„Hiszékenykerítők (2. rész)” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
1. sor: 1. sor:
<pages index="23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu" from=1 to=1 header=1 />
+
<pages index="23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu" from=1 to=1 header=0 />
 
<div class='publication-firstpage'>
 
<div class='publication-firstpage'>
 
<pages index="23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu" from=10 to=16 header=0 />
 
<pages index="23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu" from=10 to=16 header=0 />

A lap jelenlegi, 2023. április 22., 13:51-kori változata


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, december 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
23-24 szám
1937 december 15 hó
TARTALOM
Harc az Isten ellen, II. rész (folytatása)
186
Híszékenykeritők, I. rész
187
Híszékenykeritők, II. rész
194

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu”

Made in Czechoslovakia

194


194
kantakkal együtt a volt katolikus diákok is hivatottaknak érezték magukat, hogy még inkább résztvegyenek a Katolikus Akcióban és egy új szervezetet létesítsenek, hogy a katolikus életben betöltött vezetőszerepük annál hatásosabb legyen. A jezsuita Parsons S. J. ezt az új mozgalmat ekképpen írja le: ’... Szervezkedjetek! Egyesítsétek amennyire csak lehet egy közös ügy érdekében az egymástól annyira eltérő intelligenciát és akaratot. Tűzzetek ki egy közös célt! Az emberek képzelőtehetségét egy nagy mozgalom látomása által lobbantsátok lángra, amely a mi nyugati civilizációnk által alkotott tradíciókban vert mély gyökeret. Tegyetek valami kísérletet! Legyetek forradalmárok magatok is, ha a szükség ügy kívánja!'
... 'Katolikus férfiak', mondotta, 'tartsatok össze és mondjátok meg a törvényhozó testületeknek, hogy nem szabad, oly törvényjavaslatokat előterjeszteniük, melyek a család vagy a katolikus egyház eszményeit támadnák. Szervezkedjetek, miáltal elég erősek lehetnétek ahhoz, hogy mindazokat a tanítókat, akik „tévtanokat" tanítanak, állásuktól megfoszthassátok'." („Rome Stoops to Conquer" [Róma a győzelem felé hajlik] 15—18. old.)
28 Ezen folyóirat keretein belül lehetetlen rámutatni azon különböző eszközökre, melyek akár politikai téren, vagy másképpen igyekeznek, a Katolikus Akciót előtérbe helyezni s azáltal az Amerika és más nemzetek feletti hatalmat megszerezni. A cél nem más, mint a figyelmet azon tényekre fordítani, hogy az a vallásszervezet, amely ilyen politikai, kereskedelmi, militarisztikus és egyéb elvetemedett módszereket alkalmaz, mint a római katolikus hierarchia, nem lehet Krisztus képviselője a földön, minélfogva a római katolikus szervezet azon állítása, hogy ő Isten egyháza, teljesen csalfa és téves. Már az is elegendő bizonyítékul kell szolgáljon minden becsületes és őszinte ember előtt, hogy a római katolikus szervezet az ördög eszköze, miáltal az emberiség boldogulása ellensége. Ha valaki örök boldogságát azáltal akarja akadályozni, hogy egy elvetemedett szervezethez ragaszkodik és tovább támogatja, amely Isten és az emberek ellensége, szabadon megteheti, de az itt közöltek mégis figyelmeztetésére szolgálnak, nehogy azáltal igyekezzen magát az illető mentesíteni, miszerint később azt mondaná, hogy nem volt tudomása arról, hogy ez a szervezet az ördögöt képviseli. Ennek a folyóiratnak a célja az, hogy a becsületes és őszinte embereket, legyenek akár katolikusok, vagy mások, az igazság ismeretére segítse, hogy a biztonság egyedüli helyét keressék és megtalálhassák.
29 Aki helyes magyarázatot nyer az ördög szándékai felől, sokkal jobban megérti, hogy miben áll a vallási hiszékenykerítők tevékenysége. Kétségnélkül az ördög létesítette a vallásszervezeteket, hogy Jehova nevét gyalázza s a nagyravágyó és kapzsi embereket egy nagymérvű és megtévesztő terv megvalósítására képesítse, amely a népet félelemben és megaláztatásban tar¬
taná, s azután életlehetőségétől megfosztva teljesen a Sátán és látható szövetségesei hatalma alá juttatná. Sátán eltökélt szándéka: uralkodni, vagy megsemmisíteni; evégett használja láthatatlan szervezetét. Az ezután következő magyarázatokból minden őszinte ember előtt világos kell legyen, hogy miért van az ördögnek egy szervezete, amely az embereket a maga vezetése alatt a teremtmények között valaha is folytatott legördögibb és legravaszabb hiszékenykerítési munkájában való közreműködésre készteti.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1937 július 15)
Hiszékenykerítők.
II. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1
JEHOVA Istennek egy szervezete van, melynek részét azon teremtmények alkotják, akik életjogot nyertek. Isten mindent a maga rendje szerint végez és szervezetében csakis azon teremtményei maradhatnak meg, akik az ő parancsolatainak engedelmeskednek. Lucifer haj¬
danában — amíg nem lett törvényszegő — Isten szervezetének tagja volt; azóta Sátán, ördög. Isten ellensége és a törvénytelenség megtestesülése. Mindazok ellensége, akik jót cselekedni igyekszenek. A Sátán utánzó. Kísérletet tett, hogy a fellázadt teremtményekből magának egy

195


195
szervezetet alkosson, Isten szervezetének mintájára. Sátán szervezete két részre oszlik: egy láthatatlan és egy emberi szemekkel látható szervezetre. Édentől kezdve egészen az özönvízig az ördög szervezete változatlanul maradt meg eredeti helyzetében, az özönvíz idején azonban felbomlott és a látható része megsemmisült. Az özönvíz után az ördög ismét felépítette látható szervezetét, melyet az emberek megtévesztésére és a Mindenható Isten nevének gyalázására használt avval az elhatározással, hogy szervezete Isten akaratával ellenkezően fog uralkodni a világ felett, vagypedig elpusztítja Isten teremtményeit.
2
Az írás a Jelenések 12-ben ismerteti ezt az egymással szembenálló két nagy szervezetet. Isten szervezete jelképi nyelven úgy van leírva, mint „egy asszony, aki a napba vala felöltözve és lábai alatt vala a hold és az ő fejében tizenkét csillagból korona". Az ördög szervezetét pedig az írás jelképiesen mint „egy nagy veres sárkányt" ismerteti, akinek „hét feje vala és tíz szarva és az ő fejeiben hét korona". A „sárkány" szó jelképiesen „felfalót", azaz pusztítani törekvőt jelent. Ez a név egyezik a Sátán azon elhatározásával, miszerint vagy uralkodni fog, vagypedig mindent elpusztít. Az a szó „tűzvörös", vagy más fordítások szerint „vörös", találóan ecseteli az ő vérrel borított és a pusztulás felé haladó útját, amivel összhangban öltenek magukra vörös ruhát a Sátán fő vallásképviselői. Sátán látható szervezetének fő alkotóeleme a vallás, míg az összes vallásmozgalmak vezetésének szerepét a római katolikus hierarchia tölti be. A római katolikus hierarchia kijelentette, hogy ennek a szervezetnek joga van a világ feletti uralomra, amit céljául kitűzött, és ahol ezen uralmat gyakorolni nem volt képes, ott kimutatta pusztító szándékát. Mindenféle gonosz és hamis fondorlatot választ menedékhelyül, hogy az isteni igazság hirdetőinek elpusztítását idézze elő. A római katolikus „jurisdiktió hierarchiája", mely a Sátán látható szervezete felett uralkodik, a legravaszabb és legártalmasabb hiszékenykerítőkből áll, akiket az emberiség valaha ismert. Fürgék, alattomosak, ármánykodók és rendkívül gonoszak. A jurisdiktió hierarchiája azáltal, hogy egy ilyen szörnyű hiszékenykerítést végez, csalást követ el, minélfogva az írás rendkívül romlottnak minősíti. Azért vonatkozik rá a Biblia ezen szövege: „Az istentelen munkál álnok keresményt." (Példab. 11:18) Ez a szervezet tévesen azt állítja, hogy Istent és Krisztust képviseli, a valóságban azonban az ördög képviselője és teljesen önző befolyás vezérli.
3
A római katolikus hierarchia vallásrendszere a legjobban megszervezett politikai testület és az összes szervezetek között a leghatalmasabb. A Britt-Államszövetség azáltal tűnik ki, hogy a legnagyobb világbirodalom, mely valaha létezett. Állítása szerint a birtokában levő területek oly nagy kiterjedésűek, hogy határain belül sosem nyugszik le a nap. A Britt világbirodalom, melyet oly sok nyelven beszélő népek és néptörzsek alkotnak, valóságban kozmopolita. Anglia józangondolkodásu emberei közül sokan kezdik felismerni azt a veszedelmet, amely jelenleg az Államszövetséget fenyegeti, amely veszedelem nem más, mint a római katolikus hierarchia. Csaknem azt lehet mondani, hogy a gyarmatokon és az Államszövetségnek alárendelt részekben római katolikus hivatalnokok uralkodnak, akik a nemkatolikusok jogait teljesen figyelmen kívül hagyják. Úgy Észak mint Dél-Rodéziában, Nyugat-Afrikában, a Fidzsiszigeteken, Quebecben és Britt világhatalom sok más részein, a Vatikánnak alárendelt katolikusok ülnek az állami hivatalokban. Külsőleg a Britt-birodalom iránti alatvalói hűség látszatát keltik, de bensőleg ezek a ka¬
tolikus hivatalnokok csupán a Vatikánnal szemben lojálisak. Az igazságot elnyomják s megtiltják azon iratok behozatalát, melyekből a gyarmatok lakosai, különösen a bennszülöttek, értesülnének, miáltal tudatlanságban tartják őket. Amidőn a lakosság alkalmilag irodalomhoz jut s általa az Isten igéje és az ő királysága felől értesül, a római katolikus hivatalnokok haladéktalanul közbelépnek, hogy az ilyen irodalom további kiadását és az igazság terjesztését meggátolják. Ezek a katolikus hivatalnokok nem átallnak oly hazugságokat terjeszteni, miszerint az igaz keresztényeket oly betörés bűncselekményével vádolják, amely őket a legkisebb mértékben sem terheli. Ilyen hazugságokkal élnek, hogy maguknak jogot formálhassanak és a népnek minden olyan dolog birtoklását megtiltsák, amely Isten igéjét tisztázná s a római katolikus szervezet kétszínűségét és ferdeségeit felderítené. A Britt világbirodalom fennhatósága alá tartozó részekből nyomást fognak gyakorolni különösen Angliára, a márcsak az idő — mégpedig rövid idő — kérdése és a Britt-Államszövetség a római katolikus hierarchia vezetése és uralma alá kerül. Az ilyen eljárásmód egyáltalán nem egyeztethető össze Jézus Krisztus igazi követőjének cselekedetével; ezen tények azt bizonyítják, hogy a római katolikus szervezet nem Istent és Krisztust, hanem az ördögöt képviseli.
Létszám és vagyon
4
Azt mondják, hogy csupán az Egyesült-Államok területén 20 millió katolikus él, akik az „egyház gyermekeinek" vagy a „katolikus nép" tagjainak neveztetnek, és 30 ezer lelkész uralkodik felettük. A katolikus egyházszervezet tulajdona Amerikában több milliárd dollárt képvisel. A „The Encyclopedia Amcricana" 1927- ben megjelent cikke kimutatja, hogy a katolikus egyház szervezete az egész földön mindenkor 294 583 000 lelket számlált. A katolikus szervezet anyagi gazdagsága az összes világrészeken és államokban jelentékeny őszszeget képvisel és együttvéve sok milliárdot tesz ki. Honnan származik ez a jelentékeny gazdagság? Milyen magyarázatok és állítások útján tudta a római katolikus hierarchia a népet arra bírni, hogy magát ezen szervezet uralma alá vesse, pénzbeli adományokban részesítse s ezáltal ezt a vallás-politikai szervezetet mindenütt annyira meggazdagítsa?
A tisztítótűz
5
Kétségnélkül a „tisztítótűz“-ről szóló tan a római katolikus egyházszervezet egyik bevételi forrása, melyből a legnagyobb összegeik a Vatikán páncélszekrényeiben vannak elzárva. Az emberek milliói bíztak a papokban, akik elhitették velük, hogy az ember elhunytával csak a teste hal meg, míg a lelke tovább él, amely lélek a három hely közül az egyikbe kerül, éspedig: az igazak a mennyországba, a szándékosan gonoszak az örökgyötrelembe vagy pokolba és a megbocsátható bűnökben elhunytak, de még meg nem tisztultak, a „tisztítótűzbe", hogy ott egy bizonyos ideig maradjanak, amely időtartam azonban megrövidíthető azon összeg árán, melyet az elhunyt barátai a halottért mondandó imádságokért a katolikus papoknak lefizettek. Továbbá, hogy az ilyen ajándék-összegből a hátramaradottnak szintén haszna van, mivel halála után a tisztítótűzben eltöltött időt megrövidíti. Őszinte emberek abban a hiszemben hogy ez a magyarázat tényleg való, a katolikus szervezetbe özönlöttek és önként szolgáltatták be pénzüket abban a reményben, hogy az maguknak és kedves halottaiknak javára lesz és elhunyt barátaiknak a „tisztítótűz lángjaiban" elviselt szenvedéseit megkönnyebbíti. Az eredmény az lett és még most is az, hogy

196


196
dollár-milliárdok vándoroltak a római katolikus szervezet kincses kamrájába, amely összeg a hierarchia nagyravágyó és kegyetlen céljának előmozdítására, azaz a nemzetek feletti uralom elnyerésére lett és van fordítva, továbbá a „magasabb tisztséget betöltő papoknak" bő és naponta pompás megélhetést biztosítson, míg a köznép a legfontosabb életszükségleti cikkek hiányában szenved. Ha a „tisztítótűzről" szóló katolikus tan téves, akkor minden becsületes embernek be kell látnia, hogy a római katolikus hierarchia űzi a valaha gyakorolt legnagyobb hiszékenykerítést, amely megfosztotta az embereket pénzüktől, szívük nyugalmától és az isteni elhatározás felismerésének reményétől; ez is megbélyegzi a katolikus szervezetet, mint az ördög eszközét, Isten és az emberiség ellenségét. Ez további bizonyítéka annak, hogy azon állítás, miszerint a katolikus egyház az Isten egyháza, az ördög egyik hazugsága, amellyel az emberek ámítása végett hozakodott elő, hogy őket Jehova Istentől elfordítsa. Nehogy valaki azt mondhassa, hogy számtalan katolikus pap cselekedett így, miszerint a „tisztítótűzről" szóló tant az embereknek elferdítve magyarázta, Gibbons kardinális, katolikus szaktekintély könyvéből a következőket idézzük: „A katolikus egyház azt tanítja, ... hogy az eljövendő életben egy közbeeső és múlandó büntetésben részesülnek mindazok, akiket haláluk idején megbocsátható bűnök terheltek, vagypedig az Istennek az ő igazságossága által megbocsátott bűnökért elégtételt nem tettek. Továbbá azt tanítja, hogy azon lelkek, melyek ezen a közbeeső, általában tisztítótűznek nevezett állapoton, átesnek, saját magukon segíteni nem képesek, de a földi hívők által elmondott imák helyzetükön könnyíthetnek. A tisztítótűz léte természetesen még egy más megfelelő tantételtől is függ — a halottakért való könyörgés jövedelmétől —; mert az ilyen közbeeső helyzetbe került lelkek vándorlásuk végcélját még nem érték el."
6 „ ... Lelke végre kiszabadul; egy ideig azonban mégis a tisztítótűz tisztító lángjai között kell szenvednie. Ez a magyarázat nem tőlem származik. Ez a kereszténység atyáinak egyértelmű kijelentése." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite] 205—208. old.)
7 Ez világosan magyarázza, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan hagyományokra és nem Isten igéjére támaszkodik; Jézus által meghatározott szabály értelmében ez a tan, mivel téves, erőtelenné tette az Isten igéjét. (Máté 15:3, 6) A „tisztítótűzről" szóló tan megindoklásaképpen ugyanez a szaktekintély a 217. oldalon így folytatja: „Miért van a halál? Csupán a testnek a lélektől való elszakadása végett. A test igenis meghal, de a lélek (tovább) él' ... Halála után tovább gondolkodik, emlékszik és szeret, úgy mint azelőtt."
8
Eképpen hangzik az emberek által alkotott tan a katolikus szervezetben, melyet a hagyomány nemzedékről-nemzedékre juttatott. Most eldönthetik, hogy hagyományokban, avagy a Bibliában higyjenek. Miben hisznek? Itt azon bibliai bizonyíték van felemlítve, amely kimutatja, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan teljesen téves, miáltal az ördögtől ered. A Douay-Biblia katolikus angol, az Allioli-Bibíia pedig katolikus német fordítása a Bibliának; mindkettő a hierarchia teljes jóváhagyását bírja. Ezekben a fordításokban a lélekről ez áll megírva: „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia." (Ezéchiel 18:4; Allioli) Saját bibliafordításaik bizonyítják, hogy a „tisztítótűzről" szóló katolikus tan téves. Mi a lélek? Egy élő, lélegző teremtmény. Minden ember lélek; de egy embernek sincs lelke. Mózes I. 2:17-ben áll megírva: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert mely napon eszel arról, bizony meghalsz." Milyen jogon állítható, hogy a halál csupán a testnek a
lélektől való elszakadását idézi elő, míg a lélek tovább él? Ez az állítás teljesen az ördög hazugságán alapszik. Isten kijelentette, hogy az embernek, ha vétkezett, meg kell halnia. Az ördög azonban azt állítja, hogy halál nincsen; Jézus kijelentette, hogy az ördög hazug. (Mózes I. 3:4; János 8:44) „Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; őelötte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét." — 22. zsoltár 30.
9 A katolikus hagyomány így szól: ’A halott tovább emlékszik, gondolkodik és szeret'. A katolikus Biblia pedig azt mondja: „A halálban nincsen senki, aki rólad emlékszik, gondolkodik és szeret'. A katolikus Biblia da dicsőit téged?" (6. zsoltár 6; Allioli-ford.) Ugyanazon szöveg a Miniatűr-Bibliában ekképpen hangzik: „Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a halottak birodalmában kicsoda fog dicsőíteni téged?" (6. zsoltár 6) „Nem a halottak dicsérik Jehovát, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe." (115. zsoltár 17) „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük elfelejtetett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs az alvilágban (sírban)". — Préd. 9:7, 12; katolikus Allioli-ford.
10
Azon elvitathatatlan szentirati bizonyítékra való tekintettel, miszerint a halottak öntudaton kívül vannak, amiért tehát a „tisztítótűzben" sem büntetést, sem pedig kínokat elszenvedniük nem kell, világos, hogy a „tisztítótűzről" szóló tan az ördög által kieszelt hazugságok egyike, melyet emberek használnak arra, hogy általa másokat megtévesszenek és kifosszanak, Istentől elfordítsák s a földön a legraffináltabb, ördögi hiszékenykerítést űzzék. Vegyék figyelembe, hogy a római katolikus hierarchia mindenkor azon előírásra hivatkozott, miszerint a köznépnek nem szabad a Bibliát egyedül tanulmányoznia, hanem csak azt szabad elfogadnia és hinnie, amit a római katolikus egyház tanít. Lásd a „The Faith of Our Fathers" (Atyáink hite), 74. old.: „Istennek sohasem volt szándékában, hogy a Bibliát a keresztények hitbeli előírásává tegye ... a (katolikus) egyház tekintélyétől függetlenül". Ellenkezőleg: Az isteni parancsolat következtében leírt szentirati szövegek az emberek biztos és csalhatatlan vezetésére adattak, hogy az Isten embere minden szükségessel el legyen látva. (Tim. II. 3:16, 17) Nincs egyetlenegy szöveg sem a Bibliában, mely a „tisztítótűzről" szóló elméletet támogatná; és maguk a római katolikus hierarchia papjai, akik ezt tudják, azt mondják a népnek, hogy a Bibliát egyedül ne tanulmányozzák, hanem fogadják el a papok magyarázatát. A „tisztítótűzről" szóló tan egy oly vallástan, melyet az Isten és az emberek ellensége azon szándékból eszelt ki, hogy őket az Istentől elidegenítse.
11
Bármilyen ravasz terv vagy trükk, mely arra szolgál, hogy másokat pénzüktől megfosszon, hiszékenykerítés. A hármas kártyajáték (spanyol-amerikai kártyajték), kagylójáték, villámhárító-alsóscsapda, az ingatlanügynökök fogásai, pályázathirdetők fondorlatai, vagy bármely más manőver, amely arra szolgál, hogy az embereket pénzüktől jogtalanul megfossza, hiszékenykerítés. Arra bírni az embereket, hogy pénzüket sorsjátékba vagy hasonló vállalkozásba fektessék, hiszékenyketítés; ezek mind oly dolgok, amit a becsületes és elővigyázatos emberek mindenkor kerülnek. Ha egy szervezet vagy más valaki az emberek bizalmát az ő megtévesztésükre használja s azután pénzüktől jogtalanul megfosztja, ez alávaló hiszékenykerítés, mivel a

197


197
kifosztottnak nincsen lehetősége a védelemre. Ha valamely szervezet, vagy bárki más, elhiteti az emberekkel, hogy halott barátaik eszméleten vannak s a "tisztítótűznek" nevezett helyen tartózkodnak és a hátramaradottak pénzadományai a szenvedőn némileg segíthetnek, s ezáltal az embereket arra késztetné, hogy pénzüket a papoknak kiszolgáltassák, az ilyen eljárás nem más, mint a legközönségesebb, ármánnyal telített és átkozott hiszékenykerítés, amilyet ember egyáltalán űzhet. Még a legcsekélyebb haszna sem volt valakinek abból a pénzből, melyet a papoknak a halottakért vagy életbenlevőkért mondott imádságokért kiszolgáltatott; ha tehát a papok vagy lelkészek azon állítás következtében szereznek pénzt, hogy imádságaik a halottak javára szolgálnak, amely összeghez a tények téves megvilágítása által jutnak, az ilyen és minden hasonló cselekedetet büntetni kellene.
12 A római katolikus hierarchia szabályszerű üzleteket csinál, abból, hogy a katolikus népet az úgynevezett "tisztitótűz-zacskó"-hoz való pénzbeli hozzájárulásra felszólítja, mialatt ajánlatot is tesz, hogy az elmondandó imáért — minden személyért külön — egy bizonyos összeget lefizessenek. Ilyenkor csaknem mindig szóba kerül a befizetendő összeg magassága, minden beküldött névért külön, éspedig az adakozó tehetségéhez mérten. Egyes esetekben 25 centet indítványoznak személyenként, néha azonban sokkal nagyobb összegeket. Tegyük fel, hogy Amerika húsz millió „katolikus lakosa" személyenként és hetente 25 centet fizet be, ami tehát nagy összeget tesz, amely azonban jogtalanul lett kicsalva az emberek zsebeiből. Feltéve azonban, hogy mindenki hetente átlag egy dollárt fizet be, ami a 20 millió katolikust számítva évente 1 milliárd és 40 millió dollárt képvisel. A szerény anyagiakkal rendelkezők és a gazdagok is, akiket a „fenséges" klérus kihallgatásra bocsát, fejenként és hetente, egy dollárnál sokkal nagyobb összeget adományoznak. Tegyük fel, hogy az egész világon élő katolikusok, kiknek száma jelenleg 300 millió, hetente a "tisztítótűz-zacskó“-ba 25 centet juttatnak, már magábanvéve ez az összeg is évente 3 milliárd és 900 millió dollárt képvisel. Ha ehhez hozzászámítjuk a hierarchiához rendszeresen befolyó további összegeket is, továbbá azt a pénzt, melyet hetente az apácák a munkásság között gyűjtenek, kitűnik, hogy a hierarchia páncélszekrényeibe mindenkor mesésen nagy összegek vándorolnak, amiből kitűnik, hogy ez a hiszékenykerítés, csapda, tevékenységével minden más hiszékenykerítést együttvéve felülmúl.
Szembeállítás
13
Rádióállomások gyakran közlik programjaikban az emberekkel szemben elkövetett szélhámosságokról, és ezeknek segítségével nagy összegektől megfosztott hiszékeny emberekről szóló híreket. Mondjuk valaki reklámot csinál egy rejtvényben megnyilvánuló cselfogásnak, amennyiben a közönséggel tudatja, hogy aki azt helyesen megfejti, annyi és annyi pontot szerez, s ezekkel egy bizonyos összeg ráfizetése mellett hatalmas díjat nyerhet. Az ilyen manőverrel nagy összegeket szereznek anélkül, hogy a díjat valaha kifizetnék. Ilyenkor a rendőrség razziát tart a szélhámos kézrekerítésére és letartóztatja. Az Egyesült-Államokban a postaigazgatóság rendeletet bocsátott ki, amely az ilyen hiszékenykerítésnek a posta igénybevételét megtiltja; teljesen jogosan. Mostpedig állítsuk ezt szembe a „tisztítótűz"-hiszékenykerítéssel. Egy katolikus pap levélben azt közölte a katolikusokkal, hogy pénzük némileg könnyíthet a „tisztítótűzben szenvedő" hatottuk helyzetén. Eb-
ből a levélből az emberek megértették, hogy minden beküldött névért egy bizonyos összeget szükséges befizetni. Utána rendszerint az összeg befut, azon megtévesztő magyarázat eredményeképpen, hogy abból az embereknek hasznuk lesz. Az Egyesült-Államok kormánya a postakörzet vezetésével egy római katolikus postavezérigazgatót bízott, meg, aki tulajdonképpen a Vatikán eszköze és képviselője. Hallotta már valaki, hogy egy oly rendelet, vagy tilalom lett volna kiadva, amely az Egyesült-Államok postájának hiszékenykerítésre való igénybevételét megtiltaná, amely hiszékenykerítés pénzt csal ki az emberektől azzal az ürüggyel, hogy az a halottak javára válik? A „tisztítótűz"-hiszékenykerítés sokkal inkább büntetésre méltó, mint a már említett szélhámoskodás, amely díjak kitűzésével üzérkedik, mivel az utóbbinál az emberek mégis csak tudják, hogy szerencsejátékba bocsátkoztak. Evvel szemben a „tisztítótűz"-kerítőháló a hiszékenyeket az Írás tanítása felőli tudatlanságra készteti, miáltal a hiszékenykerítőktől az igazság megismerésében gátolva vannak és milliókat kitevő összegektől fosztatnak meg, míg a postaigazgatóság jámbor arccal, összekulcsolt kezekkel ezt mondja: 'Ezáltal hasznos munkát fognak végezni.’ Ezek után elhiheti egy józangondolkodású, becsületes ember, hogy egy szervezet, vagy vallásrendszer, amely egyidejűleg ilyen hiszékenykerítést folytat, egyúttal Isten és Krisztus földi helytartója is lehet? A bizonyíték meggyőző, miszerint a római katolikus hierarchia szervezetének azon állítása, hogy tulajdonképpen ő az Isten egyháza, egy nagy valótlanság, továbbá a Mindenható Isten nevének súlyos gyalázása, amely a népet kifosztja és Istentől elidegeníti.
Bűnbocsánat
14
A római katolikus egyházrendszer egy további tanításában azt állítja, hogy ehhez a rendszerhez tartozó papoknak jogukban áll a bűnök megbocsátása. A katolikus nép közül a hiszékenyek azt vélik, hogy ehhez a papnak hatalma és tekintélye van, és ebben a hitben élve keresik fel a papokat bizonyos időközökben, bűneiket bevallják, hogy tőlük bűnbocsánatot, vagy feloldozást nyerjenek. Ezt megteheti az is, aki a legförtelmesebb bűnt követte el, hogy aztán tovább is ugyanúgy cselekedhessen. Ennek meggyőző példája Mussolini. Mielőtt a római katolikus hierarchiával kibékült volna, kimondott istentagadó és gangszter volt. De miután felment a Vatikánba és a pápai rendszerrel szövetségre lépett, távozása után sokkal nagyobb bűnt követett el mind annakelőtte. Azáltal, hogy kegyetlen háborút folytatott Abesszínia elfoglalásáért, durván megsértette Isten törvényét, de mindamellett elnyerte a pápától azt, amit a papság „feloldozásnak" nevez, miközben valamennyi „fenséges hivatalnok" Mussolini hadjáratának „megáldására" törekedett. Akik azt hiszik, hogy a pápának vagy a papoknak hatalmukban áll a bűnök megbocsátása, ezt a vallást elfogadják és azért gyakorolják, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák és a további bűnözésekkel szemben megkemenyítsék. A katolikus tekintély erről a következőket mondja: „Ebből elsősorban az tűnik ki, hogy a bűnbocsánat joga nemcsak az apostolokra volt korlátozva, hanem mindenkor és mindenütt az ő tisztségüket betöltő utódaikra is kiterjedt. A bűnbocsánat mindaddig megmarad, amíg a világon bűn lesz, s amennyiben, sajnos, bűn a világon mindig lesz, az egyházban a bűnök orvoslása is mindenkorra fennmarad. A betegséggel egyidejűleg készenlétben lesz az orvosság is." („The Faith of Our Fathers [Atyáink hite], 333. old.)

198


198
15 A római katolikus egyházrendszer csengő pénz ellenében gyakorolta a bűnbocsánat ezen nagy munkájának jogát, és ezt teszi még ma is. A már említett tekintély így folytatja: „A pápa azáltal, hogy a jámbor adakozóknak, adományaiknak mintegy ellenértékéül, lelki kegyelmet ígért, szintén nem lépte át jogszerű hatalmát. Ha bűneinket a szegényeknek való adakozás által jóvátehetjük, miért ne tehetnénk ugyanúgy az egyházi teendőkre való adakozás által is? (370. old.) „Ha az egyháznak jogában áll a nagyobb akadályt, azaz a bűnöket eltávolítani, akkor hatalmában áll a kisebb akadálynak, azaz valakit terhelő múlandó büntetésnek is elejét venni." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite], 365. old.)
16 Aki ismeri a pápaság történetét, elég ha a Tetzel János nevezetű domonkosrendi szerzetesre emlékszik vissza, akinek neve egész Németországban és Európa más államaiban ismeretessé vált, mivel nagy összegek ellenében bűnbocsátócédulákat árusított, melyek a vevőnek a bűncselekményeknek bármilyen formában elkövetett vétkéért büntetlenséget biztosítottak. A hiszékenykerítés különböző formáit már oly hosszú ideig űzték, hogy maga a papság is arra a meggyőződésre jutott, miszerint természetes jogában áll a szegényektől és gazdagoktól pénzadományokat szedni azon ürügy alatt, hogy annak ellenében feloldozza, vagy bűnbocsánatban részesíti őket az elkövetett vétkekért.
17 Egyáltalán nem meglepő, hogy Olaszország, Németország, Ausztria és más országok politikai és kereskedelmi uralkodócsoportjai a Vatikán támogatói. Ezek az emberek vétkekbe merültek; valamit tenniök kell, ami lelkiismeretüket megnyugtatná, ha mingyárt pénzükbe kerül is. Elhitték, hogy őket a tudatlanul elkövetett bűnökért a pápai hierarchia feloldozásban részesítheti. A pápai hierarchia ezen fogás által a Vatikán páncélszekrényeit milliókkal gyarapította; különösen a politikusokkal hitették el, hogy ebben nekik, is részt kell venniök, amennyiben a katolikus zacskót önkéntes adományaikkal növelik. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az uralkodócsoportok, Nagy-Britannia és Amerika kereskedelmi óriásainak hivatalnokai közül sokan a katolikus vallást követik, akik biztosítási illeték fejében nagy összegeket fizetnek be, azon veszteséggel szemben való védekezésül, amitől, magukat mint szándékos törvénybeütköző cselekedetük eredményétől, mentesíteni akarják. Ebből kitűnik, hogy a háló mindjobban szélesedik és a római katolikus hierarchiának a hiszékenykerítés terén számításba jövő komoly versenytársa sehol sincs. Ha ezen szervezet papjainak vagy lelkészeinek a bűnök megbocsátása jogukban nem áll, akkor ezen eljárásuk nem más, mint finoman kidolgozott terv, amely az emberek zsebeit kiüríti és a Mindenható Isten nevét gyalázza. Forduljunk csak most az igazi tekintélyhez annak megállapítása végett, hogy a bűnöket tulajdonképpen ki bocsáthatja meg.
18
A Szentírás azt bizonyítja, hogy bűnbocsánatban csakis Isten részesíthet Jézus Krisztus érdeme által. Aki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, sempedig abban, hogy az ő kiomlott vére a bűnbocsánat alapja, Isten nem hallgatja meg imáját és nem is bocsátja meg bűnét, hanem megmarad rajta Isten haragja, amint az János 3:36-ban világosan meg van írva. Továbbá: „Jézus Krisztusnak, az ő (Isten) fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (János I. 1:7) „Vérontás (Jézus Krisztus vére) nélkül nincsen bocsánat (bűnbocsánat)." (Zsidók 9:22) Ugyancsak meg van írva: „Kiben van a mi váltságunk az ő (Jézus) vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Jézus hűséges apostolait külön felhatalmazásban részesítette a bűnök bocsánatát illetőleg, ami a követ-
kező szavakból tűnik ki: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak." (János 20:23) Ez a felhatalmazás azonban csakis a hűséges apostolokra korlátozódott, és nem vonatkozott másokra, sem előttük, som utánuk. Nem is csoda tehát, ha a római katolikus hierarchia azt tanácsolja a „katolikus népnek", hogy tartsa magát távol a Biblia olvasásától és csak az „egyház" tanítását fogadja el. Ha az őszinte és becsületes emberek Isten igéjét tanulmányoznák, a katolikus rendszert elhagynák, amit a hiszékenykerítők nagyon jól tudnak, és ha ez bekövetkezik, ravaszkodásaiknak vége szakad. Azon állítás, miszerint a római katolikus hierarchia papjainak jogukban áll a bűnök megbocsátása, Istennek közönséges gyalázása és hiszékenykerítési műveletüknek további sakkhúzása, vagy manővere. Tény, hogy az ilyen fogásnak az értelmes és okos emberek nem dőlnek be, ha a Szentírásból előzőleg ismeretet merítenek, Istenben és Krisztusban bíznak. Ez egy újabb és megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a római katolikus egyházrendszer nem Isten egyháza, hanem az ördög vallásszervezete, melyet Isten szent nevének gyalázására sikerrel használ és a népet nagyon megkárosítja.
Szertartások
19
A római katolikus vallásszervezet bizonyos szertartásokat vagy egyszerűen formaszerűségeket gyakorol. A katedrálisba való bemenetelkor, ujjukat az úgynevezett „szenteltvízbe" mártják, és a nép elhitte, hogy egy ember ezt a vizet, ha mingyárt tóból szivattyúzták is fel, „szenteltvízzé" teheti. A belépő személy azután keresztet vet magára; utána a pap ugyanilyen fajta vízzel befecskendezi a gyülekezetét, miközben elmondja az 50-ik zsoltár vagy a Biblia más verseit, majd az előírt könyv (de nem a Biblia) szabályai szerint bizonyos latin szavakat mormol, vagy ismételget, amit a jelenlevők közül bizonyára senki nem ért. Ezalatt a pap külön öltözetet visel és a fentiekben vázoltakhoz hasonlóan cselekszik. Ez egy vallásgyakorlat, amire az Írás semmi módon nem jogosít; ócsárolja Isten nevét s többek között arra szolgál, hogy a hiszékenyekkel elhitesse, mi szerint benne lelik oltalmukat és üdvösségüket. Ezen értelmetlen ceremóniákra való feljogosítás reményében a római katolikus hierarchia azon ünnepélyes szertartásokra utal, melyet a zsidók a sátoros ünnepekkel kapcsolatban végeztek. Teljesen mellőzi azonban a Biblia azon magyarázatát, hogy a zsidók által végzett ceremóniák csak elő- vagy élőképek voltak, melyek Jehova vezetése alatt alakultak s különösen oly dolgokat vetítettek elő, melyeknek a jövőben kellett bekövetkezniük. (Zsidók 10:1, Kor. I. 10:11) A zsidók által alkotott előképek senkit sem jogosítottak, fel az ilyen szertartásoknak a jövőben való gyakorlására, mivel összefüggésben állanak azon törvénnyel, melyet Jézus Krisztus betöltött és a fára szegezett. (Kol. 2:14) Ezek az ünnepek, melyeket a szövetség sátorával kapcsolatban a pusztában rendeztek, különösen Jézus Krisztus eljövetelét és az emberek vétkeinek megbocsátására irányuló váltságdíja nagy áldozatának megszerzését vetítették elő, és vérét a legnagyobb szentélynél, magánál a mennyek országánál mutatták be, hogy ott az emberiség számára kiengesztelést szerezzen. (Zsidók 9:20—24) Miután már Krisztus betöltötte a törvényt, az ördög mindannak kigúnyolásaképpen, amit az Úr cselekedett, ceremóniákat eszelt ki és eszközét, a klérust értelmetlen szokások bevezetésére késztette, hogy félelem által a népet átok alá vesse, miközben azon hazug állítással hozakodott elő, hogy ehhez a zsidók által végzett szertartósok következ¬

199


199
tében joga van. Sátán az önző és bűnös emberek elméjébe véste, hogy egy oly hatalomra tartsanak igényt, amilyen egyedül Jézust illetett meg. Jézus Krisztus eljövetekor és munkájának elvégzése után, miután megfeszítették, minden oly ceremónia végetért, melyet Isten a törvény értelmében Mózesnek adott, hogy azokat gyakorolja. „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazoljunk meg.“ (Galata 3:21) „Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára." — Róma 10:4.
20 A hierarchia papjai által végzett ceremóniák nagy gyalázattal illetik az Úristen nevét és a nép között végzett hisszékenykerítést előmozdítják. Sem Jézus, sempedig utána az ő apostolai semmiféle formaszerűségeket vagy ceremóniákat nem gyakoroltak. Az emlékünnepet Jézus halála iktatta be, melyet minden évben az eseményekre való emlékezetül megünnepelnek, hogy akik Istennel szövetségre léptek, Jézus nyomdokait kell kövessék, és vele együtt is szenvedjenek, amint ő szenvedett. (Kor. I. 11:23—26) Evvel szemben a katolikus papok Istent gyalázó módon kísérleteznek, hogy a bor és kenyér jelképét Krisztus tényleges vérévé és testévé változtassák, miáltal bebeszélik a hiszékenyeknek, hogy mindezt elhigyjék, és magukat mély hódolattal a hiszékenykerítési gyakorlatnak továbbra is alávessék.
21 Egyes formális ceremóniák teljesen ellenkeznek azzal, amit Jézus tanítványainak elrendelt. Ezen formaszerűségekre hivatkozik az Isten prófétája, amidőn ezeket Jézussal ismételt szavakat szól: „Képmutatók! Igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: 'Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai'." (Máté 15:7—9) Ez további bizonyítéka annak, hogy a római katolikus egyházszervezet nem Isten egyháza, hanem az Isten ellenségének képviselője.
Képek
22
A római katolikus szervezetnél a szertartások alatt képeket alkalmaznak. Egy katolikus tekintély mondotta: „A keresztény egyház (nem a Biblia) megengedi a (képek) szobrok és festmények használatát Isten megtestesült fia, a szentek és angyalok ábrázolása végett, amely képeket egészen jogosan lehet alkalmazni segédeszközül, imádkozás közben. („The Catholic Encyclopedia“, 12. köt.) A katolikus egyház ezen szokása teljesen ellenkezik Isten törvényével. Jehova Isten kifejezetten megtiltotta a képek alkotását és azoknak használatát. (Mózes II. 20:3—5) Amennyiben a hierarchia képeket használ, ebből is kimutatja, hogy a katolikus szervezet nem Isten egyháza; máskülönben az ilyen egyház nem szegné meg nyilvánvalóan Isten törvényét. Jézus mindenkor engedelmes volt Isten parancsolatai iránt, és ugyanígy kell cselekedniük az ő egyháza tagjainak is. Isten megparancsolta övéinek: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején." (Jer. 10:14, 15) A hierarchia természetesen nem akarja, hogy a katolikus nép ezen bibliai szövegről tudomást szerezzen, mivel ez az ismeret a hiszékenykerítést lerombolná és a hiszékenykerítők játékát meghiúsítaná.
23
Valaki felvetheti a kérdést: ’De miképpen áll a dolog azon szobrot illetőleg, amely Jézus Krisztust a keresztfán ábrázolja? Ne állítsunk fel mi is egy ilyen szobrot imahelyeinken?' Jézust nem feszítették keresztre. Isten törvénye elrendeli, hogy az, átkozott bűnöst fára
(lombos fára, vagy cölöpre) kell felakasztani. Erről a katolikus papoknak tudomásuk van, mert ez így van megírva az ő Bibliájukban. (Lásd Galata 3:13; Douay [angol]; Allioli; van Ess.) (Mózes V. 21:22, 23) Jézus a bűnösök miatt vagy helyett, s ebből kifolyólag mint bűnös, halt meg, habár szent, tiszta és feddhetetlen, is volt; halála egyezik Isten törvényével, aminek egy fára való szögezés által kellett bekövetkeznie és maguk a tények is azt bizonyítják, hogy egy törzsre lett felszegezve. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; (mert meg van írva: 'Átkozott minden, aki fán [angol ford. szerint: lombos fán] függ'.") — Galata 3:13.
24 A pogányok valláskultuszuk gyakorlásakor már jóval az „ember Jézus Krisztus" születése és halála előtt alkalmaztak fakereszteket és szent-szekrényeket. A katolikus rendszernek a kereszttel kapcsolatos gyakorlata a pogányoktól lett átvéve. Egy jól ismert tekintély mondotta: „A keresztet a pogány kelták már jóval Krisztus (születése) és halála előtt tisztelték. Ez egy oly tény', mondotta Maurice, 'amely éppen olyan figyelemreméltó, mint amilyen meggyőző, hogy a drákoknak szokásuk volt a legszebb fát kiválasztani, melyet az istenség szimbólumaképpen tiszteltek. Ennek a fának oldalhajtásait lemetszették és a két legnagyobb ágat a törzs felső részére erősítették, mégpedig akképpen, hogy mindkét oldalról egy ember kiterjesztett karjainak látszatát keltette, míg a törzzsel együtt hatalmas keresztnek tűnt fel. Kérgére több helyen a (görög) „tau“ betűt is belevésték. Mexikóban, mégpedig évszázadokkal a római katolikus misszionáriusok ottani tevékenysége előtt, az ima abban nyilvánult meg, hogy nagy kőkeresztet — valószínűleg az „eső istenének" emeltek.' A világszerte tiszteletben részesített, vagy szent szimbólumnak minősített kereszt, kétségnélkül Bacchus, a babiloni Messiás jelképe volt, mivel őt szokták keresztekkel ékesített fejdísszel ábrázolni. A babiloni isten ezen szimbólumának hódolnak még mai is a tatár-puszták messze-távol élő lakosai, ahol a buddhizmus dívik." („The Two Babylons" [A két Babilon], 199. old.)
„Buddha szobrainak és ereklyéinek tisztelete,a vallás legfőbb külső ceremóniája... Míg egy római katolikus templomban az oltár, addig a buddhista templomban Buddha szobra, vagypedig ereklyéit tartalmazó szekrény, képezi a fő alkotást. ... A vallásos imádságok formája (hagyomány-tisztelet, fülbegyónás, rózsafűzér, körmenetek stb.) sok esetben megdöbbentően a római egyház szokásaihoz hasonlít, amely hasonlatosságot mindenki felismeri, ha mindgyárt másképpen értelmezi is... A buddhizmust Indiában, ahonnan ered, sokáig üldözték és végre, csaknem 1200 évig tartó ottani virágzása után, teljesen elnyomták. Más országokba való bevezetésének ideje éppen olyan ismeretlen, mint általában a régi idők története." (McClintoek and Strong's „Encyclopcdia", I. köt. 907—910. old.)
25
Keresztet ábrázoló kép előtt való leborulás, Isten igéjével ellenkező cselekedet, fennt idézett törvényének megsértése és további bizonyítéka annak, hogy a katolikus egyházszervezet nem Isten egyháza. Minek nyilvánosan imádkozni Krisztus képe előtt, annak látszatát keltve, mindha valaki Jézushoz imádkozna, ha ő már a mennyek országában teljes megdicsőülésnek örvend? Amidőn követőit imádkozni tanította, mondotta: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédünk, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.". (Máté 6:6, 7) To-

200


200
vább, menve, Jézus egy mintaimát mondott nekik. (Máté 6:9—13) A hierarchia azonban nem tartja kívánatosnak, hogy a köznép ehhez a mintaimához alkalmazkodjon.
26
Jézus Krisztus követői, Isten egyházának tagjai, tehát Jézus Krisztus, az ő uruk és fejedelmük nevében fohászkodnak Istenhez, úgy amint őket arra maga az Úr utasította. (Máté 6:9; János 14:13, 14) „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek." (János 15:7) Rózsafüzérrel való imádkozás szobrok és képek előtt, hamis istentisztelet. Isten előtt azok kedvesek, akik őt „lélekben és igazságban imádják." (János 4:23, 24) A vallásiaskodók Isten ellenségei, akik csupán az állítólagos istentisztelet formáit gyakorolják, de Isten és az ő királysága iránt igazi odaadást nem tanúsítanak. Az itt mondottak, nem emberek ellen irányuló támadás, hanem egy ördögi rendszer megmagyarázása, melyet Isten ellenségei, akik az ő nevét gyalázzák és a népnek ártanak, alkottak és foganatosítottak.
27 Az előző bizonyíték végérvényesen kimutatja, hogy a vallás hiszékenykerítés s akik ezt nyereség szempontjából űzik, hiszékenykerítők, továbbá, hogy a legnagyobb hiszékenykerítők attól a római katolikus híerarchiától kerülnek ki, amely a népet pénzétől, gondolat és cselekvés szabadságától megfosztja és életét veszélyezteti. Az ilyen népámitóknak mondja Isten igéjében: „Az istentelen szerez álnok keresményt" (angol fordítós: Az istentelen munkál álnok cselekedetet). (Példab. 11:18) Ezek azok a törvénytelenek, akik valaha Isten kegyét bírták, és oly helyzetre kerültek, hogy Isten igéjét megismerhették, amely ismeretet azonban mindenkor önző célokra vagy pénzszerzésre fordították. Amenynyiben Sátán világa most érte el tetőpontját, elérkezett az idő is, amidőn az embereknek alkalomban kell részesülniök, miáltal az igazság ismeretére jutnának és eldöntenék, hogy az elvetemült ellenséget fogják-e követni, vagypedig engedelmesen a világegyetem nagy Istenének vetik magukat alá.
28
A zsidó nemzet, mint Isten szövetséges népe, az ő kegyét élvezte; ez a nemzet azonban elhajlott Isten parancsolataitól, és papjaik a népet vallással traktálták, ahelyett, hogy magukat Isten parancsolatainak vetették volna alá. Jézus Krisztus apostolainak elhunyta utáni idők kezdetén voltak oly emberek, akik Isten szándékát megértették és az ő igazsága felől szerzett némi ismeretet nagyon értékelték. Abban az időben történt, hogy nagyravágyó emberek Isten szervezetében az ő parancsolataitól eltértek, emberi tanításokat fogadtak el s azt tanították és mutatták be, amit ma „keresztény vallásnak" neveznek, melyet az úgynevezett „keresztény" nemzetek ápolnak és gyakorolnak. Az ilyen vallásszervezetekben, de különösen a katolikus szervezetben, vagy uralma alatt, sokan vannak olyanok, akik Istent ismerik és nekik hűségesen szolgálni szeretnének; és Isten ezeket fogja most alkalomban részesíteni. Jehova prófétái által már előre megjövendöltette a mostani állapotokat és az erre vonatkozó feljegyzések a katolikus bibliafordításokban is bennfoglaltatnak; egyik vers az Allioli-Bibliában így hangzik: „Vannak az én népem között istentelenek, akik mint a madarászok leselkednek, hurkot vetnek és csapdát hánynak, hogy embereket fogdossanak." (Jer. 5:26) Az Úr ezen szavakkal ecseteli a római katolikus „jurisdiktió hierarchiáját", amely a neki alárendelt papság és „katolikus nép" fe-
lett uralkodik és magát Isten népének tartja. A hierarchia fennhatósága alá tartozó emberek most kell hogy értesüljenek az igazság felől, hogy ebből a gonosz szervezetből kimenekülhessenek és Jézus Krisztusnál, Jehova szervezetének fejénél oltalomban részesüljenek. Ezért gondoskodik Jehova arról, hogy azok a jóakaratú emberek, akik őt megismerni és neki engedelmeskedni szeretnének, az igazság felöl értesüljenek.
(Folytatása következik)


TANULMÁNYKÉRDÉSEK

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany, Podvini 184. — R. Brezina Praha, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Vysocany, Pedvini 184.


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, January 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
1-2 szám
1938 január 15 hó
TARTALOM
Hiszékenykerítők (Folytatása)
2
Társak
3
Az Ő "műve" és "cselekedete", I. rész
12

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu”

Made In Czechoslovakia

2


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

25 évfolyam

1938 január 15

1-2 szám

Hiszékenykerítők

(folytatás)

29 Az önző, elbizakodott, dicsekvő és kegyetlen papsághoz, hiszékenykerítökhöz, akik a szervezet felett (vagy „házban") uralkodnak, Jézus további ecsetelésképpen így szól: „A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól. Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka (más ford, szerint: háló), úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká. Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak, sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot." — Jer. 5:25—28.
30
A római katolikus hierarchiának az egész földön vannak „házai", melyekben az ámítást és csalást használja hiszékenykerítésre, miáltal a hiszékeny, őszinte és becsületes embereket elcsábítja, jogtalanul nagy összegek beszolgáltatására készteti, s ezáltal ezt a szervezetet gazdagítja. Ez a pénz tehát csalás útján és Isten nevében folyt be. Az őszinte és becsületes jóakaratú embereken kívül, akik a katolikus szervezet uralma alatt állanak, milliók vannak olyanok, akik magukat keresztényeknek tartják, ámbár nem azok, mivel vallásukat önző célokra használják. Ezekhez tartoznak a papok, politikusok, egyéb hiszékenykerítők és a jövendőmondók. Ezek az emberek oly dolgokba bocsátkoznak, ami borzasztó utálatosság Isten szemeiben, amiért Isten folytatólag így szól hozzájuk: „Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön. A prófétái: hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem (az én állítólagos népem, amely nyereség végett gyakorol vallást) így szereti. De mit cselekesznek majd utoljára?" — Jer. 5:29-31.
31 A római katolikus hierarchia kijelentette a köznépnek vagy a „katolikus népnek", hogy ne olvassa a Bibliát, ami nyilván azért történik, hogy a nép az igazság felől tudatlanságban maradjon. Az igazság terjesztése zavarja a hiszékenykerítők munkáját. Ma már minden becsületes embernek, aki némi ismerettel bír, szembetűnő, hogy a római katolikus szervezet egy vallási és politikával foglalkozó szervezet, amely önző tevékenységet folytat, miáltal Isten nevét gyalázza, hamis és téves megvilágításba helyezi, Krisztus nevében hiszékenykerítést űz, amiért az Isten és az ő népének nagy ellensége. A Mindenható Isten éppen a mai állapotokat már előre ismertette, miáltal kimutatta, hogy a római katolikus hierarchia mennyiben önző és ördögi szervezet, amely a „keresztény vallás" megtévesztő leple alatt tevékenykedik és kétségnélkül a nemzetek feletti hata-
lom megszerzésére törekszik, hogy azáltal önző és nagyravágyó kívánságait kielégíthesse.
32 Az a tény, miszerint a római katolikus hierarchia tevékenysége ámításon alapszik, meggyőzően bizonyítja, hogy nem Istent és Krisztust képviseli, mivel Istennél és Jézus Krisztusnál semilyen csalárdság nincsen. Az úgynevezett „protestáns" vallásszervezet teljesen eltért Istentől és Jézus Krisztustól, ami arra vall, hogy a hiszékenykerítési rendszer alkotóelemévé lett. Sátán szervezetének ezen részében a vezetők az igazság hirdetését nem szívlelik, ami az Úr, igazságának beszédét hirdető tanúival szemben való durva eljárásra készteti őket. A vallásiaskodók nem akarják hallani az igazság szavát, mivel az sérti fülüket, és azt sem szeretnék, hogy másokhoz is eljusson, mivel tudják, hogy akik az igazságot őszintén hallgatják és benne bíznak, szervezetüket faképnél hagyják, ami a hivatásos vallásiaskodók mezőit kietlen pusztává változtatná és bevételi forrásait kiapasztaná. Az ilyen vallásrendszerek és szokások a hiszékenykerítés leggonoszabb formái, mert a népet könnyen megtévesztik, mindenkit elámítanak, kivéve azokat, akik őszintén és becsületesen igyekeznek az igazság ismeretére jutni és ehhez mérten Isten kijelölt útain haladni.
33
Isten igéje, a Biblia, útján az emberek az igazságosság felől oktatásban részesülnek, hogy ezáltal az igazságosságra törekvők, minden jó cselekedetre felkészülhessenek. (Tim. II. 3:16, 17) Aki a Szentírást megismeri s azután az általa kijelölt úton halad, jót kell és jót is fog cselekedni, amely jócselekedetnek legfontosabb része az, hogy Jehova jóságát, szeretetteljes kegyességét és áldásait másokkal is ismerteti, amiben engedelmes teremtményeit fogja részesíteni Jézus Krisztus és az ő királysága által. Ma az igazság minden hirdetője szükségképpen a támadások, azaz Sátán és látható képviselői támadásainak céltáblája lesz, és kell is hogy az legyen. Ezek a dühös támadások tehát senkit se kedvetlenítsenek el azok közül, akik Istent és az igazságot szeretik, hanem inkább arra gondoljanak, hogy mindez Jehova igazságos szervezete és az ördög gonosz szervezete között folyamatban levő harc bizonyítéka. Tartsák emlékezetükben azon tényt, hogy mindaddig, amíg a gonoszok meg nem semmisülnek, gyűlölet és üldözés jut osztályrészül mindazoknak, akik Isten mellett foglaltak állást.
34
Sátán világának vége elérkezett és az ellenséggel való leszámolás napja küszöbön áll. Isten bejelentett szándéka, az ellenség közeli elpusztítása. Előzőleg azonban a figyelmeztetésnek kell elhangzania, hogy arról maga az ellenség is tudomást szerezhessen és a jólakaratú emberek a menedék egyedüli útját felismerhessék. Isten megparancsolta, hogy ezt a munkát az igazság hirdetése által szükséges végezni, amely feladattal

3


3
a maradékot és útitársaikat bízta meg. Ezért parancsolta meg az Úristen szövetséges népének: „Keljetek fel és támadjunk reá (Sátán szervezetére) haddal." (Abdiás 1) Ez Jehova Isten harca, és akik Istent szeretik örömmel vesznek részt ebben a küzdelemben, az igazság üzenetének hirdetése által. A munkában való közreműködésük Jehova magasztalásában, nevének és királyságának hirdetésében nyilvánul meg. A maradék és az Isten iránt jóakaratú emberek avval bizonyítják be Isten iránti szeretetüket, hogy parancsolatait bátran és rendíthetetlenül követik és igazságának üzenetét ismertetik.
Társak
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" — János 10:16.
1 JEHOVA alkotta a földet és embereket teremtett rajta. Ő alkotta a földet az emberek és az embereket a föld számára. (Ésaiás 45:12, 18) „A föld mindörökké megmarad." (Préd. 1:4) Ezen Írás-szövegek eléggé bizonyítják, hogy Istennek már a föld alkotásának kezdetén eltökélt szándéka volt a földet örökre emberi teremtményekkel benépesíteni. Amidőn az ember vétkezett és halálra ítéltetett, ebből Sátán kétségnélkül azt következtette, hogy ezáltal meggátolta Istent szándékának megvalósításában. De nem úgy vot. Jehova Isten hatalma korlátlan. Ő mondja: „Elhatároztam, meg is cselekszem.” „Tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ésaiás 46:10, 11, Menge) Isten törvénye, miszerint az embert halálra ítélte, megmásíthatatlan. Isten ítélete meg nem másítható. Mit szándékszik Isten tenni, hogy az ember a földön örökké élhessen s ezáltal az isteni szándék beteljesüljön? Miután Ádám halálraítéltetett, Isten kinyilatkoztatta az emberi nem megváltására irányuló szándékát, amennyiben az emberek közül magának egy „népet, választ, nevéért”.Isten határozottan kijelentette, hogy akik feddhetetlenségüket megőrzik és mindhalálig hűségeseknek bizonyulnak, feltámadásban részesülnek és szellemi teremtményekké válnak. A feljegyzésből tehát kitűnik, hogy Isten mindenekelőtt azon szándékát ismertette, miszerint a földet tökéletes emberekkel akarja benépesíteni, míg az utoljára, illetve másodsorban kifejezésrejuttatott szándéka abból áll, hogy az emberekből egy szellemi-osztályt alakítson. Gondviselése odairányul, hogy az emberek közül magának két csoportot alkosson, amely igéjének és nevének tisztázása végett örökéletben részesülne. A két csoport közül az egyik szellemi, a másik földi, és szükségképpen ezen csoportoknak társaknak kell lenniök. A két csoport között nem szabad ellentétnek uralkodnia. Jehova Isten nemcsak azáltal fogja igazolni igéjét és nevét, hogy a földet tökéletes emberekkel népesíti be és örökéletben részesíti, hanem az emberekből még egy más csoportot is alakít, akik egy magasabb és fontosabb tisztséget fognak betölteni, mint amilyen tisztséggel egykor Lucifer bírt. Ezt a két osztályt az írás „társaknak.” vagy „útitársaknak nevezi. A társ, vagy útitárs szó, egybefüzöttet, kísérőt, felebarátot, vagy testvért jelent.
2 Úgy a szellemi, mint az emberi csoporttól elvárt teljesítmény vagy követelmény a következő: Isten iránti teljes odaadás, minden haszonlesés kiküszöbölésével, és Isten akaratának örömmel való teljesítése. Ez Isten iránti tartózkodás nélküli felszentelődést jelent, a megkötött szövetség hűséges betartása mellett. A két csoport tagjainak üdvözülése az Istenbe és Jézus Krisztus-
ba vetett teljes hittől, Isten akaratának feltétlen és mindenkori teljesítésétől függ. Amidőn Jézus az egyik ifjúnak megmagyarázta, mit szükséges tennie, hogy életben részesüljön, tanítványai is jelen voltak, akik Mesterük szavát hallva egymástól kérdezték: „Kicsoda üdvözülhet tehát"? Mire a tanítványok egyike ekképpen szólott Jézushoz: „ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged; mink lesz hát minekünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ö dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” (Máté 19:16—30) Ebből kitűnik, hogy a két csoport tagjainak minden önző dolgokkal fel kell hagyniuk és magukat teljesen Jehovának szükséges szentelniük. Az egyik csoport, miután hűségesnek bizonyul, Jézus Krisztus dicsőségének királyi székében foglal helyet, és szükségképpen szelleminek kell lennie. A másik csoportnak, ha hűséges marad, örökélet jut osztályrészül és mindenkori életjogot nyer a földön. A Szentírás szerint az első kijelentett isteni szándék a földön létesítendő tökéletes emberi csoport felé irányul, míg az utoljára kifejezésrejuttatott szándék ezen emberek kiválasztásában és szellemi létfokra való emelésükben nyilvánul meg. Ez megegyezik Jézus szavaival, miszerint’ az elsők utolsók, és az utolsók elsők lesznek'. Egyéb szentirati bizonyítékok szerint az Ő szándékának megvalósulása először a szellemi-osztály s végül pedig az emberi csoport kiválasztásában nyilvánul meg. A hitetlen mindezt nem látja és nem is láthatja, s azért erről, mint lehetetlenségről nyilatkozik. Jézus azonban a fenti alkalomkor megmagyarázta tanítványainak: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. (Máté 19:26) Ami Isten akaratára vall, minden teljesülni fog, és mi biztosak vagyunk benne, hogy minden az ő elhatározása szerint fog bekövetkezni.
3 Jézus az itt említett két csoportról, mint „juhokról” nyilatkozik, és ezt a jelképes megjelölést nyilván az engedelmességre való utalással használja, mivel a juh tanulékony és engedelmes. (János 10:7—16) Jézus a juhokért és nem a kecskebakokért áldozta fel életét: „Én életemet adom a juhokért.” (János 10:15) „Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét