1 071
szerkesztés
„Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/13” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||13}} {{raw:data:ta|c|MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|nincsenek a Mózesi törvényekkel szerződésben, mé…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||13}} {{raw:data:ta|c|MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|nincsenek a Mózesi törvényekkel szerződésben, mé…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. május 27., 19:49-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
13
MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT
{{raw:data:c|
nincsenek a Mózesi törvényekkel szerződésben, még ezt a szervezési utasítást adták nekik; „Mert tetszék a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól (amelynek nem bocsájtották vérét) és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok". (Ap. csel. 15:22—29). Ezeket az intézkedéseket nem azért írták a vérről és vérét nem eresztett állatokról, mert a Keresztyének a Mózesi szerződés alatt voltak, hanem a Noéval kötött, a vízözön utáni szerződés értelmében, amely az egész emberiségre vonatkozik, magába foglalva Keresztyént és Zsidót egyaránt; mert egyformán Noé leszármazottai és ezért Jehova örökkévaló szerződése alatt vannak, ami a vér szentségét illeti.
20 Hogy a Keresztyének ragaszkodtak ehhez az elhatározáshoz, az kiviláglik a Bibliából, Majdnem tíz évvel később Pál apostol visszatért Jeruzsálembe és beszélt Jakabbal és más idős testvérekkel a jeruzsálemiek közül. Többek között ezt is mondták Pálnak: „A pogányokból lett hívők felől pedig mi is írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyesfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak
áldozott hústól, mind a vértől, mind a fulvaholt állattól, mind a paráznaságtól", (Ap. csel. 21:25).
21 A zsoltáros Dávid is visszautasította, hogy megszegje vagy veszélybe vigye Isten örökkévaló szövetségét. Egy példa mutatja ezt: „Kívána Dávid vizet és mondta: Óh, ki adhatna nékem innom a Betlehem kapuja előtt való, forrásnak vizéből!
Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán és vizet mentének a Betlehem forrásából, mely a kapu előtt vala és felvivék és ménének Dávidhoz; de Dávid nem akart inni, hanem kitölté azt (mint a vért, melyet ki kell önteni) az Urnak. És mondta: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogv ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak a vérét igyam-é meg, akik életüket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És semmiképen nem akara inni". (1 Krón. 11:17—19). Dávid nem vitatkozott és nem igyekezett magát meggyőzni, hogy ez a három hős férfi így életüket ajánlották fel egy barátjukért,
hogy elláthassák frissítő és felélénkítő itallal.22 Mikor Jonatán, Dávid barátja csodálatos győzelmét aratta a Filiszfeiisok fölött, az Izraeliták, akik szenvedtek az éhségtől, állatokat öltek meg „a földön”; „és megevé a nép vérestől". Megjelenték azért Saulnak és mondanák; Imé a nép vétkezik az Ur ellen, mert vérrel elegy eszik ... Mondta továbbá Saul: Menjetek el mindenfelé a nép között és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám és itt öljétek és egyétek meg és nem fogtok vétkezni az Ur ellen, vérrel elegy
évén". (I. Sám. 14:32—34). Ez is összhangban volt
|
Isten szövetségével: „Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek". (Móz. I, 9:4). Természetesen meg lehet enni állatoknak húsát, hogy az életet fenntartsuk, anélkül, hogy megsértsük a vérben levő szentséget. De ha a húst a vérrel együtt esszük vagy isszuk meg, akkor az aki élvezni fogja a vért, bűnös lesz Isten előtt, mint akaratos gyilkos és szövetségszegő. Isten szövetsége világosan megmutatja, hogy a vér nem szükséges az ember élete fenntartásához és nem, esik ugyanabba az osztályba mint a hús élvezése étel gyanánt.
{{raw:data:p|23|Nem lehet azt sem mondani, hogy ez csak embernél alsóbbrendű állatok vérére vonatkozik, de nem emberi vérre. Ha az a l s ó b b r e n d ű állat vérét olyan értékesnek tartjuk, miután a Teremtőtől kapottéletet jelképezi, akkor a magasabb élőlény az ember vére nem lehet kevésbé drága. Ezért, ha egy állat megölt egy embert, az
pott életet jelképezi, akkor a maga sabb élőlény, az ember vére nem lehet kevésbbé - ilyen kiontott emberi véri a gyilkos állaton kell követelni; meg kell tehát ölni, mint az Ur mondta Nőének: „De a ti véretek, amelyben.van a ti él Többek között ezt telek, számon kérem; számon kérem minden ál lattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyja fiától számonkéreni az ember életét”, (Móz. I. 9:5). Ez a rendelet tehát bűnösnek bélyegzi azt a po gány szokást, amely szerint vérszomjas harcosok, miután megöltek egy hatalmas embert ellenfeleik közül, megisszák vérét abban a hitben, hogy zz ilyen emberi vér élvezése ugyanakkor eltulajdo nítja nekik az ellenfél nagy tehetségét is. A bar bárok között és erőszakos vad népek között, mint például Szkithák, Tatárok, pusztai Arabok,’ Skan dinávok, stb. között, akik többnyire állati véren - éltek, voltak olyanok is, akik megitták ellenségeik vérét koponyáikból készített kupákból. És érde kes, hogy a vérkérdés tanulmányozása közben, ezt olvashattuk az Encyclopedia Ameri can a 113, old. 4. köt 1229 kiadásában: „A vérátömlesztés egész az egyiptomi időkig nyúlik vissza. A legrégibb feljegyzett esetet
VIII. Innocent pápán, 1492-ben kisérelték meg. Ez a kísérlet három ifjú életébe került és a Pápa éle tét sem. sikerült megmenteni. Nagy lépésekkel ha ladt előre ez a tudomány, miután Harvey felfe dezte a vér körforgásának törvényéi a 17-ik szá zadban. Ezután a felfedezés után igen sok orvos,
különösen Németországban, Angliában és Francia országban, buzgólkodoll a vérálömleszlési kísér letekben. Úgy gondolkoztak, hogy miután a vér a fő anyag, amely a lesiet táplálja, a vérátömlesztés tehát a legegyszerűbb és legrövidebb út egy le gyengült szervezel újra feltáplálására, miután a rendes táplálék hosszú úton kerül csak be a vérbe. Így azt hitték, hogy a vérátömlesztés nem csak gyógyít, hanem fiatalít is. Megkísérelték, hogy egyes betegségeket, mint pl. lázakat, leprát, elmebajt és veszettséget gyógyítsanak vele. vérrel is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy a párisi Orvosi Fakultás nem. volt hajlandók elismerni Harvey felfedezését és semmi előrehaladást a vérátömlesztés terén. Üldözték azokat, akik a tudománynak ezen a terén müköd
23) a) Hogyan tudjuk, hogy u szabály emberi vérre is vonatkozik?'hogyan sértették meg a pogányok a tör vényt? b) Mit mond az t,ncijclopediti /bnericaim a vérrel végzett orvosi kísérletekről?