Kísértés (Sámson 4. rész) - (eredeti magyar nyelvű kiadás)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2020. május 16., 08:23-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="HUw1936.04 Samson 3-5.djvu" from=1 to=2 header=1 /> <div class='publication-firstpage'> <pages index="HUw1936.04 Samson 3-5.djvu" from=5 to=14 header=0 />…”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, April 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
7-8 szám
1936 április hó
TARTALOM
Szolgájának megőrzése (Sámson III. rész folytatása)
59
Kisértés, Sámson IV. rész
61
Vak szolga, Sámson V. rész
70
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó: Mezinárodni adruzeni badatelú bible, Ceskosl. vétev, aidio v Praze, Tylova ul. 16, Praha-Smíchov,
Föszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.
„És minden fiaid Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol forditás.
Amit a Szentírás tisztán és világosan tanít:
J e h o v a az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.
I s t e n a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.
J é z u s emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.
J e h o v a sz e r v e z e t e Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű kővetői, Sion gyermekei, Isten szervezetének tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.
A v i l á g végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítését végzi a földön.
A V i l á g n é p e i n e k megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.
Küldetése:
E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.
Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.
Előfizetési ára:
Amerikában: egy évre 1 Dollár; félévre 50 cent.
Canadában: egy évre 1 Dollár 50, félévre 75 cent.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kĉ, félévre 12 Kĉ.
Magyarországon: egy évre 4.50 P. félévre 2.25 P.
Romániában, egy évre 120.— lei, félévre 60.— lei.
Levelező és megrendelési címe:
Watch Tower, 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Magyarországon: Watch Tower, Budapest, III., Zsigmond u. 68
Csehszlovákiában: Praha-Smichov, Tylova 16.
Romániában: Societatea de biblii si tractate, Bucuresti 2 Str. Crisana No. 33.
(E folyóirat több nyelven, fordításokban jelenik meg.)
Mindazok, akik a Bibliát komolyan kutatják, azonban fogyatkozás, szegénység vagy balsors következtében az Őrtornyot nem tudják megfizetni, azt ingyen megkaphatják, amennyiben azt évente egyszer a kiadóhivataltól kérik és az ingyenes küldés kérését megindokolják. Mi a szűkölködőknek szívesen segítségükre vagyunk, azonban a postai rendelkezések megkövetelik, hogy a szállítást évente egyszer írásban kérjék.
Az előfizetőkhöz szóló felhívás: Új előfizetést vagy előfizetés megújítását csak külön kérelemre nyugtázunk. Címváltozások egy hónapon belül eszközöltetnek. Az előfizetés lejártának bejelentését a folyóirattal együtt az előfizetés lejárta előtt egy hónappal jelezzük.
Irodai munkatársat keresünk:
A Társulat prágai hivatalába egy oly csehországi állampolgár, nőtlen férfi (vagy nő) testv. keresünk, aki csehül, szlovákul, magyarul s keveset németül is tud. Az ilyenek írjanak a prágai címünkre, hogy velük levélileg is felvehessük az érintkezést.
Emlékvacsora 1936-ban
Az emlékvacsora ünnepe, melyet Jehova felkentjei minden évben megünnepelnek, ebben az évben, április 6-ra, este 6 óra utáni időre esik. Erre az estére a jelképek megünneplésére a felkentek mindnyájan egybegyűlnek. A csoportok haladéktalanul küldjék be a prágai hivatalnak a jelképekben s az összejövetelen részt vett személyekről szóló együttes jelentést.
Az Ő meglepő munkája
Ezt a nevet viseli Jehova népének az egész világon kifejtett nagymérvű előnyomulása, melyet Jehova nevének felmagasztalása érdekében tesz. A „nagy sokaság-osztálya" a királyság felé vezető út felől most kell hogy ismereteket szerezzen. Jehova a jószándékú embereknek, ha mellette foglalnak állást, védelmet ígért. A nép kioktatása felelőségének terhe a maradék és a jonadábok vállain nyugszik. Az április 4—13-ig terjedő időtartam, bizonyára a királyság művének tetőpontja felé való közeledést jelképezi. Akik Jehova mellett foglaltak állást, karöltve igyekezzenek minél magasabbra emelni az igazság zászlaját ezen időtartam alatt.
Gazdagság
Ez egy új könyvnek a címe! A Társulatnak már régóta az volt a vágya, hogy a fiatalság érdekében egy rendkívüli dolgot hozzon nyilvánosságra. Az igazságnak a Jonadáb-osztály, azaz a ,,nagy sokaság" felett való kibontakozása a ezen osztálynak első kinyilvánulása óta, Jehova bizonyságtevői s Jonadáb testvéreik egy oly közzététel után áhítoztak, mely mindazoknak oktatását szolgálná, akik a „nagy sokaság-osztályának"
soraihoz csatlakoztak. Jehova Isten, Jézus Krisztus útján mindezt most a GAZDAGSÁG c. könyvben tárja fel. Olvasása s tanulmányozása által Isten felkent osztálya a jonadábokkal egyöntetű hasznot húz. E könyvet olvassa át mindenki figyelmesen, miáltal megismeri, hogy mi okból és mi módon kell azt a szelídséget és igazságosságot keresők kezébe juttatni. "Az Ő meglepő munkája“ — nagy szolgálati időszak kezdetéig a könyv már rendelkezésre lesz bocsátva.
Túlvilág — egy újabb füzet
Továbbá örömmel tudatjuk, hogy Rutherford testvér, TÚLVILÁG c. újabb füzete magyar nyelven is megjelent. Terjesztése március folyamán történik. Megrendelések azonnal eszközölhetők.
61
liszteus volt, hogyan ragaszkodhatott volna hozzá Sámson a filiszteusokkal átélt előző tapasztalatai dacára olyannyira, hogy "megszerette", amint az Írás írja? Ha pedig izraelita volt, akkor indokolt volt Sámson szeretete. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy Sámson, Jehova hű szolgája csúpán egy szerepet játszott egy nagy drámai próféciában, amely főképpen a világ végén élő Isten népének oktatására és megerősítésére örökíttetett meg. Ama körülmény, hogy Delila ebben a prófétai drámában, amely látszólag nagy bajjal járt Sámsonra, oly kimagasló szerepet töltött be, azt bizonyítja, hogyha bárkit is példáz ebben a drámában, az Írásból az illetőnek és az eseményeknek is világosan felismerhetővé kell lenniök. Kit példáz tehát Delila ebben a mostani drámában és mily fontos szerepet játszott a mostani korral kapcsolatosan?
Kérdések:
(1935 december 1.)
Kísértés
„Az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes lelketekből." — 5 Mózes 13:3
(Sámson IV. rész)
1 Jehova csak azokat ismeri el és veszi fel királyi szervezetébe, akik a megpróbáltatások alatt megőrzik hűségüket és ragaszkodásukat iránta. Az ilyenek őrzik meg mindvégig ártatlanságukat. Amióta Jehova föltárta azon szándékát, hogy igazságos országot fog létesíteni a földön, attól kezdve mostanáig a következő kérdés áll az emberek előtt: ki fogja megőrizni ártatlanságát Isten előtt? Amidőn az izraeliták Egyiptomból úton voltak az Ígéret földje felé, Isten szövetséges népét példázták a királyság felé vívő úton. Mózes összegyűjtötte az izraelitákat Moáb síkságán, ahol Isten a hűséges szövetségét létesítette népével. Rövidesen azon szövetséges megkötése előtt mondotta Mózes, mint Jehova tolmácsa az izraelitáknak: „Az Úr, a ti Istenetek, megkísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből?” Mindenki, akit Isten királyi házába fölvesz bizonyság oszlopa lesz annak, hogy Sátán hazudott és Jehova az igazi Isten. De mielőtt idáig érkezhetnek, megpróbáltatásnak kell kitétetniük.
2 Az ördög arcátlan kihívása hozta szükségképpen magával és tette fontossá, hogy Jehova Isten szabad kezet adott az ördögnek arra, hogy ravasz fogásaival megkísérelje eltéríteni az embereket a Felségestől, hűségüket megrontván. Emiatt kísértette meg az ördög Jézust is a pusztában, amely kísértés alkalmával Jézus győzött. (Máté 4:1-11) A királyi ház tagjainak Jézust kell követniük nyomdokain s mindnyájuknak kísértésnek vagy megpróbáltatásoknak kell kitétetniök. Emiatt áll megírva: „Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainktól, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4:15) „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” – Zsidók 2:18
3 A kísértés elcsábítást, elvonást és megpróbálást is jelent. Hogyan lehetne valakit kipróbálni elcsábítás megkísérlése nélkül? Ez nem „jellemfejlesztést” jelent, ami állítólag a gyengéket arra képesíti, hogy testi gyengeségeikkel szembeszáll-
62
janak. Hanem ez azt jelenti, hogy amidőn próba következik reánk, hogy megőrizzük-e vagy sem Istenhez való hűségünket, híven kitartunk Jehovához való ragaszkodásunkban és nem egyezünk ki az ellenséggel. Jézus éppen ennek a megpróbáltatásnak volt kitéve. Az apostol isteni sugallat alatt a királyság örököseihez a következőket írta: „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére , Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állattatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiu az, akit meg nem fenyít az apja. Ha pedig fenyítés nélkül való vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak… Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl.” (Zsidók 12:2-8,12) Jehova senkit sem ítél meg, hanem engedi, hogy az ördög kísértse meg Isten fiait (gyermekeit), hogy így Isten előtt való ártatlanságuk beigazolására alkalmuk nyíljon.
4 Ebben a prófétai drámában, amelyet most vizsgálunk, Sámson játsza a főszerepet, ami a királyi ház hű tagjait példázza és megmutatja, hogy kísértésnek lesznek kitéve. Egyúttal őrködésre és elővigyázatra inti mindazokat, akik a kísértésnek ki lesznek téve. Ha nem forogna fenn az elbukás veszélye, nem is szólna hozzájuk ez a figyelmeztetés. (Máté 24:42; 25:13; 1 Korintus 16:13; 1 Tess. 5:6; 2 Tim. 4:5) „Józanok legyetek és vigyázzatok s imádkozzatok.” (1 Péter 4:7) „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.” (Máté 26:41) Sámson nyilván nem vigyázott annyira, amennyire vigyázni tudott volna; de emiatt nem kell őt kritizálnunk, akik mostan élünk. Az általa játszott szerep azt példázza, ami tényleg azokkal történik, akik Jézust követni kezdték nyomdokain. Az isteni tudósítás előítéletmentes megvizsgálása nem fog feljogosítani Sámson lekicsinylésére. Őt Jehova Isten hűségesnek ismerte el és ezzel minden hibája el van fedezve, amit tényleg elkövetett vagy amit csak mi látunk hibának. Sámsonnak Delilával folytatott viszonyát sincsen miért jogosan kritizálnunk. Hogy azonban a saját illetlen viselkedését senki se takargathassa a Sámson cselekedetével, itt megvizsgáljuk Sámson és Delila viszonyát az isteni tudósítás alapján.
5 Semmilyen bizonyíték sem mutatja, hogy Sámson tényleg megházasodott volna. A timnáti filiszteus nőt illetőleg az van megírva, hogy az ő szülei „vették azt feleségül neki.” Azután előkészületeket tettek; Sámson a szüleivel Timnátba ment, ahol „lakodalmat szerzett” az akkori szokások szerint. (Bírák 14:10) Az tulajdonképpen tehát csak eljegyzési lakoma volt, ami meg szok-
ta előzni a házasságot. Egy közismert tekintély szerint: „az eljegyzés és a házasságkötés között különböző hosszúságú idő szokott eltelni. Amely idő alatt a menyasszony a barátnőivel lakott együtt… De máris jövendőbelije feleségének tekintették… (5 Mózes 22:23,24)… A házassági szertartás, (a lakodalom) főképpen a jegyesnek a szülei házától a vőlegény vagy annak szülei házához való viteléből állott.” (International Bible Dictionary, 388 oldal) E döntő bizonyíték szerint a filiszteus leány atyjánál maradt és sohasem került Sámsonhoz, vagy az ő szüleinek házához. De Sámson jogosan beszélhetett róla úgy, mint a „feleségéről”, és az Írás is így említi, mivel Sámson jegyese volt. A tudósítás egyetlen szóval sem említi, hogy Sámson szerette őt. Csupán azt emeli ki, hogy Sámson feleségül akarta venni, mivel „bele akart kötni a filiszteusokba”; és erre ezzel kapcsolatban alkalma is nyílott. Sámson „üszőnek” nevezte, ami fiatal tinót jelent, amit céljára felhasználhat. Tehát nem lehetett valami nagy szeretetről szó egy fiatal tinó iránt és nem is bizonyítja semmi sem, hogy szerette őt. Csak amiatt volt „kedves” az ő szemeiben, mivel vele kapcsolatban remélte, hogy össze tud akadni a filiszteusokkal. (Bírák 14:3,7) Akkor Isten jövő események prófétai képet alakította s meg lehetünk győződve arról, hogy a kép a kellő pillanatban kezdődik és fog végződni.
6 Most pedig hadd térjünk vissza a következő kérdéshez: Kit példázott Delila a prófétai drámában? Sámson a filiszteusokkal harcolt a Delilával való esete előtt éveken keresztül s az utóbbi esemény nyilván az ő 20 éves bíráskodásának vége felé fordult elő. Amidőn Sámson Delilával érintkezésbe került, semmisem mutatja, hogy ismét a filiszteusokkal akart volna összeütközésbe kerülni. Ellenkezőleg a feljegyzés szerint Sámson „szerette” Delilát, illetve vonzódott hozzá. Az a szó, amely itt „megszeretett-nek” van fordítva, a következő szövegekben is előfordul (1 Sámuel 18:16): „Jonatán úgy szerette őt (Dávidot) mint a maga lelkét.” (1 Sámuel 18:1; 20:17) Jézus is ugyanily szeretettel viseltetett Lázár iránt. (János 11:36) Ugyanezt a szót használta Pál Titushoz írott levelében: „Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket.” (Titus 3:15) Ily vonzódás sohasem állott fenn izraeliták és filiszteusok között; amiből ugyancsak arra következtethetünk, hogy Delila nem filiszteus, hanem izraelita nő volt.
7 Sámson nyilván bízott Delilában, mert máskülönben nem szerette volna. Egymással sokkal nagyobb barátságban lehettek, mint az izraeliták és a filiszteusok. Isten nyilván nem beszélne itt a nagy drámában az ő választott népe, az izraeliták és azoknak esküdt ellenségei a filiszteusok közti szeretetről. Az a gondolat, hogy a hű Sámson egy filiszteus nőt szeretett meg, teljesen ellenkezik a dráma rendeltetésével.
8 Ebben a drámában Delila az emberek azon osztályát példázza, akik az Isten gyülekezetének illési korszaka alatt szent szellemtől születtek és így az ország örökösei voltak, de későbben elbuktak, illetve árulók és „a gonosz szolgaosztály” lett belőlük. Abban az időben az összes szellemi
63
szülöttek szerették egymást és ez Isten parancsainak teljesítéseképpen történt. Egymás érdekeit szívükön viselték, mint testvérek az Úrban. Együtt dolgoztak és egymással bizalmasak voltak. Sámson nem vette nőül Delilát és a legkisebb bizonyíték sem mutatja, hogy egymással nemileg érintkezésben állottak volna. De iránta való szeretete és bizalma folytán Delila könnyen el tudta árulni Sámsont.
9 A prófétai drámának ez a különös része úgy látszik, hogy 1917-19 körül, a világ végén teljesült. Jézus erről az időről mondotta, mint a világ végével kapcsolatos bizonyítékról a neki feltett kérdésre: „És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhihetnek. És mivel hogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig álhatatos marad, az idvezül.” – Máté 24:10-13.
10 Jézus e szavai tehát világosan egymástól különálló két osztályt mutatnak előre, nevezetesen: a) egy osztályt, amelynek a szeretete kihűl, tagjai törvényszegők lesznek, testvéreiket elárulják és nem fognak üdvözülni; és b) egy másik osztályt, amely megőrzi ártatlanságát Isten előtt, mindvégig sok gyalázatot és üldözést szenved, Isten elismerésében részesül és üdvözülni fog; az elsőként említett osztályból a „gonosz szolga”, a „bűn embere” lesz és a másik osztályból a „hű és bölcs szolga”, akire az Úr minden „javait” rá fogja bízni. – Máté 24:45-51
11 Melyek az elvitathatatlan tények? A gyülekezet illési munkája 1917-ben végéhez közeledett. Az a férfi, aki sok időn keresztül a folyóiratot kiadta és a földön Isten népének vezetője volt, meghalt. Akkor a WT-szervezetében az emberek tiszteltetésére és személyes haszonra törekvő önző emberek voltak, akik hatalmukba szerették volna keríteni a Társulat vezetését. A királyságban kimagasló méltóságot reméltek betölteni és nagy élvezettel tekintettek azon idő elébe, amidőn fölmagasztaltatnak és segíteni fognak a világ kormányzásában. Feltevésük szerint reménységüknek 1914-ben kellett megvalósulnia, de amidőn az nem következett be, elkedvetlenedtek; megbotránkoztak az Úrban és elkeseredtek. 3 esztendő telt el reménységük ideje óta, s még mindig a földön voltak és nem élvezték az emberek elismerését. Emiatt közülük abban az időben sokan megbotránkoztak; ezt nem is titkolták, hanem kifejezték, hogy nekik nem tetszenek a Társulatnál levő testvéreik. A hasonmási filiszteusok erről tudomást szereztek és kihasználták a maguk részére.
12 Most pedig visszatérünk a drámai próféciához: Delila nyilván megegyezett a filiszteusokkal és összeesküvést szőtt Sámson tőrbeejtésére, titkának felderítésére és bukásának előidézésére. Hasonlóképpen cselekedtek 1917-ben a megbotránkozottak is a mai filiszteusokkal; Isten népének fölismert ellenségeivel összeültek és cselszövésükhöz csatlakoztak, hogy a Sámsonban példázott hűségeseket tőrbe ejtsék és elpusztítsák. Abban az időben létesítették az Egyesült Államok-
ban a „kémkedési törvényt” és az a gonosz szolgaosztálynak, a hitszegőknek és a papságnak alkalmat nyújtott Isten hű szolgáinak tőrbeejtésére. Delila fogadta a filiszteusokat és megegyezett velük izraelita testvére, Sámson ellen. 1917 és 18-ban annak az osztálynak tagjai, akik évek óta együtt dolgoztak a Társulattal és bizonyos tekintetben Isten népének szolgáltak, a papság mellé állottak és nyíltan s kihívóan a saját testvéreik ellen foglaltak állást. Testvéreiket elárulták és a modern filiszteusok, a klérus kezeibe kiszolgáltatták.
13 Természetesen a nép ügyeit a filiszteusok fejedelmei vagy urai vezették és ezek bérelték fel Delilát gonosz tervük végrehajtására. „És felmenének őhozzá a filiszteusok fejedelmei és mondának neki: kérdezd ki őt és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt és mi mindenikünk adunk néked 1100 ezüst siklust.” – Bírák 16:5
14 A filiszteusok fejedelmei a látszatkereszténység vezetőit, vagy tényezőit példázzák, akik Jehova hű szolgáinak elpusztítására törekedtek. Ez tehát a római katolikus hierarchia volt, amely főtisztviselői, valamint a kisebbrendű klérus, s politikai és pénzügyi eszközeivel dolgozott, s azon elámítottakat is magában foglalta, akik egykor protestáns prédikátorok voltak, de most mindnyájan Isten népe ellen szövetkeztek, s akiket az Írás „pásztoroknak” és a „nyáj előkelőinek” nevez. (Jeremiás 25:34) Később ugyanezek az urak egy épület tetején voltak, amelyet a megvakított Sámson döntött romba. (27-30 versig) Ezek a filiszteus fejedelmek tudomást szereztek Sámson és Delila barátságáról és azt is tudták, hogy Delila képmutató csábító és haszonra, illetve pénzre vágyakozik. Hasonlóképpen a „filiszteusok”, a vallástényezők és a szövetségeseik a jelenben, 1917-ben tudomást szereztek arról, hogy bensőséges kapcsolat áll fenn a Társulat kebelében levők között. Tudomást szereztek az akkori ellenkezők elszakadásáról is és tudták, hogy azok, akik elszakadtak, csalók voltak és lehetne velük beszélni valamily személyes haszonról, amit a pénz példáz és azt meg fogják hallgatni.
15 Így a filiszteus urak Delilához mentek és így szólottak: „Kérdezd ki őt.” Nem azt mondták neki: „kérdezd ki a férjedet”, mint ahogy egy korábbi alkalommal a timnátbeli filiszteus nőhöz szólottak; ez ugyancsak azt bizonyítja, hogy Delila és Sámson nem voltak házastársak. Valóban semmi sem bizonyítja, hogy házastársak lettek volna. Ama barátság folytán, amely Sámson és Delila közti szeretetből alakult, Delila könnyen kikérdezhette és elárulhatta őt. Hasonlóképpen tette lehetővé ama bensőséges testvéri kapcsolat, amely 1917-ben és azelőtt a Társulatban levők között, tudniillik azok között, akik hűségüket megőrizték és azok között, akik megbotránkoztak, fennállott, hogy a balgák a mitsem sejtő hívő hűségeseket kikérdezzék és kelepcépe csalják. A hűségesek a Társulatban az Úr kegyelméből a „kémkedési törvényre” való tekintet nélkül tovább végezték a bizonyságtevés munkáját és ez
64
nagyon bántotta a papságot. Az eseményekről az akkor hirdetett igazság Krisztus visszatéréséről és az országának felépítéséről a papság kétszínűségét leleplezte és föltárta, hogy nem barátai Isten országának és a papság ebből az okból akarta eltávolítani a „pestises Bibliakutatókat”. A papság cselszövését a gyakorlatba átültetve felkereste a Delilában példázott áruló osztályt és mintegy így szólt hozzá: „Kérdezzétek ki, miben rejlik ennek a társulatnak az ereje, hogy a mostani viszonyok között is kitartóan tudja végezni munkáját, mert tudni szereznénk, hogyan keríthetjük hatalmunkba és győzhetjük le, ha ezt nekünk megteszitek; jól megfizetünk érte.” Más szóval a Delila-osztályt a következőkre kérték: Derítsétek ki, miből meríti a Sámson-osztály azt a nagy erőt a munka végzésére, amelyet képvisel. Hiszen számbelileg kevesen vannak és mindazáltal a háborúra és minden ellenségeskedésre való tekintet nélkül és a papság ismételt figyelmeztetései dacára is bátran előre haladnak. Hogyan tudnánk beszüntetni a munkáját ennek a társulatnak, vagy ahogyan magukat nevezni szokták, a hajnal hírnökeinek? Hogyan tudnánk megfosztani erejüktől, leszerelni és a népre gyakorolt befolyásukat megszüntetni?”
16 A filiszteus fejedelmek körül-belül 5500 ezüst siklust tartalmazó zacskót rázogattak Delila kapzsi szemei előtt Sámson fejéért, és Delila pénzszerelmében elárulta a barátját. A modern filiszteusok vagy a klérus hasonlóképpen pénzeszacskót, illetve hasznot pendítettek meg azon „megbotránkozottak” előtt, akiknek Isten és testvéreik iránti szeretetük elhidegült. A hitszegők személyes haszonvágya és a haszonra vonatkozó reményük, még ha becstelen módon is, testvéreik elárulása indította őket, hogy azokat az újkori filiszteusok kezébe kiszolgáltassák és így remélték a Társulat vezetését kezükbe keríteni.
17 1917-18-ban Jehova hű szolgái gyakran azon testvéreik társaságában voltak, akiknek Isten és az ő országa iránti szeretetük elhidegült, amiképpen azt Jézus előre megmondotta. A prófétai drámában ezt Sámsonnak Delilával való barátkozása és beszélgetése mutatja, miután már Delila a zacskó pénz ellenében egyességet kötött: „És monda Delila Sámsonnak: mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged?” (Bírák 16:6) Delila nem szerette Sámsont, de mindazáltal látta, hogy Sámson még szereti őt.
18 A Delilában példázott újkor botránkozói elveszítették testvéreik, a Sámson-osztály iránti szeretetüket. Elveszítették az Úr szellemét és „lámpásaik kihalófélben voltak.” (Máté 25:8) Nem tudták megérteni és felfogni, miben rejlik a tulajdonképpeni oka a Sámson-osztály buzgóságának az Úr munkájának örömteljes végzésében a fenyegető nagy támadásra és veszélyre való tekintettel. Az olyan emberek, akik egykor az Úr szellemével rendelkeztek, de azután azt elveszítették, akiknek szeretete elhidegült és szívüket a szeretet helyett önzés foglalja el, gyorsan elveszítik az Istenszolgálat kiváltságának értékelését. Ugyanily lelkiállapotban voltak azok is, akik 1917 végén és 1918-
ban elkeseredtek. Amit az példáz, hogy még Delila maga sem ismerte Sámson erejének forrását. A Delilában példázott osztály is inkább a külső „finomulásra”, kedves „jellemfejlesztésre” törekedett, mintsem a szövetséghez hű Istennel kötött szövetség és kötelesség megtartására. Ez a botrányosztály, amelyet „Delila-osztálynak” nevezünk, arra a feltevésre jutott, hogyha a Társulatból a Sámson osztályt el tudná távolítani, haszna lenne belőle, még pedig azáltal, hogy a Társulat tisztviselői felett maga venné át a vezetést s azonkívül a „filiszteusok” között is jó tekintélyre tudna szert tenni. Miként Saul esetében, az Úr szelleme eltávozott tőle. (1 Sámuel 16:14) Delila a személyes haszon kedvéért hajlandó volt bemenni ebbe az utálatos és káros vállalkozásba; 1918-ban a Delila-osztály is hasonló lelkiállapotban volt. Természetesen Isten ezt előre tudta és ebben a prófétai drámában sok idővel ezelőtt megmondotta. Most a hűségesek előtt azért mutatja meg ennek a drámának jelentőségét, hogy ezáltal még jobban megerősödjenek és munkájuknak mindvégig való folytatásra képesek legyenek.
19 Sámsonnak természetesen gyanúval kellett volna lennie Delila kérésével szemben; mert a filiszteusok immár egy korábbi alkalommal is felállították ezt a kelepcét. És azért Sámson erre a kérésre így válaszolt: „Ha megkötöznek 7 nyers gúzzsal, melyek még nem voltak száradtak, akkor elgyengülök és olyan leszek mint más ember.” (Bírák 16:7) Sámson nem tartozott az igazat megmondani és így nem is lehet szándékos hazugságnak nevezni a válaszát. De még ha hazudott volna is, itt nem Sámson viselkedésére, hanem arra kell néznünk, amit Sámson cselekedetei a prófétai eseményben példáznak. Valamily nyilatkozatot, vagy feleletet csak akkor lehet hazugságnak nevezni, ha annak a félnek, aki a kérdéseket föltette, jogában áll megtudni a valóságot, de oly esetben, ha az illető fél, aki a kérdést felteszi, meg akarja károsítani azt akit kikérdez, senkisem tartozik közölni vele a valóságot. Az is lehetséges azonban, hogy maga Sámson sem ismerte teljesen a maga nagy erejének okát.
20 Az illési korszak alatt maga a hűszolgaosztály sem ismerte világosan, miért ruházta fel az Úr erővel, habár tudta azt, hogy az Úr mellett áll és az ő kegyelméből nyerte az erejét. Nyilván Sámsonnak Delilához intézett válasza jelképi jelentőségű, olvassuk: „Ha engem hét nyers gúzzsal megkötnek.” „A gúzsnak” fordított szó „nagyobb hatalmat” is jelent. A gúzs összefont nyers ágakból áll. A zöld fa élő teremtményt példáz Jehova szervezetében. A 7-es szám szellemi teljességet példáz. A filiszteusok értesülést szerezhettek Sámson szavairól, de az értelmét nem tudták megérteni. Ugyanez vonatkozott az újkori filiszteusokra is. Ha a Sámson-osztály Isten szervezetének 7, illetve összes élő teremtményei megkötözték volna, oly erőtlen lett volna mint más emberek és Sámson ezt mondotta magáról, amidőn Delilának válaszolt. Viszont a filiszteusok értelmezésük szerint azt gondolták, hogy Sámson közönséges nyers faág gúzsról beszél és azt alkalmazták.
65
21 A filiszteusok valószínűleg néhány kémet helyeztek el a közelben, vagy a szomszédos helyiségekben, hogy Sámson szavait kihallgassák és azok vitték magukkal a kötelet is Sámson megkötözésére. „Akkor hoztak neki a filiszteusok fejedelmei 7 nyers gúzst, amely még nem volt száraz és megkötözték őt azzal.” (Bírák 16:8) Sámson tudta, hogy korábbi alkalmakkal erősebb köteleket is szétszakított; hagyta, hadd kössék meg a gúzsból font kötelekkel. Delila árulása kitűnik abból is, hogy a rendőrségnek a közelben való elrejtéséről gondoskodott, hogy hívására, amidőn riadót csinált, azonnal felléphessenek: „A lesbenállók pedig ott vártak annál a hálókamrában. És monda nekik: rajtad a filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképpen elszakad a csepü fonal, ha tűz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az ő ereje.” – Bírák 16:9
22 Amidőn minden el volt készítve és Delila Sámsont a gúzsokkal megkötözte, elkiáltotta magát: „rajtad vannak a filiszteusok, Sámson!” Ez nyilván mesterkélt félelemmel, úgy cselekedett, mintha figyelmeztetni akarta volna, mint barátnője. A filiszteusok ugrásra készen állottak és berohantak Sámsonra; de nem tudták elfogni, mert Sámson szétszakította a köteleket, amelyek elszakadtak, mint amikor a tűz a csepüfonalat érinti; s feltehető, hogy a filiszteusok erősen kikaptak menekülés közben. Nincs feljegyezve, hogy Sámson mit cselekedett azután, de a feltevés korábbi hasonló alkalommal való cselekedeteire támaszkodik. Az Úr nem dorgálta meg Sámsont, Delilához való vonzódása miatt és azért sem, hogy magát megkötözni engedte; ez mutatja, hogy Sámson, Isten akarata szerint cselekedett és szerepét a nagy prófétai drámában megjátszotta.
23 Mondani lehetne, hogy Sámsonnak tudnia kellett volna Delilával való ezen esete után, hogy őt Delila elárulta és kerülnie kellett volna őt s nem kellett volna további kísértésnek kitennie magát. Sámson kétségtelenül tudta, hogy Delila titokban összejátszik a filiszteusokkal; mindazáltal a saját védekező képességéről is meg volt győződve. Mivel szerette Delilát, azt gondolhatta, hogy csak a javára válhat, ha be fogja bizonyítani a filiszteusok feletti hatalmát. Így a hű Sámson-osztály is 1917-ben tudomással bírt arról, hogy egykori testvérei megbotránkoztak és elkeseredtek, s hogy a hitszegők titokban összejátszanak az ellenségekkel. De egykori testvérei iránti szeretetében azt gondolta, hogy azokat a helyes útra tudja terelni, még ha magát nevetségesnek is fogja kitenni. Az elvitathatatlan tények mutatják, hogy azok, akik híven képviselték az Úr ügyét, sokszor megkísérelték testvéreik helyreállítását azon reménnyel, hogy azok végül az Úr szolgálatára fogják szentelni magukat. A lényeg ebben az, hogy ezen alkalommal Sámson és Delila is alkalmat nyertek hűségük, vagy hűtlenségük kinyilvánításra; s ezek az események példázzák azt, ami a világ végén történni fog, nevezetesen azon szerepeket, amelyeket a hű Sámson-osztály és az áruló Delila-osztály fog eljátszani.
24 „És monda Delila Sámsonnak: Íme, rászedtél és hazugságot szóltál nekem, most mondd meg igazán, hogy mivel lehet téged megkötözni?” (Bí-
rák 16:10) A filiszteusok Delilát megegyezésük alapján sürgették és Delila is szeretett volna hozzájutni a pénzhez és ez bizonyítja, hogy egy csöppet sem szerette Sámsont. A modern filiszteusok is 1917 és 18-ban megállapodásuk végrehajtását sürgették és a hitszegő Delila-osztály személyes haszonra törekedett testvéreinek nagy megkárosítása árán is. Ez bizonyítja, hogy a Delila-osztályban nem volt szeretet Jehova és az ő hű bizonyságtevői iránt.
25 A dráma tovább folytatódott és Sámson ismét engedett Delila kérésének: „Ő pedig monda neki: ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek mint más ember.” (Bírák 16:11) Ez a Delilának adott előző felelettel volt azonos, azzal a kivétellel, hogy Sámson ebben az esetben „új kötelekről” beszélt. Ezek az új kötelek oly köteleket jelentenek, amelyeket az akkori idők szokása szerint erős faágakból fontak. Sámson prófétailag beszélt és semmi okát sem látjuk, miért mondott volna valótlanságot. A Sámson-osztály az illési korszakban, főképpen 1917-ben nem tudta, hogyan lehetne őt megkötözni, de egyesek efelől mégis találgatásokba mertek bocsátkozni. Megkísérelték a Jelenések könyvének megmagyarázását, és így a 13. fejezetnek megmagyarázását is és azt mondották, hogy a római katolikus egyház „a tengerből feljövő fenevad”, viszont az anglikán egyház „a földből jövő vadállat” s ezek egyesülni fognak és fogják őt megkötözni, hogy senki se „vehessen és adhasson”. A tényállás szerint ez az egyházszövetkezés megkísérelte titokban a Sámson-osztály megkötözését, hogy munkáját megsemmisítse; de ez a kísérlet nem sikerült.
26 A filiszteusok gondoskodtak a kötelekről és Delila hozzá fogott, hogy azokkal Sámsont megkötözze: „És vett Delila új kötelet és megkötözte őt velük és monda neki: rajtad a filiszteusok, Sámson! (Mert ott leselkedtek utána a hálókamrában), De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat.” – Bírák 16:12.
27 Amidőn Delila azt gondolta, hogy most már Sámsont jól megkötözte, ismét zajt csinált, mire a filiszteusok berohantak Sámsonra; de Sámson ismét rászedte őket és elszakította a köteleket, mint valami fonalat. Ebből a filiszteusok megtanulták, vagy legalább is meg kellett volna tanulniuk, hogy Jehova Isten hatalmasabb az ő istenüknél, Dágonnál. Amidőn a szövetkezett felekezeti elemek összeesküdtek és 1917-ben nem sikerült megállítaniuk a hű Sámson-osztály munkáját, s a Sámson-osztály tovább is Isten áldását élvezte, a mostani filiszteusoknak ebből meg kellett volna győződniük arról, hogy Jehova Isten támogatja hű népét, hogy azt az ő szelleme indítja és az újkor világi filiszteusai azon folytonos törekvéseiben, hogy a Sámson-osztályt hatalmukba igyekeznek keríteni, az ördög szellemétől vannak indítva.
28 Delila most már nagyon kétségbe kezdett esni, mert kevés kilátása nyílott a sóvárgott pénz megszerzésére és emiatt ismét hazugság vádjával kezdte illetni Sámsont: „És monda Delila Sámsonnak: meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nekem? Mondd meg egyszer már, mivel kö-
66
töztethetel meg? Ő pedig monda neki: ha összeszövöd az én fejemnek 7 fonatékját a nyüstfonállal.” (Bírák 16:13) 1917-ben a hitszegő Delila-osztály kétségbe kezdett esni és a Sámson osztályt nyíltan hazugság vádjával és egyéb aljas dolgokkal kezdte vádolni. Ezeket a rágalmakat világszerte terjesztette és iratokban is közzétette. Viszont a Sámson-osztály mindent megtett, amit tudott testvérei haragjának megengesztelésére és még mindig azt remélte, hogy vissza tudja téríteni őket az Úr nyája közé. Miután a Delila-osztály teljesen vereséget szenvedett azon törekvéseiben, hogy a Társulat vezetését magához ragadja. 1918 január havában Isten népének egyik nagygyűlésén mindent elkövettünk, hogy a Delila-osztálynak utat nyissunk arra, hogy a helyes magaviseletre tudjon visszatérni. A Sámson-osztály ezzel hibát követett el, de jó lelkiismeretből és a jócselekedet vágyából cselekedett. Sámson azáltal, hogy megengedte, hogy haját nyüstfonállal fonják be és a szövőszékhez erősítsék, az Úrnak tett fogadalma ellen vétkezett, még ha tudatlanságból is. De azon tény, hogy Jehova nem dorgálta meg cselekedetéért személyesen felelősnek nem tekintette. Ennek oka nyilván az volt, hogy Sámson a Jehova által gondviselt drámában csupán eljátszotta szerepét és így bizonyos dolgokat és állapotokat példázott előre, amelyek a világ végén fognak a Sámson-osztályra következni.
29 Mivel látjuk, hogy Sámson a prófétai drámában egy szerepet töltött be, illetlen volna cselekedeteiért megkritizálni. Ő a Sámson-osztály elővigyázatlanságát példázta, ami az Úr előtt nem volt kedves és ami végett a Sámson-osztálynak szenvednie is kellett. Delila nem valamely személyt, hanem azon osztályt példázza, amelynek tagjai egykor a királyság örökösei voltak, de az Úr Jézus Krisztusnak templomához érkezetekor rendkívüli önzést tanúsítottak és testvéreik érdekeit veszélyeztették a saját (a törvényszegők, vagy megbotránkozottak) önző kívánságiak kielégítése érdekében. Delila, Sámson haját nyüstfonállal összefonva azt az osztályt példázza, amely Sámsont veszélybe igyekszik dönteni a saját önző kívánságainak kielégítése érdekében: „És szeggel megerősítvén a zugolyt, monda: rajtad a filiszteusok, Sámson! az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugoly szeget és a nyüstfonalat.” – Bírák 16:14
30 Sámson ezzel nem szándékosan szegte meg nazireusi fogadalmát; cselekedete mindazáltal előre mutatta, hogy az általa példázott Sámson-osztály esztelenül fog cselekedni, el fogja hanyagolni az elővigyázatosságot és az őrködést; a későbbi események ezt meg is mutatják. Sámson ismét meghiúsította a filiszteusok ravasz támadását, amennyiben csúfságukra elszakította magát a zugolyhoz erősítő fonalaktól, amiről Delila azt hitte, hogy most már biztosan odakötözve fog maradni. Az illési munka utolsó napjaiban a Delila-osztály titokban egyetértett az újkori filiszteusokkal a hűségesek bajbakeverése tekintetében, személyes hasznot remélvén belőle, de ez a gonosz szándék újból sikertelenséggel járt és
ez a sikertelenség még erősebben fokozta (a Delila-osztály) haragját és elkeseredését.
31 A dráma tovább folytatódott és tovább is megmutatja a Delila-osztály áruló eljárását s a modern filiszteusokkal való közösségét: „Ekkor monda neki Delila miképpen mondhatod: szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.” – Bírák 16:15
32 Az illési munka záró napjaiban a Delila-osztály gyakran kétszínű jámborsággal és krokodilus könnyeket hullatva panaszolta, hogy a Társulat nincs szeretettel irányában; többek között azzal állottak elő, hogy a Társulat a folyóirat korábbi kiadójának akarata ellen cselekszik. Ez természetesen csak ürügy volt, így fejezték ki elleplezve haragjukat és afeletti elkeseredésüket, hogy nem tudtak hozzájutni a sóvárgott jutalomhoz. A Delila-osztály vezetői, vagy kolomposai 1917 után még sok ideig szövögettek cselszövéseket a Sámson-osztály tőrbe ejtésére s a gyengébbek és az ingadozók a Delila-osztályhoz csatlakoztak. Ezek a kolomposok, vagy vezetők gyakran saját maguk között is viszálykodtak, de a Sámson-osztály elpusztítására irányuló törekvésükben mindig egyetértettek. A Delila-osztályból ezek és mások is, álszent vezetőik behízelgő szavai által elámítva sokat beszéltek a szájukkal a testvéri szeretetről, holott maguk nem tanúsítottak szeretetet és azzal a váddal állottak elő, hogy a Sámson-osztályban nincsen szeretet az ő testvérei iránt. A Sámson-osztály tűrte és hallgatta ezeket a lágy beszédeket és látszólagos szép szavakat, a Delila-osztály visszatérésében reménykedve, vagy pedig azon gondolat hatása alatt, hogy legalább is ne legyen azzal vádolható, hogy a hitszegőket maga űzte el magától.
33 A filiszteusok Sámson hatalmának és befolyásának elpusztítására igyekeztek; de mivel immár többször pórul jártak, el akartak állni ettől a szándékuktól. Ámde Delila szíve erősen csüngött az 5 500 siklust ígérő pénzeszacskón és kapzsisága arra bírta, hogy céljának elérése érdekében minden báját és rábeszélőképességét Sámsonnal szemben igénybe vegye. Így történt az újkori filiszteusok esetében is; sikertelen törekvéseik után, amelyekkel a hű Sámson-osztályt a világháború alatt kelepcébe akarták csalni, hajlandók lettek volna felhagyni a kísérletezésekkel: de a Delila-osztály szíve a Sámson-osztály bukásából származó haszon után vágyakozott és azt remélte, hogy azt, illetve a Társulat vezetését, amelyeket akkor a Sámson-osztály gyakorolt, hatalmába kerítheti; azt remélte hogy akkor önző vágyai be fognak teljesülni. Delila tovább folytatta kísérletezéseit: „Mikor azután mindennap zaklatta szavaival és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke.” – Bírák 16:16
34 Delila kitartott és céljának elérése érdekében minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált és kitartása folytán Sámson végül halálosan elfáradt. Maradjunk annál a gondolatnál, hogy Sámsont nem szabad kritizálnunk ezen cselekedetéért, vagy magaviseletéért, hanem csupán arra kell néznünk, amit az ő cselekedetei és viselkedé-
67
se példáznak. Delila állandó tolakodását hajthatatlanul tűrte, de végtére emiatt oly türelmetlen lett, hogy közölte vele a titkát. Tudta-e Sámson akkor vagy sem, hogy az ő titka miben rejlik, ebben a drámában jelentéktelen. A fontos az, amit prófétailag előre példázott.
35 Miképpen Sámson türelmes volt Delilával szemben, amidőn az tolakodott és mindenáron meg akarta tudni az ő titkát, így Isten hű szolgái is türelmesek voltak az illési korszak záródása körül a Delila-osztállyal szemben, amely állandóan azzal vádolta a hűségeseket, hogy nem helyesen cselekszenek és nem bánnak velük testvéries szeretettel. A mostani Delila-osztály vezetői oly erősen szerették volna az emberek elismerését és tiszteletét maguknak megszerezni, hogy teljesen elveszítették az Úr szellemét és többé nem ez vezérelte őket.
36 Tényleg ismerte Sámson az ő nagy erejének titkát? Erre a kérdésre nem válaszolhatunk bizonyosan és nagyon jó a mi számunkra, hogy ez nem is oly nagyon fontos. Észszerűbb feltevés az, hogy Sámson szavai, amelyekkel titkát elárulta, prófétaiak voltak és a világ vége előtt, amidőn teljesülni fognak, nem lehetett megérteni. Ha ez a következtetés helyes, Sámsont nem is lehet hibáztatni érte.
37 1917-ben mindkét osztály, a „hű szolga” és a „gonosz szolga” osztályait képezők úgy értették, hogy a római levél 13. részben említett „felsőbb hatalmak” alatt a földi nemzetek hatalmi tényezőit kell érteni; a Sámson-osztály mindazáltal ahhoz ragaszkodott, hogy Isten törvénye az emberek törvényei felett áll és oly esetben, amidőn ezek egymással ellentétbe kerülnek, Jézus Krisztus igazi követői Isten törvényének, és nem az emberek törvényeinek fognak engedelmeskedni. – Folyóirat 1917, május 15.
38 Sámson mindent megmondott Delilának, ami a szívében volt és így a Sámson-osztály is teljesen kitárta szívének igazi érzelmeit, amely őt vezérelte az illési korszak végén: „És kitárta előtte egész szívét és monda neki: beretva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm és megerőtlenedem és olyan leszek mint akármely ember.” – Bírák 16:17
39 Az isteni feljegyzés nem említi, hogy Sámsont valamily fogadalom, vagy kötelezettség nagy ereje titkának megőrzésére kötelezte volna. A hűségesek isteni erőforrása most nincs titokban tartva, hanem közölve van iratainkban. Ezt a titkot régebben nem értették meg helyesen és így nem is lehetett helyesen megmagyarázni. A Delila-osztály nem ismerte, tehát meg sem értette. A Sámson-osztály tudta, hogy Istenhez hűnek kell lennie és hűséges is óhajtott lenni; de Jehovához és az ő országához való pontos kapcsolatát (összefüggését) nem értette meg az Úrnak templomához érkezése előtt.
Sámson haja
40 Hogy Sámson tényleg tudta-e, hogy az ő ereje az ő hosszú hajával áll összefüggésben, nem
fontos. Az az egy azonban bizonyos, hogy az ő ereje nem a hajában volt, hanem az Úrtól nyerte azt még pedig annak alapján, amit a haja példázott. Mit példázott tehát Sámson hosszú haja? Az Úr angyala arra kötelezte Sámson anyját és atyját, hogy Sámson születésétől fogva nazireussá legyen és emiatt mondotta Sámson Delilának: „Nazireus vagyok anyám méhétől fogva.” Ez azt jelenti, hogy Istennek volt szentelve, még mielőtt erre nézve határozni tudott volna Isten előre úgy intézkedett, hogy Sámson nazireussá legyen, még pedig nyilván azon célból, hogy a nagy prófétai drámában eljátssza szerepét. A nazireusnak nem szabad volt levágni a haját. Sem Jehova, sem az ő szervezete (asszonya) nem oldozhatta föl Sámsont a nazireusi fogadalom alól, mert Isten nem változtatja meg a törvényét. Ugyanez vonatkozik azokra is, akiket Sámson a prófétai drámában példáz. Amidőn valaki Isten asszonya, illetve szervezete útján Isten gyermeke lesz és magát teljesen neki szentelte, örökre felszemteltnek kell maradnia Isten elismerésének állandó birtoklása céljából.
Csúfság
41 Pál apostol az Úr sugallata alatt írt és megmutatja a hosszú haj megértésének nyitját is, hogyha férfi visel hosszú hajat, még pedig a következő szavaiban: „Hogyha a férfiu nagy hajat visel, csúfsága az néki.” (1 Korintus 11:14) Sámson vagy akármely más nazireusi hosszú haja tehát a következőket jelenti a jelképben: „Ez az ember a világi emberek előtt csúfság, azért viselnie is kell azon gyalázatokat, amelyet a világ és Isten bocsát reá.” Az ördög eleitől kezdve gyalázta Istent és Jehova minden híveinek hasonlóképpen el kell tűrnie az ördög és az ő képviselői részéről származó szidalmazásokat. Ha valaki hosszú hajat visel Jehováért és az ő elismeréséért viseli, aki megparancsolta, hogy az Isten hívei az ellenség gyalázkodásait elviseljék. Jézus Krisztusról áll megírva: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.” (69. Zsoltár 10); az Úr Jézus határozottan elviselte azon gyalázkodásokat, amelyek az ördög ellenségeskedéséből felhalmozódtak az ő Atyjára. (Ézsaiás 53:1-10) Ugyanezen gyalázatok következtek Jézus Krisztus összes igazi követőire, amint meg van írva: „Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: a te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.” (Róma 15:3) A kényszerítő következtetés szerint a hosszú haj azon gyalázkodásokat példázza, amelyek szükségképpen következnek mindazokra, akik magukat teljesen és igazán Jehova Istennek szentelték. Vitathatatlan tény, hogy aki magát teljesen Istennek szentelte és azután híven követi nyomdokain Jézus Krisztust állandóan gyalázatban részesült az ördögtől és szolgáitól és ez különösképpen is így van azon gyalázkodások tekintetében, melyekkel a modern filiszteusok Isten hű szolgáit gyalázták.
42 Ez nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus igazi követőinek hosszú, nyíratlan hajat kell viselniük, hanem a férfi hosszú haja a csúfságot példázza és így mindazok, akik Jézus Krisztust nyom-
68
dokain követik, hasonló gyalázatokban fognak részesülni, amilyenekben ő részesült; csak a Jézus Krisztus nyomdokaiban járó hű követők erősek az Úrban és az ő hatalmának erejében. (Efézus 6:10) A korintusi első levél 11. fejezetében nincs megtárgyalva a csúfság kérdése, hanem az apostol ott egy képletet mutat be Jézus Krisztus és az ő testének tagjai felől, amely képletben a férfi Jézus Krisztust és a nő a Krisztus testének tagjait példázza. Ha mindnyájának betűszerint is hosszú, nyíratlan hajat kellene viselniük, akik magukat Istennek és Jézus Krisztusnak szentelték, akkor a gyülekezetben a férfiaknak és nőknek is nyíratlanul kellene lenniük. Sámson hosszú haja előkép volt és Jézus Krisztus összes hű követőire vonatkozó példázat. A kiemelkedő pont abból áll hogy mindenki, aki hűségesen és igazán követi Jézus Krisztust nyomdokain és fedhetetlenségét Isten előtt megőrzi, gyalázva lesz és megcsúfoltatásokban kell részesülnie, s e tekintetben nincsen különbség a férfiak és nők között mert „a Krisztusban nincs különbség férfi és nő között; mert mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban.” (Galata 3:28) Ebből következik, hogy a gyalázkodások mindenkire egyenlőképpen hullanak, nemre való különbség nélkül.
43 1 Korintus 11:14 megállapítása szerint csúf, ha férfi hosszú hajat visel és ezzel ki van mutatva, hogy a hosszú haj csúfságot (gyalázatot) példáz; az Írás mindazáltal Krisztusnak és az ő testülete tagjainak képletében ezt mondja: „Hogyha éktelen dolog asszonynak megnyíratkozni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” (1 Korintus 11:6) Semmilyen isteni utasítás sem rendeli el, hogy a nő haját kontyban viselje, vagy pedig levágassa, vagy ne vágassa le, hanem leeresztve, vagy egyéb higiéniátlan módon viselje. A Sámson hosszú hajában példázott megcsúfolás a Jehovához való hűség és Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodása miatt következik a fölszenteltre. Jelenések 9:7-8 – ban a hívek és igazak, Jézus Krisztus követői oly sáskákhoz vannak hasonlítva, akiknek emberi ábrázatuk és hosszú hajuk van. „Orcáik olyanok valának, mint az emberek orcái, és olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja.” Így vannak bemutatva a hűségesek, akik magukat teljesen Istennek szentelték, hozzá ragaszkodnak, az ő érdekében lettek kiválasztva az Isten akaratának mindhalálig való teljesítésére tett fogadalmuk útján.
44 A nazireusi fogadalom ilyesmit példáz, olvassuk: „Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást (felszentelési fogadalmat), hogy így az Úrnak szentelje magát: bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék. Az ő nazireusságának egész idején át semmit afélét ne igyék, ami a szőlőtőről kerül, a szóló magvától fogva fogva a szőlő héjáig. Az ő nazireusi fogadásának egész idején beretva (olló) az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürtjeit. Az egész időn át, amelyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne men
jen.” (4 Mózes 6:2-6) Így be van mutatva, hogy a Sámson hosszú haját illető kérdés nem vonatkozik a gyülekezetben a különböző nemű emberekre, hanem az összesre vonatkozik, akik Jézus Krisztusban vannak és a Krisztusra következő gyalázatot hordozzák.
45 Jézus Krisztus az illési korszak alatt fentiekkel egyezően azzal foglalkozott, hogy Jehova neve számára egy népet létesítsen, még pedig nem csupán szellemtől szülötteket, hanem Istennek oly fiakat, akik teljesen Istennek és ez ő nevének tiszteletére szentelték magukat és örömmel hajlandók elviselni azon gyalázatokat, amelyek Istenhez való hűségükért következnek reájuk. A nazireusi fogadalom ezenkívül azt is megmutatja, hogy a Sámsonban példázott hűségesek nem fogják megérinteni a sátáni szervezet holttestést, tisztátalan dolgokkal nem táplálkoznak, a föld szőlőjének borában illetve a Sátán szervezetében, nem keresnek felvidulást, hanem az ő örömük Isten és Krisztus tiszteletéből és abból fog állani, hogy közreműködhetnek Jehova nevének igazolásában.
46 Sámson így szólt Delilához: „Ha megnyírattaton, eltávozik tőlem az én erőm megerőtlenedem és olyan leszek, mint akármely ember.” (17. vers) Ez azt példázza, hogy Jehova Isten hívei különböznek a világiaktól; de ha felhagynak Jehova iránt való szeretetükkel és ragaszkodásukkal és a Jézus Krisztus követőire hulló megcsúfoltatásoktól magukat mentesítik, más világi emberekhez lesznek hasonlók és Isten kegyelmét el fogják veszíteni.
47 A mostani filiszteusok, akik vallás név alatt parádéznak és magukat Isten szolgáinak neveztetik, okozták, hogy az Egyház a világiak szemében tekintélyes és tisztelt lett és e gonosz világ hatalmainak alárendeltetett és azokat támogatnia kell, mivel a világi hatalmakat tekintette azon „felsőbb hatalmaknak, amelyeket Isten rendelt.” Isten gyülekezetének illési korszaka alatt a Társulat tagjai, akik magukat Jézus Krisztus őszinte követőinek tartották és kétségtelenül őszinték is voltak, ugyancsak elismerték, hogy e világ tényezői a „felsőbb hatalmak.” Akik így cselekedtek oly szándékkal, hogy a gyalázatot elkerüljék, elszakadtak a hűségesektől. De akik rendíthetetlenül megőrizték hűségüket és őszinteségüket az Úr iránt, természetesen gyalázatokban részesültek, mialatt mások meghajoltak a világi hatalmak előtt a megcsúfoltatások elkerülése végett. Ezek a hitszegők, akiket Delila példázott, a Sámsonban példázott testvéreik elárulására voltak hajlandók, hogy így megszerezzék maguknak a mostani filiszteusok kegyét és egyéb előnyöket élvezzenek s magukat a rájuk származható gyalázatoktól mentesítsék. Ezek közül egyeseket a haszonvágy, másokat az emberektől való félelem ejtette hatalmába és sarkalta.
48 Sámson elárulta Delila előtt, hogyan veszítheti el erejét és lehet olyan ember belőle, mint amilyenek a többiek; ez előre mutatta, amit a Sámson-osztály mondani fog és mondott is: „Mi teljesen Jehovának vagyunk szentelve; ha tehát oly látszat merülne fel, hogy mi ellenségei va-
69
gyunk a világi hatalmaknak, tehát ha a lázadás, vagy árulás látszatába keverednénk, az ily vádakkal és gyalázkodásokkal szemben való tisztázásunk érdekében a Krisztus királyságáról szóló evangélium hirdetésének felhagyására lennénk kénytelenek minden alkalommal, amidőn a világi hatalom azt kívánná tőlünk, s ezzel félelmet tanusítnánk az emberek gyalázkodásaival szemben és oly erőtlenek lennénk mint a többi emberek.” A Sámson-osztály világosan különbözik más emberektől vagy emberi teremtményektől Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodása és azon hajlandósága által, hogy elviselni hajlandó azon gyalázatokat, amelyek Jézus Krisztus hű követőire malmozódnak. Ha a fenti okból kitérnek a gyalázatok elől, akkor a világ szemében olyanok lennének ők is, mint a többi ember.
49 A Sámson-osztály a világháború alatt éppen ily helyzetbe került és hallgatólagosan e gonosz világ tényezőit tekintette a „felsőbb hatalmaknak”, amelyeknek a keresztények engedelmeskedni tartoznak. A folyóirat akkor közölte, hogy Isten törvénye a földi hatalmak törvényei felett áll: „Amidőn az emberek törvényei ellenkezésbe kerülnek Isten törvényeivel, akkor mindenkit a saját lelkiismerete kell hogy vezessen, hogy az emberek, vagy pedig Jehova törvényének fog engedelmeskedni.” (1917 évfolyam) Ezzel nem lett világosan s határozottan megmutatva az irány, amelyet követni kellett volna, akik magukat teljesen Istennek szentelték. A fenti kijelentés mindenkinek a saját lelkiismeretére bízta reá a döntést. Ez hallgatólagosan abba való beleegyezés volt, hogy nem jelent helytelen dolgot a világi hatalmak követése. Ez a Sámson-osztály meggondolatlanságát és gyöngeségét mutatta, amit az példáz, amit Sámson, Delilának mondott. Sámsont nem akarjuk kritizálni, a kritika azokról szól, akiket Sámson példázott.
50 A modern filiszteusok tudomást szereztek a Sámson-osztály igazi felfogásáról és a háború által felvetett peres ügyet erőszakkal döntésre vitték. Ennek következményeképpen Isten népe közül többeket elfogtak és bezártak azon vád alapján, hogy szembeszállottak a világi hatalmakkal és így a bizonyságtevés munkáját tényleg elpusztították. A modern filiszteusoknak a Delila-osztály nyújtott felvilágosítást és okozata, hogy azok Isten népére rohantak: „És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött és elhívatá a filiszteusok fejedelmeit és ezt izené: jöjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nekem egész szívét. És felmentek őhozzá a filiszteusok fejedelmei és a pénzt is felvitték kezükbe.” – Bírák 16:18
51 Gyengének mutatkozott Sámson és nagy hibát követett el, amidőn titkát elárulta Delila előtt? Nem, mert Sámson a prófétai drámában csupán egy szerepet alakított, ami előre példázta, hogy a Sámson osztály a világ végén egy nagy hibát fog elkövetni. A következő figyelmeztetés, amelyet sok idővel Sámson, Isten prófétájának ideje után írtak, főképpen a világ végén élő Sámson-osztálynak szól: „Ne higgyetek (bízzatok) a barátnak (társatoknak); ne bízzatok a tanácsa
dóban (bizalmasatokban); az öledben ülő előtt is (Delila, az áruló előtt) zárd be szádnak ajtaját (a nyelvedet). Mert ha a fiú bolondnak tartja atyját, (megveti atyját) a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját házanépe lesz az ellensége. De én az Úrra nézek (Jehovában bízom), várom az én szabadításom Istenét (Istentől várom a szabadítást); meghallgat engem az én Istenem.” (Mikeás 7:5-7) Az Úr Jézus Krisztus kimutatja, hogy ez a világ végén fog beteljesülni: „Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa (anyósa) közt és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” – Máté 10:35-36
52 A filiszteusok elveszítették bátorságukat és fel akartak hagyni a Delilával való szövetkezéssel; de Delila mindenképpen a pénzhez akart jutni és elküldött tehát a filiszteusokhoz a következő üzenettel: „Jöjjetek el még egyszer és most biztosan hatalmatokba ejthetik Sámsont.”
53 A folyóirat kiadója és az illési munka vezetője meghalt; az Egyesült Államok beleavatkoztak a világháborúba s az események ezen összetalálkozása alkalmas kivételes állapotot és ürügyet szolgáltatott a modern filiszteusoknak arra, hogy a hű Sámson-osztályt most már hatalmukba tudták keríteni. „A gonosz szolgaosztály”, amelyet Delila példázott, látta, hogy elérkezett az alkalmas pillanat Sámson tőrbeejtésére, munkájának elpusztítására, hogy maga kerüljön az élre és az uralkodó tényezők előtt kedvező megvilágításba. Ezért mintegy a következőképpen szólottak a modern filiszteusokhoz: „ha most a Sámson-osztályt tényleg próbára teszitek, ki fog tartani amellett, hogy az Úrnak tett fogadalma ellenkezik a hatalom követésével, ez ereje pedig abban van, hogy az Isten törvényét a földi törvények fölött valónak tartja. Ezt elárulták előttünk most pedig elérkezett az alkalmas pillanat, hogy őket a kelepcében megfogjuk. Jöjjetek el tehát most az egyszer és biztosan hatalmukba fogjuk keríteni őket”. A modern filiszteusokat az ördög „pénzzel” a kezükben küldötte oda és így a gonosz szolgaosztály megnyerte jutalmát. 1918 tavaszán a mostani filiszteusok Delila, illetve a gonosz szolgaosztály segítségével gyorsan cselekedtek a Sámson-osztály segítségével gyorsan cselekedtek a Sámson-osztály eltávolítására. Az illési munka befejeződött és elvégződött, s akik a munkát végezték és híven kitartottak, oly helyzetbe kerültek, hogy az áruló és elvetemült emberek az ördög utasítására őket foglyul ejtették. Ez Sámsonnak és azon munkának végét jelentette-e, amelyet ebben a prófétai drámában példázott?
Kérdések
70
(W. T. 1935 december 15.)
Vak szolga
„Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok. Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott és olyan vak, mint az Úr szolgája?" - Ézsaiás 42:19
V. rész
1 Jehova így szól: „Imé az én szolgám, akit gyámolitok, és az én választottam, akit lelkem kedvel". Ennél jobb ajánló sorokat nem is lehetne adni; Jehova Isten, aki „az egeket alkotta és kiterjesztette és aki a földet minden termésével felruházta", aki életet ad minden lélegző teremtménynek; aki minden hatalommal, bölcsességgel és kegyelemmel rendelkezik; aki öröktől fogva örökkévaló és a legfelségesebb, szól tehát így minden teremtményéhez, aki a helyes utat megismerni szeretné. (Észaiáa 42:1,5) Hogy egyetlen teremtmény se legyen tudatlanságban a választott szolga személye felől, jegyeztette föl Jehova a következőket is: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki midőn Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget oly dolognak, melyhez erőszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsejét tekintve úgy jelent meg mint ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten igen felmagasztalta őt, és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr". (Filippi 2:5-11, Káldi) Isten ebben a legnagyobb megtiszteltetésben az ő választott szolgáját, Jézus Krisztust részesíti, még pedig amiatt,
mivel a szolga teljesen engedelmes Isten akaratának teljesítésében. „Noha Isten fia volt, engedelmességet tanult azokból, amiket szenvedet; és a befejezéshez jutván, örök üdvösség oka lett mindazoknak, akik neki engedelmeskednek." (Zsidók 5:8,9, Káldi) Most pedig, amidőn az összes nemzetek nagy bajban és tanácstalanságban és remény nélkül vannak a világon, így szól Jehova azokhoz, akik hallgatni akarnak reá: „Az ő nevében reménykednek majd a nemzetek". (Máté 12:21) Ezzel Jehova Jézus Krisztusra, fölkent királyára és igazolójára mutat mint a világ uralkodójára. Az ég alatt nincsen más név, amely útján az emberek életet nyerhetnek; mert Isten az ő választott szolgáját, Jézus Krisztust rendelte az öröklét kiosztására az engedelmesek részére. - Róma 6:23; Apcsel. 4:12.
2 Ugyanerről a választott szolgáról beszél és mondja Jehova: „Kicsoda oly vak, mint az én szolgám? és oly süket, mint az én küldöttem? Kicsoda oly vak, mint az én megbítottam, oly vak mint az Úr szolgája? Sok mindent láttál, de nem figyeltél azokra; nyitva voltak a füleid és mégsem hallgattál azokra". (Ézsaiáa 42:19,20 angol fordítás szerint). Ez a választott szolga teszi mindenek felett tiszteletreméltóvá és naggyá Isten törvényét. Ő Jehovának, a felséges nevének és igéjének igazolója. Jehovának ez a választott és megdicsőített szolgája vak, és az Úr kijelentése szerint senki sem olyan vak, mint ez a szolga. Miért
