Az Úrvacsora „A mi húsvéti bárányunk, t. i. a Krisztus, megáldoztatott értünk. Tartsuk meg tehát az ünnepet" — Korinthus l. 5:7, 8; Zürcher-ford.
ȚEH0VA sok prófétai képet létesített, amelyek előre közlik az ő szándékát. Elvárhatjuk, hogy az ő kifejezett szándékának fontosabb részét a prófétai képek dicsőségesen bemutatják; ez így is van. Hogy Jehova neve teremtményei szívében betöltse a megillető helyét, nagyon fontos, hogy tisztázva és mindenekfölé emelve legyen. Lucifer lázadása által, akit most ördögnek hívnak, és Jehovával szemben emelt elvetemült kihívása folytán, miszerint Isten nem tudott oly embert teremteni a földre, aki megőrizhetné iránta való hűségét, a Felséges nevét kétségbevonták, nagyon meggyalázták és bemocskolták. A felsőbbségröl így felmerült kérdésnek kellő módon kell eldölnie. Jehova közzétette szándékát, hogy egy magot fog támasztani, aki a kiszabott időben megsemmisíti a gonoszt és annak szervezetét és a saját nagy nevét igazolni fogja. Emiatt mondta az ördögnek: „Épen emiatt hagytalak meg.“ (Mózes II. 9:16) Így két dolgot látunk meg amelyeket Isten tenni szándékozik, nevezetesen: 1. nevét világszerte hirdettetni akarja, s 2. felsőbbséges hatalmát kifejezni akarja az ellenség felett.
2 Jehova a nevének tisztázására vonatkozó előkészületeiben Ábrahámot kivezérelte szülőföldjéről a Kánaán földjére. Ott feltételhez nem kötött szövetséget kötött Ábrahámmal, amely a következő ígéretet tartalmazza: „Te benned mogáldatnak a föld minden nemzetségei." (Mózes I. 12:3, 15:18) Isten azután kötötte meg Ábrahámmal a körülmetélés szövetségét a következő rendelkezéssel: „Minden férfi körülmetéltessék köztetek.” (Mózes I. 17:9—12) Később Isten úgy intézkedett, hogy Ábrahámnak és Sárának egy fia szülessen, akit Izsáknak hivtak. Amidőn Izsák nagy fiu lett, Isten utasítására áldozatul mutattatott be mint élő áldozat. Mindez Jehova nevének az igazolását szolgálta. Ebben a képletben Ábrahám Istent példázta, viszont a körülmetélés szövetsége azt példázta, hogy szivében körülmetélve kell lennie annak, aki e szövetségnek részévé kiván lenni, ami azt jelenti, hogy feltétlenül és teljesen engedelmeskedni tartozik Jehova Istennek és az ő királyságának. — Mózes V. 10:16; Filippi 3:3; Kolossé 2:11.
3 Később Ábrahám leszármazottai Isten utasitásából Egyiptomban laktak (az ördög földi főerődítményének területén), amely ország az ördög szervezetét példázta, amely az egész világon uralkodik. Ábrahám leszármazottai Egyiptomban szolgaságban tartattak, ahol őket Sátán és közegei szigorúan elnyomták; Jehova nevét nagyon meggyalázták és kigúnyolták. Azután Isten egy újabb élőképet alakított; amidőn Mózest Egyiptomba küldte népének kimentésére, s hogy nevet szerezzen Jehovának: „Hol van oly nép a földön, mint a te egyetlen néped, Izrael, akiért az Isten elment, hogy népéül megváltsa és nevet szerezzen magának s oly nagy és rettenetes dolgokat cselekedjen a te országodért a te néped színe előtt, amelyet Egyiptomból váltottál ki, a pogányoktól és isteneiktől?” — Sámuel II. 7:23. Schlachter fordítás.
