A lap korrektúrázva van
15
MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT
hogy az egyetlen cél, amelyre Ő a vért használni engedi, hogy életet adjon az emberiségnek, mint a megbocsájtás és engesztelés eszköze; és látva azt, hogy ezt csak az Ő oltárán és kegyelmező trónján kell tenni és nem egyenesen az emberi testbe; ezért úgy illik Jehova tisztelőihez, akik örök életre vágynak ebben az új igazságos világban, hogy tiszteljék a vér szentségét és alkalmazkodjanak Isten igazságos törvényeihez, amelyek erre a fontos tárgyra vonatkoznak.
AMI RÉSZÜNK
30 Azok, akik mint Dávid, visszautasítják, hogy felajánlják a vallásosak „véráldozalait”, meg kell egyezzenek abban, hogy a bajok megsokasodnak azok felett, akiket el lehetett tántorítani, hogy Jehován kívül más istenek után fussanak. Túlságosan jól ismeretesek azok bajai, akik a Nácik és Fasiszták isteneit követték. Azoknak bajai akik a Vatikán-város háromszor megkoronázott istenét követték, egy osztályba tartoznak azokéival, akik Mussolinit üdvözölték és Hitlert heilozták. De mi a helyzet a „Kereszténységgel" amely visszautasította Jehova ismereteit, üldözte az Ő tanúit és „e világ istene" után futott? Egy ilyen „e világ istenét", Sátánt, letaszították az égből a földre, amióta megszületett a mennyei királyság 1914-ben; és a Biblia megmutatja, hogy ő az oka minden bajnak és bánatnak, amelyek az emberiséget azóta is kínozzák. „Jaj a föld és a tenger lakosainak! mert lejött az ördög közétek és nagy az ő dühe, mert tudja ő, hogy ideje rövid". — (Rev. 12:1—12.) Sátán tudja, hogy az ő ideje igen korlátozott, amíg megvívják Armageddon csatáját és így felhasznált minden rendelkezésére álló eszközt, hogy az embereket a maga oldalára kényszerítse a nagy harcban és hogy megakadályozza őket, hogy Jehovához fordulhassanak menedékért. A bánatok mellett, amelyeket Sátán
sokszorozott meg a népek fölött, a Jehován kívül más istent tisztelők bánatai megsokszorozódnak Armageddon csatájában, amely a bánatnak olyan ideje lesz, amilyen még nem létezett, amikoris Jézus Krisztus fogja gyakorolni bosszúját minden tévelygő felett.
31 A régi időkben Saul király elhagyta Jehovát és a démonok és boszorkányság után futott és akkor megsokasodtak az ő bajai, míg végül a Gilboa-hegyi csatában a saját kardjába dőlt. De még Saul üldözése ellenére és annak ellenére, hogy
Saul parancsa kiűzte őt az országból, Dávid mégis megvetette a vallást és ezt mondotta: „Az Ur az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett; nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim". — (Zsolt. 15:5—7.) Biztosak lehetünk benne, hogy azokban a napokban, mikor Dávid törvényen kívül állott és bujkált Saul elől az ő királyi birtokát fenyegetve, senki más
sem állott akkor Dávid mellé, csak akik igazán tisztelték Jehovát. Egy ideig ezek a törvényen kívüli emberek olyanok voltak, mint a Léviták Izrael népéből, akik szolgálták Istent a templomban, de nem jutott rájuk Izráel földjéből. De Jehova Isten volt az ő részük és vele és az Ő szolgálatával teljesen meg voltak elégedve. — (Móz. V. 10:9; 14:27; 18:1, 2; Móz. IV. 18:20; Ezek. 44:28.)
32 Jobb volt-e sorsa Jézus Krisztusnak a földön, mikor a Királyság evangéliumáról beszélt és Isten nevéről beszélt a népnek? Nem; a madaraknak van fészkük, a rókáknak barlangjuk, de neki nem volt egy helye, ahol fejét megpihentethette volna. Őt üldözték a bigott vallásosok. Ő megengedte, hogy összeesküvést szőjenek ellene és hogy megöljék őt az összeesküvés eredményeképpen és csak ennyit mondott nekik: „Ámde megakartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszélem nektek, amelyet az Istentől hallottam", — János 8:40.) De ámbár Jézus Krisztus látszólag szegénységben élt és hontalan volt, meg volt mégis elégedve, mert Jehova Isten volt az Ő öröksége. Jézus Jehova „mindenének örököse" és az ellenségei nem foszthatják meg ettől az Isten előtt kedves tisztségtől.
33 Hasonló a helyzet Jehova maradékával és követőikkel ebben a „mostani gonosz világban, hanem előrenéznek a „jövő világ" felé, az igazságosság világa felé „új egével és új földjével" együtt. Mikor, 1918 óta, üldözte őket a klérus által feltüzelt söpredék és a Náci-Fascisták brutális tömege, ők „vidáman adták oda javaikat", inkább megválva azoktól, mint Jehova Istentől. Jehova megmenti őket Jézus Krisztuson keresztül, aki „osztályos részük és poharuk" és ebből isznak, hogy felfrissüljenek.
34 Jehova minden tanúja, a maradék és társaik, akik hátat fordítottak a világ önző előnyeinek, boldogok, hogy hűségesen kitartanak mellette, Ők megvannak győződve, hogy ha hűségesen kitartanak mellette, ő fenntartja a nekik szánt részüket, amelyet nekik rendelt, akár Krisztussal lesz ez az Ő régi trónja mellett, akár a földön Armageddon csatája után, Krisztus ezer éves földi uralma alatt. Nem kell nekik mástól félni. Ezenközben, ha Jehova Isten azt a megtiszteltetést, alkalmat, eszközöket és helyet nyújtja nekik, hogy részt vehetnek az Ő tiszteletében és szolgálhatják Őt mint tanúi, akkor elmondhatják Dáviddal, hogy Isten mérőszalagjai kies helyre estek és szép
örökség jutott rájuk. Ezért harcolnak szabadságukért, amellyel Krisztus szabaddá tette őket, hogy Istent a földön tiszteljék. Nyilvánosan és háztól-házig áldják Isten nevét, még ha az ellenséges világ átkozza is, a szent nevet. Tanácsot kapnak Jehova Istentől az Ő teokratikus Szervezetén keresztül, így megkapják az isteni tanácsot belső részeikben, szívükben és eszükben azokban az időkben is, melyet üldözés avat naggyá, vagy a gonoszság és tudatlanság sötétségében; és gon-
