A lap korrektúrázva van
14
MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT
lek. A XVIII. század végén és a XIX század elején haladt csak annyira előre ez a tudomány hogy a vérátömlesztést, mint sikeres sebészi beavatkozást lehetett erős vérömlések esetén alkalmazni.
24 A biblia mégegy okot ad, amely eltiltja a vér ivását. Felhívja reá a Biblia a figyelmünket a Zsidók jellemző állatáldozatánál, melyet Jehova istennek ajánlottak fel. Mózes III. könyvében a 3:16, 17. így szól az áldozat felajánlásáról: „És
füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az Uré legyen. Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövéret és semmi vért ne egyetek!” Ugyanazon az alapon, hogy a zsír az Uré, az Övé a vér is, mert a hús élete a vérben van és Jehova Isten az Élet-adó. Ezért a büntetés: „Mert akárki egyék is az afféle áldozatok kövérjéből, amelyekből tűzáldozatot visznek az Urnak, az az ember, aki ilyet eszik, gyomláltassék ki az ő népe közül. És semmi vért ne egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. Valaki megeszik valamiféle vért, azt az ember gyomláltassék ki az ő népe közül". (Móz. III. 7:25-27.)
25 A vér evésére vagy ivására vonatkozó tilalom nem csak az oltár-áldozati állatokra szólt, hanem az étel céljára levágott állatokra is. Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt mint vizet... a vért meg ne egyed; mert a vér a lélek (n e p h e s≈lélek) azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt a földre öntsd azt, mint a vizet. Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Ur szemei előtt. És az Urnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égő áldozataidat azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd (nem bárhova a földre, hanem) az Urnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted". — (Móz. V. 12:16, 22—
26 De a vér áldozása az oltár szarvaira és kiöntése az oltár aljára nem a legfontosabb része volt az áldozatnak, sem az egyetlen útja a vér kiöntésének. A legjelentősebb használata a vérnek, amely annak szentségét még jobban kihangsúlyozza, az egyszer egy évben tartott engesztelési napon volt. Ezen a napon a zsidók legmagasabb papja belépett a legbelső szentélybe, amely Isten közvetlen közelségét jelképezte és itt rászórta az engesztelő-napi áldozatok vérét a szentelt kegyelmi trónra, amely itt a szentek szentjében volt. Erre különösen vonatkozik Jehova szava; amikor is így szól Mózes III. könyvében (17:10—14): „És ha valaki Izrael házából, vagy a köztök tartózkodó
jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert A VÉR A BENNE LEVŐ ÉLET ÁLTAL SZEREZ
ENGESZTELÉST. Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. És ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül, vadászásba vadat vagy madarat fog, mely megehető: ontsa ki annak vérét és fedje be azt földdel. Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: semmiféle testnek vérét meg ne egyétek, (tehát legkevésbé az emberi testet) mert minden testnek élete az ő vére valaki megeszi azt irtassék ki.
27 A vér ilyen szentelt használata az engesztelési napi áldozatnál még fontosabb dolgoknak vetette előre árnyékát. Erről szólva így ír az ihletett Pál apostol: „Mert amely állatok VÉRÉT A FŐPAP BEVISZI A SZENTÉLYBE A BŰNÉRT, azoknak testét megégetik a táboron kivül. Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az Ő TULAJDON VÉRE által a népet, a kapun kivül szenvedett". __ (Zsid. 13:11, 12.) Összhangban azzal az isteni paranccsal, hogy az élet a vérben van, Isten fenntartotta a vért olyan áldozatokra amelyet bűnös lelkek engesztelésére hoztak azaz olyanokért, akiknek szükségük volt az örökéletre és arra vágytak is. Ugyanezen okból azok akik egy teremtmény vérét elfogyasztották, felelőséggel tartoztak az életadó Jehova Istennek az ily — teremtmények életéért és a Nóéval kötött szövetségben meg szabott büntetések alá esik. Annyira drága az a kicsiny élet, ami még a tökéletlen, bűnös emberiség vérében van, hogy még azt sem tekintették büntelennek Izráel földjén, aki véletlenül okozta embertársának halálát. Jó oka volt annak, hogy azt, aki meg volt bízva az emberölő kivégzésével, azt vérbosszúlónak nevezték mivelhogy az élet a vérben van. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele ölje meg azt — (Móz. IV. 35—19.) Igy a vérbosszuló Jehova hóhéra volt, az Ő számadását fizette meg.
28 Kegyelemből és hogy reményt nyújtson azoknak, akik véletlenül, akaratukon kívül ontottak vért a mostani napokban, Jehova kijelölt menedékhelyet az akarat nélküli emberölőnek. „És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedéke városába, amelybe szaladott és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal”. — (Móz. IV. 35:25.) Jézus Krisztus Jehova Vérbosszulója Armageddon csatájában, minden olyan bűnös ellen, aki megszegte örökkévaló szövetségének az élet és vérre vonatkozó törvényét. Ő meg fogja ölni mindazokat, akik nem menekülnek az Ő menedék városába: Krisztus a Főpap Teokratikus szervezetébe, akinek vére megtisztít minket minden bűntől. — (I. János 1:7, 9; 2:1, 2.)
29 Látva azt, hogy a Legnagyobb és Legszentebb Isten tisztán megmondotta, hogy mi történjék a vérrel, összhangban az Ő örökkévaló szövetségével, melyet Nóéval és utódaival kötött; és látva
