Amikor Jézus közel ezerkilencszáz év előtt a földön volt, sohasem mulasztotta el, hogy hallgatóinak figyelmét jövendő királyságára fel ne hívja. Minden példázatban erről a királyságról beszélt. Az egyik példázatban egy "nemes embernek" írja le magát "aki messze tartományba megy, hogy országot vegyen magának". (Lukács 19 : 12) Jézus volt ez a nemes ember. Ő volt az, aki közel ezerkilencszáz év előtt egy messze tartományba ment. Visszatértekor, azaz második jelenlétekor fogja az ő királyságát felállítani. Ez az a királyság vagy ország, amelyért Jézus tanítványait imádkozni tanította, mondván: "Amikor imádkoztok, mondjátok: . . . Jöjjön el a te országod!"
Azt mondják, hogy az igazságos dolgok ellen való szegülés rendesen a társadalom alacsonyabb rétegeiből szokott eredni. Ezért amikor az emberek sztrájkokról, kizárásokról, zendülésekről és bolsevizmusról olvasnak, a "tömeget", a "munkás-elemet" hajlandók a zavarokozással vádolni. De az imént-idézett szöveg szerint a
Krisztus királyságának azon egyetlen kormányzat felállításának való ellentállás, amely minden népnek egyetemes áldásokat fog hozni, az úgynevezett "felső rétegekből, a "királyoktól", a "fejedelmektől" és a "bíráktól" fog származni.