„Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/4” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Korrektúrázva)
 
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
 
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|156|}}}}
 
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|156|}}}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|37|36-37| Amidőn Salamon trónra lépett, nem azért imádkozott, hogy az emberek szemei előtt tündöklőnek tessen, hanem, hogy az Úr bölcseséget és értelmet adjon neki s ez kedves volt az Úr előtt és teljesítette az ő imáját; ez bizonyítja, hogy ez a viselkedés helyes az Úr minden szolgája részéről. Salamon akkor megértette és értékelte is Istennel való kapcsolatát; később azonban elbukott, mivel értelmességét elveszítette. Isten mostani szolgái is csak akkor viselkednek helyesen, s ez meg van mutatva Salamon imájában minden idők számára, aki Isten és a nép előtt is felelősségteljes tisztséget töltött be: „És most, ó én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál ki, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem irattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szivet, hogy tudja ítélni a te népedet és tudjon választást, tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeidnek lelkét, hanem bölcseséget kértél az ítélettételre; imé a te beszéded szerint cselekszem; ímé adok neked bölcs értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted és utánad sem támad olyan, mint te.“ (Királyok I. 3:7—12) „És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.“ — Királyok I, 4:29.}}
+
{{raw:data:p|37|36-37| Amidőn Salamon trónra lépett, nem azért imádkozott, hogy az emberek szemei előtt tündöklőnek tessen, hanem, hogy az Úr bölcseséget és értelmet adjon neki s ez kedves volt az Úr előtt és teljesítette az ő imáját; ez bizonyítja, hogy ez a viselkedés helyes az Úr minden szolgája részéről. Salamon akkor megértette és értékelte is Istennel való kapcsolatát; később azonban elbukott, mivel értelmességét elveszítette. Isten mostani szolgái is csak akkor viselkednek helyesen, s ez meg van mutatva Salamon imájában minden idők számára, aki Isten és a nép előtt is felelősségteljes tisztséget töltött be: „És most, ó én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál ki, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem irattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szivet, hogy tudja ítélni a te népedet és tudjon választást, tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeidnek lelkét, hanem bölcseséget kértél az ítélettételre; imé a te beszéded szerint cselekszem; ímé adok neked bölcs értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted és utánad sem támad olyan, mint te.“ (Királyok I. 3:7—12) „És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.“ — Királyok I. 4:29.}}
 
{{raw:data:p|38|38-40| Aki nem bír értelemmel, halálra méltó; mert az Isten egyetlen teremtményt sem részesít életben, aki magát felmagasztalja. (Róma 1:31, 32) „Csak háborúság lesz a kevélységből." (Példb. 13:10) „Felfuvalkodás előzi meg a bukást." (Példb. 16:18) Az apostol Isten gyülekezetéhez fordul ezekkel a szavakkal: „Ha valaki másképpen tanít és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédét és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól meg fosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál." — Timótheus I. 6:3—5.}}
 
{{raw:data:p|38|38-40| Aki nem bír értelemmel, halálra méltó; mert az Isten egyetlen teremtményt sem részesít életben, aki magát felmagasztalja. (Róma 1:31, 32) „Csak háborúság lesz a kevélységből." (Példb. 13:10) „Felfuvalkodás előzi meg a bukást." (Példb. 16:18) Az apostol Isten gyülekezetéhez fordul ezekkel a szavakkal: „Ha valaki másképpen tanít és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédét és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól meg fosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál." — Timótheus I. 6:3—5.}}
 
{{raw:data:p|39|38-40| Az Úrnak ugyanez az ihletett apostola sejtette azt a veszélyt is, amely azoknak útján leselkedik, akik az Úr szolgálatában állanak, amidőn a következőket mondotta: „Aki meg is jelentette nekünk a ti Lélekben váló szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és éltelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében." — Kolossé 1:8—10.}}
 
{{raw:data:p|39|38-40| Az Úrnak ugyanez az ihletett apostola sejtette azt a veszélyt is, amely azoknak útján leselkedik, akik az Úr szolgálatában állanak, amidőn a következőket mondotta: „Aki meg is jelentette nekünk a ti Lélekben váló szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és éltelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében." — Kolossé 1:8—10.}}

A lap jelenlegi, 2023. május 15., 14:29-kori változata

A lap korrektúrázva van


156
37 Amidőn Salamon trónra lépett, nem azért imádkozott, hogy az emberek szemei előtt tündöklőnek tessen, hanem, hogy az Úr bölcseséget és értelmet adjon neki s ez kedves volt az Úr előtt és teljesítette az ő imáját; ez bizonyítja, hogy ez a viselkedés helyes az Úr minden szolgája részéről. Salamon akkor megértette és értékelte is Istennel való kapcsolatát; később azonban elbukott, mivel értelmességét elveszítette. Isten mostani szolgái is csak akkor viselkednek helyesen, s ez meg van mutatva Salamon imájában minden idők számára, aki Isten és a nép előtt is felelősségteljes tisztséget töltött be: „És most, ó én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál ki, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem irattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szivet, hogy tudja ítélni a te népedet és tudjon választást, tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeidnek lelkét, hanem bölcseséget kértél az ítélettételre; imé a te beszéded szerint cselekszem; ímé adok neked bölcs értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted és utánad sem támad olyan, mint te.“ (Királyok I. 3:7—12) „És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.“ — Királyok I. 4:29.
38 Aki nem bír értelemmel, halálra méltó; mert az Isten egyetlen teremtményt sem részesít életben, aki magát felmagasztalja. (Róma 1:31, 32) „Csak háborúság lesz a kevélységből." (Példb. 13:10) „Felfuvalkodás előzi meg a bukást." (Példb. 16:18) Az apostol Isten gyülekezetéhez fordul ezekkel a szavakkal: „Ha valaki másképpen tanít és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédét és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól meg fosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál." — Timótheus I. 6:3—5.
39 Az Úrnak ugyanez az ihletett apostola sejtette azt a veszélyt is, amely azoknak útján leselkedik, akik az Úr szolgálatában állanak, amidőn a következőket mondotta: „Aki meg is jelentette nekünk a ti Lélekben váló szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és éltelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében." — Kolossé 1:8—10.
40 Isten népének laodiceabeli tagjai nagyon vigyázzanak és szorgalmasan tartsák be az Úr intelmeit, hogy értelemre tegyenek szert és azt meg is tudják tartani, ezeket tartva gondolatában az apostol, írta a következőket: „Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van tiérettetek és azokért, akik Laodiceában vannak és mindazokért, akik nem láttak engem személyesen a testben. Hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének tel-
jes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére." (Kollossé 2:1, 2) Ez mutatja, mennyire szükséges, hogy most a maradék teljes egyetértésben éljen, hogy az értelem terén jobban gyarapodjon, illetve hogy jobban tudja értékelni (becsülni) az Úr előtt és az ő szervezetében betöltött helyzetét.
41 Akik azt állítják, hogy ők a maradékhoz tartoznak, de hiányzik az értelmességük, gyermekekhez vannak hasonlítva. Ezekhez szól az Úr következő felhívása: „Atyámfiái, ne legyetek gyermekek értelemben (Kor. I. 14:20), hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek". A „gonoszság" azt jelenti, hogy kíméletlenek másokkal szemben, illetve mások jogaival és kiváltságaival szemben; e tekintetben kellene mindenkinek gyermeknek, illetve tudatlannak lennie. „Érettek" alatt a Krisztusban érettkorúakat kell érteni, akik között tehát teljes egyetértésnek kellene uralkodnia, mivel értékelni tudják Isten előtt betöltött helyzetüket és felelősségüket. Ezek a szavak Isten népéhez szólanak: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által." (Efézus 4:13, 14) Most ezek a szavak kerülnek alkalmazásra, mivel a mi időkorunk a teljes egyetértés ideje, s azok, akik nem egységesek az Úrral, nem tartózkodnak a templomban.
42 Amint látszik, Isten népe között vannak többen, akik, évek óta az igazsághoz vezető úton járnak, de „akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére sohasem jutnak el." (Timótheus II. 3:7) Egykor Babilonban voltak s onnan kimenekültek; ámde még mindig piszkos a ruhájuk s a jelenlegi igazságot a „legjobb vallásnak" tekintik; s emiatt haladnak tovább is ezen az úton. Amidőn az úrvacsora ideje eljön, eljönnek ők is és résztvesznek az Úrvacsorában; de azt értelem híján teszik. Amidőn Isten népe egy nagyobb összejövetelt rendez, azon is résztvesznek és ott ülnek az egybegyűltek között; de értelem hiányában szenvednek. Amidőn eljön az idő, hogy a munkában is részt kellene venni és házanként kellene hirdetni „az ország ezen evangéliumát", szégyelik vagy megvetik ezt a munkát s azt mondják, hogy az másoknak való, de nem nekik, s hálát adnak Istennek, hogy nekik nem adott ily munkát. Ezzel mutatják ki, hogy hiányzik az értelem náluk. Évekkel ezelőtt elolvasták a Biblia-tanulmányok köteteit s azt tételezik fel, hogy azokban minden igazság benne volt, amit Isten kinyilatkoztatni akart; de e tekintetben is hiányos az értelmük. Egyesek, akik ily beképzeltségükben magukat másoknál bölcsebbeknek tartják, azt tételezik fel, hogy Isten őket azért választotta ki, mert valami nagy munkát akar csináltatni általuk a jövőben s így arra a feltevésre jutottak, hogy le kell ülniük s várakozniuk kell, amig eljön az idő, amidőn valami magas méltóságra fognak helyeztetni. De e tekintetben is csalódnak (hiányos az értelmük). Gyakran lehet hallani, amidőn azt tanácsolják másoknak: „Törekedjenek értelemre, törekedjenek értelemre!" — ámde nekik maguknak nincsen, mert nem becsülik meg a teremtménynek Jehova Istennel és Jézus Krisztussal való kapcsolatát.
43 Aki értelmes, bölcs is, és a megjelenése és a viselkedése is ahhoz van szabva. Isten értelmes szolgája