A lap korrektúrázva van
168
sekre van korlátozva, akik felvigyázók kell legyenek, mint az apostol, Timótheus és Titus. Ez a felsőbb hatalmak világos elismerésével és azok tekintélye és vezetése alatt történik. A kézrávetés ily korlátozása egy védő intézkedés, amennyiben a fiatalabbak, tudatlanok, tanulók és mások, akik kevésbé érettek, kevésbé képesek és megfontoltak és így nem annyira alkalmasak bizonyos állások betöltésére, mint az érettebbek. Azért lett utasítva Timótheus, hogy senkire se vesse kezét, mielőtt az ügyet gondosan és imateljesen megfontolná, s az Úr vezetése mellett óvatosan cselekedjék. A kézrátevés az így kiválasztott személyt nem tette magasabb rangú kereszténnyé. Az csupán azt jelentette, hogy az ilyenre egy bizonyos felelősség lett ruházva meghatározott határok között, s hogy a gyülekezet az ily intézkedést helyeselte s ennek megfelelő teljes összhangban cselekedett. Még mindig igaz, ami írva van: „Ti mindannyian testvérek vagytok“ és „ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.“ (Máté 23:8; Gal. 3:28) S ezért mindannyian egy fokon állanak, ami a rangot vagy kitüntetést illeti. Azonkívül nem úgy mutatkozik, hogy a vének vagy felvigyázók és diakónusok egy meghatározott időre, egy évre vagy még kevesebb időre lettek volna kirendelve; hanem ők életfogytiglani időre lettek kinevezve vagy mindaddig, amíg azt a kötelességet hűségesen teljesítik. Mindazáltal egy ily szabályt nem muszáj alkalmazni olyanokra, mint a csoportszolgák, akiket a szolgálati szervezet keresztülvitelére évenként ki lehet nevezni, amidőn az ilyennek a kinevezésénél a hűség, buzgóság és rátermettség döntő szerepet játszik. A legfontosabb hogy buzgón tevékenykedjék a szolgálatban a királyság érdekeinek az általános előmoziditására.
28
Az apostolok napjaiban a gyülekezetek a különböző vidékeken nem képeztek független egységeket központi felvigyázat nékül. Azok a központi testülettől lettek irányítva, amelyet Krisztus Jézus a hű apostolokban alapított, ami a Cselekedetek 15: 2—30 feljegyzéséből világosan kitűnik. Szintén nem a gyülekezeteknek egyenként volt a felelőssége, hogy a központi vezetőség, illetve az apostolok és azok közvetlen képviselői igazolása és elrendezése nékül tisztviselőket rendeljenek ki. A gyülekezet fontos kérdéseiben Pál döntött, még pedig a szent szellem által ráruházott felhatalmazás alapján, de csak úgy, ahogy azt az Úr előírta: „Azonban mindenki úgy járjon el, amint neki az Úr kiosztotta s amint őt Isten elhívta! És így rendelem el minden gyülekezetben.“ — Korintus I. 7: 17; Reinhardt.
29 Igy a „felső hatalmak“ kellőképpen el lettek ismerve, és amint megparancsoltatott, 'minden lélek alárendelte magát a felső hatalmasságoknak.‘ (Róma 13 :1) Az apostolok többé nincsenek a földön testben, de a felső hatalmasságok jelen vannak a templomban, és Jehova Isten, a legfelsőbb hatalom ott Krisztus Jézus, a felső hatalom által van képviselve. Azért most egyetlen külön személy se cselekszik mint direkte személyes képviselője a felső hatalmasságoknak, mint az apostolok a napjaikban.
30 Hivatalok vagy hivatalnokok címekkel, akik állítólag kiválóbbak az általánosságnál, a vallás-szervezetekben, az ál-„kereszténységben“ mindig divatos volt; s ez még azok között is így volt, akik 1878-tól 1918-ig az Illésmunkában részt vettek. Akkor voltak egyesek, akik kiszemeltek maguknak egy jó címmel járó állást vagy hivatalt, és arra merészkedtek, hogy urat és mestert játszanak mások felett, s így Krisztus egész teste ellen lázadtak. Mivel azonban az Úr a templomához jött és a hűségeseket magához gyűjtötte, mindezek egy egységes fokon kell álljanak és Krisztusban egyek kell legyenek. Világosan kitűnik, hogy a Timótheushoz és Títushoz intézett levelek különösen az „utolsó napokban“ élő Jehova tanúi vezetésére írattak; mindazáltal ez semmiképpen nem szól a címeket viselő tisztviselők kiválasztása mellett, mint vének [episkopoius] és diakonuszok. Pál apostol által az Úr bizonyos kötelességeket ruházott Timótheusra és Titusra. Pál annak idején ismertette az Úr akaratát és rendeleteit, amelyeket az
Úrtól nyert, s amellett különös módon helytartója vagy helyettese volt az Úr Jézus Krisztusnak, aki most mint Jehova Isten egyedüli Fia a templomban van. Jézus Krisztus a templomban képezi Jehova nagy rendkívüli képviselőjét. Földön létekor Jézus hatalommal rendelkezett a kinevezésre, és most még sokkal inkább. Rendelkezik vele, mert ő fel van ruházva minden hatalommal mennyen és földön. — János 15: 16; Máté 28: l8.
A látható szervezet
31
Mindazok, akik Jehovát szeretik s neki szoglálnak és az ő Igéjének előttük kinyilatkoztatott igazságait hiszik, el kell ismerjék, hogy az Úr Jézus Krisztusnak mint Sion, Jehova szervezete fejének látható szervezete van a földön, amely az Urat képviseli és az Úr Jézus Krisztus közvetlen felügyelete alatt működik. Ha ez máskép volna, akkor az Úr munkája a földön rendetlen volna. Az ő látható királyságérdekei vagy „jószága" egy képviselőre kell legyenek bízva. Azért felmerül most a kérdés: Ki az a látható képviselő, aki egy bizonyos cselekvési felhatalmazással van megbízva és hasonló állásban van, mint a milyet Timótheus és Titus betöltött és ellátott? A feleletet a Szentírásban s nem csupán emberi vélemény alapján kell megtalálnunk. Amint meg van írva, Jézus kijelentette, hogy a templomhoz jövetele után az egész jószágát vagy a királyság érdekeit a földön ama „hű és bölcs szolgára“ fogja bízni, amely hű és bölcs szolga a földön lévő összes felkentekből tevődik össze, akik a templomban a Krisztusban való egységre hozzattak és az Úr Jézus Krisztus vezetése alatt teljes egységben működnek. (Máté 24: 45—47) Pál mint Krisztus Jézus képviselője Timótheusra és Titusra ruházta a felhatalmazást, hogy az egyház bizonyos ügyeiben mint a szolgák kinevezésében cselekedjék. Az Úr Jézus, aki most a templomban van és a saját szavai szerint a szervezet minden része felett ő parancsnokol, földi képviselőjére ruház bizonyos, a látható szervezetében teljesítendő kötelességet, amelyben szükségszerűleg a szolgák kiválasztása is bennfoglaltatik. A felkent maradékot a földön a templomban az egyszerűség kedvéért „A Társulatnak“ nevezzük. Ez nem jelenti a Watch Tower Bible and Tract Society-t mint testületet; hiszen ez azért lett szervezve hogy bizonyos törvényes követelményeknek megfeleljen. „A Társulat“ mint most ezt a kifejezést most használjuk, Isten népét jelzi a földön, amint az teljes egységben és helyesen meg van szervezve és a Jehova Isten nevéről szóló bizonyságtevés munkáját végzi, mégpedig az ő akaratával összhangban. „Krisztus Jézus bizonyságtétele“ rájuk bizatott, mivel mindannyian Isten gyermekei az ő szervezetétől, Siontól. (Jel. 12: 17; Ésaiás 54: 13) Pál apostolnak Timótheushoz és Titushoz intézett levelei, amelyek az „utolsó napokra“ vonatkoznak, most a Társulatra tartoznak; s ami cselekvés végett Timótheusra és Titusra lett bízva és a nekik adott rendkívüli megbízatás, most a Társulat által végeztetik, amely az Úr Jézus Krisztus direkte felügyelete alatt működik a templomban.
32
Timótheus meg lett bízva Isten akaratának a tanításával. (Tim. I. 3: 4,18; 2:12: 3: 11; II. 2: 14) Kioktattatott arravonatkozólag, hogy a „felső hatalmasságokat“ elismerje és azokat imateljesen és hűen támogassa. (Tim. I. 2: 1—3) A felső hatalmak most aktiv hivatalukban vannak, s a jelen kor a háború ideje. (Tim. II. 2: 3) A kinevezési hatalma miatt lett, kioktatva Timótheus az egyházi vagy csoport-szolgák szükséges tulajdonságaira vonatkozólag. — Tim. I. 3: 1 — 13.
33 „Vén“ vagy „papi“ tisztségre vonatkozólag nem történt intézkedés. A valóságban egy episkopos vagy felvigyázó először vén kellett legyen, amint az a Cselekedetek 20: 17, 28-ból kitűnik: vagyis az illető a Krisztusban érettkorúak egyike kellett, legyen. E felvigyázókból nem volt egyszerűen egyetlen egy egy egész tartomány fölé helyezve, aki mindenki felett rendelkezett volna ezen a területen, amint az a római katolikus rendszerben szokásos. A felvigyázó olyasvalaki volt,
