2. rész.
"Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2.
1 JEHOVA a legfelsőbb hatalmasság, Jézus Krisztus és Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten egyházának rendelései Jehovától és Jézus Krisztustól származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát alávetnie vagy engedelmeskednie ezen isteni rendelésnek. Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten felkentjeinek mindenkor szem előtt kell tartaniok és szigorúan követniök. Természetesen nincs semmi ellentét a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok között, mivel Krisztus és Isten mindig pontos összhangban vannak. Az angol diaglott-fordítás szövegfordítása így hangzik: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel ők Krisztuson és Jehován kívül az egyházban mindenki felett vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a nemzetek kormányzataira és azok hatóságaira alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta kifejezni, mikor ezeket a szavakat írta.
5 Pál kijelentésének (Róma 13 :2) lényege ez: Mindaz, aki az egyházban annak az elrendezésnek, amit Isten egyházának kormányzására létesített, ellentáll, Istennek áll ellent, amiért büntetést fog kapni Istentől Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok büntetésben részesítik-e a gonosztevőt, az gyakran attól függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van arra, aki bíráskodik. Isten ítélkezésébén nincs részrehajlás. Bárki is legyen az illető, aki a felsőbbségnek elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez