A nagysokaság összegyűjtése (2. rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 4., 09:21-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, December 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
23-24 szám
1936 december hó
TARTALOM
A nagysokaság összegyűjtése I. rész
207
A nagysokaság összegyűjtése II. rész
215

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu”

215


215
A nagysokaság összegyűjtése
„Az Isten kegyelmi ajándéka örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” — Róma 6:23
II. rész.
1
JEHOVA csak egy úton fog életet adni az elbukott emberiségnek, mégpedig Jézus Krisztus útján; aki életben fog részesülni, hinnie kell Jézus Krisztus kiomlott vérében, mint váltságdíjban. Isten nem köt békét az ellenségeivel, különösen azokkal nem köt békét, akik az ő nevét gyalázzák. Amidőn Jehova küldönce a gyermek Jézus bölcsőjénél megjelent, Jehova következő üzenetét közölte az emberiséggel: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön béke a jóakaratú embereknek!” (Lukács 2:14) Azok fognak békességben részesülni, akik megismerik Jehovát és az ő törvényét és szeretik azt. (119. zsoltár 165) Először jóakarattal kell lenni Isten iránt és keresni kell az Urat s csak azután lehet békében részesülni és megismerni az élet útját. A béke útját Jézus Krisztus, a béke fejedelme által kell keresni.
2
Józsué Jézus Krisztust, a béke fejedelmét példázza, s azoknak az embereknek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, Istennel Jézus Krisztus útján kell megbékélniök és nem másképpen. A gibeoniták Józsué elé terjesztették ügyüket s kifejezték azon hajlandóságukat, hogy az ő szolgái kívánnak lenni, s ezáltal Józsué és az ő Istene iránti jóakaratukat juttatták kifejezésre. „És békességesen bánt velük Józsué és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.” (Józsué 9:15) A nagysokaságot alkotó emberek Isten kegyelméből fognak életet nyerni, mert kívüle más út nem létezik; hinniök kell az Úr Jézus Krisztus vérében s arról immár, a nagy hasonmási gibeoni csata megvívása előtt bizonyságot kell tenniök; mindez világosan példázva van e prófétai kép további fejleményeiben.
3 Józsué elhitte, hogy a gibeoniták igazat beszéltek. Józsué ezáltal nem sértette meg a Mózes
II. 34:11, 12-ben adott utasítást, hogy a kananeusokkal ne szövetkezzen. Jehovának az utóbb említett szövegben közölt utasítását azzal összhangban kell magyarázni, amit Isten azon városok lakosait illetőleg mondott Mózesnek, akik önként az ő szolgáikká lesznek. Cselekedetükkel a gibeoniták megszakították a többi nemzetekhez való viszonyukat, azon nemzetekhez t. i., melyek Isten ellenségeiképpen nyilatkoztak. A gibeoniták tehát békét kértek Józsuétól, nem voltak tehát tovább is Isten ellenségeinek tekintendők. Emiatt képeztek kivételt a Mózes II. 34:11, 12-ben felfektetett szabály alól. Hiszen Jehova közölte Mózessel és az ő embereivel, akik a háborúba vonultak: „Mikor valamely város alá megy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen és szolgáljon neked ... Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.” — Mózes V. 20:10, 11, 15
4 A gibeoniták idegenek voltak az ígéret-szövetségétől. Ez a többi nemzetekre is ráillett. Mindazáltal írva van azok felől, akik az Úrtól előírt úton Ő hozzá járultak: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti, a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társasagától idegenek és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget

216


216
és lerontotta a közbevetett választófalat.” — Efézus 2:11-14
5 Mivel ez mindazokra vonatkozik, akik Krisztushoz járultak s általa gyülekezetébe felvételt nyertek, ez azokra is vonatkozik, akik egykor távolvalók voltak és a nagysokaságot fogják alkotni. Nyilván ez van belefoglalva ama szabályokba is, amelyeket az Úr Mózesnek a „messzefekvő városokat” illetőleg elrendelt. (Mózes V. 20:15) Amidőn a gibeoniták Józsuéhoz mentek és tőle békét és biztonságot nyertek, a nagysokaság osztályát példázták. Hasonlóképpen megy most a nagysokaság is a nagyobb Józsuéhoz, Jézus Krisztushoz, békét, biztonságot és életet keresve. Józsué oly szövetséget kötött a gibeonitákkal, hogy életben hagyja őket. A nagyobb Józsué mint Jehova helytartója oly szövetséget köt a nagysokasággal, hogy életben tartja azt. Tekintettel lesz ezekre a szövetségekre Isten, ha igen, akkor mily feltételek alatt? Ezeket a feltételeket Jehova a következőképpen határozta meg a próféta útján: „Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” — t. i. Armageddonkor. (Sofóniás 2:2, 3) Ebből következik végeredményben, hogy a nagysokaság tagjainak előbb fel kell keresniük a nagyobb Józsuét (Krisztust) s azután részesülnek békességben; azután tovább is igazságosságra és alázatosságra kell törekedniük, mégpedig az armageddoni nagy csata kitörése előtt. Isten e feltételek alapján fogja tekintetbe venni a szövetségüket.
Közel, mindazáltal távol
6
Azután rövidesen kiderült, hogy a gibeoniták nem is érkeztek valami nagyon távoli országból. Lakóhelyük közvetlenül a közelben volt. Ha azonban arra gondolunk, hogy az Úr ezáltal prófétai képet alakíttatott, könnyen megláthatjuk azt is, hogyan példázza ez a kép a nagysokaságot, amely egykor nagyon távol volt az Úrtól, most azonban Isten népének — Izrael is Isten népe volt — kegyeiben részesül. A feljegyzés azután így folytatja: „De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velük, meghallák, hogy közelvalók azok hozzájok, sőt közöttük lakoznak azok.” — Józsué 9:16
7 Józsué hadai nyilván csak nagyon lassan nyomultak előre, de immár így is három napi út után megérkeztek Gibeon városához. „Elindulának azért Izrael fiai és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirját-Jeárim.” (Józsué 9:17) A lelki Izrael a jelen kor hű maradéka egy idő óta hirdette az emberek előtt Istent és az ő országát s megmagyarázta, hogy eljön az a nap is, amidőn azok az emberek, akik magukat az Úrnak és az ő országának szentelik, sohasem fognak meghalni, hanem tovább fognak élni a Király uralkodása alatt. Ezt Isten bizonyságtevői közölték az emberekkel a földön sok idővel a nagysokaság kilétének felismerése előtt. Ez az üzenet az Úr Jézusnak templomához jövetele óta hirdettetett s egy ideig nem volt tisztában a maradék azzal, hogy azok fogják alkotni a nagysokaságot vagy azon milliókat, akik Armageddonkor megkiméltetnek és nem fognak meghalni. Tényleg csak 1935-ben ismertük fel a nagysokaság kilétét, ak-
kor ismerte fel a maradék, hogy ez az osztály örökké a földön fog élni. A nagysokaság csak mostanában kezdett „városokban” szervezkedni, illetve szilárd csoportokká alakulni. Most immár a világon különböző helyeken látni lehet, mennyire törekszik megérteni az ország üzenetét és szolgálni az Úr ügyének. Ugyanezen a helyen a gibeonita városok neveinek elemzése is célszerű; hiszen ezek is jelképek, melyek nagyszerűen illenek a nagysokaságra, amint rövidesen látni fogjuk: „Khiveus” „lakóhellyel bíró”-t jelent, a gibeoniták pedig khiveusok voltak; „Kefira” „falut” (mégpedig védőtöltéssel körülvett falut) jelent; „Beéróth” kutat jelent, amely éltető vizet nyújt; és „Kirjáth-Jeárim” „erdővárost” jelent, melynek fái élő teremtményeket példáznak. A nagysokaság Isten kegyelméből Jézus Krisztus útján fog a védelem, az élet és oltalom alkalmában részesülni, mivel annak minden tagja önként akar az Úr szolgája lenni. Akik erre az útra lépnek, lakóhellyel bírnak. Falakkal védett városhoz hasonlítanak; mert menedéket találnak. Éltető vizekkel tápláltatnak. Az erdő fáihoz, élettel bíró és virágzó teremtményekhez hasonlítanak.
8
Izrael fejedelmei (vezetői) ünnepélyesen és esküvel kötelezték magukat, hogy a gibeonitákat életbenhagyják; ámde nyilván sokan voltak az izraeliták között olyanok is, akik a gibeoniták halálát követelték s a feljegyzés szerint ebből az izraeliták között nézeteltérés keletkezett. „De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek vala nekik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen.” (Józsué 9:18) A gibeoniták vagy khivveusok nyilván halálra voltak szánva, mivel Jehova elrendelte Mózesnek az ő megöletésüket: „Mert az én angyalom te előtted megyen és beviszen téged az emoreusok, khitteusok, perizeusok, kananeusok, khivveusok és jebuzeusok közé és kiirtom azokat. Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat... Darazsat is bocsátók el előtted és kiűzi előled a khivveust, kananeust és khitteust.” (Mózes II. 23:23, 24, 28) „De e népek városaiban, melyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is!” — Mózes V. 20:16
9 A gibeoniták tehát nagy életveszélyben forogtak; határozott állásfoglalásuk következtében azonban megmenekültek. Azok az elégedetlenek, akik Izrael fejedelmeinek eljárásával szemben zúgolódtak, a törvény betűire hivatkoztak, a fejedelmek ellenben más álláspontot foglaltak el, mivel Jehova nevére fogadták meg, hogy a gibeonitákat életben fogják meghagyni, mivel azok kifejezték Józsuéban való hitüket s azon hajlandóságukat, hogy szolgáivá óhajtanak lenni. Ez teljesen egyezik azzal, amit Isten igéje, amely e tekintetben a döntő tényező, kifejezésrejuttat. Az egész emberiség pusztulásra szánatott, s ettől a pusztulástól csak egy úton lehet megmenekülni, s ez az út a Jézus Krisztusban, a nagyobb Józsuéban való hit. „Hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen. Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy minden, valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen.

217


217
Aki hiszen ő benne, nem lesz elítélve; de aki nem hiszen ő benne, az immár elítéltetett, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Aki hiszen a Fiúban, örökélete van annak; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja alatt marad.” — János 3:15, 16, 18, 36
10 Gibeon így szólt Józsuéhoz: Mi az Úrnak, a te Istenednek nevéért jöttünk” hozzád (9:9). Ezzel kifejezték Istenben és Józsuában való hitüket s ez az első lépés, amely az élethez vezet. Józsué és az ő társai Jehova nevében beszéltek és az ő nevében tettek ünnepélyes fogadalmat, emiatt tartoztak meghagyni az életben a gibeonitákat. Így van ez azok esetében is, akik a királyság üzenetéről tudomást szereznek, Jehova bizonyságtevőihez járulnak és így szólanak: „Mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és Jehovában (Jahveban) az örökkévaló Istenben és az Isten szervezetéhez (gyülekezetéhez) kívánunk csatlakozni!” Ezzel teszik meg az első lépést, amely az élethez vezet. Azok az izraeliták, akik a fejedelmek ellen zúgolódtak, nyilván azt az osztályt példázzák, amely azt állítja, hogy Istennek van szentelve és szellemtől született, de mindazáltal nem rokonszenvezett azzal az állítással, mely arról szólt, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni”. Sőt gúnyos kifejezéseket is használt azzal szemben s amióta felismertetett, hogy a nagysokaság osztálya földi életben részesül, a zúgolódók azokkal szemben is állást foglalnak, akiknek alkalmuk nyílik a földi életre. A mostani zúgolódók nem kívánnak részt venni a misszió munkában s nem akarják a földi osztályhoz elvinni az Úr üzenetét annak megmutatására, hogyan menekülhetnek meg Armageddonkor. Ezek emiatt szegülnek szembe minden munkával s abban nem akarnak résztvenni. Ezek közül az akadályoskodók közül egyesek, akik semmilyen szorgalmat sem fejtenek ki a misszió munkában, mintegy így szólnak: „Várjatok, amíg Armageddon elpusztítja az ellenséget; akkor fog előjönni a nagysokaság s akkor kell nagy munkát végeznünk!” Azok a körülmények és tények, amelyek e prófétai drámában Józsué és az ő serege útján nyújtva vannak, mutatják, mennyire szükséges a jóakaratú emberekhez elvinni az üzenetet a zúgolódókra való tekintet nélkül, hogy megismerjék Istent és az Úr Jézus Krisztust, bennük való hitüket kifejezzék s így alkalmat nyerjenek arra, hogy önként Isten és Jézus Krisztus szolgáiként jelentkezzenek. Más úton nem kerülhetik el Armageddon pusztítását. Miként Izrael fejedelmei nem voltak tekintettel az ellenkezőkre és a zúgolódókra, Jézus Krisztus igazi, hű követői sem lesznek tekintettel azokra az ellenkezőkre és zúgolódókra, akik fel akarják tartóztatni az evangéliumnak a nagysokasághoz való elvitelét, hanem ellenkezőleg most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr parancsolatait.
11
Nyilván olyanok is vannak a maradék között, akik, habár Isten maradék népéhez tartozóknak is vallják magukat, mindazáltal nem részesültek Isten szándékának látomásában és szembehelyezkednek azzal, aminek cselekvését most Isten a maradéknak elrendelte. A Józsué mellett kitartó fejedelmek azokat példázzák, akik teljesen és egészen Istennek szentelték magukat, Jehova és
Krisztus nevében beszélnek, de nem önös céljaik, hanem Isten akaratának cselekvése érdekében. Ezek Isten nevében beszéltek és az Úrral kötött szövetségük teljesítését elhatározták. Ezek szemben állanak azokkal, akik az üzenetnek a nagysokasághoz való elvitelét nem helyeselik; ez a fejedelmek szavaiból és cselekedeteiből tűnik ki, akik a zúgolódókhoz így szóltak: „Mondának azért mind a főemberek a gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izrael Istenére. Most hát nem bánthatjuk őket!” — Józsué 9:19
12 E prófétai képletben Jehova kormányozta Izrael fejedelmeinek eljárását, ami arra mutat, hogy nem állott jogukban és nem is voltak kötelesek megölni a gibeonitákat. Ez teljesen egyezik az Ezékielben feljegyzett, a maradékhoz szóló utasítással. A fehérbe öltözött, írószerszámos férfi, akiről Ezékiel ír, Jehova azon bizonyságtevőit példázza, akik arra kaptak utasítást, hogy a hívőket elpecsételjék homlokaikon, hogy az ítéletvégrehajtó ne ölje meg az így megjelölteket. Ez a jel azok homlokán lesz feltüntetve, akik hisznek Istenben és az Úr Jézus Krisztusban és vallást is tesznek hitükről. Miután így megjelöltetnek, az öldöklő fegyverekkel felszerelt hat férfiúban példázott ítéletvégrehajtó utasítást kap, hogy ne közelítsen azokhoz, akiken ily jelt lát, hanem megkímélje azokat. (Ezékiel 9:4—6) Jehova felkent maradéka megesküdt Isten akaratának cselekvésére; Isten akarata a hűségesekre vonatkozólag az ő igéjében áll feljegyezve s abban értesíti a híveket, hogy az ország gyümölcseit el kell vinniök a nagysokasághoz s ennek azért kell megtörténnie, hogy a homlokaikon Isten szolgáiképpen megjelöltek Armageddonkor, az ítéletvégrehajtó fegyverétől megkíméltessenek.
13
Némelyek azt az ellenvetést teszik fel, hogy Józsué Isten szavával ellentétben cselekedett; némelyek most is ugyanazt állítják, hogy a maradék Isten szavával ellenkezően cselekszik, amennyiben a nagysokaságról és a nagysokasághoz beszél. Hogyan tekintsük ezt az ügyet? Józsué Isten hivatalosan kinevezett szolgája volt és Jézus Krisztust példázta. Ha Józsué akkor olyasmit csinált volna, ami Isten előtt nem volt kedves, meghalt volna, ugyanaz a büntetés érte volna utol, amely Sault is utolérte. De a feljegyzésben semmi sem mutatja, hogy Isten helytelenítette volna Józsué cselekedetét, vagy hogy Gedeont megdorgálta volna az Úr, mivel a gibeonitákkal szövetséget kötött és azokat életbenhagyta. Ebből tehát azt kell következtetnünk, hogy Józsué eljárása teljesen jóvá volt hagyva Istentől s e prófétai kép alakításában Józsué teljesen Isten akarata szerint járt el. Ezt a feljegyzést a zsidókhoz írt lev. 11. fejezete is teljesen alátámasztja; mert e szövegben Józsué is fel van sorolva az Úr előtt kedves emberek sorában.
14 Józsué és a többi főemberek Jehova nevében kötöttek szövetséget a gibeonitákkal s ennek a szövetségnek megszegésével Jehova nevét keverték volna gyalázatba. Ez hangsúlyozva is van a feljegyzésben: „Azt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket és így nem lesz harag ellenük az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.” (Józsué 9:20) Izrael fejedelmei féltek minden oly cselekedettől, amivel Jehova nevét gyalázatba keverhetik és Isten haragját magukra zúdíthat-

218


218
ják, amit egy későbbi esemény Sámuel II. 21. kifejezésre is juttat, illetve bizonyít.
15 Saul király önző, önfejű és zúgolódó természetű volt. Tudta, hogy az izraeliták Józsué idejében megesküdtek a gibeonitáknak, hogy nem fogják őket megölni, Saul mindazáltal megölette őket a feljegyzés szerint: „Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után és megkeresé Dávid emiatt az Urat és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez; mivelhogy megölte a gibeonitákat.” — Sámuel II. 21:1
16 Saul szándékosan szegte meg szövetségét és az Isten emiatt bocsátott három évig tartó éhséget az országra s közöltette, hogy azt azért bocsátotta, mivel Saul a gibeonitákat megölette. Ez mutatja, hogy Isten teljesen jóvá hagyta azt a szövetséget, amelyet Józsué a gibeonitákkal kötött és Saul eljárását teljesen helytelenítette.
17
Azonkívül Dávid király Jehova gondviselése alatt arra ajánlkozott, hogy kárpótolni fogja a gibeonitákat Saul szövetségszegéséért: „Hivatá azért (Dávid) király a gibeonitákat és szóla nekik: (a gibeoniták pedig nem az Izrael fiai közül valók valának, hanem az emoreusok maradékából, akiknek az Izrael fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala hogy azokat levágassa az Izrael és a Júda nemzetsége iránti buzgalmából). És monda Dávid a gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?” — Sámuel II. 21:2, 3
18 A gibeoniták nem kértek pénzbeli kárpótlást azon nagy kárért, melyet a szövetség megszegése által nekik okoztak: ha nyilván Jehovától vezéreltetve azt követelték, hogy a Saul házanépe közül nyerjenek elégtételt; „Felelének a gibeoniták: Nincsen nekünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál és nem kell minekünk, hogy valaki megölettessék Izraelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek! Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, aki elemésztett minket és aki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisítessünk és meg ne maradhassunk Izrael egész határában, adj nekünk hét embert az ő maradékai közül, akiket felakasszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom! (Mózes V. 21:23, ami azt jelképezte, hogy Isten átka alatt voltak) ... és adá azokat a gibeoniták kezébe, akik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el és az aratás első napjaiban, az árpa-aratás kezdetén ölettek meg... és kiengesztelődött ezáltal Isten az ország iránt.” — Sámuel II. 21:1—14
19 Az írásnak arról szóló feljegyzéséből, hogyan vettek elégtételt a gibeoniták a Saul házán, látjuk, hogyan fog leszámolni Isten a gonosz szolgával, a „bűn emberével” az életet kereső jonadáb-, illetve nagysokaság-osztály ellen elkövetett cselekedetéért. A fenti elbeszélés határozottan kiemeli, mennyire felelősnek tekinti Jehova a földön levő mostani őrszemeket, a maradékot; valamint ez azt is bizonyítja, hogy a mostani munka nagyon értékes és fontos Isten szemeiben a nagysokaság javára. Azok, akik zúgolódnak a mara-
dékkal szemben, azzal évelődnek és szembeszállnak és nincsenek azon, hogy az üzenetet a nagysokasághoz vigyék, a törvény betűihez ragaszkodnak, akárcsak a farizeusok; de a szellemével nem bírnak. Azonkívül cselekedetük azt is kimutatja, hogy nem bírnak kellő betekintéssel Isten szándékába. Viselkedésük mentegetésére kiragadnak egyes idézeteket, sok más idézetet pedig figyelmen kívül hagynak, amelyeket az általuk felhozottal együtt kellene megvizsgálniok. Ha most a maradék elcsüggesztené kezeit s meg akarná várni Armageddon elmúlását, s csak azután akarná hirdetni az Úr üzenetét a nagysokaságra vonatkozólag, hanyagságáért viselnie kellene a felelősséget. Akik ily hanyagságot követnek el, elmulasztják vagy vonakodnak engedelmeskedni az Úrnak, azon osztályba sorozzák magukat, amelybe Saul sorozta, amidőn Isten törvényeivel ellenkezően járt el. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy ezek a dolgok immár régen feljegyeztettek a Szentírásban, hogy Isten maradéknépe értesítve és teljesen felkészülve legyen a munkájára.
20
A nagysokaságból valók helyes állásfoglalása most abból jut kifejezésre, hogy a királyi ház szolgálatára rendeltettek: „Mondának azért a főemberek nekik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek amint szólottak vala nekik a főemberek.” (Józsué 9:21) Amidőn a szövetség a gibeonitákkal megköttetett, világosan értésükre adatott, hogy csak akkor részesülnek kíméletben, ha szövetségük feltételeit teljesíteni fogják, illetve szolgálni fognak az izraelitáknak és nem igyekeznek önállósítani magukat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Isten személyválogató, hanem csupán azt mutatja, hogy Izrael fejedelmei azokat a lelki izraelitákat példázták, akik örökké a béke nagy fejedelme, Jézus Krisztus mellett fognak maradni és az ő királyi házának papjai és templomának tagjai lesznek; míg ellenben a nagysokaság szolgálni fog a fejedelmeknek. A hű maradék Jézus Krisztussal együtt fog szolgálni Istennek a mennyekben, viszont a nagysokaság a földön fog szolgálni: mindkét osztály rendkívül fog örvendeni az Úrtól ajándékozott tisztségében. — Jelenések 7:9—15
21 Semilyen ok sem forog fenn az izraeliták vagy a gibeoniták szigorú megkritizálására; mert egy oly prófétai kép esetében, mint amilyen Józsué 9., Jehova gondviselte annak létrejövetelét, hogy a világ végén bekövetkező események legyenek előrevetítve általa s e prófétai darabban minden szereplő Isten akaratának megfelelően szerepelt: „Hivatá ugyanis őket Józsué és szóla nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?” — Józsué 9:22
22 Egy ideig a gibeoniták tényleg rászedték Józsuét és az izraelita fejedelmeket, de mindazáltal abból senkinek sem származott kára; s mivel Isten nem kárhoztatta eljárásukat, arra kell következtetnünk, hogy ez is csupán egy oly vonása a drámának, amelyet a gibeoniták Isten akarata szerint játszottak el. Ha helyesen értjük kijelentésüket, látjuk meg, hogy az nem jelentett csalást: mert az a terület, ahova elmentek, illetve az Isten választott népe közti lakóhelyük, nagyon távol volt az Úr ellenségeiétől. Jehova az összes kananeusokat pusztulásra szánta, miképpen Ádám

219


219
bűne folytán az egész emberiség is átok alatt áll. (Róma 5:12) A gibeoniták megkíméltettek, mivel kijelentették, hogy elpártoltak és távol állanak az elvetemült kananeusoktól, akik szembeszálltak Isten jelképes országával, amelyet Palesztinában felépített. Hasonlóképpen most is csak olyanok részesülnek Jehova kegyelmében, akik az ő intézkedései szerint elszakadnak Sátán szervezetétől és kijelentik, hogy ők Istennek és az ő szervezetének az alattvalói s ezáltal kifejezik jóakaratukat Jehova iránt; csakis ezek az emberek bírják az ígéretet, hogy kíméletben részesülnek, amidőn a nagy ítéletvégrehajtó fegyvere kaszabolni fog.
23 Mivel Józsué csak ember volt, természetesen csalásnak fogta fel a gibeoniták állítását, de abból senkire nézve sem származott kár s így nem is volt csalás. A gibeoniták őszintén azt kívánták, értsék meg, hogy ők teljesen szakítottak a kananeusokkal s annak megfelelően bánjanak velük, jóllehet ezáltal az izraeliták rabszolgáivá lettek. Hasonlóképpen kell távozniok Sátán szervezetéből azoknak is, akik kíméletben kívánnak részesülni, és önként az Úr Jézus Krisztus rabszolgáivá kell lenniük és az ő felkentjeinek szolgálnak. A kananeusok közül csupán a gibeoniták bíztak Józsuéban és Józsué Istenében: „Nem volt város, amely békességre lépett volna Izrael fiaival, kivéve a Gibeonban lakó khivveusokat; haddal vették (foglalták el) a többieket mind.” — Józsué 11:19
24 Nem arra mutat-é ez, hogy Armageddonkor csak azok kíméltetnek meg az ítéletvégrehajtó fegyverétől, akik immár azelőtt elszakadtak Sátán szervezetétől és az Isten szerv. mellett foglaltak állást, s ebben az állapotukban híven kitartanak és igazságra és alázatosságra törekesznek?
25
A gibeonitákat kötelezte az Izrael fiaival kötött szövetség; ami azt példázza, hogy a nagysokaság tagjai is kötelezve vannak szövetségük által, hogy Jehovának és az ő felkent királyának szolgái legyenek: „Most azért átkozottak legyetek és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó, és a vízhordó az én Istenemnek házában” (háza részére). — Józsué 9:23
26 A gibeoniták nem amiatt lettek átkozottak, mivel Józsuét rászedték, hanem, mivel khivveusok, illetve Kanaán, Kám átkozott fiának az ivadékai voltak. (Mózes I. 9:24, 25) Józsué szavai csupán arra emlékeztették őket, hogy Kám elátkozott kananeus ivadékaiból valók. Hogy valamily feltételek alapján egyáltalán megmenekültek, nagy kegyelem volt részükre, mert hiszen a halállal néztek szembe. Egyszóval, életről és halálról volt szó. Eredetileg a nagysokaság tagjai is átok alatt voltak és nagy kegyelem az ő részükre a megváltás és az élet megnyerése valamily feltételek alapján. A gibeoniták arra voltak utasítva, hogy nem lehetnek függetlenek és nem mentesíthetik magukat Isten házának szolgálatától. Azáltal, hogy Józsué megkímélte az életüket, a szabadítójuk lett, mégpedig kettős értelemben; amint a feljegyzés mutatja, később a gibeoni ütközetkor. (Józsué 10:6-12) Így lesz a nagyobb Józsué is a nagysokaság szabadítója és kíméli meg őket a hasonmási gibeoni ütközetben, Armageddonkor. Azok a gibeoniták megjelöltettek hom-
lokaikon, miképpen a nagysokaságnak a jelen időben meg kell jelöltetnie homlokán, mégpedig annak előfeltételeképpen, hogy az armageddoni csatában megmeneküljön. (Ezékiel 9:4—6) A gibeoniták életbenmaradásuk miatt Józsué Istenének házában Isten szolgáivá kellett legyenek. Hasonlóképpen a nagysokaság tagjai is csak, úgy maradhatnak életben, ha Jézus Krisztus házában, illetve Isten templomának szolgái lesznek. A gibeonitáknak össze kellett törniük bálványaikat, képeiket és mindenüket, ami az ördög szervezetéhez való tartozandóságukra mutatott, főképpen attól kezdve, hogy Gibeon az Úr papi városává neveztetett ki. (Józsué 21:13-19) A gibeonitákban példázottak, a nagysokaság is hasonlóképpen minden bálványt és bálványképet, minden formaságot és az ördög szervezetének valamely részéhez való tartozás jelét el kell távolítsa magától és csak teljesen Jehovának és Jézus Krisztusnak kell hódolnia és szolgálnia, akitől az üdvössége származik. Ez azt jelenti, hogy a nagysokaság látni fogja, hogy Isten törvényének megsértését jelentené, ha valamely képet, lobogót, tárgyat vagy teremtményt imádna.
27 Természetesen a gibeonitáknak körül kellett metéltetniök Istenhez való ragaszkodásuk kifejezéseképpen. (Mózes II. 12:48, 49) Ezt az idegenekre vonatkozó törvényszabály követelte, amiről a sátoros ünneppel kapcsolatban is szó van: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtőd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva, az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon.” (Mózes V. 16:13, 14) Ezek az igazságok továbbá annak kimutatására is szolgálnak, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázták, amely most a hasonmási lelki Izraellel együtt ünnepli a hasonmási sátorok ünnepet. Ezek „Isten előtt állnak és szolgálnak neki éjjel és nappal”, illetve állandóan és nem hagynak fel szolgálatukkal. Amint azt a gibeoniták országának fekvése és életviszonyaik mutatják, favágásra és vízhordásra alkalmas nép voltak, tehát nagyon alkalmasak voltak a szolgálatra; ugyanazt mutatja a jonadábok, illetve a nagysokaság helyzete és lelkiállapota, hogy nagyon alkalmas a földön az Úr örökkévaló szolgálatára.
28
A gibeoniták nem voltak teljesen tudatlanok Isten felől; mert értesültek azon csodálatos dolgokról, amit Isten cselekedett s aminek cselekvésére Mózest utasította. Hasonlóképpen értesült a nagysokaság is Isten- és Jézus Krisztus felől és istenfélő volt, immár Krisztushoz menetele előtt is; ez ki is van mutatva ebben a prófétai képben: „Azok pedig felelének Józsuénak és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet és hogy kiirtja előletek e földnek minden lakosait: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.” — Józsué 9:24.
29 A gibeoniták e beszédében semmi gúny sem volt. Nem gyűlölték és nem vetették meg Isten igéjét, hanem kellő Isten-félelmet fejeztek ki, ami őket jóakaratúlag indította Isten szolgálatára.

220


220
Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.
30 A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.
31
Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-
képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadítá őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27
32 Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.
33 A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29
34 Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.

221


221
Mire Ezsdrás a nethinimek közül egy küldöttséget küldött Iddóba: „És rendelem őket Iddóhoz, aki fő vala a Kaszifia nevű helyen és betanítám őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szolgáinak (nethinimek) a Kaszifia nevű helyen, hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához. És elhozák nekünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is-szekhelt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala és Serébiát, fiaival és tizennyolc testvérével együtt.” (Ezsdrás 8:15—18) Habár harmincnyolc lévita jött el, azokkal 220 nethinim (szolga) is velük jött. „És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adának a léviták szolgálatába, kétszázhuszat, mindnyájok nevei feljegyeztettek.” (Ézsdrás 8:20) Ez teljesen egyezik a jelenlegi tényállással, az Úr szolgálatában; mert ebben a szolgálatban a léviták közül egy kicsi létszám-, viszont a jonadábokból vagyis a nagysokaság tagjaiból egy nagyobb létszám áll. Aki most nem látja, hogyan van keletkezőben a nagysokaság, nem látja Isten cselekvési módját a világ népeivel sem. Ha most egyesek azt kérdezik: „Hol van a nagysokaság?”, ezzel azt fejezik ki, hogy vakok és értelmetlenek.
Az ellenségtől gyűlölve
35
Azok, akik most állástfoglalnak Isten- és az Ő országa mellett, gyűlölve lesznek az önző világiak- és főképpen az álszenteskedők által; a gyűlölködők e tömegében a r. kat. hierarchia vezet. Jézus Krisztus őszinte követőit az ő neve miatt gyűlölik, s azok, akik a maradékhoz csatlakoznak és bizonyságot tesznek Isten nevéről, ugyanazért gyűlölik. Ez nem is lehetséges másképpen; mert az ördög csatlósai mindazokat gyűlölik, akik az Úr mellett állanak. Jehova prf. útján közli: „Gyülekezzél, gyülekezzél, te, nemszeretett nemszeretett nemzet!” (Sofóniás 2:1, angol-ford.) E szövegből kitűnik, hogy az összegyűlésről szóló parancsot ép Armageddon ideje előtt kell teljesíteni, s Jehovának e parancsa mindazokra vonatkozik, akik Isten és az ő országa mellett állanak, t. i. a felkent maradékot és a nagysokaságot is beleértve. Ezek egyikét sem szeretik az álszentek és azoknak társai; mert ezek Jehovának szolgálnak, ami ellenkezik az önzőek érdekeivel, akiknek a hasuk az istenük. Tehát napról-napra jobban tisztázódik, hogy mindenki, aki értesül Istenről és az ő országáról, az egyik vagy a másik pártra fog állani, illetve Isten és az ő országa mellett, vagy ellen fog állást foglalni. Ezáltal csupán az Édenben elhangzott prófécia fog beteljesülni: „Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony között, a te (Lucifer) magod és az ő magva között; az (az asszony magva) széttapodja fejedet, te pedig annak sarkát (az utolsó tagokat) mardosod.” (Mózes I. 3:15) Ezt teljesen támogatja Jézusnak a nemzetek szétválasztásáról szóló kijelentése is, amely munkát ugyancsak most hajt végre. (Máté 25:31, 32) Ez harcot jelent az ördög pártján és az Isten pártján levők között s ez a harc most itt a földön van folyamatban s addig fog folyni, amíg Jehova Isten közbelép és Jézus Krisztus útján megvívja ezt a mindenható Isten nagy napjának viadalát. Azon fejleményekről szóló tudósításból, amely elbeszéli, hogyan bántak az
összeesküvők (a többi nemzetségek) a gibeonitákkal, amidőn az eseményekről értesültek, kitűnik, mi fog a mostani gibeonitákkal, a nagysokasággal történni, amely Sátán szervezetétől elszakadt és Jézus Krisztus, Jehova szerv. parancsnoksága alá helyezkedett. Akik az ország evangéliumát híven hirdetik, tartozzanak bár a maradékhoz vagy a nagysokasághoz, most az ördög szerv. összes tagjaitól gyűlölve vannak, a leghevesebben pedig a r. kat. hierarchia gyűlöli őket.
36
Gibeon elég nagy város vagy lakóhely volt, sokan laktak benne. Ez nagyszerűen példázza a nagysokaságot, amelynek létszámát egyetlen ember sem tudja. (Jelenések 7:9) Látva, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázzák és a nagysokaság az írás szerint Isten iránt jóakaratú emberekből alakul, akik azelőtt valamely v. szervezethez tartoztak, amelyen a r. kat. hierarchia vagy valamely vele szövetséges klérus uralkodott, most könnyen érthetővé válik, hogy azok a klerikálisok nagyon nyugtalankodnak, mivel a mai gibeoniták elszakadnak tőlük és Isten országához fordulnak és a nagyobb Józsuéhoz (Jézushoz). „Lön pedig, hogy mikor meghalá Adonisédek, Jeruzsálem királya (melyet abban az időben a pogány jebuzeusok birtokoltak), hogy bevette vala Józsué Ait és elpusztította azt és hogy amint cselekedett vala Jerikóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel és közöttük vannak igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek (héberül: „gibborim”, hatalmasok, óriások) valának.” — Józsué 10:1, 2
37 Abban az időben Adonisédek volt Jeruzsálem királya, ami az „igazság urát” vagy „igazságos urat” jelent; de minden volt, csak igazságos úr nem volt. Ez a név tehát csak gúnyosan van rá alkalmazva. Hiszen Istennek és népének ellensége volt. Hasonmása a r. pápa, aki „igazságos úr”-ként szerepel a világ előtt, holott éppen az ellenkezője: csupán cselszövő politikus, aki társaival együtt Isten képviselőjének vallja magát és csak önző céljai érdekében viseli az „igazságos”, elnevezést. Az „apa” vagy az „igazságos úr” szó jogtalanul használtatik vele kapcsolatban. Amidőn hadseregek támadnak egymásra, hogy egymást kölcsönösen lemészárolják, „megáldja” azokat az az ember, aki éppen abban az időben tölti be, a pápai tisztséget és magát hamisan „az igazság urának” címezteti, hogy a gyilkosok arra való tekintet nélkül, hogy mely részen harcolnak, egymást „derekasan mészárolják”. Amidőn valamily nagy politikai és pénzügyi tolvajlás történik, ugyancsak ez a vallásfő osztogatja áldását a nagyrablókra. Amidőn Isten népének elpusztítására összeesküvést szőnek, mivel az igazságot ismerteti, a hierarchia vállalja magára a cselszövők vezetését és a pápa osztja áldását az összeesküvőkre és mindent megtesz az ő megáldásukra.
38 Adonisedek attól félt, hogy jólétének végeszakad, ha Józsué felvonul ellene. Gibeon, „nagy város” volt s teljesen Józsuéhoz pártolt s úgy nézett ki a helyzet, hogy nagy veszély fenyegeti a pogány uralkodót. Hasonlítsuk össze mindezt azzal, ami Jézus földönlétekor történt. A farizeusok és társaik akkor Isten helytartóinak vallották

222


222
magukat és „igazságos urak”-ként szerepeltek. Azokat a papokat arra figyelmeztették, hogy többen, akik a zsinagógákat támogatták, hisznek Jézusban, s azok a képmutatók ettől megijedtek. Amidőn Jézus Jeruzsálembe bevonult, „nagysokaság” vonult előtte és ezt kiáltozta: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!” Ez a nagysokaság teljesen egyezik a gibeonitákkal, akik a többi pogányoktól elszakadtak volt.
39 A papság, amely a nagysokaságot látta, hogy az Jézushoz fordul és neki hódol, megijedt; és őrült félelmében így szólt: „Látjátok-é, hogy semmit sem értek! Ímé, mind e világ ő utána megy!” (János 12:19; Máté 21:8, 9) Hasonló a mostani helyzet is. Amidőn a pápa és a r. kat. hierarchia többi tagjai majdnem világszerte meghallgatná a nép kérését s amidőn látja, hogy a nép Jehova, az ő országa mellett és az ördög ellen és annak álszent, kétszínű képviselői ellen nyilatkozik, nagyon megijed és cselszövését megvalósítani törekszik és megakadályozni igyekszik a néptömegeket abban, hogy Jehovához és az ő királyához (Jézushoz) járuljanak és a maradékot is megakadályozza a Királyról és az ő országáról szóló munka folytatásában. A r. kat. hierarchia a maga részéről sikertelennek látva a nyílt harcot Isten hű bizonyságtevőivel szemben, a gúnyolódás fegyvereihez nyúl és újságjaiban becsületsértő közleményeket tétet közzé és szövetségeseit titokban Jehova bizonyságtevői elleni eljárásra nógatja. Elvetemültségében oly törvények hozatalára indít, amelyek egyenesen Jehova bizonyságtevői ellen irányulnak, hogy így az igazság további terjesztését megakadályozza. Amerikában ezen a téren ez a hierarchia-banda New Jerseyben vezet.
40
Adonisedek, akit megtévesztően „igazságos úrnak" neveztek felismerte, hogy haladéktalanul lépéseket kell tennie remegő hadainak megerősítésére és megszilárdítására: „Külde azért Adonisedek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz, Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván: Jöjjetek fel hozzám és segéljetek meg engem és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izrael fiaival!” — Józsué 10:3, 4
41 A hamis „igazságos úr” miképpen atyja, az ördög, cselszövését a gibeoniták ellen irányította, tényleg azonban Jehova Isten és Józsué, az ő megbízottja ellen. Mivel a gibeoniták Józsuéhoz pártoltak, tulajdonképpen Józsuéhoz és az ő Istenéhez tartoztak, aki megmentette az életüket. Csak mostanában New-Jerseyben, Irvingtonban, Amerikában egy oly petíciót hordoztak szét, amelyben arra nézve intéznek felhívást, hogy szüntessék be Jehova bizonyságtevőinek üldözését. A következő közbejött esetből kitűnik azonban, hogyan harcolnak a hierarchia egyes tagjai. Egy katolikus nő mondotta a következőket egy illetőnek, aki ezt a petíciót hordozta: „Én a petíciót már tegnap aláírtam; de a papom erősen leszidott érte, most pedig éppen azért megveszem az önnél levő könyveket.” Ez az illető prédikátor nem mert nyíltan a nép elé állani, hogy megmagyarázza miért kell Jehova tanúbizonyságait megakadályozni a nép szolgálatában; csak a sötétben cselekedett, így akart jogtalanul előnyben lenni
és kényszereszközökkel akarta megakadályozni a petíció aláírását.
42 Adonisedek a gibeonitákat akarta megtámadni, tulajdonképpeni szándéka azonban Józsué hadseregének elpusztítása volt. Ugyanúgy, amidőn a r. kat. hierarchia hamis „igazságos urai” az Urat kereső becsületes katolikusokra támadnak, tulajdonképpen Jehova bizonyságtevőit akarják elpusztítani, akik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt dolgoznak. Néha a r. kat. hierarchia eszközei közül egyesek megfeledkeznek magukról és heves szavakban törnek ki. Egy kihallgatás alkalmával, amely csak mostanában történt New Jersey állam törvényhozó testületének egyik bizottsága előtt, a r. kat. hierarchia egyik szócsöve, aki egy törvénytervezetet akart a testület elé terjeszteni, amelynek értelmében bizonyos személyeket a lobogó üdvözlésére akart volna kényszeríttetni, így kiáltott fel: Tíz év előtt nem voltak Jehova tanúbizonyságai és tíz év múlva ismét nem lesznek, ha nekünk és az amerikai veteránoknak is lesz egy kevés szavuk hozzá”. Az „igazságtalan úr”, ez a hierarchia-társaság, mindennél inkább gyűlöli Jehova tanúbizonyságait, mivel azok Isten igazságát ismertetik és Jézus nevében beszélnek; Jézus ellenségei eképpen teljesítik be pontosan a prófétai szavakat. — János 15:18—20
43
A r. kat. hierarchia sok esztendők óta telezabálta magát a „katolikus nép” bőrén, amely „katolikus nép” között pedig nagyon sok millió becsületes ember él, akiket a papok hamisan elámítottak, hogy támogatniok kell a papokat, ezeket az „igazságos urakat”, nekik adván nehezen keresett pénzüket. A köznép milliói így tartották fenn évek óta ezt az istentelen paráznát; amit vakságukban cselekedtek, nem tudván, hogy félre vannak vezetve. Most azonban megváltozik a helyzet. Ama tény, hogy a köznép közül számosan eltávoznak a régi hierarchia-bandától, megijeszti és megharagítja azokat s emiatt akarják minden áron hatalmukban megtartani a „katolikus népet”, miképpen a régi korban a hamis „igazságos úr”, Adonisedek meg akarta tartani magának támogatóit s emiatt összeesküvést vagy szövetséget ütött nyélbe.
44 Ez a cselszövő had a gibeonitákat fogságba akarta vetni, amit akkor és a következő ostrom alatt meg is cselekedtek. Hasonlóképpen a r. kat. hierarchia amely sok ideig oly sokat fogva tartott, most kétségbeesve törekszik másokat is fogva tartani hamis szervezetük további támogatására. Most azonban Jehova így szól Jézus Krisztus, a nagyobb Józsué által a foglyokhoz, a nagysokasághoz: „Fussatok ki! Eredjetek a világosságra!” (Ésaiás 49:9) A gibeonitákat ostrom alá vették; ámde azok nem akartak visszamenni Jehova és Józsué ellenségeihez. Szilárdan kitartottak Józsuéval kötött szövetségük mellett és kitartottak a városukat ostromló ellenséggel szemben. Ez találóan példázza a jonadábok, illetve a nagysokaság helyzetét, amint szembeszáll és kitart azon törekvésekkel szemben, amelyek az Isten-szeretőket tovább is fogságban akarnák tartani. Ha a gibeoniták sokáig kellett volna szembeszálljanak ostromlóikkal, az halálukat jelenthette volna; ha pedig megadták volna magukat ostromló ellenségeiknek, az később jelentette vol-

223


223
na biztos halálukat Józsué hadserege részéről. A gibeoniták tehát dönteni voltak kénytelenek s amellett döntöttek, hogy Józsuéval kötött szövetségüket fogják megtartani. Pontosan így van ez mostan is: Ha a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai tovább is kitartanak az álszent farizeusok részéről támasztott cselszövéssel szemben, az halálukat jelentheti; ha ellenben visszatérnek az ellenség táborába, az Jézus Krisztus kezétől fogja biztos halálukat jelenteni, amidőn ő Armageddonkor ellenségeit elpusztítja. Dönteniök kell tehát. Jehova világosan tudtukra adja, hogy haragjának napján, Armageddonkor védve lesznek, ha most az ő szervezetében gyülekeznek és igazságosságra és alázatosságra törekesznek. — Sofóniás 2:1—3
45
Az írás sok bizonyítékkal megerősíti azt a feltevést, hogy Jehova Isten elpusztítja a világ népeit Armageddon viadalában és csak azok fognak kivételt képezni, akik engedelmeskednek az ő parancsolatainak, melyek arra nézve intézkednek, hogy Isten szervezete (gyülekezete) mellett kitartsanak. A múltban milliók és milliók meghaltak anélkül, hogy értesültek volna Isten- és Jézus Krisztus felől. A kitűzött időben ezeknek is fel kell támadniok halottaikból és részesülniük kell az igazság ismeretében, hogy dönteni tudjanak. Ámde teljesen más a helyzet azokat illetőleg, akik most élnek a földön. Nagy válság következett a világra. Az Úr Jézusnak templomához érkezte óta, amint megparancsolta, ezt az evangéliumot hirdetni kell... bizonyságul”; azt hirdetik is az ő hű bizonyságtevői, hogy az emberek a döntésre alkalmat nyerjenek. Jehova ünnepélyesen figyelmeztette bizonyságtevőit, engedelmeskedjenek az ő parancsainak és vigyék el a királyság ezen evangéliumát az emberekhez; ha nem hallgatnak erre a figyelmeztetésre és az ő parancsait nem teljesítik, ez az ő pusztulásukat fogja jelenteni. — Ezékiel 3:17—19; 33:12—19; Apcsel. 3:23
46 A nagysokaságnak a mindenható Isten nagy napjának viadala, Armageddon előtt kell értesülnie az evangéliumról. Ha az igazság üzenete nem most jutna el a nagysokasághoz, a pusztulás bekövetkezése után immár késő lenne. Kinek áll érdekében tehát Jehova bizonyságtevőinek oly irányú befolyásolása, hogy heverjen le és várja a jobb idők bekövetkezését, amidőn az evangéliumot a nagysokasághoz viheti? Erre a kérdésre csak egy felelet van: mégpedig az, hogy az ördögnek állna érdekében és azoknak, akiket arra igénybe vesz; bizonyosak lehetünk tehát afelől, hogy az ördög fel fog használni mindenkit, akit elámíthat és arra bírhat, hogy téves tanokat terjesszen. Ámde a nagysokaság most kezd kialakulni, a harc folyamatban van, melyet a „sárkány” eszközei vezetnek Isten szervezetének maradéka
ellen, amely maradék Jézus Krisztus bizonyságtételét bírja és Jehova parancsait megtartja. A gibeoniták viselkedése az adott helyzetben és ahogyan Józsué az ő segítségükre sietett, teljesen egyezik a mai viszonyokkal, amit a Szentírás további tanulmányozásából fogunk meglátni.
Kérdések a tanulmányhoz
(1936 szept. 1. angol W)
Érdekes levelek
Jehova győzelmének bizonyítéka

Kedves Rutherford testvér!

A Mindenható már másodszor részesített bennünket abban a kiváltságban, hogy ezen a távol fekvő helyen hallhattuk beszédedet, ami annak
bizonyítéka, hogy Jehova minden ellenségeskedés dacára győzni tud és győzni fog. Ez, valamint a többi hozzánk eljutott előadás is annyira lebilincselő s elragadó, hogy köszönetünk kifejezésére késztet bennünket azon fáradozásodért, melyet a korszakok végén földön végzel. Jehovának is kö-

224


224
szönetet mondunk a velünk szemben kinyilvánított szeretetéért valamint ezen alkalomért.
A vétel az utolsó pillanatig kétes volt. Tegnapig kapott értesítés csupán ennyiből állott: „Semmi határozottat mondani nem lehet; remélni lehet azonban, hogy a spanyol EAQ adóállomás átveszi a kontinensről való közvetítés szerepét”. Ehhez hozzájárult még a Rangoonból kapott kiábrándító értesítés is, mely szerint ott egy újabb típusú vevőkészüléket beszerezni nem lehetett. Meg kellett tehát elégednünk a 4 csöves 2802 sz., részben sérült Philips készülékkel. Térdreborultam Jehova előtt hozzá esedezve, hogy tegye meg azt ő, amit én a magam erejéből megtenni nem tudok — s kegyelme folytán minden továbbiról gondoskodott!
Éjféltől kísérleteztünk az állomás vételén, miközben többször végigfutottunk a skálán. Az előadást legkésőbb éjfél után fél kettőre vártuk. Az óra immár kettőt ütött. Semmi sem történt. Türelmesen kerestünk tovább abban a reményben, hogy sikerülni fog legalább az üzenet „farkát” elcsípni. 2.15 órakor az ismert amerikai testvérek szavaira figyeltünk fel s csaknem értelmetlenül hallottuk: „terem” ... „Rutherford” ... Ez további kitartásra ösztönzött bennünket. A szavak elnémultak s az állomás ismét eltűnt. Az óra már 2 óra 27 percet mutatott; — forgattunk — s csak tovább forgattunk — talán már ötvenedszer is, miközben a vételt is szabályoztuk — egyszerre csak egy helyen mindkét szót hallottuk: „Rutherford bíró” s nem is egy egész másodperc múlva teljesen érthetően és tisztán hangzottak fel bevezető beszéded szavai, melyek még állandóan a füleimben csengenek: „A valóban nagy ember, aki valaha ismeretes volt, mintegy két ezer év előtt élt a földön. A neve Krisztus.” Beszédedet elejétől a végéig hallottuk. Hallottuk a hallgatóság „igen”-jét s vele együtt mi is felkiáltottunk. Az az érzés, hogy Jehova győzött — s általa mi is — teljesen áthatott bennünket. Imával kapcsolatos hálaadó szavak szállottak Ő hozzá arra kérve Őt, hogy erősítsen tégedet az Ő munkájának végzésében, abban a tudatban, hogy te bátran és minden kétség nélkül foglaltál helyet az Ő oldalán. Köszönjük, kedves Rutherford testvér, hogy nekünk is megengedted ebből az „időszerű eledelből” való táplálkozást. Dicsőség az Istennek!
Most és mindenkor nemcsak hogy résen vagyunk, hanem az ütközet csatasoraiban is kivesszük a nekünk jutott kis részt. Burmától távolabb eső helyeken a testvérek szintén megtettek minden előkészületet az előadás vételére. Az eredményről való tudósítás később következik.
Mindenkor a tieid a királyok Királyának szolgálatában
S. B. Coote testvérek, Burma


Az úr felszereli és előkészíti övéit

Kedves Rutherford testvér!

A májusi négy Béthel-összejövetelen 5, illetve, 8, 7 és 8 testvér vett részt
Ez alatt az idő alatt a „Filiszteusok veresége” cikket tanulmányoztuk s megkezdtük a „Mi felelősségünk” tanulmányozását is.
Csodálatos megfigyelni annak a módját, amint az Úr felkészíti övéit, miközben az Őrtorony
által ad nekik értelmet, miután minden szükségessel ellátta, hogy a hírt szintén továbbvigyék azokhoz, akik utána őszintén vágyódnak s ezáltal megismerhessék az Úr útjait és oktatásban részesüljenek.
Ezek a tanulmányok nagy segítséget jelentenek számunkra. Erőnk azáltal növekszik, hogy eleget teszünk felelősségünknek, mellyel az Úr megbízott s az ő igazságának megértésével, amellyel kegyesen megáldott.
Meg lehetsz arról győződve, hogy minden megszakítás nélkül mindvégig kitartunk a harcban, mindaddig, amíg Jehova megállást nem parancsol s az ellenséget — „porba veti”, mivel ez a mi eltökélt szándékunk.
Forró szeretettel, testvéreid Jehova szolgálatában
Béthel-család, Koppenhága.
Lucern — legszebb ünnepeink egyike!
„A mi nagy Királyunkért való lelkesedéstől még mindig áthatva és hálával telve vele szemben, nektek is kedves testvérek — mindenek előtt azonban a mi kedves Rutherford testvérünknek is — szívből mondok köszönetet mindazon jótéteményért, szeretetért és a sok áldásért, mely az Úr kegyelme folytán Lucernben jutott osztályrészül.
Valóban nem találok alkalmas szavakat, melyek által kifejezésre juttathatnám azt az érzést, amely szíveinket töltötte el, amidőn a szálloda szép szobáiban megvendégelve foglalhattunk helyet a kedves úttörők között. Nagyon jól esett elfogyasztanunk délben az élelmiszerrel telt csomagjaink tartalmát; mindnyájan oly boldogak voltunk. Mily nagy volt azonban a meglepetés akkor, amidőn megtudtuk, hogy számlánk javára 50.— svájci frank lett elkönyvelve!
Szóval ez volt életünkben a legszebb ünnepünk; a hétfői nap különösen. Azt hiszem mindnyájan egyek voltunk Rutherford testvérrel, miáltal szükségessé vált, hogy hitünk mellett pártoskodjunk. Az úttörőkkel szemben tanúsított szeretetekért fogadjátok tehát még egyszer szívélyes köszönetemet. Az Úr legyen veletek.”
E. H.
„A legszebb kongresszus, amelyen szintén részt vehettem, immár befejeződött. Hála legyen az Úrnak az úttörők érdekében tett rendkívüli intézkedéséért.”
A. F.
Készenlétben a szolgálatra
„Lesznek szívesek részemre négy különböző füzetből két-két példányt küldeni és egy befizetőlapot mellékelni?
Szomjúhozom Isten igéje után. Máris több ismeretet szereztem felőle s most a füzeteket itt szeretném elterjeszteni. Gyermekkorom óta a papság tanításaiból nyert tapasztalat megérlelte bennem, hogy méltó lehessek az önök könyveire; mivel Isten igéje vigasztal engemet. Arra kérem az Üdvözítőt, hogy alkalmas módon szolgálhassam őt és a Szentszellem keresztsége által juttassa el hozzám a hitben való megerősödést.
Engedje meg, tisztelt uram, keresztényi üdvözletemnek kifejezését, A. P.”
(Folytatás a 206. oldalon)