A lap korrektúrázva van
6
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
dög világa látszólag hatalommal van felépítve, de mégis Jehova mindenekfelett való hatalma nem lett megrövidítve. Csak azok, akik nem hisznek Jehova Istenben, fognak még félelemmel tekinteni az Isten által elvetett vallás-szervezetre és fognak függni e világtól, amelyhez tartoznak is. A becsületesek elfognak fordulni a „kereszténység"-töl, elfogadva jóakarattal Jehovát, a Ki jön a Krisztus Jézus alatti királysága által. Ők örvendeni fognak a királyság üzenet hívásának, melyet tanúi által a föld összes nemzeteihez intéz. Ők felelni fognak Jehova kiáltására, magukat Krisztus által a királyság szolgálatára szentelvén. Ezek mindannyian tapasztalni fogják Jehova szabadító karjának hatalmát Armageddonban.
A SZOLGA NYELVE
21 Miután Jehova beszélt Ézsaiás 50:1—3-ban, elítélve a világi szervezetet és miután bizonyságot tett „saját megváltó és szabadító" hatalmáról, következőleg azután szolgálja beszél a bibliai feljegyzésben. Ez a beszélő világos ellentétben van a Jehova kiáltására nem hallgató és királyságát üdvözölni nem akaró „kereszténység"-gel. Ez a szolga nem egy személyt jelent, mégha elsősorban Krisztus Jézus, Jehova legfőbb szolgájáról is volna szó, akit Jehova választott és akiben az Ő lelke gyönyörködik. Krisztus Jézus Feje egy szolga-testületnek, mely végezetül a maga teljében 144.000-et
számlál, (Ézsaiás 42:1; Jelen. 7:4—8; 14:1—3.) Ez az egész szolga-testület ugyanazt a Jehova Istent szolgálja, akit szolgál a „testület” Feje is. Sátán világának végén Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája a templomhoz jön megítélni Isten e szolgáit. A földön, hűségesnek talált maradékot, Krisztus Jézus az Ő főnöksége alatti „hű és bölcs szolgának” nevezi. (Máté 24:45—47.) Ő minden „javait”, azaz királyságának érdekeit a földön e szolga-osztály gondjaira bízza. Azért Ő parancsol a „hű és bölcs szolga” osztálynak, mondván: „És az Isten országának ez az evangélioma hírdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népeknek.” (Máté 24:14; 45—47.) Következőleg ők Jehova tanúi, mert bizonyságot tesznek a királyságról, amelyért az Ő Fia őket Istenhez imátkozni tanította, mondván; „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is,” (Máté 6:9—10.)
22 Mit mutat a papságnak Jehova tanúival való vitája, ami az ő rendelésüket illeti? és, hogyan vannak ők rendelve és felkészítve?
hova tanúja legyen? Jehova elvetette az ő vallásos szervezetüket. Ő nem gyakorol semmi tekintetben felszentelést, vagy hivatalbahelyezést általa. Nem használja fel az Ő tanúi részére kiképző és nevelő iskola gyanánt. Az Ő tanúinak Őmaga a tanítója,
azért mondja: „Ti vagytok az Én tanúim, így szól az Ur; és szolgám, akit elválasztottam; hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok ... és ti vagytok az én tanúim, így szól az Ur, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:10—12.) Jehova túlhalad a papság által nyergelt vallásos fejedelmeken és ezt a szolgatestületet saját maga nevezi tanúinak. Megtanítja őket arra, hogy mit mondjanak, azaz hatalmat adva nekik a beszéd kifejezésére.
23 Igy rendeli Őket Jehova Krisztus Jézus által. Jézus mikor a földön volt, nem volt a vallásos intézetek vagy vezetők által rendelve. Mégis az volt mondva felőle az akkori vallásvezetök hívei által: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember.” (János 7:46.) És mikor Jézus a vallásvezetők által irányított templomban tanított, „a zsidók csodálkozának, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” (János 7:15.) Ez megmagyarázza a titkot, mely által a szolga-osztály az ő Feje Krisztus Jézus által mondhatja jelenben: „Az Ur Isten bölcs nyelvet adott nékem (a tanítványok nyelvét, hogy tudjam erősíteni a megfáradt beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ézsaiás 50:4.) A tény, hogy valaki képes legyen értelmesen beszélni az Isten dolgairól, nem a világi képzettségektől függ. Jehova Isten, aki a megteremtett Adámmal beszélt az Édenben, Ő a nyelv teremtője és adhat az Ő szolgáinak „nyelvet”, vagy képességet, hogy üzenetét beszéljék.
24 Á szolgaosztályból valók a beszélőképesség tekintetében elmaradottaknak érezhetik magukat, gondolva, hogy hiányzik nekik a beszéd ajándéka, mert nem bírnak kellő világi képzettséggel. De jusson ezeknek eszükbe Jehovának Mózeshez intézett mondása, akit prófétájává választott. Az Ur Isten az Ő angyala a Hóreb-hegy közelében megjelent Mózesnek a csipkebokorban, miután ez a férfiú elhagyta Faraó palotájának magas kiképző intézményét, ahol negyven évig tartózkodott, „És monda Mózes az Urnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Ur pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Nemde én, az Ur? Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. És felgerjede az Ur haragja. Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Léví nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló és imé ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cse-
