A lap korrektúrázva van
12
Az elveszett fiú hazatérése
Az elveszett fiú ínségben
"Aki megőrzi a törvényt eszes fiú az, aki pedig a dobzódókkal társalkodik, meggyalázza atyját." - Példab. 28:7.
(Folytatás)
24
Amennyiben Jehova Isten kegyelmesen ezt a közbeeső időt biztosította és így a "kisebb fiú" osztály az önválasztotta úton mehetett, míg feleszmél, Jehova Isten kiadta neki a részét. A maradék-osztálynak kiadta a kiváltságot, hogy a királyság ezen evangéliuma hirdetése által szolgálja Őt; a "kisebb fiú" osztálynak pedig kiadott egy időszakot, amidőn földi kiváltságait saját akarata szerint kihasználhatta, hogy még Armageddon előtt önző módon tölthesse, ha ezt választaná. Ily eljárásával nem különbözött az "e világ embereitől, kiknek részük ez életben van" és akik eltulajdonítják azokat a dolgokat, amelyeket Isten teokratikus uralma alatti felhasználásra adott. (17. zsoltár 14). A "kisebb fiú" osztály nem ismerte fel és nem értette meg a mennyei Atya - a 142. zsoltár 6. versét - "te vagy menedékem, örökségem az élők földjén". Bennük nem volt meg az ókori hű emberekhez hasonló értékelés, akik a mennyei reménység nélkül is teljes szívvel szolgálták Istent anélkül, hogy visszavonultak vagy a jelen életben megalkuvást kötöttek volna, egyszerűen az igazságosság kedvéért, mivel ez Isten előtt helyes és kedves.
25
"Néhány nap múlva a kisebb fiú, mindenét összeszedve, messze földre költözött és ott eltékozolta vagyonát (a neki kiadott javakat), mivel dorbézolva élt." (Luk. 15:13). Az alatt az idősebb testvér az atyja közelében maradt és szolgálta őt a mezőn, hordozva a nap terhét és forróságát. Az nincs feltüntetve, hogy a kisebb fiú - mégha jámbor is lehetett - elutazása előtt az atyját szolgálta vagy az előre megkapott örökséget kellőképpen értékelte volna. Ellenkezőleg, úgy látszik, nem szívesen dolgozott az atyjának. Inkább felelősségmentesen akart élni, könnyelmű volt és szerette a szórakozást, ami saját énjét kielégítette, amellett nagy tékozló vagy pazarló volt és nem értékelte kellőképpen azt, amibe atyjának az általa előre kért dolog került. Nem bizonyult atyja méltó fiának, sem nem nyilatkoztatott ki a bölcsesség iránti szeretetet, ami a szerető atya szívét megörvendezteti. (Példab. 29:3). Miután megkapta a vagyon ráeső részét, készvolt gyorsan, "néhány nap múlva" elutazni messze földre, ahol kikerült atyja tekintete és korlátozó ellenőrzése köréből. Az atyja háza és az idősebb testvére társasága nem nyújtott elég kalandot számára, nem volt a lekötelezettség helye és az élet vonzalma, amit ő kívánt. Szövetséghű testvérének az
életútja igen keskeny volt számára, igen szűk, korlátozott, szabályozott és igen rendszeres. Az atyja szolgálata, a szülők jóhírnevéről való gondoskodás, atyja elismerése és szeretetteljes vezetése feletti öröm, valamint az atyja által kilátásba helyezett jó jövőbe helyezett reménység, nem bírták ott az atyja Istennek tetsző házához kötni, sem abban visszatartani.
26
A messze föld, ahova tekintélyes kiadásokkal és fáradtságokkal utazott, Róma lehetett, a római birodalom, a bibliai történelem szerint hatodik világhatalom, az "északi király" fővárosa. Rómában egy ember egy világi királyságot szerezhetett magának, amint az a feljegyzésben a bizonyos előkelő emberben van ábrázolva, aki messze földre ment, hogy országot szerezzen magának és úgy térjen vissza. (Lukács 19:12). Az a tartomány ahhoz a világhoz tartozott, melynek Sátán az istene s amely törvénytelenségben vagy gonoszságban van. (II. Korinthus 4:4; I. János 5:19.) Jézus idejében az Ördög a vadállatias római birodalom által uralta a világot. Arra való tekintet nélkül, hogy a "messze föld" a valóságban hol vagy milyen távolságban lehetett, az mégis "messze" volt a kisebb fiú atyja szellemétől. A fiú "ott eltékozolta vagyonát, mivel dorbézolva élt" és nem takarékoskodott egy bizonytalan jövőre. Célja az volt, hogy minden áron a lehető legtöbb önző élvezetet kihasználjon az életből. Nem dolgozott s így kétszeres értelemben is tékozló volt. "Aki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, aki tönkretesz (van Ess: tékozol). (Példab. 18:9). Sátán, "e világ istene" a legnagyobb tékozló vagy megrontó. Krisztus Jézus mondta "Aki velem nincs, ellenem van az s aki velem nem gyűjt, tékozol az." Aki nincs Krisztus mellett, az rokonságot nyilatkoztat ki a nagy tékozlóval. (Máté 12:30). A tékozló fiú nem állott közel az Úrhoz, tehát nem állott az ő oldalán.
27
A tékozló fiú hazája nyilván az az ország volt, amelyre Krisztus és az apostolok a prédikálásukat korlátozták, hisz így szólt: "Pogányok útjára ne térjetek rá és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem menjetek inkább Izráel házának veszendőbe tért juhaihoz." (Máté 10:5, 6). Ez Isten szövetséges népének az országa volt. Az ebből a "vég idejéből" való "tékozló fiú" osztálya szintén "messze földre" utazott, még pedig eljárási módjával, mivel nem kereste az Istennek s az ő szolgálatára való felszentelődés útját. A "messze föld" szemlélteti az
