Az Úr napja 2. rész

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. március 5., 07:22-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, July 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
13-14 szám
1936 július hó
TARTALOM
Az Úr napja I. rész
122
Az Úr napja II. rész
128

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Az Úr napja 1. és 2. rész 1936.djvu”

128


128
dai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan,s nem lesz, aki felijessze őket." — Ezékiel 34 :25—28
34 Ezeknek a híveknek mondja Jehova: „Ímé én összegyűjtöm őket és visszahozom őket e helyre (a templomba) és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek." (Jeremiás 32 : 37—38) Ne féljetek az ellenségtől! Amit az Úr a hívekkel a templomban közöl — amely a sötétség helye az ellenség számára —, azt a hű bizonyságtevőknek az ítélet ezen napján bátran kell hirdetniük.—Máté 10 :26; János I. 4.17—18
35 Az Úr előre értesíti híveit afelől, ami határozottan meg fog történni: még pedig amiatt,hogy teljesen meg legyenek győződve. A bizonyságtevö munkát az Úr akarata szerint teljesen végre kell hajtani, még mielőtt Jehova haragja kifejezésre jut. Mindenkitől, aki Isten elismerésében részesülni fog, megkívánja, hogy megőrizze feddhetetlenségét Jehova előtt és hűségét minden körülmények között beigazolja. Ehhez neki nem volna alkalma, ha Isten nem engedné meg az ellenségnek bizonyságtevőinek üldözését. Valószínű, hogy Jehova a végső csatára való előkészületben nemcsupán a saját haderejét, hanem az ellenségét is mozgatja; s mivel a hűségesek értesülve vannak a végső eredményről, jogosan örülhetnek és vonuljanak teljes erővel előre és tegyék meg teljes erejükből, ami kezük ügyébe akad.Ezek a hűségesek egymás között teljes békében vonulnak előre, örömmel és engedelmesen teljesítik szervezetük utasításait, tudván, hogy bármi is következzen reájuk, az Úr kezében biztonságban vannak.
36 Jehova engedi, hogy az a gondolat merüljön föl az ellenségben, mintha megmenekültek volna az ő bizonyságtevőitől. De az ellenség a hűségesek elnyomása és üldözései által Isten ellen harcol és ezzel betelik a Jehova nevére szórt gyalázkodások mértéke. Ha tudatlanságból kiáltanák a „békét és biztonságot", akkor magábanvéve az nem érdemelné ki Isten haragját; de mivel gonoszul és képmutatóan cselekesznek, ez az ügyet egészen más megvilágításba helyezi. Amidőn Sámson a filiszteusok fogságában volt, a filiszteusok ünnepély rendezésére érezték indíttatva magukat, amidőn lerészegedtek és egymásnak szerencsét kívántak. Napjainkban a világ felekezeti eleme hasonlóképpen részeg Sátán borától, s amidőn azt fogja gondolni, hogy most már véglegesen elpusztította Jehova bizonyságtevőinek munkáját,
orgia rendezésére és kölcsönös szerencsekívánatok kifejezésére fogja indíttatva érezni magát. Hangoztatni fogja: „Most már békében és nyugton lehetünk!" — és mi következik azután?
Kérdések
Az Úr napja
„... akkor hirtelen veszedelem jő reájuk, mint a szülési fájdalom a terhesasszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” — Thess. I. 5:3
II. rész.
1. JEHOVA a nagy tanító és jelképes nyelven juttatja az igazságot, világosan kifejezve, szerető teremtményeihez. A hűszolga-osztály az Úr Jézus Krisztus útján jutott Jehova templomába és értesült ott afelől, amit tennie kell, s ami biztosan
történni fog, még pedig rövidesen. A híveknek meg lesz mutatva, mily sötétségben vannak üldöző ellenségeik, akik ugyanakkor kétszínűen magukat a világ világosságának tüntetik fel. Ezek az álszent felekezetieskedők támadják szövetségeseik-

129


129
kel együtt a leghevesebben Jehova országának közleményét és borítják el gyalázkodásaikkal Jehova bizonyságtevőit; eképpen gyalázzák állandóan Isten nevét. Az ellenségek addig folytatják az üldözést, míg azt fogják hinni, hogy most már elintézték Jehova tanúbizonyságait és végre sikeresen elfojtották mindörökre az Úr üzenetét, ami őket, ezeket a kísértőket oly erősen bántotta. Az ellenségek ezt a látszólagos győzelmet nagy örömünnepen fogják megünnepelni és győzelemittasan fogják a fülébe harsogni annak, aki őket meghallgatni kívánja: „béke és biztonság!”, de miközben egymásnak szerencsét kívánnak „hirtelen veszedelem következik reájuk”. Az Úr ebben az összefüggésben használja jelképi értelemben „a terhes asszony szülési fájdalmainak” leírását.
2. A magyar fordításban „hirtelen"-nek fordított görög szó azt jelenti, hogy váratlanul mint a villámcsapás az égből fog következni, amit a helyzetet tekintve egyáltalán nem reméltek. Mivel az ellenség sötétségben van és nem vigyáz, hirtelen meglepetés éri és megretten félelmében. Amit azon ténynek kell tulajdonítani, hogy nem rendelkezik az Úr szellemével, hanem atyjának, a sötétség fejedelmének a szellemével bír. Magát biztonságban képzeli. S amidőn hirtelen elbukik, ez nagy meglepetést fog jelenteni nagyon sok ember számára; mert ez az a meglepő, vagy szokatlan munkája Istennek. (Ézsaiás 28:21) Jézus nagy jövendölésének a végén beszél Sátán világának vége felől és mondotta: „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen a szívetek tobzódásban és részegségben és az élet gondjai között és hirtelen meg ne lepjen ama nap. Mert tőr gyanánt fog az lecsapni mindazokra, kik az egész föld színén laknak. Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek mindazoktól, amik bekövetkezendők, megmenekülni és az Emberfia elé állani.” (Lukács 21:34-36, Káldi) „Hogy mikor hirtelen el jövend (más fordítások szerint: „váratlanul jön”), alva ne találjon benneteket. Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: ébren legyetek!” — Márk 13:36, 37, Káldi.
3 Akik Isten nevét szándékosan gyalázzák, végül elpusztulnak. Az Úr a hű maradék-osztálynak ígéri: „Mert az Istennél ép az az igazság, hogy szorongatással fizessen azoknak, kik titeket szorongatnak.” (Thess. II. 1:6, Káldi) Most a hű maradék-osztályt a r. kat. hierarchia és szövetségesei gonoszul és kegyetlenül üldözik csupán azért, mivel ezek a hűségesek az Úr parancsainak engedelmeskedve a királyság jóhírét hirdetik. Az Úr az apostol által ezeket bátorítja és vigasztalja, mondván: „Nektek pedig, akik szorongattattok (megfizet) nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemben az Úr ábrázatától és az ő hatalmának dicsőségétől.” — Thess. II. 1:7—9
4 Nyilván azokra is pusztulás vár, akik hallották az ország evangéliumát, de nem akartak annak engedelmeskedni, sőt támadták azt. A fenti szavak: „Akik nem ismerik”, azt jelentik, hogy a
királyság igazságába felületesen beletekintettek, de ezen ismeretüket könnyelműen kezelték és lebecsültek. Éppen így viselkednek azok, akikből a r. kat. hierarchia áll. Isten szava kezükben van és felületesen beletekintettek; de azt önző törekvéseik előmozdítására használták és fontosságát mellőzték; tehát nem engedelmeskedtek Isten beszédének. Természetesen ez a szöveg azokat is magába foglalja, akiknek lett volna alkalmuk arra, hogy meghallgassák, de azt megvetették és nem vették tudomásul. Isten nem köteles megőrizni és megoltalmazni senkit sem, aki nem az ő kijelölt útján keresi a védelmet.
5. Ez az szöveg és más megerősítő szövegek is azt mutatják, hogy a pusztulás hirtelen, fog következni és azok, akik magukra zúdítják Isten haragját közvetlenül a pusztulásuk előtt látni fogják, hogy mi vár reájuk. „Ez a kijelentés akkor hirtelen következik reájuk” azt jelenti, hogy a pusztulás Jehovától, Jézus Krisztus, az ő „fegyvere” útján következik reájuk, amint írva van: „Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni”. (Jakab 4:12) Amidőn ezek az istentelenek dicsekedni és azt kezdik beszélni, hogy Jehova bizonyságtevőit elintézték s most már békében és gondok nélkül élhetnek, akkor áll küszöbön elpusztulásuk és fog hirtelen reájuk szakadni. Amidőn a szájaskodók a leggondatlanabbul fognak élni és azon örülni képzeletükben, hogy most már gonoszságukat végül békében és biztonságban gyakorolhatják és magukat kényelmesen kezdik érezni, akkor hirtelen veszedelem, következik reájuk és tudni fogják, hogy az mit jelent számukra. Isten nem fogja engedni, hogy ez a régi és képmutató intézmény békében szálljon a sírba. Isten törvénye nem változik meg. Dávid, Isten fölkentje volt és más hű férfiak is közreműködtek vele. Joáb az Úr népét és Dávidot is gonoszul üldözte, emiatt utasította Isten Salamont: „Ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjenek koporsóba.” (Királyok I. 2:1—6) Az Úr Sémei felől, aki Dávidot megátkozta és kövekkel megdobálta, tehát az Úr fölkentjét üldözte, mondotta: „az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba”. (Királyok I. 2:9) A r. kat. hierarchia megvénhedett, sok bűntényt követett el, minélfogva a „vénség” találón példázza ezt a bűnös szervezetet. Amit Isten törvényében rendelt, azt példázza, ami a világ végén fog erre az ördögi társaságra következni. Isten hagyta, hadd menjen a végletekig ez a törvényszegő intézmény; el is ment a végletekig és pusztulása küszöbön áll. Elkövetett bűntényei hirtelen le fognak peregni előtte és látni fogja, hogy mennyi vér tapad ruhái szegélyéhez, amint a próféta mondja. Akkor meg fogja tudni, hogy arannyal hímzett csipkés ruhái, nevetséges süvegei és egyéb stafirangja nem nyújt neki védelmet, semmiféle segítséget.
6. Mózes a felséges Isten törvényét Moáb síkságán hirdette ki az álszent összeesküvők előtt, akik az ő nevét gyalázták és az ilyenekre következik Isten haragja: „És ha lesz, aki hallja (a fennhéjázó szájaskodó álszenteskedő osztály dicsekedését, amely Isten felkentjeit üldözi és az Úr nevében gonoszságot cselekszik) az esküvéses kötésnek igéit és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: békességem lesz nekem, ha a

130


130
szívem gondolata szerint járok is (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek): nem akar majd nz Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.” — Mózes I. 29:19, 20
7. Ez a törvény Jehova bizonyságtevőinek üldözőire vonatkozik. A r. kat hierarchia, segítőtársaival vermet ásott és tőrt vetett Isten fölkentjeinek elfogására és megbüntettetésére. Hazudozott Isten népe felől, a bíróságok előtt hamisan tanúskodott és megbüntetését okozta. A képmutató felekezetieskedők ezt elvetemült üzelmeik folytatása érdekében cselekedték. Ezekről az elvetemült üldözőkről mondja az Úr igéje: „Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.” (35. zsoltár 8) „Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.” (73. zsoltár 19) „Mikor eljő mint a vihar az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok mint a forgószél elközelgett: mikor eljő tireátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg; keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet”. (Példab. 1:27—30) „A megromlás előtt kevélység jár és az elbukás előtt felfuvalkodottság.” (Példab. 16:18) Ezek a harag edényei, amelyek pusztulásra rendeltettek. — Róma 9:22
8. A szöveg így szól: „Akkor hirtelen veszedelem következik reájuk”. Kikre? Főképpen az álszenteskedö r. kat. hierarchiára, amely hatalmas szervezetét hazugságokon építette fel és a halállal s a pokollal szövetkezett, valamint az állítólagos „protestáns” papságra és zsidó rabbikra, akik azt támogatták, valamint azokra, akik nekik hajbókolnak és az álomba ringatott emberek elaltatásában segédkeznek s a tudatlanoknak azt beszélik: „minden a legjobb rendben van; minden biztonságban van”. Ezek a papok és prédikátorok azt mondják a népnek: „semmi baj sem következik reátok; mi békét fogunk teremteni”. A próféta szavai szerint így szólnak: „béke, béke! holott nincsen béke”. (Jeremiás 6:14) Hogy a népet az igazsággal szemben vakságban tartsák, azt mondják nekik: „Fegyvert nem láttok (bajt), éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen (mondja a „Szent atya”.) És monda az Úr nekem: hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot jövendölnek néktek. Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták! A nép pedig, amelynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhség és a fegyver miatt és nem lesz, aki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rá jók gonoszságukat!” — Jeremiás 13:15
9. Az írásból világosan kitűnik, hogy egy ideig a felekezeti vezetőket, a r. kat. hierarchiát és támogatóikat, a velük egy gyékényen áruló „protestáns” papságot és rabbikat gazdasági és politikai urak s a törvény végrehajtó szerve támogatni fogja Jehova bizonyságtevőinek üldözésében. Ezeknek közreműködése nélkül nem beszélhetne a hierarchia: „békéről és biztonságról”.
10. A hirtelen veszedelem nyilván oly időben kezdődik, amidőn a világi hatalmak gyűlölettel fognak fordulni a „régi parázna”, az álszenteskedő felekezetieskedők ellen és elpusztítják szervezeteiket; mert meg van írva: „Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék”. (Jelenések 17:16, 17) Ez Jehovának a munkája, amidőn haragját ki fogja fejezni az ellenség szervezetével szemben. Ez az ő „szokatlan munkája”, s a politikai és gazdasági elemeket a felekezetieskedők ellen fogja fordítani és a hátukon nyargaló régi paráznának bukását fogja előidézni. (Habakuk 3:14) Jehova az ő igéjében példáztatta annak rendjét és módját, hogyan fogja haragjában sújtani az ellenséget; a képmutató tömeg pusztulását példázó képletek egyike a Seir hegyén bekövetkezett moabiták és ammoniták pusztulása. Seir hegye nyilván a felekezeti elemeket példázza, viszont Moáb és Ammon a politikai és gazdasági elemeket. Izrael 3 ellensége közösen megtámadták Isten választott népét, s a támadás kezdetén Jehova hátulról intézett támadást ellenük és eképpen egymást kaszabolták le: „Az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakosokat, azután egymás elpusztítását segítették elő.” (Krónika II. 20:19—23) Ezt más szövegek is megerősítik, melyek együttesen azt mutatják, hogy az Úr először az álszenteskedő felekezeti elemet fogja kiirtani s azután következik a többi ellenség elpusztítása a mindenható Isten nagy napjának utolsó csatájában.
11. Az írásból kitűnik, hogy Sátán szervezetével szemben Isten haragjának végleges kifejezése először a felekezetieskedőket fogja érni és azután a többi gonosztevőket: „A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége, Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak de nem boldogulnak és szégyent vallótok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt. — Jeremiás 12:12,13
12. Isten elítéli a felekezetieskedő és paráznaságot cselekvő képmutatókat, akik az ördöggel s politikai és gazdasági hatalmi érdekeltségekkel egyesültek és így szól: „Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt és az ő futásuk gonosz és az ő hatalmasságuk hamis. Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek. Még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr. Azért az ő útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a sötétben, megbotlanak és elesnek, mert veszedelmet hozok reájuk, az ő büntetésüknek esztendejét, azt mondja az Úr. A Samáriabeli próféták - (a r. kát. hierarchia, amely az ember és bálványimádást létesítette)-ban is bolondságot láttak: a Baál nevében prófétáltak

131


131
és elcsalták az én népemet, az Izraelt. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam (az állítólagos protestáns és egyéb Isten tisztelőkben) paráználkodnak (a r. kat. hierarchiával és a Sátán szervezetének elemeivel való szövetkezés útján) és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságától; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodorna, és a benne lakók, mint Gomora. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: ímé én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment (terjedt) ki az istentelenség minden földre. Ezt mondja a Seregek Ura: ne hallgassátok azon prófétáknak szavait, akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szórják, nem az Úr szájából valók. Szüntelen azt mondják azoknak, akik megvetnek engem; azt mondta az Úr: békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: nem jő ti reátok veszedelem (tehát biztonságban lehettek).” — Jeremiás 23:10—17
13. Amidőn váratlanul megkezdődik a pusztulás és a gonoszokra készül szakadni, akkor nyilván hirtelen fel fogják ismerni, hogy a meglátogatások ideje elkövetkezett reájuk: „Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs. És egy romlás a másikra jő és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, ítéletük szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel 7:25—27) Amiképpen ez az ördögi intézmény gyalázattal borította el Jehovát és meggyalázta az ő népét, kétszeres büntetésben részesül gonosz cselekedeteiért: „Fizessenek úgy neki, amint ő fizetett nektek és kétszerrel kettőztessétek meg neki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból kétannyit töltsetek neki.” — Jelenések 18:6; Ezékiel 13:9—16; Zakariás 12:3
„Szülési fájdalmak”
14. Hogyan jelentkezik a küszöbönálló veszedelem? „Miképpen a szülési fájdalom a terhes asszonyra”. Az Úrtól ezzel mutatott példázat világos és részletes. Amidőn Isten száműzte az embert Édenből, mondotta az asszonynak, „fájdalommal szüld a te gyermekeidet”; azóta is így volt. Az elmúlt évszázadok alatt a nő mindig anyaságra vágyódott és a terméketlenség a leggyakrabban szégyenszámba ment. A fogamzás boldog óra s a terhesség ideje alatt az asszony nagy reménységgel várja a megszületendő gyermeket és kiszínezi maga előtt, hogyan fogja magát az ő gyermeke egykor kitüntetni a világon. A jó asszony azt szeretné, hogy az ő gyermeke Isten nevét dicsőítse. Viszont az önző asszony kívánsága arra irányul, hogy gyermeke az emberektől tisztelve legyen. De mind a kettő várja a gyermeke születés napját boldog reménységgel. Az orvos kiszámítja, hogy melyik napon fog az esemény történni és az asszony lelki nyugalommal és biztonság tudatával s reménykedve várja, hogy gyermekének megszületése által emelkedni fog a tekintélye. A kiszámított időpont eljön nagyon hirtelen, amidőn szülé-
si fájdalmak következnek reá; s akkor annak tudatára ébred, hogy a halállal kell szembenéznie és a halál gyorsan is magával ragadhatja s csak az Úr tudja átsegíteni a veszélyen.
15. Egy istenfélő asszony, aki a szülés és az előző napok eseményeit leírta, mondotta: „A kiszámított nap előtt hirtelen szülési fájdalmak jöttek reám. Mély álomból ébredtem fel, tisztán felismerve, hogy az időm elérkezett. Egyedül voltam és sötétségben s oly tüzes megpróbáltatásban, amelyben csak az Isten tudott engem megtartani. Fokozódó gyengeség fogott el s egész testemben reszkedtem mint a nyárfalevél a nagy szélben. Egyik fájdalom után a másik rohant meg fokozódó hevességgel. Tudtam, hogy nem tudnék többet kibírni. Forgolódtam és meggörbültem a fájdalmaktól és szerettem volna elszaladni; de a menekülés semmilyen útját sem láttam. Életerőm úgy tetszett, hogy hirtelen kiapad és elájultam.”
16. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája.” (János 16:21) Akkor a halállal néz, szemközt s csak az Úr tudja kimenteni borzasztó helyzetéből. A szülés alatt nagyon sok asszony meghal, sokan pedig megszabadultak a haláltól; azok a kétszínű felekezetieskedők ellenben, akiket ez a képlet példáz „nem fognak megszabadulni”, hanem kimúlnak, mivel Isten elhatározta a romlásukat. Ez az istentelen szervezet borzongva fogja meglátni a halált, amint szembenéz vele pusztulása előtt.
17. „Jákob nyomorúságát” Sátán és csatlósai okozzák, amennyiben Isten hű népét el akarjak pusztítani. Ez mutatja, amidőn Jákób nagy bajban volt, amely bajból Isten kiszabadítja az ő híveit. A hasonmásban ez a baj 1917 és 18-ban következett Isten hű népére és kiszabadult belőle. Arról a nyomorúságról áll megírva: „Kérdjetek meg csak és lássátok, ha szül-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán (nem az asszonyokét, hanem a hűségesekét, akik férfiasan viselkedtek) mintegy gyermekszülőét és miért változtak orcáik fakósárgává? Jaj! Mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; És háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!” — Jeremiás 30:6, 7
18. Ama hirtelen nyomor, amely az álszent felekezetieskedőkre fog szakadni a „terhes asszonyra következő szülési fájdalmakhoz” fog hasonlítani és annyiban különbözik Jákób szorongattatásaitól, hogy ezek a képmutatók nem menekülhetnek meg. Akkor így fognak kiáltani: „Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajúdó asszonyon”. (Jeremiás 6:24) A nyomorúság ezen órája hirtelen és váratlanul következik reájuk éppen akkor, amidőn így szólanak: „béke, béke, minden biztonságban van!” (Jeremiás 6 :14) Főképpen a r. kat. hierarchia nevelt sok papot és tanította arra őket, hogy legyenek „fejei” a katolikus népnek, az egyiket pedig a legfőbbnek tette meg; az Úr ezeknek az üldözőknek mondja: „mit mondasz, hogyha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket (a papokat) magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden (a pápát a „szent atyát” magad felett)” a fájdalmak nem környékeznek meg téged-e mint a szülő asszonyt? És ha azt mondod a te szívedben: miért

132


132
következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád és lesznek mezítelenekké a te sarkaid”. — Jeremiás 13:21, 22
19. Semmi módon sem szabadulhatnak meg, mert a pusztulásuk bizonyos. Úgy fognak járni mint Fineásnak a felesége, akiről meg van írva, hogy elesett, amidőn a szülési fájdalmak utolérték és meghalt. (Sámuel I. 4:19, 20) A látszatkereszténység kétszínű felekezetieskedői nem fognak elalélni (fájdalomcsillapító injekció hatása, alatt), hogy fájdalmaikat ne érezzék. E „kereszténység” elfajulása és kicsapongó élete folytán fájdalmai hevesebbek lesznek és a halála is annál bizonyosabb. És meg nem menekesznek." Meg van írva: „Kezed megtalálja minden ellenségeidet és jobbod a gyűlölőidet”. (21. zsoltár 8) Így fog történni, amidőn Isten haragja hirtelen rászakad azokra, akik „békét és biztonságot” kiáltoznak. „És nincs hová futniok a pásztoroknak (köztük a rosszakaratú és sötétben dolgozók, a Jézus nevében üzérkedő jezsuita papoknak sem) és menekülniük a nyáj vezéreinek”. — Jeremiás 25:35
20. Jehova sok évszázadokon keresztül tenni-venni hagyta az ördögöt és eszközeit, hogy az ő elszámolásának napján nevének teljes igazolást szerezzen és „megmutassa rajtad az ő erejét, hogy az ő nevét világszerte hirdessék”. (Mózes II. 9:16) A bizonyságtevő-munka most folyamatban van s talán közel van a vége és amidőn befejeződik, akkor fogja megmutatni Jehova az ő hatalmát mindazok felett, akik az ő nevét meggyalázták és egy sem fog megmenekülni közülök.
21. A r. kat. hierarchia az évek hosszú során keresztül azt tanította és hitette el milliókkal, hogy az ő intézménye szövetkezett a halállal és a pokollal s oly erős erődítménnyel rendelkezik, amely legyőzhetetlen és semmilyen hatalom sem tudja elfoglalni. Isten prófétája azonban az elszámolás napjait a következő szavakkal előre megmondotta: „Látám az Urat állani az oltáron (a látszatkereszténység hamis oltárán) és monda: üsd meg az oszlop fejét (a hamis kereszténység szervezetének valláspolitikai kapuját) hadd rendüljenek meg a küszöbök (a papság útján) és döntsd azokat mindnyájuk fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülük a futó és nem menekül meg közülük a menekülő. Ha a seolban ássák is be magukat, kezem onnan is kiragadja őket: és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja őket. És ha fogságba mennek is ellenségek előtt, ott is, parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájuk fordítom szemeimet, vesztükre és nem javukra.” (Ámos 9:1—4) Teljesen ki fognak pusztulni.
„A harag napja”
22. Ama nap, amelyen Isten alkalmazni kezdte hatalmát Sátánnal és szervezetével szemben, akkor kezdődött, amidőn szeretett fiát mint jogosult uralkodót a trónra emelte. (2. zsoltár 6) Jézus évszázadokon keresztül várta ezt a napot úgy, ahogyan Isten neki megparancsolta: „Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá vetem ellenségeidet.” (110. zsoltár 1) Az írás és a tények szerint Isten 1914 őszén kezdte megmutatni ha-
talmát az ő ellenségei előtt és ezért áll megírva: „Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok és eljött a te haragod.” (Jelenések 11:17, 18) Akkor küldötte el Jehova szeretett fiát és mondotta neki: „Uralkodjál ellenségeid között!” (110. zsoltár 2) Az ellenség nem akart önként eltakarodni, mire háború tört ki a mennyben. (Jelenés. 12:7—9) Az ördög látván, hogy a közte és a Jehova között folyó nagy peres ügy eldöntésének ideje elérkezett, a világ nemzeteit háborúba döntötte és ez a világháború Jézus Krisztus próféciájának teljesüléseképpen történt. Sátánnak az volt a szándéka, hogy az emberiséget a háború által elpusztítsa. Ez jelentette a jajok kezdetét Sátán szervezetének, főképpen annak látható alkotó részére vonatkozólag. „Mert támad nemzet nemzet ellen és ország ország ellen és lesznek éhségek és döghalálok és földindulások különböző helyeken. Mindez azonban csak a nyomorúság (a bajok) kezdete.” — Máté 24:7, 8
23. A háború a világ nemzetei között négy évig dühöngött s nem csupán az emberek milliói pusztultak el a hadban álló nemzetek között, hanem a Sátán minden erejéből el akarta pusztítani azokat is, akik magukat Istennek és az ő országának szentelték. A mennyei háború jelentette a kezdetét Sátán szervezetével szemben Isten harag kifejezésének; viszont a háborút a földön nem Jehova indította el. A nemzetek háborúskodását Sátán idézte elő. A nyomorúság a mennyben kezdődött, amelyben az ördög az emberiséget is belerántotta fennhéjázó kihívásának megvalósítására. Amióta a mennyből a Sátán kivettetett a földre, bajt bajra zúdított az emberekre. (Jelenések 12:12) Ha Sátán megvalósíthatta volna szándékát, a nagy világháború az egész emberiség kipusztításáig nyúlt volna. 1918-ban azonban a világháború megszűnt és egyetlen földi uralkodó sem tudja megindokolni, hogy az miért szűnt meg oly hirtelen. Ennek az oka azonban a Szentírásban meg van nevezve.
24. Isten a választottakért, a hű szolga-osztályért vetett véget a háborúnak. „Mert ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen test sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek ama napok.” (Máté 24:22) Ha a háború szüntelenül a világ teljes pusztulásáig dühöngött volna, megmenekülhettek volna-e az ország örökösei, akik akkor éltek a földön? Nem; még pedig amiatt nem, mivel előbb mindnyájuknak meg kellett ítéltetniük Jézus Krisztus útján a templomban és ez az ítélet 1918-ban kezdődött Krisztusnak a templomhoz való eljövetele után. Amidőn az Úr a templomhoz érkezett, az ország örökösei sem tetszettek neki s nem vehette fel őket Isten fő szervezetébe, csak megítéltetésük után, miután bebizonyították bűnbánatukat és bocsánatban részesültek. Ez világosan kitűnik Ézsaiás jövendöléséből: „Amely esztendőben meghala Uzziás király (a látszatkereszténység képlete), látám az Urat ülni magas és felemelkedett székben (Máté 25:31) és palástja betölté a templomot” — mondja Ézsaiás 6:1—3. Ez a prófétai kép mutatja az ítélet idejének eljövetelét.

133


133
Ézsaiás, aki Isten ama kegyeseit és az ország örököseit példázza, tovább így folytatja: „akkor mondék: jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a Seregeknek Urát láták szemeim.” — Ézsaiás 6:5
25. A hívek azután tisztultak meg, miután az Úr a templomot megítélte, amit a próféta következő szavai példáznak: „és hozzámrepült egy a szeráfok közül és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; és illeté számat azzal és mondá: ímé ez illeté ajkaidat és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett.” (Ézsaiás 6:6-7) Az események támogatják erősen azt a feltevést, hogy ez a tisztító művelet 1922-ben történt meg, amidőn Isten hű népe a földön felismerte, hogy Jézus Krisztus a templomban van. Azután, miután a híveket az Úr megtisztította, küldötte el bizonyságtevésére, amit a próféta következő szavai jelképeznek: „és hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: kit küldjék el és ki megyen el nekünk? Én pedig mondék: imhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: menj és mond azt e népnek: hallván halljatok és ne értsetek, látván lássatok és ne ismerjetek!” (Ézsaiás 6:8, 9) Azután a prófécia a megtisztultak örömét beszéli el, akik engedelmeskedtek az Úr azon parancsának, hogy az ő országáról bizonyságot tegyenek. (Ézsaiás 12:1—4) Azok az események, amelyek megtörténtek, teljesen fedik a prófécia szavait és 1922-től a választottak állandóan előre haladnak Jehova nevének és országának bizonyságtevésében. Ha a háború nem szűnt volna meg, nem tudtak volna az Úr parancsa értelmében ily bizonyságot tenni; tehát ő érettük történt, illetve a „választottakért”, hogy a nyomorúság megrövidíttetett, amennyiben 1918-ban megszűnt és szünetelni fog, amíg a bizonyságtevő-munka befejeződik. Az Úr emiatt szüntette meg a Sátán elleni háborúját is és ekkor meg tudta tartani, hogy még csak rövid ideje van arra, hogy Isten haragjának befejező kinyilvánulása előtt felkészülhessen.
26. Ha a háború 1918-ban nem szűnt volna meg, megszabadulhatott volna-e a „nagy sokaság”? Nem; mert akkor még nem is létezett a „nagy sokaság” és Isten házának, a templomnak megítélése és a választottak kiválasztása előtt nem is jöhetett létre. A nagysokaság csak az utóbbi hónapokban kezd a maradék szemei előtt láthatóvá lenni. A maradéknak most az igazság üzenetét ezen Isten iránt jóindulatú emberek elé kell tárnia, hogy értesüljenek Isten és az ő országa felől és alkalmuk nyíljon az alázatosság és az igazság keresésére, hogy Isten haragjának napján megmenekülhessenek. (Sofóniás 2:2-4) A maradék kötelessége, hogy elvigye az ország gyümölcseit, illetve Isten beszédének éltető táplálékát a népekhez és a nemzetekhez. Ez nem csupán kiváltságot jelent, hanem Jehovának és Jézus Krisztusnak azokhoz szóló hivatalos megbízatást is, akik lojálisak s végül a királyi házhoz kívánnak tartozni. „Az országnak ezt az evangéliumát (Márk 13:10) hirdetni kell világszerte, bizonyságul minden nemzet előtt és akkor következik el a vég”. Az Úr e kijelentése bizonyos és nem érthető félre, s nyomban a bizonyságtevő-
munka befejezése után „oly nagy nyomorúság fog a világra szakadni, amelyhez hasonló a világ kezdete óta nem volt és nem is lesz többé”. A háború megszűnése óta az utolsó nyomorúságig nyitva van tartva az út a választottak számára a reájuk bízott munka elvégzése céljából s ez a magyarázata annak, hogy 1922-óta miért lehetett oly nagy bizonyságtevő munkát végezni a földön.
27. „Isten haragja” sokkal nagyobb mértékben fog kifejezésre jutni mint valaha. Világos, hogy a harag e végső kifejezése a látszatkereszténységen az ítélet végrehajtásával kezdődik, illetve a r. kat. hierarchia felett, amely vezetést végzi a látszatvallásokban, szövetségesei és támogatói között. Az Úr Jézus Krisztus, Isten nagy végrehajtója és fegyvere fogja kifejezésre juttatni az Isteni haragot és akkor „az Úr Jézus Krisztus napja” úgy következik reá az összes hitetlenekre és kétszínűekre „mint a tolvaj éjszakán”. Amidőn a bizonyságtevő-munka befejeződik, úgy látszik Isten engedni fogja, hogy véget vessenek neki és akkor azok a felekezetieskedők, akik oly hevesen szembeszállottak Istennel és az ő országának bizonyságtevésével, azt fogják gondolni, hogy most már megakadályozták Jehova bizonyságtevőit. Akkor jó kedvük támad mint a részegeknek és akkor hirtelen következik rájuk Isten haragja és szervezetük semmilyen része s közülük senki sem fog megmenekülni. Így cselekszik majd az Úr az álszentekkel és ez meglepetés lesz sok ember számára. Ezek szerint tehát világos, hogy Isten haragja 1914-ben kezdett rászakadni. Sátán szervezetére; hogy 1918-ban megrövidítette a nyomorúságot; hogy a bizonyságtevő-munka folyamatban van; hogy annak befejezése után Isten haragja fog kifejezésre jutni Sátán szervezetének minden ága mellett az álszenteskedőkön kezdve mindaddig, amíg az ördögi szervezet minden látható és láthatatlan része s végül maga az ördög is el fog pusztulni.
28. Az Úr felvilágosításban részesíti a választottakat még ezen dolgok megtörténése előtt. Miért? A felelet az apostol szerint a következő: „Hogy (a választottaknak, akik közé Pál apostol is tartozott) kitartás által (illetve az erős ellenkezés dacára is az Úrra támaszkodva és bátran előre haladva) és az írások vigasztalása (megértése) által reménységük legyen.” (Róma 15:4) Máskülönben sokan, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek, az ellenkezések között elcsüggedhetnének és elterülhetnének az úton. Kegyelméből tehát Isten gondoskodott arról, hogy egyenesen álljanak, akik őt szeretik. Az apostol azon különbség kimutatására, amely azok között áll fenn, akik sötétségben vannak, valamint akik Jézus Krisztus hű követői, mondja az apostol: „Ti pedig atyámfiai nem vagytok sötétségben, hogy az a nap úgy lepjen meg benneteket, mint a tolvaj.” — Thess. I. 5:4
29. „Az atyafiak, „akikről itt szó van, olyanok, akik az Úrnak templomához jövetelekor voltak életben és ezek „ragadtattak el a felhőkben az Úr elé a levegőbe és így (ha hívek maradnak) mindenkor az Úrral lesznek együtt” az ő templomában és gyönyörű világosságában. A templom megnyitása óta nagy világosság van ott. Jehova dicsősége tükröződik ott Jézus Krisztus arcáról

134


134
és világítja meg a templom-osztályt, amelynek a maga részéről ragyogtatnia kell fényét, hogy a nagysokaság meglássa az ország eljövetelét és részt vehessen e boldogító birodalom hirdetésében. — Korinthus II. 3:14—18
30. Akik azt kiáltják: „béke és biztonság!” sötétségben vannak; viszont a okos szüzek világosságban járnak. Az Úr eltávolította az ország örökösei közül a gonoszszolga-osztályt és a külső sötétségre vetette, ahol fogaikat csikorgatják a hívek ellen, akik tovább hirdetik az ország üzenetét. (Máté 13:41) A gonoszszolga-osztály még mindig gúnyolja a templomban jelenlevő Úr igazságát, még pedig amiatt, mivel sötétségben van. Mások, akik azt vélik, hogy az igazságban vannak és az egykori „választott vének” osztályához tartoznak azt beszélik: „W.T.-ben úgy látszik ezekben a napokban semmi új és felvilágosító dolog sem jelenik meg.” Azért viselkednek így, mivel sötétségben vannak és nem tartoznak a templomhoz, sem a jonadáb-osztályhoz. Azt állítják, hogy Istennel közösségben állanak, holott a sötétségben járnak. Ezekről áll megírva: „és ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdettünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele és sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. (János I. 1:5—7) Aki hűséges Isten iránt és akit emiatt Jézus Krisztus a templomba befogadott az Úr kegyelméből a világosságban van. — Kolossé 1:13
31. Mivel a hívek a templom világosságában tartózkodnak, ama nap nem következik reájuk tolvaj módjára, illetve abban az időszakban, amidőn hirtelen veszedelem következik azokra, akik „békét és biztonságot” kiabálnak. „Az Úr Jézus Krisztus napja” a választottakra is úgy következett, mint a tolvaj; ők azonban feleszméltek és engedelmeskedni törekedtek az Úrnak, s 1922 után az Úr parancsainak engedelmeskedve az ország üzenetét hirdetve elől jártak. Ezt a szöveget a Menge-féle fordítás így adja vissza: „Ti azonban testvérek nem éltek sötétségben, hogy az a nap úgy lepne meg benneteket, mint a tolvaj”. A Káldi fordítás így adja vissza: „De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra meglepjen titeket”. Az oly tolvajokat, akiket éjszaka betörésen fogtak, a törvény értelmében jogosan agyonverhették az örök szövetség megrontása nélkül. (Mózes II. 22:2) A „kereszténység” tolvajai, az álszentek és a gonoszszolga-osztály, amely be akar törni az országba és el akarja rabolni az Urat. Jehovát megillető tisztelet és hűség helyett sajátmagát akarja tiszteltetni „békét és biztonságot” kiáltozva, ezek az örök szövetség megrontása nélkül lesznek elpusztítva. Az ily tolvajok Isten átka alatt állanak. (Zakariás 5:1—4) A gonoszszolga-osztály ezekkel a tolvajokkal rokonszenvezik, velük titokban egyetért és segítségükbe van; így tehát a „gonosz szolga” bűnrészes a gonosztettekben és hasonló sorsban is fog részesülni: „amidőn tol-
vajt láttál, szívesen melléje szegődtél és a paráznákkal közösködtél.” — 50. zsoltár 19
32. Az Isten világosság és Krisztus e világ világossága; a választottak Isten fiai egyúttal a világosság fiai is, minélfogva az Írás ezt mondja róluk: „mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok; nem vagyunk az éjszakáé sem a sötétségé.” (Thess. I. 5:5) Ezek a nappal fiai, mivel Isten asszonyától születtek és Istennek a fiai, akiket Jehova az Úr Jézus napján nevezett el a saját nevéről. A világosság Atyjának a fiai, (Jakab 1:17) tehát az Úr Jézus Krisztus testvérei. Az Úr hozta létre őket és adta a világon „jelül és csodául”. (Ézsaiás 8:18; Zsidók 2:13) Mivel Istennek a gyermekei, mindnyájan Istentől tanulnak és mindenkor az ő világosságában járnak. — Ézsaiás 54:13
33. Akik sötétségben élnek, szellemi tekintetben bálványimádók, tolvajok, orvgyilkosok, részegek, zendülők és tobzódók s ezek mindnyájan a világosság ellen lázadoznak. Nem ismerik az ő útját. Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. Napkeletkor felkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan mint a tolvaj. A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: ne nézzen szem reám és arcára álarcot teszen. Sötéten tör be a házadba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. Sőt inkább a reggel nekik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.” (Jób 24:13—17) Ezek jobban szeretik a sötétséget a világosságnál: mert minden munkájuk gonosz. (János 3:19) Abban telik kedvük, ha üldöztetik azokat, akik híven hirdetik az igazságot; mert az igazság leleplezi istentelen cselekedeteiket és megkínozza őket. Azon kiváltságokat és alkalmakat illetőleg, hogy Istent és az ő országát megismerjék és a királynak szolgáljanak, társaikkal együtt alusznak.
34. Azok figyelmeztetését illetőleg, akik az Úr mellett állnak és a világosságban járnak, így folytatja az apostol: „Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem vigyázzunk és józanok legyünk.” (Thess. I. 5:6) Ez azt jelenti, hogy őrizkedni kell az elalvástól; s hogy mindenkor ébren és szolgálatra kész állapotban kell lenni és az ország érdekeit gondozni, amelyeket az Úr a hű- és a bölcsszolga-osztály kezeire bízott. Álljatok ellent az ördögnek mindenkor és minden körülmények között, legyen szilárd a homlokotok (eszetek) az ellenséggel szemben, mint a gyémánt s álljatok rendületlenül az Úr és az ő országa mellett. Az ily hűségesek nem fogják közömbösön tekinteni a szolgálat alkalmait, hanem örömmel teljesíteni kívánják a szolgálati alkalommal együtt járó kötelességeket. Ahelyett, hogy megzavarodva leinnák magukat az ördög szervezetének borából, a hívek vigyázni fognak és józanságukat megőrzik. Az Úr borából isznak újonnan az ő országában, mivel elérkezett az ő országa és az idő Jehova nevének igazolására; s akik abban részt akarnak venni az Úr Jézus Krisztus örömében kell hogy benne legyenek. — Lukács 22:18; Máté 26:29
35. Az éjszaka az alvás ideje; s mivel azok az emberek, akik „békét és biztonságot” hangoztatnak, nincsenek világosságban, az éjsza-

135


135
kához tartoznak és alszanak. „Mert akik alszanak és akik részegek, éjszaka részegedtek meg.” (Thess. I. 5:7) Sátán borától ittasultak meg, az ő szándékait akarták végrehajtani, mivel neki a gyermekei és az éjszaka leple borítja őket Sátán összes csatlósaival együtt. Habár nem tartozik egymásnak az ítélgetése a világosságban levőkre, most mindazáltal eljött az ítélet ideje; mert az Úr jelen van s most itt van az idő, amidőn az embereket gyümölcseikről kell megismerni. (Máté 7:16) Ha gyümölcseik oly tanítások, amelyekkel az embereket félrevezetik s ha olyanokkal találkoztok, akik önző tanításokat tartanak, amelyekkel az embereket el akarják téríteni Istentől és emberek tisztelőjévé akarják tenni, tudjátok meg, hogy az efféle tanítók az ördögnek a gyermekei. Ha azt látjátok, hogy az emberek gúnyolódnak az Úrnak a templomában s az ítélkezésnél szóló igazság felett és más embereket dicsőítenek, akár élőket akár elhunytakat, tudjátok meg, hogy az ily hajbókolok sötétségben vannak és „Samária bűnét” követik el. Tudjátok meg, hogy mindazok, akik „mézes-mázos szavakkal”, vagy egyéb eszközökkel akarják tévútra vezetni a mitsem sejtőket és akarják elvonni az Úr iránt tanúsított teljes ragaszkodásuktól és szolgálattól, azok az éjszakából valók; semmi dolgotok se legyen az ilyenekkel. — Róma 16:17, 18
36. Azok a nappal fiai, akik a templomban, tehát az Úrral vannak együtt. Mivel fel vannak véve a templomba, mondja nekik Jehova: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad feltámadott az Úr és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ézsaiás 60:1, 2) A templomban tartózkodók tisztán és erősen különböznek a sötétségben levőktől és a templomban tartózkodóknak meg kell mutatniok, hogy ők Istennek a fiai, amennyiben az igazság üzenetét magasan lobogtatják és hirdetik. Bizonyságtevőiül hívattak el, most tehát annak a dicséretét kell hirdetniük, aki őket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívta (Péter I. 2:9, 10) „Akkor ragyogni fognak az igazak mint a nap az ő atyjuknak országában. Akinek füle van, hallja.” — Máté 13:43
37. A nappalhoz tartozó hűségesek nem ápolhatnak közösséget a sötétségben levőkkel. „Mi azonban, kik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok és öltsük fel a hit és a szeretet páncélját, sisak gyanánt az üdvösség reményét.” (Thess. I. 5:8, Káldi) Az Úr Jézus Krisztus napja ama nap, amidőn Isten fiai megszülettek Jehova asszonyától és ennek a napnak szent volta következtében senki sem követhet el igazságtalanságot testvéreivel szemben büntetlenül a világosságban. Az Úr senkinek sem engedi meg az ország érdekeinek megkárosítását és nem fogja figyelmen kívül hagyni az ily bűntényeket. Most tehát látja a maradék, hogy mennyire szükséges józanul, teljesen ébren, kitartóan, komolyan viselkedni és betelve lenni az Úr örömével s férfiasan viselkedni és körültekintően a reábízottak teljesítésében. Ez a háború napja és Isten fiainak örömmel kell résztvenniök a csatában. „A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szent-
séges öltözetedben; hajnalpír méhéből lészen ifjaidnak harmatja.” — 110. zsoltár 3
38. Az apostol szerint e csatára való felkészülés céljából a hit mellvértjét is fel kell venni, amely hit az ismeretből és az Isten igazságával való hitteljes támaszkodásból származik; szeretetünkkel teljesen az Úron és az ő országán kell csüngenünk és egyebek iránt vaknak kell lennünk. A maradéknak józanul kell megőriznie a fejét; emiatt fejének védelmére sisakkal kell rendelkeznie, amely sisak az apostol szerint az üdv sisakja. Jehova nevének az igazolása, jelenti a maradék megszabadulását. Annak felismerése, hogy elérkezett az ő nevének igazolására kitűzött nap s most a hűségesek ebben az igazolásban közreműködhetnek, nyújtson erős reménységet és védelmet a fejük részére, amiből azon tanítások világos megértése származik, amelyeknek a megértésére az idő most érkezett el. A felszerelés ezen leírásából kitűnik, hogy ez háborút jelent. Ez a mindenható Isten nagy napja csatájának az ideje és az Úr szavából az is tisztán kitűnik hogy a hívek közül többen még a földön látni fogják és át fogják élni azt a csatát.
39. Habár korunk, Isten haragjának a napja, Isten a saját népét nem tette ki haragjának tárgyává :„Mert az Isten nem haragra, hanem arra rendelt, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk vele”. (Thess. I. 5:9-10) Az istentelenek „a haragnak pusztulásra rendelt edényei”; nem így áll a hű maradék. Ez az Úr Jézus Krisztus napja, mert ő Jehovának az igazolója és ezen a napon igazolódik teljesen Jehova neve. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, akik hisznek őbenne és szolgálnak neki és Jehovának; ez így van, akár elaludtak a halálban amíg ő eljött, akár életben voltak az ő megérkezésekor. Ezek az utóbbiak ragadtattak el az Úr elé a levegőbe, illetve a templomba és mindenkor a Jehova házában laknak, ha megőrzik feddhetetlenségüket.
40. Az Úr szerető jósága szerint és az őt szeretőkkel való bánásmódja szerint, kegyelméből népét az ítélet ezen idejében a világ nyomorúságának ideje és a maradéknak azzal való kapcsolata felől tisztább és jobb megértésre segítette. A Thess. I. 4. része értesíti a híveket azoknak feltámadása felől, akik hitben hunytak el, valamint azoknak megdicsőítéséről, akik az Úr Jézus Krisztus megjövetelekor életben voltak és hűségüket megőrizve a templomba felvétettek. A következőkre utasítván a hűségeseket: „vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” Az apostol, Isten népét Isten haragjának napja felől figyelmeztetvén, mondotta: „Vigasztaljátok tehát egymást és legyetek egymás épülésére, miképpen meg is teszitek.” — Thess. I. 5:11, Káldi.
41. Az Úr ebből az okból közölteti ezeket az igazságokat a W.T.-ben. Az ebben közöltek nem képeznek emberi véleményt és értük nem is kell embernek tulajdonítani valamily érdemet. Az Úr a maga jómódján tudja oktatni és buzdítani az ő népét. Miközben a maradék nem szorul emberi oktatásra, kiváltságát képezi, hogy ezen a napon Jehova és Jézus Krisztus részére rendelt, táplálékából étkezzen és az Úr ebből a célból ajándékoz-

136


136
za meg az írás megértésével és közölteti azt a W.T.-ben. Jehova bizonyságtevője minden csoportjának a kiváltsága és a kötelessége, hogy a jonadábokkal együtt teljesítése az ő parancsait és tanulmányozza ezeket az értékes igazságokat és így egymást buzdítsa, amit meg is tesz és ami boldogságot okoz neki.
42. Az apostol ebben az összefüggésben vési bele testvéreibe a béke megőrzésének szükséges voltát: „Vigyázzatok, hogy senki ne fizessen rosszért rosszal, hanem mindenkor szolgáljátok egymást és mindenki javát.” — Thess. I. 5:13—15
43. Ha vannak köztetek önző és feltolakodni akaró, viszályt és zavart előidéző testvérek, akik az önzés szellemét fejezik ki, tudjátok meg, hogy az ilyenek nem tartoznak a templomi osztályhoz. Az ilyenekkel ne kezdjetek vitába, ne fizessetek nekik rosszal a rosszért, hanem fogadjátok meg az apostol tanácsát és kerüljétek. A hű maradéknak mindenkor békében kelt élnie maga között, az Úr örömével telten és azt fejezve ki, amennyiben az Úrtól neki ajándékozott kiváltságokat és kötelezettségeket szorgalmasan teljesíti. Most a templom-osztály békességben van s az egyetértés és egység ezen szellemével nem működni, azt bizonyítja, hogy az olyanok a templomon kívül vannak. A jelen kor azon idő, amidőn az Úr felkentjei valóban így énekelhetnek: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak.” (133. zsoltár 1) A felkentek józan elmével és teljes bizalommal örömteljesen fognak együtt haladni előre a jövőben Jehova nevének közeli igazolását látva.
Kérdések
(W.T. 1936 április l.)

„Jehova”
Mély hálával eltelve Jehovával, mint a saját nevének nagy kinyilatkoztatójával szemben, az „Őrtorony" ismét egy újabb s magyar nyelven kiadott könyv megjelenésére utal. Bizonyára nagy örömmel fogja eltölteni Isten hűséges bizonyságtevőinek és a jonadáboknak szívét. ha értesülnek a könyv címe felől, mely a „Jehova" nevet viseli, amely tartalmával a Felséges nevét, továbbá csodálatos munkáját a múltat, jelent és a jövőt, valamint változatlan törvényszövetségét illetőleg, szellemi felüdülés terén, az eddigieknél mindent sokkal behatóbban kiemel.
A könyvet pompás dombornyomatú fedéllap ékesíti; 384 oldal terjedelemben, színes ábrákkal és teljes tartalomjegyzékkel.
A könyv készenlétben áll és 5.— Kc költségmegtérítés ellenében beszerezhető. Ez az összeg a jelentékeny előállítási költségen fedezésére szolgál.
Jehova bizonyságtevői és az igaz jonadábok nem fogják elmulasztani ennek a könyvnek áttanulmányozását, hogy azáltal az Úr kegyelméből felkészüljenek és a könyvnek világszerte való terjesztésében segédkezzenek. Ha valaki egy-egy példányt már most szándékszik beszerezni, közölje szándékát az illetékes munkavezetővel, illetve előőrssel. Ha az illető a csoportokkal összeköttetésben
nem áll, rendelje meg közvetlenül a Társulatnál. Az eddig befutott megrendeléseket előjegyeztük. (Elsősorban Európára vonatkozik)
Döntés
A GAZDAGSÁG című új könyvet méltóan kíséri az újonnan megjelent DÖNTÉS című füzet. Oly üzenetet tartalmaz, melyet minden jóhiszemű ember olvasni és tanulmányozni óhajt; magábafoglalja a közelmúltban rádió útján sugárzott „A nemzetek szétválása" című előadást, továbbá „Az ön választása" címet viselő világos értekezést, amely arra utal, hogy ma mindenkinek a gazdagság és romlás között választania kell. Átolvasása a terjesztés ideje utáni vággyal tölt el. (Egyelőre csupán Európában lesz terjesztve.) Költséghozzájárulás 0.50 Kc.
Jehova magasztalása — augusztus 1. — 9.
Ismét közelg az idő, amidőn Jehova népe egyesült erővel készül fel Jehova nevének magasztalására az egész földön. A fenti két értesítés a felkentekre és jonadábokra lelkesítőleg hat, amidőn látják, hogy ismét két csodálatos örömüzenet áll rendelkezésre, melyet a nép kezébe juttani kell. Készüljön fel tehát mindenki az augusztus 1.—9.-ig terjedő időre, hogy magasztalhassa Jehova nevét, miközben a JEHOVA című könyvet és a DÖNTÉS című füzetet embertársaihoz juttatja.

Csehszlovákiában felelős: K. J. Kopecky, Praha-Smichov, U Nikolajky 15.
Ára: 2.— Kc
Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.