Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/3

ezen kiárasztása óta értette meg és fogta fel, hogy eljött az öröm ideje, amidőn azon kiváltságban részesülnek, hogy az Úrral az új borból ihatnak az ő országában és az ő örömébe beléphetnek. Ez az Úrnak szentelt örömünnep, amint írva van: „örvendezzetek egek és azokban lakozók!” (Jelenések 12:12) Az Úr népe a Szentszellem kitöltése óta megértette és méltányolta, hogy az Úr Jézus munkáját Jehova nevének igazolása képezi. Ezek bementek az Úr örömébe, amióta templomához jött és híveit magához gyűjtötte és kiváltságukban áll Jehova nevének igazolásában közreműködniük. Ezt a szöveget is megértették: „Jehova öröme a ti erősségtek!” — Nehémiás 8:10

⁷ A múltban azt állították, hogy a pünkösdkor lengetett (meglóbált) kovásszal sütött két kenyér az Úrnak szentelt két szellemi osztályt, a

„kicsiny sereget” és a „nagysokaságot” példázza, s hogy mindkét osztály szellemi. Ámde most azt látjuk, hogy ez nem lehetséges, mivel Istennek nincsen két szellemi osztálya, egy hűséges és egy másik, csak részben hűséges. A mostani közismert tények inkább azon következtetést támogatják, hogy a pünkösdkor meglóbált két kenyér azok közti szétválást példáz, akik azt állították maguk felől, hogy Istennek szolgálnak. A Szentszellem első kitöltésekor sok kegyes és jámboroskodó ember élt Jeruzsálemben. Egy részük magán

kívül volt a látottak felett, mások ellenben gúnyolódtak. (Apcsel. 2:5—13) Akkor Jeruzsálemben szakadás keletkezett köztük s ez váltotta ki Péter szavait Jóel próféciájának teljesülését illetőleg. „Akik azért örömest vevék az ő nevét, megkeresztelkedének.” (Apcsel. 2:41) Ebből kell következtetni, hogy akik nem fogadták örömmel az ő nevét, szembefordultak vele. Húsvétkor csak kovásztalan kenyeret volt szabad fogyasztaniok, pünkösdkor ellenben a főpap kovászos kenyeret lóbált meg. Mivel a kovász a tökéletlenség és a bűn jelképe, ez a kovásszal sütött két kenyér nyilván azt példázza, hogy a nép áldozata nem lesz hibátlan, hanem bizonyos mértékben a világtól beszennyezve lesz; de miután világosságban részesültek, akik az Úrnak szenteltettek, a Sátán szervezetétől való teljes elkülönülésük által meg kell tisztítaniok magukat. Pontosan ez a parancs szól a maradéknak. Ez megerősíti azt a következtetést is, hogy a pap által pünkösdkor meglóbált két kenyér az Úr által elfogadottaknak az elutasítottaktól való elválasztását példázza.

⁸ A Szentszellem másodszori kitöltésekor két különböző osztály nyilvánult ki, amelyek az Úr elé állíttattak, amidőn ő templomában megjelent és Isten házának megítéléséhez kezdett. (Malakiás 3:1—3; Péter I. 4:17) Az egyik osztály azon hívekből áll, amelyet az Úr a „hű és bölcs szolgának” nevezett és országának érdekeit a földön reábízta. Viszont a másik osztály nem bizonyult hűségesnek és az Úr „gonosz szolgának” nevezi. Mindkettő őszintének vallotta magát, amidőn a templomban az Úr előtt megjelent; de az Úr, az önzőket leleplezte s így kimutatta, hogy önérdek vezeti, tehát nem voltak feltétlenül hívek az Úrhoz, Jehovához és az ő országához. Ezt támogatják teljesen az apostolnak Kor. 5:1—3-ban feljegyzett szavai s emiatt figyelmezteti az őszintéket

{{arra az apostol, hogy ne ápoljanak közös¬ séget a nem őszintékkel, azokkal, akik Sátán szer¬ vezetével kacérkodnak. A két kenyér tehat azt példázza, hogy az Ür elveti az egyik osztályt, a másikat pedig magához fogadja. A húsvet es a pünkösd kétségtelenül csak a királyság örökösei¬ re korlátozódik. Mit mondhatnánk a sátoros ün¬ nep felől? ‘ , ’ Jehova egyazon időben rendelte el választott népének a fentemlített három ünnep tartását. Több éven keresztül szinte úgy számított, hogy a sátoros ünnep a hasonmásban Krisztus ezereves uralkodását példázza s így az Ür gyülekezetének földöntartózkodása alatt nincsen azzal kapcsolat¬ ban tennivalója. Most felmerül a kérdés: Tényleg olyasmiket példázott a sátoros ünnep, amiknek Krisztus ezeréves uralkodása alatt kell történ¬ niük, avagy nem oly időben kezdődik meg a telje¬ sülés, amidőn a maradék még a földön fog tar¬ tózkodni munkában? Ha a sátoros ünnep valósᬠga tényleg most teljesül, feltehető, hogy az Ür ezt a tényállást fel . fogja tárni népe előtt. Most szövegeket és tényeket említünk meg annak ki¬ mutatására, hogy a sátoros ünnep közvetlenül a maradékot és a nagysokaságot érin¬ ti, s hogy a valóságos ünnep most teljesül. 10 Miért tételezzük fel egyáltalán, hogy Jehova csupán azért rendelte el szövetséges népének, Izraelnek a sátoros ünnep megtartását, hogy meg¬ mutassa, mi fog történni az ezeréves’ uralkodás alatt? Az írás világos kijelentése így szól: „Mert amelyek régen megirattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által és az írások vigasztalása által reménységünk legyen". (Róma 15 : 4) Valamint: „Mindezek pedig példa¬ képpen estek rajtuk; megirattak pedig a mi ta¬ nulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett." (Kor. I. 10 :11) Ezeket a dolgokat tehát Pál ar¬ ra az osztályra korlátozta, amelyhez őmaga is tartozott, nevezetesen: a gyülekezetre. A Szenti- rást az Ür az ő kegyelméből azon emberek javára adta,. akik a Gonosz megtörése alatt, amidőn a gonosz mesterkedéseket folytathatja, fognak él¬ ni;. ez á szöveg pedig amiatt adatott, hogy Isten embere fel világosod jón és teljesen fel legyen ké¬ szítve minden jó cselekedetre. (Tim. II. 3 : 16, 17) Jehova nevének az igazolása minden egyébnél fontosabb, s főkép Isten királyi házának van ten¬ nivalója az ő nevének igazolásával kapcsolatban. Az ördög kétségbevonta Jehova felsőbbségét és mindentudását s ez a peresügy az ördögnek es szervezetének pusztulásával fog eldőlni; ez a munka a helyreállítás ezeréves birodalma, előtt fog lezajlani. Jehova először azon szándékát kö¬ zölte, hogy az „asszony", illetve szervezete útján egy igazságos magot fog támasztani s az ő szer¬ vezetének e magva fogja eltapodni a kígyó mag- vát. Ez a mag megszületett. Azután következik a Júdás (14 és 15-ben) feljegyzett jövendölés Je- hovának azon szándéka felől, hogy ítéletét Krisz¬ tus útján fogja végrehajtani. De ezen ítélet vég¬ rehajtása előtt az írás szerint nemcsupán a Jé¬ zus Krisztus által kormányzott juhok, vagy „ki¬ csiny sereg" fog hozzágyülni, hanem a „más ju¬ hokat" is magához fogja gyűjteni. Ez az utóbbi sereg a „nagysokaság". Jehova ezen szándékát a következő szavakkal fejezte ki Ábrahám előtt:}}