A lap korrektúrázva van
14
Az elveszett fiú hazatérése
32
1918-tól 1931-ig rendkívül sok irodalom állott rendelkezésre a királyság hirdetésére és nagyon kedvező alkalom kínálkozott Armageddon túlélésére s az örök élet elnyerésére. Több mint 110 millió könyv és füzet lett hozzáférhetővé téve a népnek sok különböző nyelven, azonkívül sok száz millió ingyenes traktátus nyilvános és rádió-előadás sok rádió-állomáson - egyenként és állomásösszekapcsolások által. Az "elveszett fiú" elvesztegette az alkalmat az Isten szolgálatába belépni, amely alkalom ezen hirdetés által kínálkozott számukra. A "világ messze földjén" jó összeköttetéseket tartva fenn olyasmire adta ki pénzét, ami nem kenyér és azért fáradozott, ami nem tartotta jól. (És. 55:2). Ha ennek az osztálynak a tagjai megengedték, hogy e világnak a gondjai és a gazdagság csalárdsága elfojtsák az életüket és visszatartsák attól a munkától, amelyet Isten a kegyelem ez idejére az armageddoni csatát megelőzően meghatározott, akkor az ilyenek - felszentelt szülők gyermekei vagy olyan emberek, akik Jehova tanúival szimpatizáltak - értékes alkalmakat mulasztottak el, időt és eszközöket pazaroltak el.
33
Ha az ilyenek idejüket az elfecsérelés helyett bibliamagyarázó iratok olvasására vagy gyülekezetek látogatására használták volna, hogy Istennek a királyságáról szóló üzenetét hallgassák és tanulmányozzák vagy rádió-előadásokat figyeltek volna, amelyek ez igazságos kormányzat üzenetét hirdették, mennyire gyarapodhattak volna az Isten akarata és Igéje megismerésében! Az Isten "szokatlan munkájához" - való csatlakozás milyen értékes alkalmait mulasztották el dőzsőlés és dorbézolás által, mivel a szórakozást jobban szerették Istennél és a mai féktelen szórakozás nemzetségével dőzsöltek vagy a szíveiket engedték eltompítani tobzódás, részegség vagy az élet gondjai által! (Lukács 21:34-36) E világ szellemi házasságtörői vagy paráznái közé mentek és megrészegedtek Babilon, Sátán szervezete "borával", miáltal az összes nemzeteket őrjöngővé tette. (Jer. 51:7: Jel. 17:1-5.) Ez az út megfelelt a kívánságuk szerinti összes élvezeteknek, s ezek nekik oly életet nyújtottak, amit nem lehetett féken tartani az Isten iránti szövetség-kötelezettségekkel: de ez csak szellemi szegénységet hozott nekik. Ezt a kívánságot táplálva, megkeményítették szíveiket majdnem a keménynyakúságig, majdnem teljesen közömbösek lettek Istennek az olyanokra vonatkozó akarata iránt, akik életet nyernek az új világban.
34
Ezek hűségesen figyelmeztetve lettek az ily önző kívánságokkal szemben. "Hanem mindenki a saját kívánságától vonva és édesgetve kerül a kisértésbe. Azután
fogan a kívánság és bűnt szül; a bűn pedig, mikor teljességre jut, halál szülője lesz." (Jakab 1:14,15). E világ istene minden embert el akar téríteni Istentől, az Életadótól, vagy a szórakozás utáni hajszával vagy pedig valami mással.
ÉHINSÉG ÉS NÉLKÜLÖZÉS
35
Meghatározott időben a tékozló fiú mindjobban kezdte érezni a következményeket: "Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken (Elberfeldi: hatalmas éhínség támadt abban az országban) és maga is nélkülözni kezdett. Akkor elment és beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki elküldte őt mezejére disznókat őrizni. És ő szeretett volna jóllakni azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de nem adott senki neki." - Lukács 15:14-16.
36
Az éhínség elérte azt a "távoli országot", de nem érte el az elveszett fiú atyjának az országát. Ez hatalmas éhínség volt és készületlenül érte a pazarlókat, semmi eszközzel nem rendelkeztek ellene. A korábbi barátok, akik jó társaságot nyújtottak neki abban az időben, amikor féktelenül és könnyelműen fizetett, most egyszerre hidegen fogadták és semmi hálát nem mutattak iránta azáltal, hogy valamiben segítségére lettek volna. (Példabesz. 19:4,6,7.) Ő szabad és atyjától független életet kívánt s most megkellett aláznia magát, hogy annak a világi, pogány országnak egyik polgárához szegődjön szolgálatba. A munkát nem választhatta ki magának; mert ezt a polgár tette meg. Az elveszett fiú nyilván zsidó fiú volt, mert a zsidók közül való bűnösök indították arra Jézust, hogy elmondja ezt a példázatot.
37
Ez a pogány polgár nem volt tekintettel az elveszett fiú - legalább még meglévő - lelkiismeretére. Zsidó munkását kiküldte a nagy ínség által sújtott területre, hogy ott disznókat őrizzen. Az elveszett fiúnak emlékeznie kellett, hogy az Isten Mózes útján adott törvénye szerint szövetséges népe számára a disznó tisztátalan állat volt, tehát azt sem megenniük, sem feláldozniok nem volt szabad. (III. Mózes 11:7,8; V Mózes 14:8.) A disznók őrzése tisztátalan, megszeplősítő foglalkozás volt; az elveszett fiú azonban el kellett hallgattassa a lelkiismeretét, ha meg akarta tartani állását, és meg akarta keresni a legszükségesebb életszükségletet. A megvetett disznópásztor állásért kapott csekély fizetésen szerzett táplálék nem töltötte meg vagy elégítette ki őt. "És szeretett volna jóllakni a szentjánoskenyér hüvellyel, amiből a disznók ettek és senki sem adott neki." (Konkordante ford.) Nyilvánvalóan még arra sem lett feljogosítva, hogy ebből a disznótéplálékból ehessen, jóllehet a szentjánoskenyér hüvelye nagyon sovány koszt, rendszerint csak a disznóknak és a barmoknak az etetésére használják.
