Malakiás (5. rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 4., 19:29-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, February 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
7-8 szám
1937 április hó
TARTALOM
Malakiás (a III. rész folytatása)
58
Malakiás IV. rész.
63
Malakiás V. rész.
70

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu”

.

70


70

Malakiás

„Áldott legyen az Úr (Jehova) neve mostantól fogva mindörökké!" — 113. zsoltár 2
(5. rész.)
1
JEHOVA a legfelségesebb. Ő a menny és a föld teremtője, az övé az minden teljességével együtt. „Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?" (113. zsoltár 4, 5) Kezdet óta azt akarta, hogy minden élő teremtmény az ő nevét örömmel dicsőítse. E szándéka biztosan teljesülni fog. A hajdani hívő próféták ezen szándékáról beszéltek. Jézus gyakran hangsúlyozta, mennyire fontos dicsőíteni Jehova nevét és az Úr Jézus Krisztus apostolai is gyakran beszéltek Jehova nevének felsőbbségéről. De amidőn Jézus Krisztus egyes állítólagos követői vallásnak nevezett „hagyományokat" kezdtek gyakorolni, amit „keresztény vallásnak" kereszteltek, mihamar szemük elől tévesztették a Felséges nevét és az ő nevének minden másnál fontosabb dicsőítését. Az emberek a vallást sok ideig önző céljaik érdekében használták, miközben Jehova nevét háttérbe tolták és megfeledkeztek róla. Miközben Jézus, a nagy küldött, úttörő munkát végzett Jehova előtt, sokan értesültek az akkor közölt igazságról, de akik azt elfogadták, többen többé-kevésbé önző indítékokból fogadták el. Első sorban az bilincselte le figyelmüket, hogy alkalmuk nyílott az üdvösséghez és a mennybe mehetnek segédkezni az Úrnak a föld kormányzásában és a többi emberek „helyreállításában." Nagyon sokan pedig teljesen azon álláspontra helyezkedtek, hogy Isten mindenkinek meg fog bocsátani és életet fog adni arra való tekintet nélkül, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, vagy sem. Mindazáltal tekintetbe kell vennünk, hogy ezek az emberek vallás¬szervezetekben nevelődtek; ezért is volt a gondolatviláguk többé-kevésbé tévedésekkel tele. Akik Babilon szervezetében éltek, de aztán az igazságról értesülve, azt elfogadták, szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, illetve még mindig erősen a világ és a világi kívánságok befolyása alatt álltak s még mindig világi külső szokásokat követtek. Minden cselekedeteikben megkérdezték: „Mit fognak gondolni rólam és a cselekedeteimről az
emberek?" így is törekedtek viselkedni; mert embereknek akartak tetszeni. Sokan akartak az embereknek tetszeni és maguk is más embereket dicsőítettek, hogy viszont azok is dicsőítsék őket. Amidőn Jehova nagy követe, Jézus Krisztus a templomhoz ítélettételre eljött, sok ily önző-fajta ember állott előtte ítéletre várakozva. Ezek beképzeltségükben fontosaknak tartották magukat. Azért is tartották magukat tetszés szerinti út követésére alkalmasaknak és a saját útjuk követéséhez ragaszkodtak és mindezideig is teremtmények részéről való elismerésre és emberek dicsőítésére törekedtek. De ugyanazon időben még mások is álltak az Úr előtt, akiket más indíték vezérelt cselekedeteikben. Szeretetükkel Jehován és az Úr Jézus Krisztuson csüngtek, az Úrnak kívántak tetszeni és szolgálni. Habár szennyes is volt a ruhájuk mindattól, amiket a Babiloni intézményben tanultak és gyakoroltak, mindazáltal a helyes dolgot kívánták cselekedni szívükben. Szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, amelyet le kellett vetniök, amidőn az Úr tökéletes szívállapotban találta őket. A templom ítéletén kitűnt, kicsodák az önzők és kik az önzetlenek; csak az utóbbiak álltak meg a próbán és részesültek a nagy bíró elismerésében. Ezekből a hűségesekből neveztetett ki a „hű és a bölcs szolga"; de még ezek sem fogták fel teljesen Jehova neve dicsőítésének fontosságát. A kellő időben azonban tisztázódott előttük ez a tárgy a templomban, és hála Istennek, most a hívek és az igazak látják, hogy Jehova neve a nagy eldöntésre váró kérdés, hogy az ő nevének kell igazoltatnia és annak idején minden lélek az ő dicsőségét fogja hirdetni. Az Úr tisztázza tehát a templom megítélése által, hogy kicsodák az önzőek vagy a gonosz-szolga osztály és kicsodák az önzetlenek vagy hű- és bölcs-szolga osztály.
2
Jehova Malakiás prf. által beszél nagy nevének legfőbb fontosságáról és éles választóvonalat von a hűtlen és a hűséges papok között. „Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között és minden helyen tömjénnel

71


71
áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja a Seregeknek Ura! Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: „Az Úrnak asztala megvetnivaló és annak jövedelme, eledele útálatos." — Malakiás 1:11, 12
3 Jehova először kimutatja, hogy az ő szándéka szerint minden teremtmény, aki tetszeni akar neki és élni kíván, az ő nevét tartozik dicsőíteni; a papi osztály pedig, amely azokból áll, akiket „nevének népéül" kiválasztott, tartozik előljárni az ő nevének dicsőítésével, de nemcsak egy ideig, hanem mindenkor. „Napkeltétől napnyugotig" az egész napot jelenti, illetve folytonosan. Jehova neve tehát mindenkor nagy; s akik valahais örökéletet fognak nyerni, fel kell ismerjék ezt a tényt, el kell ismerniök és örömmel tartoznak dicsőíteni az ő nevét. Most a templomban mindenki Jehova nevét dicsőíti, amint írva áll: „Az Úr szava megborjaztatja a nőstényszarvasokat, lehántja az erdőket és az ő hajlékában mindenki azt mondja: dicső!" — 29. zsoltár 9
4 Jehova elhatározta, hogy nevét a számtalan¬sokaság között „naggyá" fogja tenni; s akik most ezen sorokhoz csatlakoznak, Jehova nevét dicsőítik is. Most Jehova gyűjti össze a nagysokaságot minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül. Ezt azon állítólagos papokra való tekintet nélkül teszi, akik az ő nevét és kegyekben bővelkedő munkáját megvetik. Ezek az állítólagos „papok" egykor a templom-ítéleten álltak. Elmarasztaltattak, most pedig még a nagysokaság Isten kegyes intézkedése felől való oktatásába is akadályozólag akarnak beleszólni. E tekintetben azonban nem lesz sikerük a gonosztevőknek.
5 Isten kijelentette, hogy az ő neve nagy lesz a nemzetek között. A nagysokaság nem áll szellemi izraelitákból. Az a nemzetek közül kerül ki; és ez a jövendölés is a nemzetekről (pogányokról) szól. Ez az osztály értesül Jehova templomáról és az Isten szolgálatáról, amit a hű maradék végez és ez is önként kezdi keresni Jehovát és az ő királyát. „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nevedért (mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat) és eljővén, imádkozánd e házban; te hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet és féljenek úgy téged, miképpen a te néped, az Izrael; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem." — Kir. I. 8:41—43
6 Ez, az utóbb idézett szöveg Salamon imája volt s egyúttal Jehovától irányított jövendölés is. Ezt a prófétai imát a nagysokaság teljesíti be, amely minden nép, nemzet és nyelv közül gyülekezik, eljön és megkeresi az Úr házát és ott imádkozik. Most dicsőíteni tanulja Jehova nevét. Erről írta Isten prófétája: „És népek jönnek világosságodhoz és királyok a neked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz az örömtől és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne és hozzád jő a népeknek gazdagsága. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek. Neba-
joth kosai neked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra és dicsőségem házát megdicsőítem." — Ésaiás 60:3—5, 7
7 A nagy sokaságnak össze kell gyüjtetnie és az Úr össze is fogja gyűjteni. Miközben a hű, kipróbált papi-osztály, a maradék elmegy és az igazságban állandó áldozatot mutat be az ő nevenek folytonos dicsőítése közben, fogja elvégezni munkáját, „szokatlan munkáját" az Úr és gyűjti össze a nagy sokaságot. Akik a nagysokasághoz csatlakoznak, máris egyeznek a papi osztállyal Jehova nevének dicsőítésében.
8
Jegyezzük meg, a prófécia így szól: „Es minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal." A „tömjénezésnek" fordított héber szó elégetést jelent, akár állatokra vagy tömjénre is van vonatkoztatva. Törvényes-e, hogy a pogányok közül valók minden helyen tömjenezhetnek, holott Isten törvénye a papoknak rendelte el, hogy a templom szentélyében az arany oltáron tömjénezzenek? Ezt a kérdést megvilágítja az írás és az, amit az Úr jelenleg mivel. Meg van írva: „Az Áron pap fiaié, akik felszenteltettek, hogy füstöljenek (tömjénezzenek)." (Krónika II. 26:18) Azon héber szó, amely Malakias fenti jövendölésében (1:11) „áldozzanak" szóval van fordítva „vitelt" vagy „közel-hozatalt" vagy „elközelítést" jelent. A pogányok közül összegyűltek tehát, akik között felséges lett Jehova neve, nem cselekesznek törvénytelenül, sem függetlenül Jehova templomától; hanem áldozataikkal hozzájárulnak és a templomhoz küldik, hogy a felkent oltáron égettessen el. Az elmúlt húsz év alatt „a királyság ezen evangéliuma" prédikáltatott. Az ő szolgái most is világszerte minden nemzet közt hirdetik bizonyságul, s ezen nemzetek közül való jószándékú emberek a templom-osztályhoz viszik tiszta áldozatukat, Istenhez való önzetlen ragaszkodásukat; áldozatukat bemutatják és felmagasztaltatott Jehova neve a jószándékúak között. (Zakariás 8:20—23) Következőleg Jehova neve nagy lett a jószándékú emberek, a nagysokaság között, mégpedig minden helyen, ahol dicsőítéssel és hálával áldoznak Jehova nevének.
9
Az Úr munkája, amiben a maradéknak közreműködni szabad, előre halad, a jószándékúak értesülnek az igazságról, Sionhoz mennek, hogy többet tudhassanak meg az ő szándékáról és dicsőíthessék az ő nevét. De ugyanazon idő alatt támadják Jehova bizonyságtevőinek munkáját, akik Jehova nevét dicsőítik és a jószándékú emberek figyelmét azon kiváltságra felhívják, hogy Istennek szolgáljanak és az ő nevét dicsőítsék, a hitszegőknek bizonyult álpapok. Az úristen ezért mondja a hitszegő „papoknak", hogy nagy szolgálati alkalmaik tekintetében hűtleneknek bizonyultak. Most pedig többen, akik kevesebb kiváltságot élveztek, megkeresik az Isten szervezetéhez vezető utat és az ő dicsőségét hirdetik. Ezért mondja Isten prófétája útján ezeknek a hűtlen papoknak: „Ti pedig meggyalázzátok azt (a nevemet), mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetnivaló (Menge-f. szerint: „amit az Úr készített és asztalára tálalt."). A közismert tények a prófécia e részének teljesülését mutatják. Amidőn a templom megítélése kezdődött, voltak többen szellemileg megszületett, papi tisztségben szolgáló léviták, akik önzésből végezték ezen szolgálatukat. Egy embernek a nevét és tanait dicsői-

72


72
tették és Isten helyett embernek hittek. Eleinte ezek kétségtelenül őszinték voltak, amidőn egy embert magasztaltak. Ha azonban önzetlenek lettek volna és jobb megismerésre törekedtek volna, könnyen megismerhették volna, hogy az ily cselekedet téves. Volt alkalmuk, hogy felvilágosodjanak; azt azonban visszautasították. Téves cselekedetükért nem részesítette őket elismerésében az Úr a templomban és ezek most is vakon egy embernek a tanait követik és egy embernek a nevét dicsőítik és hirdetik és „vak" és „sánta" áldozattal áldoznak az Úrnak, amit természetesen nem fogadhat el tőlük. Azonkívül el vannak keseredve a maradékkal szemben, amely az ország hírét a jószándékú emberekhez elviszi; ezek az ellenséges és haragos „papok" „megrontják az idegenek jogát", amennyiben arra akarják bími a jószándékúakat, hogy nehogy Jehova bizonyságtevőihez csatlakozzanak. Isten kijelentése szerint az ily istentelenségekért haragszik reájuk, mivel „nyomorgatják az idegent." (Malakiás 3:5), illetve az idegen (nagysokaság) jogán akarnak erőszakoskodni.
10 Természetesen ezek a hűtlenné lett volt „papok" visszariadnának attól — vagy legalább is azzal tüntetnének —, hogy egymásközt vagy mások előtt ezen szavakat használják: „Az Úrnak asztala megvetnivaló"; de cselekedeteikkel, ami a szónál is hangosabban beszél, mind máig így szóltak: „Az úr asztala meg van fertőzve és a tőle származó eledel megvetnivaló." (Miniatür-f) Pontosan így viselkednek a folyóirat közleményeivel szemben. A kérdés a következő: Táplálja-e az Úr az ő népét azon eledellel, amit a folyóiratban nyújt? Ha igen, akkor az Úr asztala ellen beszélnek azok az ellenkezők, akik gúnyosan és megvetően beszélnek annak tartalmáról. A jonadábok, akik most résztvesznek a királyság üzenetének hirdetésében, ma nyíltan megszégyenítik ezeket a hitszegőket, illetve a templom azon elítélt „papjait", akik ma a királyság hirdetése ellen küzdenek. Jehova neve felséges lett azok között, akik most csatlakoznak a nagysokasághoz. Ezek Jehova nevének és királyának dicsőségét éneklik és kijelentik, hogy csak Istentől és a Báránytól származik üdvösség, aki a trónon ül. De a hűtlenségre tért „papok" ugyanazon időben meg akarják rontani az „idegenek" vagy jonadábok jogát, amely jog Jehovának és azon kiváltságnak felismeréséből áll, hogy neki szolgálhatnak. Jéhu az igazi és hű papokat példázta, s így szólt Jonadábhoz: „Jöjj és lásd meg Jehováért való buzgólkodásomat!" A fentemlített kísértők nincsenek közösségben a Jéhuban példázottakkal. Ma a jonadábok sokkal nagyobb buzgóságot tanúsítanak Jehova neve mellett, mint azok, akik Jézus Krisztus követőinek vallják magukat, de azt mondják, hogy az Úr asztala meg van fertőzve és az ő eledele megvetnivaló. Jehova neve nem felséges (nagy) ezen ellenkezők előtt s nem is törekszenek résztvenni az ő nevének igazolásában, hanem inkább gyalázatot halmoznak arra egyéb rajongókkal együtt. Azonkívül azt mondják, hogy azon eledel, melyet az Úr hord fel népének asztalára, megvetnivaló, s ezzel az Urat szidalmazzák. A mai farizeusok, r. k. hier. kétszínűek és a teljes és örökös pusztulásra vannak
szánva. A gonosz-szolga osztályról, illetve azokról, akik valamikor a királyság örökösei voltak, most azonban hűtlenek és Isten országának ellenségei, mondja Jézus Krisztus: „És kettévágja őt (az Úr) és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." — Máté 24:51
11
Merítsenek figyelmeztetést most a jonadábok Jehova szavaiból és tartsák magukat távol az ország munkájának azon ellenségeitől, akik valamikor „papok" voltak, most azonban Isten ellenségei lettek. Jehova ezeknek a hűtleneknek, a gonosz-szolga osztálynak mondja Malakiás prf. útján: „És azt mondjátok: Imé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és a betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből?" — azt mondja az Úr." — Malak. 1:13
12 A hűtlenek az Isten-szolgálat kiváltságát és az ő országa gyümölcseinek parancsa szerint való elvitelét másokhoz, csak fáradságnak tekintik, vagy külsőségnek; mert ez nem nyújt alkalmat nekik az emberek szemében való ragyogásra. A királyság üzenetének nyomtatásban való családonkénti terjesztése túl megalázó e beképzeltek számára. Nem örvendenek neki és nem is kívánják dicsőíteni Jehova nevét az ő országa üzenetének hirdetésével. Sohase mentek be az „Úr örömébe"; mert nem látják, hogy Jehova nevének igazoltatnia kell. Ezért mondták mind e mai napig: „A füzetek árusítása nem egyéb könyvüzletnél. Mily fárasztó munka is lehet az!" Valamikor alkalmuk volt, hogy jót tegyenek; de megcsömöröltek tőle. (Galata 6:9) Teljesen önzésre tértek s ezért visszalökettek a sötétségbe. Most vakon a maguk útján akarnak szolgálni az Úrnak, így is tesznek, amennyiben az Úr hű szolgáival szembeszállnak, akik a néphez viszik az ő üzenetét.
13 A „választásbeli vének" és hozzátartozóik szolgáltak ugyan az igazságot tartalmazó iratok terjesztésével; ámde ezt a szolgálatot „lekicsinylően kezelték, azt mondja a Seregeknek Ura." (Menge-f) Miközben a bizonyságtevés munkáját megvetik és arról lekicsinylően beszélnek, igazolva látták a maguk részéről, hogy a bizonyságtevés szolgálatában hanyagok legyenek; ez a közömbösségük végeredményben Isten bizonyságtevő munkájával szemben ellenségeskedésre vezette őket. Az Úr emiatt szedeti össze angyalaival és vetteti a külső sötétségre. (Máté 13:41) A próféta folytatólag így szól a hűtlenekhez: „És a rablottat hozzátok (áldozatul)!“ Olyasmit hoztak, ami nem kívánt önmegtagadást az ő részükről, hanem olyasmit, ami őket előtérbe helyezte és felmagasztalta, de nem hozott szégyent rájuk, mint emberekre. Nem bírtak Isten iránti szeretettel, hanem minden vágyuk arra irányult, hogy ragyoghassanak és tiszteletben részesüljenek az emberek részéről. Ezek az emberek önző törekvésük megvalósítása céljából uralkodtak másokon, úr szerepet játszottak és megfosztották őket szolgálati alkalmaiktól. Időről-időre kitűnt, hogy amidőn valaki valamely csoportban szolgálatra megbízást nyert, és uralkodni kezdett testvérein, követőket kezdett toborozni magának, megfosztotta az Úr szolgálatának alkalmától azokat, akik tényleg az Úrnak akartak szolgálni.
(Folyt, köv.)

Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova 16. — R. Brezina, Praha nyomása. — Kiadó:
Watch Tower, Praha-Smichov, Tylova 16.
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, May 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
9-10 szám
1937 május hó
TARTALOM
Malakiás a V. rész folytatása
74
Malakiás VI. rész.
80

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Malakiás-5-6-1937.djvu”

74


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 május hó

9-10 szám

Malakiás

(V. rész folytatása)
14 Azonkívül a próféta arról is beszél, hogy az ily „papok" sántával és beteg áldozattal áldoztak. Sátán szervezetének igyekeztek tetszeni, de ugyanakkor még mindig azt állítják, hogy Istennek a szolgái. Mivel szellemi tekintetben betegek és az Isten szándéka iránt vakok, tovább is az ő szolgáinak tartják magukat, de ugyanakkor embereknek igyekeznek tetszeni.
15
Ezek felhagytak a következő, Isten papságához szóló parancs követésével: „És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között és a tisztátlan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velük." (Ezékiel 44:23) Akik Istennek lélekben és igazságban szolgálnak, tartoznak figyelmeztetni ezekre a dolgokra. Most ebből az okból kell megmagyarázni e szöveg helyes alkalmazását. A folyóirat látja, hogy igyekeznek az ellenségek elrabolni a jószándékú embereket és a helyes útról elfordítani s ezért tartozik teljes torokból kiáltani, semmitsem tartóztatva magát; mert az Úr megparancsolta. (Ésaiás 58:1) Ezzel természetesen nem használunk semmitsem a gonosz-szolga osztálynak; ez a figyelmeztetés csupán azok érdekében történik, akik szívükben Istenhez fordultak, hogy távoltartsák magukat a gonosztól.
16
Jehova azután közvetlenül a következőket kérdezi a hűtlen papoktól: „De hát kedves-é az a ti kezetekből, azt mondja az Úr"? A gonosz-szolga osztály azt hitte, hogy ámítást űzhet; ámde az Urat becsapni nem lehet. Azután saját maga Jehova válaszol a gonosz szolga elé feltett kérdésére: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájban hím és fogadást is tesz; mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." — Malakiás 1:14
17
Akik hívek az Úrhoz, nem csalattatnak meg. Mivel a szemlélő, téves benyomást nyerhetne, figyelmeztetést szükséges végezni. Meg van írva: „Isten nem csúfoltatik meg" s ezért átkozottak a hűtlenné lett „papok", akik Isten megcsúfolását megkísérelték, amint a prófécia mondja. A csaló képmutató is, aki botránykövet helyez azok útjára, akik meggyőződésből igyekeznek szolgálni Istennek; a csaló ezzel fejezi ki Jehovának és nevének megvetését. A hűtlenek meggyalázzák Jehova nevét és érvet szolgáltatnak Sátánnak kihívása számára, aki azt állította, hogy az emberek próbára állíttatván, nem tudják megőrizni tisztaságukat Isten iránt. (Jób 1:9—11) Az ily hűtlen „papok" hitszegők, törvénytelenek, szövet-
ségszegők, ámítok és csalók lettek. Cselekedetükkel gorombán meggyalázzák Jehovát.
18 Ily megvetően kezelheti a Felséget valaki, aki szereti Jehovát? Semmiképpen, mert az Úr így szól azok érdekében, akik meg akarják hallgatni: „Nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." Jehova az „örökkévalóság királya", mindenkinél felségesebb, akinek minden élnivágyó lélek alárendeltséggel tartozik. Jehova főképpen 1914 óta király; mert akkor emelte trónjára felkentjét, Jézus Krisztust Sionban mint helytartóját, hogy uralkodjon. (2. zsoltár 6; 97:1) Amidőn a testi Izrael hű maradéka Kr. e. 536-ban Babilonból visszatért, nem volt Júda törzséből származó uralkodója. Jehova a hívek királya volt, habár a perzsa király a magáénak tekintette is Palesztinát. Amidőn Jehova hű maradékát 1918-ban Babilonból kiszabadította, nem volt földi uralkodójuk vagy királyuk, hanem Jehova volt és ő most is az ő nagy királyuk s az ő királyi palotája a temploma, amelynek Jézus Krisztus a feje; ő a Felséges akarata szerint uralkodik. A „gonosz-szolga" osztály, amely zúgolódik, panaszkodik, nem fél Istentől. Nem méltányolta az ő kijelentését: „Félelmetes az én nevem a pogányok között." Sokan, akik azt állítják, hogy Jehovának szolgálnak, nem félik Jehovát és nem tisztelik az ő nevét. „Adjátok az úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld. Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal." — 96. zsoltár 8—10
19 Ez a parancs mindazoknak szól, akik az ő nevét félik, őt szeretik és neki szolgálnak; senki más sem élhet. Jehova neve főképpen azóta „félelmetes", amióta, amint a Jelenések 16 kijelenti, a „hét haragpohár" vagy a hét utolsó csapás „Isten haragjával telve" kitöltetett 1922-től 1928-ig. A figyelmeztetés eljutott a világ tényezőihez, ők maguk is megijedtek attól, amit hallottak; a „gonosz-szolga" osztály ellenben nem tanúsít istenfélelmet. A jonadáb-osztály most tanulja megismerni Jehovát, féli szent nevét, amit cselekedetével bizonyít. Jehova a gonosz-szolga osztálynak, a hűtleneknek mondja: „Hol az én tisztességem (félelmem) ; — azt mondja a Seregeknek Ura nektek, ti papok, akik az én nevemet megvetitek"? — 6. vers

75


75
Jehova megbízatása
20
Lévi fiai Áron, a főpap útján a testi Izrael papjai lettek. Ezek a papok példázták azon felszentelteket, akik papi tisztségben szolgáltak abban az időben, amidőn az Úr templomában az ítéletre megjelent. Más léviták egyéb szolgálatokat végeztek az Úr előtt. 1918-ban az Úr Jézus, a nagy bíró, ítéletre jelent meg a templomban s főképpen a papi tisztségben szolgálóknak adott utasítást vagy megbízást: „Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!" (Malakiás 2:1) Miben áll a papok ezen megbízatása vagy parancsolata? Lévi fiait szükséges volt megtisztítani, a papokat és a többi szolgákat is. Az Úr Jézus megkezdte Lévi fiainak tisztító ítéletét templomban való megjelenésekor, hogy a hűségesek, akik ama napot elviselni képesek lesznek, a tűzpróbán keresztülmenve, megbízatást nyerhessenek, hogy igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak. Habár az Úr immár 1918-ban megjelent a templomban, az ő megjövetelét 1922 előtt nem ismerték fel s amint a tények mutatják Lévi fiain a tisztító művelet 1932 előtt nem volt befejezve. A hasonmási papokhoz szóló parancsot és megbízást a szentély teljes megtisztításáig és azután is meg kellett tartani. „Lévi fiainak" megpróbáltatása 1918-ban, az ítélet kezdetén kezdődött arra való tekintet nélkül, hogy tudomásuk volt-e az úrnak a templomban való jelenléte felől, vagy sem. Akkor kezdett megvizsgáltatni a szívállapotuk vagy indítóokuk. Eljött az idő, hogy mindazok, akik szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésére, megszűnjenek embereket tisztelni vagy „villámhárítóként" maguk fölé állítani, így vonván magukra mások tiszteletét. Eljön az idő számukra, hogy minden tisztelettel és dicsőítéssel Jehova nevének adózzanak. Ez megmagyarázza megbízatásuk és megtisztításuk szükséges voltát.
21
Ebből arra kell következtetni, hogy volt egy osztály, amely a papok közé számított, de nem engedelmeskedett és nem méltatta figyelemre a megbízatást. Ezt a következtetést szükségképpen a parancs szövegéből kell vonni. T. i. az Úr így szólt a papokhoz: „Ha meg nem hallgatjátok és nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok, az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldástokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre." — Malakiás 2:2
22 Ebből a törvényből felismerhető, hogy a papok egy részének önszeretet volt az indítéka s ezért a vizsgálat napján nem is állhatott meg. A folyóirat 1926 egyik számában kezdte előtérbe helyezni Jehova neve dicsőítésének és igazolásának szükséges-voltát. Legalább is attól az időtől kezdve senki sem mentegetheti magát azok közül, akik az Úr asztalához járulhatnak, ha Jehova nevét megveti és emberek nevét dicsőíti. Attól kezdve akik papi tisztséget viseltek, tekintettel kellett legyenek erre, szívüket Jehova nevére tartoztak irányítani, meggondolva, hogy ő minden szeretetükre, tiszteletükre és dicsőítésükre méltó. Amióta az Isten felszenteltjei felismerni kezdték, hogy Jehova szándéka az ő nevének dicsőítéséből áll s egy népet választott ki a világból neve számára, hogy bizonyságot tegyen az ő nevéről, mindazok Jehova nevét tartoznak dicsőíteni, akik ezen igazságok felismerésére jutottak és nem szabad em-
bereket dicsőíteniük, isteníteniük és azoknak hízelegniük. E parancs teljesítéseképpen papi tisztségét viselők tartoztak felhagyni a ferde szokásokkal és tévelygésekkel, amelyekben hibásak voltak és amikre másokat is rászoktattak. Mindennel fel kellett hagyni, ami külsőség, vagy a jámborság látszatát mutatta, emberek részéről való tiszteletre való törekvés, vagy megfordítva, amikkel emberek dicsőítését szolgálták. Az Úr előtt csak a becsületesség, őszinteség és iránta való teljes ragaszkodás volt kedves. A híveknek oly áldozattal kellett áldozniok, amely méltó volt Jehova nevéhez és megszünteti az ő nevének megvetését.
23 A babiloni rendszerekben Jehova nevét meggyalázzák és emberek neveit istenítették. Az Úr szervezetének tagjai között a földön főképpen, a templom ítéletének kezdetén erős hajlandóság mutatkozott oly dolgok követésére, amiket azon v. intézményekben tanultak, amelyekből jöttek. De mindezen szokásokkal fel kellett hagyni, mivel eljött az idő Jehova nevének igazolására. Ezt világszerte a bizonyságnak Jehova neve dicsőítősére vonatkozó hirdetése kellett hogy kövesse. Többé semilyen embernek a tanait sem kellett dicsőíteni és követni. Ha az illető ember az igazságot tanította, kövesd az igazságot és maradj az igazságban; de csak az úrnak kell tiszteletet, hatalmat és dicsőséget adni, mert csak őt illeti meg egyedül a dicsőség. A Seregeknek Ura , parancsot adott; a csata napja eljött és a Felséges parancsának engedelmeskedni kell. Akiket önzetlen és tisztességes vágy indított Isten akaratának cselekvésére, bármire vonatkozólag is, örömmel engedelmeskedtek a parancsnak, hogy Jehova nevét részesítsék tiszteletben és tovább is követik ezt a parancsot. Mit fog tenni tehát az Úr azokkal, akik nem figyelmeztek a parancsára?
24
Jehova seregei a szent angyalai kíséretében megjelenő Jézus Krisztus vezetése alatt most a templomban vannak az Úr ítéleteinek végrehajtására és mindenkinek szól a parancs, hogy az Úr utasításaira hallgasson és azokat kövesse. Aki felhagy, vagy nem akarja követni parancsait, az Úr átka fogja sújtani. „Azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok!" Azok, akikhez itt szól, oly személyek, akik egykor a királyság örökösei voltak, de az ítéleten hűtleneknek találtattak és a gonosz szolga kíséretéhez szegődnek. Ezekre száll az Úr átka, mihelyt megítéltetnek a templomban. Viselkedésükből később ki is tűnik, hogy átok alatt állanak. Azon prófétai igazságok, amelyeket az Úr tár fel templomában, áldást jelentenek a hű szolgák számára; egyazon áldások átokká válnak a hűtlenek részére, így volt megátkozva mind mostanig az ő áldásuk. Ez így igaz mivel az eléjük tárt igazság ahelyett, hogy áldásuk lett volna, részükről figyelmenkívül hagyatván, átokká változott át. Viszont mások, akik nem tartoznak a gonosz-szolga osztályhoz, de hibásaknak bizonyultak kötelességeik elmulasztása, elhanyagolása és közömbösség miatt, figyelmeztetésre szorulnak, hogy Isten elátkozza áldásukat, ha meg nem térnek és nem szentelik teljes szívükből az Úrnak magukat és az ország kezeikre bízott érdekeit gondosan és megbízhatóan nem kezelik. Akik az ő elismerését óhajtják bírni, megszívlelni tartoznak ezt a figyelmeztetést. Mulasztásukat nem menthetik ki „jó szándékukra" való

76


76
hivatkozással. Az Úr hűséget követel szolgáitól, ami azt jelenti, hogy amely szolga elutasítja Istentől kijelölt megbízatásának hű teljesítését, méltatlannak fog bizonyulni Jehova áldásaira. Az Úr parancsai a legfontosabbak az ő szolgája számára és aki hűséges nagyon fog vigyázni, hogy végrehajtsa a reábízott kötelezettségeket.
25
Jehova bánásmódja a testi Izraellel prófétai jelentőséggel bír. Jehova prófétai kijelentései a szellemi Izraelen, illetve azokon teljesülnek be teljes mértékben, akik Istennel akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. Jehova tovább szólva azon átokról, amely a hűtlenekre fog következni, így szól: „Imé én megrontom a ti vetnivaló magotokat és szemetet szórok orcátokba, a ti ünneplésteknek szemetjét és ahhoz hordanak ki titeket”. — Malakiás 2:3
26 Isten ily átokkal is sújtotta szószerint a testi Izraelt, amint Aggeus 1:6—11, 17 kijelenti. Jehova közölte azon szándékát, hogy átkot fog bocsátani reá. Amit azáltal cselekedett, hogy nem adott esőt s így a vetések fejlődését megakadályozta és misem termett az aratásra. Amidőn pedig nem volt szárazság, akkor Jehova gombával verte meg a gabonát, ami elpusztította a vetést és élelmiszerhiány következett be. Jelenleg az ördög, a látszatisten, újabb szenvedéseket és nyomort bocsát a népre, ártalmas rovarokat és viharokat bocsátva a termések elpusztítására. Azután Jehovát hibáztatja mindazon pusztulásért papjai útján. Arra kell gondolnunk, hogy azon átok, amelyet Jehova hajdan szövetséges népére, Izraelre bocsátott, azt prófétálta előre, ami a hűtlen szellemi izraelitákra fog következni. Ezzel szemben azok a bajok és ínségek, melyek a jelenben következnek a népre a földön, az ördögtől származnak. Azon nagy nyomor, melyet Isten fog az egész világra bocsátani Armageddon lesz. Malakiásnak ez a jövendölése a szellemi Izrael hűtlen papi osztályára vonatkozik, amely szellemi eledel hiányában szenved. Ezek a hűtlenek önzésük miatt nem részesülhetnek és nem élvezhetik azon igazságok áldásait, melyeket az Úr most lelki eledelül nyújt övéinek. A hűtlenek undorodnak ezektől az igazságoktól. Megbotránkoznak bennük, s mivel nincsen lelki táplálékuk, amely életben tarthatná őket, szellemileg meghalnak. Itt azért figyelmeztetünk, hogy mindenki, aki hallani akarja, szívében teljesen Jehovához forduljon és neki szolgáljon, hogy újjáéledve, teljesen Isten kegyelmébe jusson és éljen. Ezek a szavak Isten szövetséges népéhez szólanak: „Azon légy (tanulj), hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, ki helyesen munkálja (osztja) az igazság igéjét.". (Timótheus II. 2:15) Aki azért tanul, mert embereknek kíván tetszeni, az Úr figyelmeztetésével ellenkezően cselekszik; mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt szörnyűséges. A határozott parancs tehát úgy szól, azért kell tanulni, hogy Isten előtt legyünk tetszők.
27 Most pedig nézzük a próféciának ezen részét: „Szemetet szórok orcátokba, a ti ünneplésteknek szemetjét és ahhoz hordanak ki titeket." Amely ember arra volt kirendelve, hogy a táborból a hullákat elszállítsa, tisztátlannak számított és meg kellett tisztulnia. (Mózes III. 16:27, 28) Ezen törvényrendelettel egyezően közli Jehova, hogy átka a hűtlenekre fog szállani. Isten átka gyalá¬
zatos halált és temetést fog jelenteni nekik, amidőnis a táboron kívül hulladékok és ganéj bűze csap az arcukba. Amely ember ezt a szemetet a templomból eltávolítani tartozott, a ganéj-kapun át tartozott eltávolítani, amely a gyehennába (Ge-Hinnom völgyébe) torkolt, ami a gonosz-szolga osztály sorsát példázza. A prófécia ezen része mutatja, hogy a hűtlen papok teljes pusztulással fognak bűnhődni.
28
Jehova azt akarja, hogy a papi osztály közül senki se hozakodhasson elő tudatlansággal. Ezért mondja Isten a hűtlenné lett papoknak: „És megtudjátok, hogy azért adtam nektek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 2:4) Az Úr hű szolgái „tudják ezt"; mert hiszen nekik ajándékozta az igazságot, amit ők örömmel el is fogadtak. Ezt a hűtlenek is éppen így tudhatták volna, ha egy kicsit szorgalmasak lettek volna. A „papság szövetsége" tárgyalva van a „Jehova" c. könyvben, s aki az Úrnak abban közölt üzenetét felfogta, örömmel teljes erejéből szövetségének megtartására törekedett. Isten azt akarja, hogy a hűségesek tovább is megtartsák a szövetséget. Ki kell fejezniük hozzá való ragaszkodásukat, amennyiben folytatólagosan teljesítik szövetségüket. A Sínai hegységnél az arany borjúval történt közbejött esemény alkalmával Lévi törzse Jehova mellett állónak bizonyult. (Mózes II. 32:25—29) Áron és fiai immár ezen időpont előtt, akik mindnyájan léviták voltak, ki voltak választva és szemelve a papi tisztségre. Amidőn Áron és fiai papi tisztségben szolgáltak, szent, papi öltözetet tartoztak viselni. Jehovának ezen rendeléseit mindenkor meg kellett tartaniok, Áronnak, fiainak és utódaiknak is a papi tisztségben. Mózes II. 27:21; 28:1—43) Jehovának Lévivel kötött szövetsége, amely később Lévi összes ivadékait is magában foglalta, van kimutatva Isten törvényének e rendelésében. (Mózes IV. 1:1, 47—53) A léviták tartoztak vigyázni a szövetség sátorára (a gyülekezet sátorára). Ebből állott az egész törzzsel való szövetség; s a léviták, akik egy korábbi alkalommal is, amint említettük, Jehova mellett keltek síkra, külön is megfogadták, hogy az ő szolgái lesznek, teljesen az Úrnak voltak szentelve. Jehova szövetségének rendelései értelmében a főpap segédletére rendeltették. (Mózes IV. 3:6—12; 8:1—26; 18:6) Az Úr Jézus, mint Jehova nagy küldöttje és a templom bírája most feltárja ezen igazságokat a szövetségek felől, és ezért nincsen mentség azok számára, akik elmulasztják vagy nem akarják megismerni és követni az Úr parancsait. Jehova egészen világosan megemlíti a próféciában ezt a szövetséget, mondván: „Szövetségem volt vele életre és békességre és félelmül adtam azt neki és félt engemet és megalázta magát az én nevem előtt. — Malakiás 2:5
29
Jehova Mózes IV. 18:1, 19-ben Áronhoz, a főpaphoz fordulva, határozottan erről a szövetségről beszélt. Fineás, Áron fia, egy bizonyos alkalommal kifejezte Jehova és a szövetség mellett való buzgóságát, s erről mondotta Jehova: „Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izrael fiaitól, mivelhogy az én boszzúmat megállotta ő köztök; ezért én nem pusztítom ki bosszúmban Izrael fiait. Mondd azért: Imé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő neki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő

77


77
utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért és engesztelést végze Izrael fiaiért." — Mózes IV. 25:11—13
30 Mózes rövidesen elhunyta előtt megáldotta Lévi törzsét s mint Jehova követe mondotta: „Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izrael fiait az ő halála előtt... Léviről pedig monda: A te Thumimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkisértél Masszában, akivel perbe szálltál Meriba vizeinél... megtartották a te beszédedet és ragaszkodtak szövetségedhez. Tanítják a te végzéseidre Jákobot és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé és égőáldozatot a te oltárodra.” (Mózes V. 33:1—10) Jehova szövetségéhez híven életben tartotta a lévitákat és tisztségükét Keresztelő János napjaiig gyakorolhatták, aki saját maga is lévita volt. — Lukács 1:5—13; 57:80
31 Isten mindig megtartja szövetségeit és nem változik meg: „Mert én, az Úr, meg nem változom”. (Malakiás 3:6) Az utóbb idézett próféciában „Jákób“-ban a Lévi törzse is bennefoglaltatik. Fineásról mondta az Úr: „Békességem szövetségét adom neki.” Ama szövetség a papság folytonosságát jelenti. (Mózes IV. 25:12, 13) Keresztelő János atyja a jeruzsálemi templomban papi tisztet töltött be. A béke a biztonságot, jólétet és virágzást is magában foglalja. Lévita iránt nagyobb tisztséget tanúsítani nem lehetett volna annál, mint Jézus Krisztus, Jehova szeretett fiának és szolgájának előfutára lenni; ama tény, hogy Jehova ily nagy tisztségben részesítette Keresztelő Jánost, mutatja, hogy teljesítette ama papságra vonatkozó ígéretét. (Máté 11:11) Figyeljük meg ezen összefüggésben, hogy „Lévi fiainak”, illetve mindazoknak, akik az Úrnak szentelték magukat és teljesen hívek, Isten békéje, dicsősége, örökélet és halhatatlanság ígértetett. — Róma 2:6, 7
32
Lévi hasonmási fiai napjainkban Jehova tanúbizonyságai, akikből az ő maradéka áll, küldetnek az ő nevének hirdetésére és Keresztelő Jánoshoz hasonlóan hirdetik és bejelentik Jehova felkent királyát, Jézus Krisztust és az ő királyságát. A velük kötött szövetség „élet és béke”; Jehovát félik, tiszteletteljesen állnak neve előtt és engedelmeskednek parancsainak, amennyiben az ő nevét hirdetik.
33
Jehova Lévi törzsének utalta ki gyülekezet-sátorának szolgálatát mint lévitáknak és papoknak és prófétája útján közli, hogy az „iránta való félelméért cselekedte”. A léviták félték Istent, amit a Sínai hegynél ki is mutattak, amidőn Jehova oldalán foglaltak állást s aztán ítéletvégrehajtók voltak azokon, akik az ördög szervezetéhez fordultak. (Mózes II. 32:25—28) Később Fineás ugyanazon istenfélelmet fejezte ki, amennyiben Jehova ítéletvégrehajtója volt a hűtlenekkel szemben. Ez a hasonmási lévitákat példázta, amint félelem nélkül és bátran kihirdették Jehova büntető ítéletét a hűtlenekkel szemben; továbbá azt mutatja, hogy ezek a léviták tartoztak ekképpen hirdetni Isten ítéleteit. A tényleges ítéletvégrehajtás nem az ő feladatuk; de Jehova ítéleteit bejelenteni tartoznak. (Ésaiás 58:1) A folyóirat ezen okból tartozik most közölni ezen igazságokat, hogy senki se hozakodhasson tudatlansággal elő és a hasonmási papok közül senki se mentegethesse magát hanyagságáért. Vegyük tekintetbe,
mennyire elcsavarta Isten igazságát a látszat-isten, Sátán és az ő szolgái.
34 A r. k. hierarchia és szövetségeseik gonosztetteik igazolására Isten törvényeinek rendelkezéseit hamisan utánozták, elcsavartak és az áltáluk „eretnekeknek” nevezett emberek legyilkolásának ürügyéül használták és mentségükül. „Eretneknek” neveztek mindenkit, aki nem vetette alá magát papi uralmuknak. Így az ördög papsága Krisztus nevével visszaélve, erősen meggyalázta Jehova nevét. Azt állítják, hogy akik nem „feltétlenül hívek a r. k. hier.-hoz az Úr iránt hűtlenek s ezért jogukban áll megölni az ilyeneket. Ez az ördögi inkvizíciós papság, a „bűn embere” egyáltalán nem istenfélő. Ugyanúgy a „gonosz szolga“ osztály sem, ez sem „féli az Úr nevet” úgy, amint az Úr mondotta. Ellenkezőleg a r. k. hierarchia és szövetségesei szembeszállnak Jehovával és az ő bizonyságtevői által végzett munkával. A prófécia tehát kimutatja, hogy végül ezek a kísértők és üldözők biztosan el fognak pusztulni. Ha valaki Jézus Krisztus követőjének tartja magát, de Jehova munkájával és az Úr Jézus Krisztussal szemben ellenszegülő hajlamot fedez fel magában a Jehova nevére és országára vonatkozó hirdetést illetőleg, szedje össze magát és vigyázzon! Ez a prófécia figyelmeztetés számára! Aki ily úton jár a kecskékről szóló példázatban megláthatja azon következmény leírását, amely az ily úttal együttjár.
A valóságos bizonyságtevők
35
A prófécia Jehova „hű és igaz tanúbizonyságaira” tereli a figyelmet. Ez a prófécia természetesen elsősorban Jézus Krisztusra vonatkozik. A próféta így szól: „Igazság törvénye volt az ő szájában és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességben járt velem és sokakat megtérített a bűnből.” — Malakiás 2:6
36 Az Úr Jézus Krisztus a nagy főpap és a hasonmási papság megdicsőített feje. (Zsidók 3:1) Mint Jehova szolgája bátran és nyíltan beszélt; Isten törvényét feltárta és nyilvánosan megbüntette a Jehova nevét gyalázó vallásszervezetektől meghamisított törvényt. A nyilvánosság előtt kimutatta, hogy Jehova törvénye a legfelségesebb és égmagasan áll minden emberi hatalom és intézmény törvényénél; ezt azért cselekedte, mivel Jehova megparancsolta neki. „Tanítják a te végzéseidre Jákobot és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé és égőáldozatot a te oltárodra.” — Mózes V. 33:10
37 Malakiás próféciája itt Jézus Krisztust mint Jehova nagy főpapját írja le, aki nagyobb mint Mózes vagy Áron voltak. Ebbe a leírásba természetesen Jézus Krisztus összes hűséges és igaz követői beleszámítanak; a földön tartózkodó hű maradék is. „Nem találtatott álnokság (hűtlenség vagy törvénytelenség) az ő ajkain.” Jézus Krisztus védelmezte Jehova törvényét; hasonlóképpen cselekedtek hű követői is. Ugyanúgy kell cselekednie most a hűséges maradéknak is, amely az önző „választás útján vénekké lettek”, egyéb ellenfelek, a modern farizeusok, törvénytelenül ítélkező rendőr- vagy más bírák részéről származó heves támadások dacára is tovább végzi szolgálatát. Jehova hű szolgái bátran fogják hirdetni Isten intézkedéseit a támadásokra való tekintet

78


78
nélkül. Az Úr parancsolta meg nekik és az ő kegyelméből teljesíteni fogják az ő parancsait. (Ésaiás 43:10—12; Ezékiel 9:4; Máté 24:14) Ezek a hűségesek most heves támadásra számíthatnak; de mivel a papságnak egy részét alkotják, bátran tovább fogják hirdetni a királyság evangéliumát Isten parancsa szerint. Az ő törvénye és igazsága oly bizonyságtevők ajkán van és az ilyenek ajkán nem szabad igazságtalanságnak elhangzania.
38 A prófécia tovább beszélve a nagy főpapról, Jézus Krisztusról, így szól: „Békességben és egyenességgel (nyíltan) járt velem". Jézus Krisztus békét, egyetértést és rendet igyekezett létesíteni Isten népe között. A gőgösséget, kétszínűséget és pártoskodást elítélte. Tisztességre, becsületre és őszinteségre tanított és „sokakat megtérített a bűnből (azaz, téves útjaikról és törvénytelenségeikből." Amidőn Jézus Krisztus a templomban megjelent, a hű-szolga osztályt a törvényszegés, tévelygés és tisztességtelenség útjáról megtérítette, aki pedig nem tért meg, azt eltávolította. (Malakiás 3:2, 3) Most a maradék mint a hasonmási Lévi hű fia, kit a nagy ötvös a templomban megtisztított, a helyes útra terel másokat, fülük hallatára hirdetvén Isten beszédének világos igazságait; így mutatja meg azoknak, akikből a „nagysokaság" állani fog, hogyan menekülhetnek Isten haragja elől és találhatnak menedéket és oltalmat az ő védelmében. (Józsué 20; Jakab 5:19, 20) „Az értelmesek pedig fénylenek mint az égnek fényessége;, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké." — Dániel 12:3
Vallás és kereszténység
39
Jézus Krisztus, Jehova nagy főpapja világosan megkülönböztette a vallást és az Isten törvényét egymástól. Kimutatta, hogy a hagyományokat az ördög hozta létre; mivel azok ellenkeznek Isten törvényével és azokat hivatásos képmutatók gyakorolják. A „hagyományok" Isten parancsaival ellenkező emberi tanítások, amelyek ebből kifolyólag az ördögtől származnak; mert mindaz, ami az emberek tévútravezetésére szolgál és ami őket Jehovától elfordítja, az ördögtől származik. Gyakran az ellenség ezen gonosz szándéka érdekében elcsűrik-csavarják Isten beszédének igazságát. Jehova úgy festi a hagyományok tanítóit, mint akik ajkaikkal az Úrhoz közelegnek, szivükben azonban nagyon távol állnak tőle, de akiknek bölcsesége és hagyományai is el fognak merülni. (Ésaiás 29:13, 14) A farizeusok a vallástanítók vagy papság azon ágát képezték, amely a hagyományokhoz ragaszkodott, Isten törvényét pedig nem vette figyelembe, tehát kétszínű volt. Napjaink hagyományrajongói is ezen osztályba tartoznak. A néppel elhitetik, hogy a kereszténység és a (hagyomány) vallás egymással azonos, holott a kereszténység azon igazságok követését és teljesítését jelenti, amelyeket Jézus Krisztus tanított, s amelyeket ő Jehova Istentől nyert; a hagyomány-vallás ellenben emberi tanok követését és tartását jelenti, amelyek Isten igéjével ellenkeznek és az ördögtől származnak. „Keresztény vallás" nem létezik és téves elnevezés. A keresztény nem lehet hagyományrajongó. A farizeusok ezt kérdezték Jézustól: „Miért hágják át a te tanítványaid az öregek rendeléseit (hagyománya-
it)"? Jézus erre a kérdésre világosan és határozottan válaszolt, amiből kitűnik, hogy a hagyomány-vallás az ördögtől származott, mely mögött Jehova nevét célzott meggyalázni. "Ő pedig felelvén, monda nekik: Miért szegitek meg ti az Isten törvényeit hagyományaitok kedvéért? Mert Isten megparancsolta: „Tiszteld a te atyádat és anyádat", s aki „az atyját vagy anyját megszidalmazza" halálra méltó; ti azonban azt mondjátok: „Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.". — Máté 15:3—9
40 Ezek a farizeusok Istent nem tisztelték úgy, mint atyjukat, sem a szövetségüket mint „anyjukat", illetve Isten szervezetét; hanem önző céljaik érdekében Isten parancsával ellenkezően tanítottak s ezért vádolta és nevezte őket Jézus képmutatóknak. A mai vallásrajongók hasonlóképpen cselekesznek. A r. kat. hierarchia tanításai emberi hagyományokon alapszik, nem pedig az Isten igéjén. A r. kat. dogmáknak közismert írói az „atyák" hagyományaira hivatkozik, azokat nevezi tekintélynek, akik az írásokat elcsavarták és hagyományokkal pótolták. Gibbon kardinális egyik könyvében, melynek címe: „The Faith of Our Fathers" („Az atyák hite") főképpen az atyák hagyományaira hivatkozik, s ezzel akarja alátámasztani a r. k. hierarchia tanait. Gibbon kardinális pld. a legjövedelmezőbb tanok egyikéről, a tisztítótűz-tanáról a következőket mondja: „Ez a magyarázat nem tőlem származik. Ez az egyházatyák egyhangú magyarázata. S kicsodák azok az emberek, akik a tisztítótűz tanát felborítva, a keresztény hit legtiszteletreméltóbb határkövét távolították el? Ezek elégedetlen, a vallási igától megcsömörlött egyházi emberek voltak." Tovább így szól: „Ugyanoly oknál fogva, amelynél fogva egy tudatlan politikusnak alkotmányjogi kérdésekben való kijelentését elvetjük s egy kiváló jogász véleményét fogadjuk el, vagyunk kénytelenek az újítanivágyók vallásbeli újdonságait elvetni, és az egyházatyák egyöntetű véleményét elfogadni a tisztítótűz kérdését illetőleg ... A korai egyházatyák írásaiból részletes kivonatokban kívánom ismertetni ezt a tárgyat; mindazáltal az őskereszténység legragyogóbb világosságaira kívánok csak, rámutatni." Gibbon kardinális aztán a következő egyházatyákat említi meg: Tertullián, Euzébius, Cyrillus, Efrém, Ambrózius és mások, aztán így szól: „Láthatjátok tehát, hogy az elhunytakért való imádkozás vallásos cselekmény volt, amit az összes elismert nagy egyházdoktorok és atyák tanítottak és belénk véstek (The Faith of Our Fathers" 208. oldal).
41 A r. k. hier. minden dogmája ezekre a tekintélyekre, tehát oly emberek magyarázataira épült, akik azon szervezet korai idejében éltek s akiket „egyházatyának" neveztek el; tanításaikat azonban a Szentírás egyáltalán nem támogatja. E tekintetben tehát a farizeusok és a r. k. hier. egymással azonos helyzetben vannak. Isten parancsait megvetették, a törvényt elferdítették és az

79


79
Isten, és Jézus Krisztus tanításait az „atyák" tanai kedvéért elcsavarták.
42
Leszögeznünk érdemes azt is, hogy egykor Pál ap. is farizeus volt, később azonban Isten kegyelméből megtért és az igazság szorgalmas hirdetője lett. Pál ap. saját kijelentése szerint a zsidó hagyományokat követte, melyek az „atyák" rendelései voltak, atyái vallását tartotta tehát. De miután az Úr Pált apostolává rendelte, a következőket írta a galatabelieknek: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért." — Gál. 1:13, 14
43 Az apostol itt világosan megkülönbözteti a kereszténységet az atyák hagyományaitól, amin a zsidó vallás épült. Az igazi kereszténység Isten igéjét jelenti úgy, ahogyan Jézus Krisztus tanította; a hagyomány-vallás ellenben emberektől átszármazott hagyomány (rendelés). Az apostol köv. szavai is bizonyítják, hogy a farizeusok vallása, illetve a „zsidó-hagyományok" az igazság elferdítése volt,- tehát az ördögtől származott: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemei tanítása szerint, és nem Krisztus szerint való." — Kolossé 2:8
44 A r. k. hier. tévesen azt állítja, hogy Péter volt az első pápa, s az utána következők tényleg az ő isteni utódai voltak. Ezt az állítást is csupán az atyák hagyományai támogatják. Péter apostol ezzel éppen ellenkező állásponton van, s ez bizonyítja, hogy az állítólagos atyák tanítása téves volt és Isten igéjének elcsavarása volt. „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetektől." (Péter I. 1:18) Ezzel Péter ap. világosan kijelenti, hogy az atyáktól átvett hagyományok mitsem értek és Isten igéjével ellentétben állottak. A r. k. hierarchia ugyanily mitsemérő hagyományokat követ.
45 Azok felől, akik az atyák hagyományai szerint cselekedtek, amely zsidó hagyományok nyilván az ördögtől származó vallás volt, áll megírva: „Monda azért nekik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat! Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." — János 8:42—44
46
A hajdankori farizeusok és a modem farizeusok, a r. k. hier. nyilván egyazon osztályhoz tartoznak s mindkettő Istennek és az ő országának ellensége. A r. k. hier. hamisan azt állítja, hogy intézménye, mely az ördög sugallatára támadt emberi alkotás, Isten országa. Így tehát a hier. nem akar bemenni Isten és Krisztus országába, s azonkívül minden eszközt is felhasznál hogy másokat is megakadályozzon a bemenetelben; az ilyenekről mondta az Úr: „De jaj néktek képmutató-írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek or-
szágát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." (Máté 23:13) A mai farieusok, a r. k. hier. minden eszközt felhasználnak, hogy maguknak prozelitákat szerezzenek és azokat a fennhatóságuk alá kerítsék; ezeknek a képmutatóknak mondja Jézus: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál... Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését." — Máté 23:15; 31—33
47 Keresztény vallás sohasem létezett. A „keresztény vallás" elnevezés téves és Jézusnak s Jehova nevének megszidalmazását képezi. Mert szokásai, tanai, szertartásai teljesen ellenkeznek Isten igéjével, minélfogva az ördögtől származnak. Kereszténység az, amit Krisztus tanított a mindenható Isten törvényeivel teljesen összhangban. A hajdani farizeusok mindhalálig üldözték Jézust, mivel ő Isten igéjének igazságait tanította. A mai farizeusok, a r. k. hier. szövetségeseikkel együtt hasonlóképpen üldözik Jehova bizonyságtevőit és meg akarják ölni. Jézus a maga idejében nagyon rossz hírben állott a farizeusok előtt és gyalázták őt. Így van ez napjainkban Jézus Krisztus igazi követőivel, Jehova tanúbizonyságaival is; mert a vallásrajongók őket is megvetik és rossz hírbe keverik az ördög minden tömegével együtt, így nyílik alkalma a hű-szolga osztálynak együtt szenvedni Jézus Krisztussal; Jehova összes tanúbizonyságai együtt szenvednek, mindnyájukat gyűlölik a hagyományok rajongói, mivel Jehova nevét és országát hirdetik.
48 Ebben az összefüggésben Malakiás 2:6-ra való tekintettel világosan látjuk, hogy Jézus Krisztus és az ő igazi követői az igazságot hirdetik. Az igazság törvénye Jézus Krisztus száján van és az ő követőinek száján. Bennük nincsen jogtalanság; az országnak és az evangéliumnak ellenségei, a hagyomány tanítói, ellenben Isten és Krisztus országa ellenségeiképpen tüntetik fel magukat. Főképpen a „gonosz szolga" osztály, amelynek alkalma volt jobban ismerni a dolgokat és a helyes úton járni, de azt teljesen elmulasztotta és nem hasznosította azt, amit az Úrtól kapott.
A papok kötelessége
49
Jehova közölte a királyság örököseinek kötelességét, akik ennélfogva a papi rendhez tartoznak. Prófétájával megíratta: „Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő“. (Malakiás 2:7) Jehova tanúbizonyságainak maradéka mindenkor tisztántartani tartozik ajakát s mindenkor, amidőn alkalma nyílik, hirdetni tartozik Isten országának igazságát. Jehova mindazokat kioktatta az ő szolgálatára, akik vele szövetséget kötöttek, mondván: „Hogy taníthassátok Izrael fiait mindazokra, a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott vala nekik Mózes által." (Mózes III. 10:11) Ez a parancs sokkal inkább vonatkozik most a hasonmási papságra. Ez Isten igéjének

80


80
igazságát hirdetni tartozik és bátran tartozik beszélni minden elferdítéssel szemben. Ezt azáltal tehetik meg, hogy az igazságot nyomtatásban széleskörben terjesztik, ebből áll az ő mostani munkájuk.
50 Azonkívül a próféta így szól: „Az Isten törvényét (tehát nem emberi rendeléseket), amely Isten szájából származik." A papi osztály Isten törvényének tartozik engedelmeskedni és másokhoz vinni tartozik azt, olyanokhoz, akik hallgatni akarnak arra; mert Jehova küldi őket bizonyságtevőiképpen, hogy hirdessék az ő nevét és igéit. Miképpen Keresztelő János Isten küldötte volt, hogy Jézus isteni küldetését bejelentse, úgy most a papi osztály maradéka Isten küldötte, hogy Jehovát, az ő királyát és országát hirdesse. Keresztelő Jánost megölték, mivel Isten ítéletét bejelentette a királynak, Heródesnek és a zsidó-hagyományvallás gyakorlóinak. Heródes zsidó prozelita volt és látszatból gyakorolta a szokásokat. (Márk 6:14—29) Jézus Krisztus Jehova küldötte aki Jehova előtt az utat készíti s aztán nyomban eljött a templomához is. (Malakiás 3:1) Ezért mondta Jézus ismételten magáról mint Jehova küldöttéről, Jehovát tüntetvén fel, mint aki „őt elküldte". Most a templomban levő Jézus Krisztus küldi maradékát, amiképpen meg is mondta tanítványai felől: „Miképpen te küldtél engem, én is úgy küldöm őket a világra." (János 17:18) „És ismét monda nekik Jézus: Békesség nektek! Miképpen az Atya küldött engem, én is elküldelek titeket!" (János 20:21) A maradék tagjai közvetlenül az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága alatt küldetnek Jehova szolgálatára, mint az ő tanúbizonyságai. Jézus Krisztus gyűjtötte össze hű tanúbizonyságait a templomban s ezen a rejtett helyen tanítja őket; aztán el kell menniök és a nyilvánosság előtt kell közölniük, amit ott tanultak. (Máté 10:27) Amennyiben a maradék ezt az Istentől nyert parancs értelmében teszi, Istenhez, az Atyához közeledik s az ő szervezetéhez, vagy „anyjához", amelynek feje és az Atyához legközelebb álló Jézus Krisztus; mindezt Jézus Krisztus és az ő hű követői Jehova nevében és nevéért cselekszik.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937, jan. 1.)

Malakiás

(6. rész.)
„Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom". - Zsoltár 89:35.
1 JEHOVA hűségesen ragaszkodik szövetségéhez. Amire egyszer szavát adta, azt mindenkor be is tartja. „Nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem". (Ésaiás 46:11) „Az én beszédem... nem tér hozzám üresen, hanem meg cselekszi, amit akarok". (Ésaiás 55:11) Ha valamely teremtmény szövetségre lép Jehovával, azt mindenkor hűségesen be is kell tartania, ellenben nem részesülhet Isten elismerésében. Akik Isten elismerésében részesültek, megbízhatóknak
kell bizonyulniok. Aki Isten elismerését kellő figyelemben nem részesíti, megbízhatatlan. A szövetségbontó nem kedves Isten előtt és méltó a halálra. (Róma 1:31, 32) A vallásoskodók által követett út tehát téves és kárhozatra vezet, s az őket követők ugyanazon úton haladnak.
2 Jehova Lévivel kötött szövetsége szerint választott ki magának papokat minden törzsből. Jehova királyi házának várományosait a léviták példázták. A lévita papok közül egyesek hűségesek-