A lap korrektúrázva van
40
útbaigazításra és hatalma által szülhet fiat s ezért óhajtotta a felvilágosítást arra nézve, hogy mit kell tennie a helyes út követése céljából. Ez egyezett Isten törvényével. (Példab. 3:5,6) Jehova ígérete Manoahon is beteljesült: „és meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezőn ült és az ő férje Manoah nem volt vele.“ (Bírák 13:9) Az angyal ismét megjelent az asszonynak; nyilván amiatt jelent meg neki, mivel az asszony ismét meg tudta ismerni, hogy ő az, akivel azelőtt beszélt. A tudósítás szerint az asszony „a mezőn ült", amidőn az angyal megjelent, ami arra mutat, hogy Isten szervezetének tagjai mindenkor Isten szolgálatában, tehát „a mezőn" vannak.
34 Manoah nyilván felesége előtt imádkozott s meg volt győződve, hogy a férfiú megjelenése az ő imájának meghallgatását jelenti ás az várni fog, amig férjéért megyen. „Akkor a asszony elsietett és elfutott és elbeszélé férjének és monda neki: ímé megjelent nekem az a férfiú, aki a multkor hozzám jött." (Bírák 13:10) Manoah azzal
fejezte ki Istenben való hitét és imájának meghallgatását, hogy nyomban a feleségével ment, hogy a küldöttet meglássa. "És felkelt és elment Manoah az ő felesége után és mikor odaárt ahhoz a férfiúhoz monda neki: te vagy-e az a férfú, aki ez asszonnyal beszéltél? És monda én vagyok." — Bírák 13:11
35 Manoah, a család feje Jehova Istent, az általános szervezet fejét képviseli és Manoah vállalta magára a felelősséget ama kötelességben, amelyet az Úr az ő feleségére ruházott: „És monda Manoah: ha beteljesedik az igéreted, miként bánjunk a gyermekkel és mit cselekedjék ő?" (Bírák 13:12) Kérdése Isten következő törvényéhez igazodott: „Megerősíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, amelyeket magára vett;
megerősíté azokat, mert nem szól néki azon a napon, amelyen hallotta azt. Ha pedig azután teszi erőtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: ő (a férj) hordozza az ő bünének terhét." (Mózes IV. 30:14—15) Isten nyilván ezen okból küldötte angyalát másodszor is Manoah imájának meghallgatásaképpen. Manoah utasítást óhajtott a teendőkre és azon előkészületekre nézve is, amiket tennie kell annak érdekében, aki Izrael szabadításához fog kezdeni.
36 Az angyal tudta, hogy az asszony elbeszélte a dolgot férjének és Manoah azon kérését is ismerte: „mit tegyenek a gyermek érdekében?" És az angyal a következő utasításokat közölte: „Az Úrnak angyala pedig monda Manoahnak: mindentől, amit csak mondottam az asszonynak őrizkedjék. Mindabból, ami csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék és bort és más részegítő italt ne igyék és semmi tisztátlant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg." — Bírák 13:14
37 Manoah feleségével együtt nem csupán hajlandó volt megtartani ezt a törvényt, sőt nagyon is óhajtotta megtartani azt. Értesültek, hogy fiúk fogja megkezdeni Izraelnek a filiszteusoktól való megszabadítását. A megbizatás nem úgy szólott, hogy Sámson fogja teljesen felszabadí
tani Izraelt; következőleg nem lehet azt állítani, hogy Sámson nem teljesítette isteni küldetését. A filiszteusoktól való teljes megszabadítást Jehova egy későbbi munkaképpen tartotta fenn, amit az ő szolgája fog elvégezni. (Sámuel I. 7:13—14; Sámuel II. 5:17—25; 8:1, 11, 12; 23:9—12) Ez nyilván azt jelenti, hogy Sámson egy oly földi osztályt példáz, amely nem tesz kísérletet Isten népének a mai filiszteusok kezétől való teljes megszabadítására, hanem munkája csupán az ellenség felett való ítélet kihirdetéséből és annak közléséből áll a nyitott füllel hallgatók előtt, hogy az Úr Jézus Krisztus megérkezett és ő fogja megvalósítani a teljes szabadulást.
38 Manoah önzetlenségében és a küldött szolgálatának értékelésseképpen megvendégelte a küldöttet. És monda Manoah az Úr angyalának: „kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk neked egy kecskegödölyét. De az Úrnak angyala így szólt Manoához: ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredből és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. (Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala)." (Bírák 13:15—16) Ha Manoah tudta volna, hogy az illető az Úr angyala, meghívásával nem lett volna olyan tolakodó; arra kell gondolnunk azonban, hogy Manoah csupán egy szerepet töltött be és nem kell kritizálnunk miatta. Az angyal kijelentette, hogy minden hálával és elismeréssel az Úrnak kell adózni; ez mutatja minden oly teremtmény helyes magatartását, akit az Úr nevében valamily szolgálattal megbízott. Sokan azért kerültek az ördög kezébe, mivel a maguk részére fogadtak el valamily utánzásraméltó munka tiszteletét, holott egyedül csak Jehovát illeti meg az elismerés. Mindenki értse meg, aki Jehova Istennek szolgál, hogy a Szentírás magyarázatáért vagy feltárásáért nem embert, hanem csupán az Urat kell elismerésben, megbecsülésben és tiszteletben részesíteni. — Kolossé 2:4, 18
39 Manoah jószándékkal kérdezősködött az illető neve után: „és monda Manoah az Úr angyalának: kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged. És monda neki az Úrnak angyala: miért kérdezésködöl nevem után, amely olyan csodálatos (titkos)." (Bírák 13:17—18) Az angyal teljes engedelmességet tanusított az Úr iránt, amennyiben a maga nevét nem mondotta meg. Az angyal nem akart kereskedni a rábízott munkával, sem az Isten őbenne működő hatalmával. Az ő neve nem volt fontos. Ehhez hasonloan Jézus is teljes elismerésével, tiszteletével és dicsőségével az Atyának adózott. Atyja nevében és nevének igazolására küldetett. Ettől a céltól nem hajlott el, hanem magát megüresítette és teljesen alárendelte Atyja akaratának. (Filippi 2:7; János 5:43) Ebből tehát tisztán lehet látni, hogy mindenkinek, aki az Úr elismerését bírni óhajtja, alázatosnak kell lennie előtte, és munkájának
érdemét nem magának, hanem Jehovának kell tulajdonítania.
40 Ekkor Manoah áldozatkészítéséhez fogott, olvassuk: „Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette és megáldozá azt egy sziklán az Úrnak, csodadolgot cselekedék (az an-
