Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/5

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 19., 06:40-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:c| {{raw:data:p|c|világították és naponként a Siloám tavából merítettek vizet és vitték a templom oltárához, ahol ujjongás közt vették át, a…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


{{raw:data:c|

világították és naponként a Siloám tavából merítettek vizet és vitték a templom oltárához, ahol ujjongás közt vették át, a nép pedig a köv. prófétai szavakat ismételte: „örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből!” (Ésaiás 12:3) E vízforrások azon tényt példázzák, hogy a maradék és a jonadábok, akik az utóbbi időben a maradékhoz csatlakoztak, eljutottak az igazság értékeléséhez, amit a szabadító (üdvözítő) víz példáz, ami csak Jehova Istentől származik Jézus Krisztus útján; ezeket az igazságokat Isten igéje, az üdv forrása tárja fel. Rajtuk kívül mások nem ismerik el, hogy üdvösségük Jehova Istentől Jézus Krisztus útján származik.
18 Jézus összefüggésbe hozta magát a sátoros ünneppel, s immár magában véve ez megmutatja, hogy a maradéknak a földön valamily kapcsolatban kell állania azzal, s hogy a „többi juhok”, illetve a „nagysokaság” is beletartozik abba, amit a sátoros ünnep példáz. Amidőn Jézus magát a sátoros ünneppel összefüggőnek nevezte, az álszenteskedők meg akarták ölni. „Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep... Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan hanem mint egy titkon. A zsidók azért keresik vala őt és mondának: Hol van ő.” — János 7:2, 10, 11
19 Jézus előre küldte tanítványait, ő maga pedig titokban ment fel. Az ünnep tetőpontján pedig megjelent a templomban és tanítani kezdett: „Az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba és tanít vala.” (14. vers) Az álszentek látták Jézust, amint Isten beszédét magyarázza s így szóltak Jézus felől: „Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta? És felele nekik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” — János 7:15—17
20 Ez a jelennek felel meg. Amidőn Jehova bizonyságtevői nyilvánosan fellépnek és az igazságot megmagyarázzák, azt mondják felőlük: „Mimódon tudhatnak ezek valamit, holott soha sem jártak teológiára?” Jézus akkor nyíltan kezdte közölni az igazságot; hasonlóképpen bátran beszélnek az ő követői is az igazságról az ellenkezésekre való tekintet nélkül. Az ünnep vége felé, miután Jézus tovább is bátran hirdette az igazságot, szakadás keletkezett hallgatósága között, egyesek pedig az ő életére törtek: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék! Aki hiszen bennem, amint az írás mondotta: élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből... Sokan azért a sokaság közül, amint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonnyal ez ama próféta!” (János 7:37, 38, 39) Ez nyilván a nyolcadik napon, a szent ünnepen történt, amidőn Jézus az álszentek jelenlétében és füle hallatára így szólt: „Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” — János 8:12
21 A sátoros ünnepen történt, hogy Jézus világosan megmutatta a különbséget az álszentek —,

|

akiknek a fejére olvasta az igazságot--, s akik az

ördög pártján álltak és a Jézus mellett állástfog- laló őszinte emberek között. „És monda nekik: Ti innen alól valók vagytok, én onnét felül; ü e világból valók vagytok, én nem vagyok e vih’o* ból való. Azért mondám nektek, hogy a ti bűnei¬ tekben haltok meg; mertha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben-" (János 8 :23, 24) Az álszentek nemcsupán Jézust uta¬ sították el, de meg is akarták ölni. A köznép kő- zül azonban sokan hittek benne: „Monda azért Jézus a benne hivő zsidóknak: Ha ti megmarad¬ tok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítvᬠnyaim vagytok; és megismeritek az igazságot es az igazság szabadokká tesz titeket... Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok

lesztek." — János 8 :31, 32, 36

“A feljegyzések Jézusról a sátoros ünneppel kapcsolatban erről az egy eseményről és tanitás- ról emlékeznek meg. Amennyiben magát a sáto¬ ros ünneppel összefüggésbe hozta, ezáltal végle¬ gesen beigazolta, hogy az előképet kicsinyben be¬ teljesítette és a beteljesülésnek a maga egésze¬ ben is meg kell történnie, még mialatt az ő testé¬ nek maradéktagjai a földön lesznek, mégpedig akkor, amidőn Jézus Krisztus templomában ítél¬ kezni fog. Amit Jézus földönlétekor a sátoros ün¬ nep alkalmával cselekedett, párhuzamra talál az ö templomában megjelenése óta előforduló ese¬ ményekben. Jézus a sátoros ünnep utolsó nap¬ ján mint Atyjának megbízottja nyíltan szólott az emberekhez. Most az ő templomához érkezese óta mint Jehova megbízottja felszólítja a nemze¬ teket, hogy hallgassák meg az ő szavait: „Jehova az ő szent templomában van, némuljon el előtte az egész föld!" (Habakuk 2 : 20, angol-f.) A sáto¬ ros ünnepen Jézus azt közölte az álszentekkel, hogy az ördögtől valók. Most ezen utolsó napok¬ ban a maradék, mint az ő hű bizonyságtevó sere¬ ge az ő parancsára figyelmezteti az álszenteket, hogy megkáromolják Jehova nevét s az ördög főeszközei a földön. Jézus az ünnep utolsó napjan •meghívta a népet, mondván: „Ha valaki szomja¬ zik, jöjjön én hozzám és igyék!" és éljen. — Jᬠnos 7 :37, 38 ” Amióta az Ür Jézus Krisztus hatalommal es dicsőséggel templomához visszatért, így . SZ0J: „Én vagyok a fénylő hajnalcsillag", és ..aki hall¬ ja, az is mondja: Jöjj! Teste tagjainak, a mara¬ déknak azt parancsolja, hogy csatlakozzanak ki¬ áltványához. Azonkívül felhívja a nép közül a jó¬ indulatú embereket, hogy vegyék az örömhírt, a kiáltványt és közöljék másokkal is, amint írva van: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel! És aki szomjazik, jöjjön el és vegye az Élet vizét ingyen." — Jelenések 22 :17 ’• Az írásból és a kapcsolatos tényekből kitű¬ nik, hogy a sátoros ünnep nagy hasotimási telje¬ sülése most kezdődött. Ez az idő az, amidőn Jézus Krisztus a nemzeteket egymástól elválasztja s világosan kifejezésre engedi jutni, hogy két vilᬠgosán megkülönböztetett osztály van: az egyik ö és Jehova ellen, s a másik ö- és Jehova mellett, s azoknak, akik élni óhajtanak, meg kell hogy is¬ mertessék maguk felől, hogy Jehova és az ő or¬ szága mellett foglaltak állást. . v