„Az ő háborúja (1. rész)” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
1. sor: 1. sor:
<pages index="Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf" from=1 to=1 header=0 />
+
<pages index="Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf" from=1 to=8 header=1 />
</div>
 
<pages index="Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf" from=8 to=15 header=0 />
 
 
</div>
 
</div>

A lap jelenlegi, 2024. február 8., 09:14-kori változata

 

Az ő háborúja

179


Az ő háborúja
I. rész
„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.


1 JEHOVA pontosan meghatározta az időt a feltett szándéka kivitelére. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Pré­dikátor 3 :1) A jelenkor a háború korszaka s ez után az állandó béke korszaka következik. (Préd. 3 :8) Ez az idő a köv. megbízatás keresztülvitelére: „... gyom­lálj, irts, rombolj és pusztíts, [s azután] építs és plán­tálj" (Jeremiás 1 :10); ez az „ideje annak a kiszagga­tásnak, ami (ültettetett ... ideje a rontásnak és [azután] ideje az építésnek." (Préd. 3 :2, 3) Jehova Isten ezt az időt már régen meghatározta, és Krisztus Jézus, fennséges tisztviselője által cselekedvén, most végrehajtja az elhatározását. Krisztus teste tagjainak — a földön élő maradékot is beleértve — a régi rendszer lerombo­lásával és az új felépítésével kapcsolatban bizonyos kö­telességei vannak s egy bizonyos mértékben részt kell vegyenek a hadüzenet és a bosszúállás gyakorlásában, azután pedig a béke helyreállításában. Ezért adta ki a parancsot Jehova erre a korra vonatkozólag: „Kel­jetek fel és támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1) Eppezért most okvetlenül szükséges, hogy Isten földön tartózko­dó népe komolyan figyelembe vegye az Űr parancsait, amelyek különösen a mostani időre vonatkoznak. Ez­zel összhangban lett 1938 ra a következő Iráshely évi­szövegként kiválasztva: „Ne féljetek, a harc Istené!” Hasznos lesz megvizsgálni a tényeket és kisérő körül­ményeket, amelyek akkor játszódtak le, amidőn Jehova egy képet vagy prófétai színjátékot szereztetett, miál­tal a gonoszság elsáncolt ellenségei ellen folytatott mostani háború van előárnyékolva. Ez a prófétai kép, amelyre az Űr most világosságot derített, a felkentek­nek és társaiknak szövétnekül és vezérül szolgál. Ez a szövétnek most meg van gyújtva és megvilágítja az utat, amelyen Isten népének haladnia kell.
2 E prófétai képről a Krónika második könyve husza­dik része, számol be. Ezzel szoros összefüggésben van­nak egyes dolgok, melyek a második Krónika tizenki­lencedik fejezetében vannak feljegyezve s amelyeket most az évi szöveggel kapcsolatban megvizsgálunk. Mivel az izráeliták Isten szövetséges népét képezték és Jósafát Isten kegyelme folytán felettük királyként ural­kodott, a prófétai kép Krisztus Jézus, az ellenjelképes Jeruzsálem királya eljövetelére, a királysága felépítésé­re s az ezt követő eseményekre vonatkozik. A Krónika II. huszadik fejezete a következő szavakkal kezdődik: „És lön ezek után." Mi után? A tizenkilencedik, vagyis az előző fejezet azt mutatja, hogy ez a népnek a vallá­sos szokásoktól való megtisztítása után történt, ame­lyekhez az Ördög vezette őket, s miután a nép meg­tisztítására egész Júda királyságában megfelelő és ele­gendő bíróságok és bírák állíttattak fel. Ez úgylátszik összhangban van Ésaiás 1 : 26—28 jövendölésével, amely így hangzik: „És adok néktek oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják néked: ez igaz város, ez hiv város. Sión jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; de elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik Jehovát elhagyták."
3 Az űrtorony előbbi számában a Szentírás oly bizo­ nyítékai tárattak fel, hogy az Űr Jézus ezt a bírák hely­reállításáról és a templomhoz jövetelét követő dolgok­ról szóló jövendölést beteljesítette, ö a nagy bíró, aki előtt most a világ összes nemzetei összegyűjtőitek ítéletre, a az ítéletet „Isten házánál" kezdi meg (János 5: 22—27; Péter I. 4:17) Szövetséges népének a meg­ítélése után a kipróbáltakat a templomba vitte s így Siont felépítette. (Mal. 3:1—3) Sión „az igazságosság városa, a hív város". Akik Sionhoz jönnek, hogy ott
oltalomban és biztoságban részesüljenek, illetve a nagy sokaság tagjai szintén igazak kell legyenek s azu­tán következik be a törvénytelen tömeg megsemmisí­tése. Szükségképpen „az igazságosság városa" a békes­ség vásosa is kell legyen, melyben az összes felvigyá­ zók igazságosságban, Isten akaratával összhangban mű­ködnek, mint azt előre megmondotta, (Ésaiás 60:17) Jehova Krisztus Jézus által irányított szervezete vagy kormányzata szigorúan teokratikus, s annak ural­kodója az Űr Jézus Krisztus, kinek vállán az uralom nyugszik s aki igazságosan uralkodik. — Ésaiás 9:6; 32 :1.
4 Arravonatkozólag, ami közvetlenül a Krónika II. huszadik részében feljegyzetteket megelőzi, figyeljük meg előszöris a tizenkilencedik rész negyedik versét: ez így hangzik: „És Jósafát, Jeruzsálemben tartózko­dott." E jövendölés kezdeti beteljesedése 1914-re lát­szik esni, amidőn Jehova az akkor trónjára ültetett Krisztus Jézus útján királyságát felállítani kezdte. (Jel. 11 :18) Továbbá meg van írva, hogy Jósafát „Jehova trónján" ült. (Krón. I. 29 : 23; amerikai rév. B.) Ott Jó­safát Krisztus Jézust, Jehova most trónjára emelt ki­rályát ábrázolja. „Azután pedig [Jósafát] kiment a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtérítette őket Jehovához, az ő atyáik Istenéhez." (Krónika II. 19:4) Az Űr Jézusról van megírva: „És eljő. Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól Jehova.- (Ésaiás 59 : 20: Róma 11:26) Ez azt ábrázolja, amint Krisztus Jézus 1918-ban egyenesen megjelent a templomban. Hogy Jó­safát kivonult a nép közé, Beersebától egészen a déli határig az Efraim hegységéig, Júda északi határáig, előárnyékolta Krisztus Jézusnak a szellemi Izraelhez való jövetelét. Jósafát megvizsgálta a népet egész Júda országában és visszavezette őket atyáik Istenéhez, meg­tisztítván őket minden vallástól és vallásos szokások­tól, mint pl. a fák alatti, berkekben és magaslatokon vég­ zett. kultusz, amelyek mind kívül estek Sión hegyen,az egyedül helyes imádkozó helyen. így van előre beje­lentve Krisztus Jézus visszajövetele, népének Sionhoz való gyűjtése és annak a vallástól való megtisztítása.
5 Jósafát továbi intézkedéseiről olvassuk: ..És rendelt bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként." (Krónika II. 19 :5) Ebben előárnyékolta Krisztus Jézust, amint 1918-ban megkezdte az Ítél­kezést Isten házán. Azután pétiig Jósafát így szólt a kiválasztottakhoz: „és monda a bíráknak [ezáltal hivat­kozva az Ür ítélkezésének pártatlanságára és arra az ítélkező munkára, amely az egyházban vagy a Sionnak nevezett házban 1918-ban be lett vezetve]: Jól meglássátok, amit csclekesztek; mert nem ember nevé­ben [embereknek tetszőén] ítéltek, hanem Jehova ne­vében, aki az ítéletben veletek lesz [ha hűek és pár­tatlanok vagytok és nem néztek a személyekre]. Azért Jehova félelme legyen rajtatok [nem pedig az emberek vagy más teremtményektől való félelem], vigyázzatok arra, amit tesztek; mert Jehovánál, ami Istenünknél nincs hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvé­tel [illetve megvesztegetés, hogy a szemeket elvakítsa és a jogosságot elhajlitsa]. (Krónika II. 19 :6, 7) Meg­vesztegetés más módon is történhetik, mint pénz által, még emberek tisztelése által is. „Sőt Jeruzsálemben is beállított némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Tzráel nemzetségeiből való fejedelmek közül [ezáltal azt a részt szemléltetve, amelyet most a maradék végez az ítélkezésben, hogy a dolgokat Isten ítélete szerint ren­dezze] Jehova Ítéletére és a perlekedésekre [illetve az Úr már feljegyzett törvényei és ítéletei szerinti eljárás­ra]. És ők [illetve Jósafát és kísérői a vizsgálatnál, miál­

180


180

tál Krisztus Jézus és szent angyalai, akik az Ítélkezés­ben elkísérték (Máté 25 :31),. vannak! előárnyékolva].”— Krónika II. 19 :8 "Tovább vázolván Jósafát cselekedeteit, melyekkel Krisztus Jézus tevékenysége van előárnyékolva, van megírva „És meghagyta nékik (Isten szentélye képvi­selőinek és Izráel atyái fejedelmeinek], mondván: így cselekedjetek Jehova félelmében hűséggel és tökéletes szívvel [indítékkal]. Ha valamely pert előtökbe hoznak atyátokfiai, akik lakoznak a városaikban (tehát Jeru­zsálemen, a fővároson kívül] emberhalál [Elberfeldi szerint: vér és vér (Mózes V. 17:8—13)], törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket [a végleges joggyakorlat szerinti ítéletként (Mó­zes V. 17 :8—13)], hogy ne vétkezzenek Jehova ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az Űr haragja [azok részéről, akik jogyakorlatot keresnek). így cse­lekedjetek és ne vétkezzetek (Csel. 3 :23).“ (Krónika II. 19:9, 10) így szól az utasítás arra az eljárásra vo­atkozólag, amelyet Isten ellenjelképes népének a temp­lomban követnie kell. ’ A tizenkilencedik rész feljegyzéséből olvassuk to­vábbá: „És imé Amária pap lesz a fő ti köztelek Jeho­va minden dolgaiban.*1 Az Amária név jelentése „Je­hova szólott vagy megígérte”; ebből kitűnik, hogy ez Krisztus Jézust, „Isten Igéjét” szemléltette, aki Isten­nek s a mi vallásunknak főpapja. (Zsidók 3:1) Krisz­tus Jézus a fő Sionban a szellemi és tanítási ügyekben.

A prófétai feljegyzés a továbbiakban igy hangzik: „És Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére [tehát a király után az első] a király minden dolgai­ban. „Zebádia” jelentése „Jehova ajándékozott vagy ellátta”. Zebádia ezért az Ür Jézus Krisztusnak a temp­lomban lévő képviselőit ábrázolta, akik az Ür Jézus parancsai szerint cselekszenek (Máté 13 :41; 25 :31),és a földön lévő képviselőket, akik az Úr parancsai szerint működnek, illetve a „hű és bölcs szolgát” egy összegyűjtött testületben.

• E prófétai feljegyzésben ezt olvassuk a továbbiak­ ban: „A Léviták [akik t. i. a templom megítélésénél hűségeseknek találtattak (Mai. 3:3)] is elöljáróitok [felvigyázóitok (Síron#)] lesznek”, illetve oly szolgák az ÍTr szervezetében, akik az Űr vezetése alatt felvi­ gyázókként működnek. Azután a jövendölés figyelmez­ teti az így megszólítottakat; „Legyetek azért erősek a ti tisztetekben [cselekedjetek Isten joggyakorlata sze­ rint, tudván, hogy ő megoltalmaz benneteket, amig így cselckesztek: ne féljetek azért a 'gonosz szolga-osztály1 vagy a "hűn embere1 tagjaitól, akik körül járnaknés nektek ártani törekszenek] és. Jehova mellette leszr áz igazaknak.” — Krónika II. 19 :11.

  • " Ebből kitűnik, hogy a jövendölés akkor teljesedik,

ha a „gonosz szolga11 és a „konkoly” összegyíijtetik és a „hű és bölcs szolgától” teljesen elválasztatik, abban az időben, amidőn Isten szervezetében a földön jobb állapotok következnek be — amint ez Ésaiás 60:17ben van leírva —, amely időben Isten népe között a béke, jog és igazságosság túlsúlyba kell jusson és tény­ leg túlsúlyba is kerül s amely időben az Ür a király­ ság érdekeinek á földön növekedést ad és hű szolgáit megoltalmazza, védelmezi és megáldja. (Lásdd Az örto, rony 1938 szeptemberi számát.) ' “ A Királyok II. 3 :1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mu­ tatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mé­ lyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moáhitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáitak egymással. Arravonatkozólag. amit fentebb a tizenki­ lencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van

megírva a Krónika II. 20 :1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és. falomnak a Moábi­ ták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”

  • » Ez az Iráshcly azt mutatja, hogy az Ammoniták

és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek .,féltést vérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden hábo­ rúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért köze­ lebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet ár­ nyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti ér­ dekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a ke­ reskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kény­ szeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt ve­ gyen, s ezáltal nz Istentől kapott kifejezett, törvényt áthágja. Azonban az Ördög tűiben a törekvésében ve­ reséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-val­ lásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szö­ vetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyil­ vánították bosszúságukat, amennyiben isten népe kö­ zül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenysé­ get az egész „kereszténységben” akadályozták. Ami dőn a háború véget ért. Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét ahból a korlátozásból és fogság ból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moáhitáknak a Kir. II. 3 :1—27-ben vázolt csatában elszenvedett ve­ reségben van .előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük. Az itt említett felkelés idejön a hűtlen izraeliták .Tóráin alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát. Júda kirá­ lya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világhá­ ború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a há­ borúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hata­ lommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, o helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, ame lyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók' is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori. Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszórta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló­ tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpisz­ kálta az Ür szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok. a „nagy sokaság” helyesen véve a zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel

181


Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/4

182


Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/5

183


Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/6

184


Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/7

185


185
dőléseket, mert az események kétségkívül mutatják, hogy az ellenség hogyan nyomul fel Isten népe ellen s ezt a népet az a kívánság heviti hogy a végleges ki­menetelt megismerje s meg is kell ismerje.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 július 1.)
Az ő háborúja
II. rész
„Ne féljetek ... a harc az Istené" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA felépittette Jeruzsálem Városát,.-a templo­

mot ott felállít.tatta és abba'helyeztette .nevét...(Kin ' I. 9 :3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Je­ hova, a ti Istenetek minden törzsetek'közüli hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt;; gyakoroljátok és oda menjetek.** (Mózes V. 12 : 5)-Hasonlóképpen kük döfte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeru­ zsálem vagy-Sion felépítésére, s a templom fel van ál­ lítva, amely Krisztus- Jézusból és teste híi tagjaiból . áll. A prófétai képBcrt Jehova temploma az imátság he­ lyt; volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szin­ tén az a hely, ahol a Leghűségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a-népet az imádkozás és fohászkodás helyére,- amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejt­ vén és annak szükségességét, hogy az Űr ábrázatát ke­ ressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egye­ sült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanul egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vélte, amely 1927 óta a vasárnapi házanként! bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából- az egész főidőn nyo­ matékosabban figyelembe lett véve és. Végeztetett. 1932ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkenT'nepe kerületi összejövetelekkel Kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is-hajtotta, s ez a mun­ ka azóta is folyamatban van. -E munka végzésének az érdekében Isten híí népének a tagjai —r az úttörők kiilölösen — elhagyták kényelmes -lakásaikat, a gyüle­ kező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vo­ nultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzeneté­

nek a hirdetése céljából, ez pedig történt, mintán, az
Űrtói á szervezete útján kioktattattak a teendőket és kötcless'egckct illetőleg.
2 Jósafát és a nép a jeruzsálemí templomba mentek,

'hogy az Urat megkeressék*. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ö lütrancsai sz-erint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az. ízráelitáknak ez az. összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekéhen jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népo abban á té­ vedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmnss:ígok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból álla­ nak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvé­ nyével. Az a tényállás, hogy abban az időben c világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályoz­ ták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Űrtől c dologban fel világosítóit kérjenek; s miu­ tán Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizs gálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat*' Jehova Isten és Krisz.tus Jézus alkotják, senki más. (jióma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az. Űr ábrázatát, 1928 vége felé'kinyilatkoztatta népe előtt a’z őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túl­ élik, S hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha telje­ sen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézus­ nak, a tényleges „felső hatalmasságoknak** s nekik en­ gedelmeskednek. A Watch Toircr 1929 júniusi (/íz Őrto­ rony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan

és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok*.1 Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy