Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/4

{{raw:data:c|

„Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azokat, akik téged átkoznak.” (Mózes I. 12:3) Más szövegekből világosan kitűnik, hogy Jehovának e szándéka akkor fog teljesen megvalósulni, amidőn Jézus Krisztus templomában ítéletre ül, mégpedig Jehova napján, s nem az ezeréves uralkodás végén. (Máté 25:31-46) Az ítéletre vonatkozó prófécia nyilván beteljesült s azon időre vonatkozik, amidőn Jehova felkel, hogy nevét világszerte megismertesse és Jézus Krisztus, az ő jobb karja és elégtételszerzője által igazolja.

¹¹ A Szentírás nem íratott pusztán annak kimutatására, hogyan örökölheti néhány ember a mennyek országát. Igaz, hogy beszél e reménységről Jézus Krisztus útján azokat illetőleg, akik hivatalosak, választottak és hívek; a legfőbb célja mindazáltal, hogy népet gyűjtsön Jehova neve számára; s ez az ő nevének igazolásával függ össze, s miután ezek a választottak hűségüket beigazolták, Isten egy helyet ajándékoz nekik a mennyekben. A világból a Jehova neve számára kigyűjtötteknek először meg kell próbáltatniok és Isten elismerésében részesülniök, mielőtt mennyei örökségben részesülhetnének. Bizonyosnak tetszik, hogy a próféciák teljesülése a sátoros ünnepre vonatkozóval együtt Isten gyülekezetével, főképpen a maradékkal és a maradékkal közvetlenül összeköttetésben állókkal függ össze, mégpedig azon idő alatt, amely alatt az Úr Jézus az ő templomában egy rendkívüli munkát fog végezni.

Ismertető jelek

¹² A jelkép bizonyos ismertető jeleinek megtekintéséből leszünk képesek megállapítani, hogy a maradék élményeiből lehet-e, vagy sem, látni most a sátoros ünnep teljesülését. A sátoros ünnep az írás kijelentése szerint „Jehova ünnepe” volt, s ez mutatja, hogy az az ünnep Jehova igazolását mutatta. Isten törvényének feljegyzése szerint a vonatkozó parancs így szól: „...A hetedik hónapnak 15. napján, amikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig; az első napon nyugodalom napja (szombat) és a nyolcadik napon is nyugodalom napja legyen.” (Mózes III. 23:39) Ezzel ki van mutatva, hogy az első és az utolsó nap is szombat nap volt. Az ünnepet a hetedik hó közepén azon időben tartották, amidőn a termés betakarítása folyt, s ezért nevezte ezt az ünnepet a „termés betakarítás (szüret) ünnepének” is. (Mózes II. 23:16) Ez az öröm ünnepe volt az Úr előtt, s a nép megemlékezett róla, hogy Jehova, minden élet és öröm kútforrása. Ezen az ünnepen ehettek-ihattak és vigadhattak az Úr előtt.

¹³ A vigadozás főképpen akkor lett hangsúlyozva, amidőn Babilonból a foglyok egy része visszatért. Fogságra vitelük idejében nem tartották meg a sátoros ünnepet. Amidőn Nehemiás és mások hazatértek, a népet siralmas helyzetben találták, mivel megtudta, hogy Isten a sátoros ünnep megtartását is megparancsolta, amit azonban ők elmulasztottak. Ekkor intézkedtek az ünnepre nézve és Nehemiás így szólt a néphez: „Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest:... mert szent e nap a mi Urunknak és ne bánkódjatok,

|

mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” - Nehemiás 8:9, 10

{{raw:data:p|14|12-16|A sátoros ünnepnek főképpen két vonása tűnik ki, nevezetesen 1.) a népnek meg volt pa¬ rancsolva, hogy az ünnep hét napján sátorokban lakjon, S 2.) , hogy az első naptól kezdve tizen¬ három fiatal bikát áldozzon, s utána az ünnep kö¬ vetkező napjain mindig eggyel kevesebbet, a he¬ tedik napon pedig hét bika (tulok) feláldozásával fejeződjön be az ünnep. Ezen ünneo alatt tehát összesen hetven bikát (tulkot) áldoztak. A nyol¬ cadik nap nyugalom és ünnepi nap volt az Úr elölt. (Mózes IV. 29 : 12—35) Izraelnek ez az egész ösz- szehívása azt célozta, hogy áldásaik onnan szár¬ maznak, hogy őket Jehova szándéka és tisztelete érdekében választotta nevének népéül.

• ’ Ügylátszik, hogy a sátorban való lakás fon¬

tos. A_sátor ideiglenes tartózkodási hely, s akik abban laknak, állandó jellegű lakás után vágyód¬ nak. Isten egész népe, úgy a szellemi, mint az em¬ beri osztályok, azon idő alatt gyűjtöttek Jehova mellé, amely alatt Sátán elvetemülten uralkodott. A_ sátorban való lakás tehát nyilván arra mutat, hogy Isten népe nem képezi Sátán szervezetének részét, hanem attól különvált és távol tartja ma¬ gát; habár" ideiglenesen Sátán világában is lakik, mindazáltal annak nem része s maradandó, igaz¬ ságos királyságban reménykedik, amelyben igaz¬ ság fog lakozni. Abrahám és a többi régi hűsé¬ ges is ily helyzetben volt, aki az Ür mellett állott. Ábrahám felől áll megírva, hogy Izsákkal és Jᬠkobbal, az ígéret örököseivel sátorokban lakott; mert ezek fundamentumokkal rendelkező oly vᬠrosban reménykedtek, amelynek a teremtő Isten lesz az alkotója. A többiekről pedig, akiket az apostol felsorol, az áll megírva, hogy bujdosók és idegenek voltak a földön és mennyei hazát ke¬ restek. — Zsidók 11 . 8—16 ” Miképpen Jézus kijelentette, hogy „az én or¬ szágom nem e világból való", ugyanúgy a töb¬ biek sem tartoznak Sátán világához, akik Isten mellett állanak, hanem csak átmenetileg laknak itt (sátoroznak) és Isten uralkodásának teljes felépülésére várnak Krisztus alatt. Ez szószerint vonatkozik a „nagysokaságra" is, mert elkülönül az ördög szervezetétől és az ür szervezete mellett foglal helyet. Amidőn az izraeliták a fogságból visszatértek, viskókat építettek maguknak és boldogok voltak. A jóindulatú emberek sokáig Sátán szervezetének fogságában voltak, de most, amidőn az igazság fénye hozzájuk jut, Jehova mellé állanak. A hasonmás szerint jövevények egy idegen országban, Isten országának teljes felépülésére várakozva. ” A hetven bika (tulok) áldozásának fontos jelentőséggel kell bírnia. Jegyezzük meg, hogy Mózes I. 10. fejezetében Noé fiainak hetven csa¬ ládja van említve. „Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségük szerint, az ő népeik között és ezektől szaporodónak el a népek a földön a víz¬ özön után." (Mózes I. 10 : 32) A hajdani zsidók között fennmaradt szájhagyomány szerint a sᬠtoros ünnepeken áldozott hetven bika, amit a fen¬ ti idézet említ, a föld hetven családját jelképezi vagy példázza. A zsidók történelme bizonyos egyéb dolgokról is értesít, amelyek az ünneppel kapcso¬ latban történtek. A templomot ünnepélyesen ki-