassza.
20
De miért kellett Izráelnek egy ily szorítóba mennie? Jehova megmagyarázza ezt Mózesnek e szavakkal: „A faraó majd azt gondolja Izráel felől: Eltévedtek ezek e földön, körülfogta őket a puszta. Én pedig megkeményítem a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe, hogy így dicsőséget szerezzek magamnak a faraó és minden serege által és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Jehova." Ez nyilvánvalóan azért történt, hogy igazolja a maga nevét a világhatalom rovására. Az izráeliták tehát a felhőoszlopból vezérelve, követték Mózest egészen Pi-Hahiróthig a tengerhez. - II. Mózes 14:1-4.
21
A kémek jelentést küldtek faraónak az izráeliták menetirányáról s ama tényről, hogy ezek Egyiptomot nyilvánvalóan örökre elhagyták azon szándék nélkül, hogy ismét visszatérjenek Egyiptomba, miután Jehovát, az ő Istenüket a pusztában imádták: „Mikor hírül hozták az egyiptomi királynak, hogy a nép megszökött, megváltozott a faraónak és az ő szolgáinak érzülete a nép iránt és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból? Befogatott hát szekerébe, maga mellé vette népét, hatszáz válogatott szekeret vett és Egyiotom egész szekérhadát - a legjobb harcosok voltak mindeniken. És megkeményítette Jehova a faraónak, az egyiptomi királynak szívét és üldözőbe vette Izráel fiait. Izráel fiai azonban bátran tovavonultak. Erre az egyiptomiak utánuk nyomultak és utolérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak, a faraó minden lova, szekere, lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Cefon előtt." - II. Mózes 14:5-9.
22
Minden úgy történt, ahogyan Jehova Isten megmondta. Midőn faraó felismerte a gazdasági kárt, amit a kereskedelmi Egyiptom oly sok izráelita rabszolgamunka elvesztésével szenvedett, kapzsisága és bosszúvágya arra indította, hogy a leghatalmasabb felfegyverzett haderővel kivonuljon az üldözésre. A zsidó történelemíró, Josephus az üldöző haderőt hatszáz kocsira, ötvenezer lovasra és kétszázezer gyalogosra becsüli, tehát több mint egy negyedmillió gyakorlott katonára. Búbánatos, elkeseredett szívében égett a gondolat: „Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk, kardom kirántom s karom kiirtja őket." - II. M. 15:9.
23
Az egyiptomi seregek gyorsan tették meg az utat és utolérték az izráelitákat, mialatt ezek látszólag egy kis