|
aki megölető őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép te¬
metőjébe vettető.“ — Jeremiás 26:20—21{{raw:data:p|31|31-32| A feljegyzés azt mutatja, hogy Jehováuak ugyan¬ abban az időben két tanúja volt az országban és ezek tanúbizonysága megegyezett. Jojákim éppen akkor lé¬ pett trónra, és úgylátszik, hogy egy különös teljesít¬ ménnyel meg akarta nyerni a. vallásiaskedók tetszését és.ki akarta mutatni a nemzet iránti buzgőságát. Noha Uriás az Or nemtetszését vonta magára azért, mert Egyiptomba menekült, ez nem szolgált mentségül Jojá- Jtimnak arra, hogy visszahozza és megölje. Uriás Jeru¬ zsálem uralkodójának a jogszolgáltatásán kívül állott; mindazáltal Jojákimnak nem volt nehéz kieszközölni Tr - '•'■■ ■ á 4 - ••-
„Uriás kiszolgáltatását és Egyiptom uralkodójának a sc-
,:iikalommal csde~kedto75b.|y7«~7^íi;. I,»-., . brftségévc), aki szintén az ördög eszköze volt, visszahoz- papság annakidején Jehova két prófétájának a
verére szomjazott, s Uriás úgy gondolta, hogy a leg-
teî?^jă^rS^^ kereket oldani; s a félelem éppen a csap- kergett® ot’ Jercmi:is viszont kihirdette az Úr üze-
nmidiín a mindenható .Istennek engikdmeskednekX"-y*“
közlik a. néj.peLIste.n.figyelmeztetését; ezt a tényt'vilă-
a .bíróság_cIc_kclL.tárni. Ha akkor Ézékiás böle~
'°lt es megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai
bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Je-
h0Vá n.M.Z.?iík an?ak cI<Iöntésót, hogy kinek van iga¬
za a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily bal¬
gán cselekszenek emberek a bírói székben vagy más¬
mi, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félre¬
tolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki
ma at Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a
Ier felségesebb. A papságnak nincs joga emberek meg¬
tített üzenetet, megalázkodott Isten előtt "ős ezért meg lett oltalmazva a szerencsétlenségtől.' (Krón. II.' <32 : 26) <5 figyelembe vette Isten prófétájának a szavait és Azért mondotta a vén, aki az ügyet a bíróság előtt felidézte: „Megölte-é azért őt Ezékiás, .láda királya és az egész Júda? Nem félte-é Jehovát? Nein könyörgött-e Jehová- nak? És nem megbánta-é Jehova a veszedelmet, mellyel megfenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet von¬
nánk a mi lelkünkre?1* — Jeremiás 26 :19.{{raw:data:p|29|31-32| Itt Pgy itiabb jotri Déldát_találunk;_amelyet Jehova țanni, ha vád alá helyeztetnek, szintén követhetnek, vagyis: a bíróság elé tárni_egy a “Bibliában feljegyzett példát, amelyben bizonyos férfiak bölcseséget mutatták,
közlik a. néj.peLIste.n.figyelmeztetését; ezt a tényt'vilă- a .bíróság_cIc_kclL.tárni. Ha akkor Ézékiás böle~ '°lt es megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Je- h0Vá n.M.Z.?iík an?ak cI<Iöntésót, hogy kinek van iga¬ za a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily bal¬ gán cselekszenek emberek a bírói székben vagy más¬ mi, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félre¬ tolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki ma at Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a Ier felségesebb. A papságnak nincs joga emberek meg¬
büntetését szorgalmazni, mert ezek olyasmit hisznek és hirdetnek, amit ők nem szívesen hallgatnak. Az biztos hogy a papság nehezebb ítélet alá esik, mert értelme¬ sebb kellett volna legyen; de a bírák és politikusok is tartózkodjanak attól, hogy Ítéletüket azzal a kívánság¬ gal szabják ki, hogy a papság tetszését elnyerjék. Jeho¬ va kétségkívül azért engedte meg a mostani állapoto¬ kat, hogy úgy a papság, mint a nép az igazságra figyel- mezzenek. Azért Jehova tanúi a bíróság előtt mindig utaljanak a tényállásra, hogy az általuk végzett munka, az evangélium prédikálása végett házról-házra járván, egy figyelmeztetési munka s az az Isten parancsa irán¬ ti engedelmességből végeztetik; és mindenki maga kell döntsön, hogy embereknek vagy a mindenható Isten¬ nek akar engedelmeskedni.- Jehova tanúi elnémító - sának megkísérlése a legcsekélyebb mértékben sem eny¬ híti az emberiségre szakadó szenvedéseket, hanem ép¬ pen ellenkezőleg, mindazokat, akik Isten tanúi útjában állanak, a biztos pusztulásba viszi, ha nem térnek meg. ’• Úgylátszik a Jeremiás kihallgatásánál ellenkező ol¬ dalról is lettek bizonyítékok előterjesztve. Egyik vén. aki a papság álláspontját támogatta, hivatkozott Uriás esetére, aki a Jeremiáséhoz hasonló üzenetet hirdetett. A két próféta kétségkívül ismerte egymást A magatar¬ tásukban azonban lényeges különbség volt. Uriás félénk¬ nek bizonyult és az Úr nem oltalmazta meg, Jeremiás azonban kitartó volt és az Úr oltalmában részesült. A Jeremiás ellen és a papság mellett felszólaló férfi így szólt: „Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétáit, Uriás, Sémájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétáit, e város ellen és a föld ellen, egészen a Jere¬ miás beszéde szerint és meghalló Jojákim király és min¬ den vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és ha¬ lálra kcrestetteőt a király; de meghalló Uriás és meg ijedt és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim ki¬ rály embereket küldött Egyiptomba, Elnáthánt, az Akbor fiát és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kiho- zák Uriást Egyiptomból és vivők Jojákim király elé, ~ ~ — _ . .
Hetét, amely a Uriás által hirdetett üzenethez hasonlí¬ tott. Ahelyett, hogy megijedett volna. Jeremiás kitar¬ tott álláspontja mellett és így szólt vádlóihoz: ’Én azt az üzenetet hirdettem, amelyet Isten hízott ream hirde¬ tés végett. Most tehát tegyetek velem tetszésetek sze¬ rint.* Jeremiás Istenben vetett hitet tanúsított és ezért nem ijedt meg emberektől. Sátán szervezetének más^ nak' oltalmat. Ezáltal Istenben vetett hitének hiányát" mutatta. Amint hiszik,' JéEöva megvonta oltalmát tírias prófétától az ő emberektől való félelme nuátt. „Az em¬ berektől való félelem tőrt~'v'el; dé ál"!’JChÖt'ábán bízik, kiemeltctik.** — J?éldab^29 : 25, ’’Uriás éppenúgy megtehette volna, hogy kitart a helyén és ott hal meg. Akkor a hűsége miatt halt volna meg, ha egyáltalán megölhették volna. Az Egyiptomba való menekülés'semmi jót nem hozott számára. E helyen azt. is megondolhatjuk, hogy Uriás az Illés munkát is előárnyékolta, amely e munka „halálával** 1918-ban le¬ zárult, míg Jeremiás az Elizeu» munkát és az abban . résztvevőket árnyékolta elő, akik Isten Iránti szerető tűket kimutatják azáltal, hogy félelem nélkül nyíltan bizonyságot tesznek a Legfelségesebb nevéről. Ami pe¬ dig Jojákim királyt illeti, aki megvetést mutatott Jehova Isten és képviselője iránt, meg van írva: „Azért ezt mondja Jehova Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiᬠnak: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húdom! nem sirat¬ ják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének! Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem knpuin kívül!** (Jer. 22 : 19, 20) Hasonlóképpen nem fog most semmi jót eredményezni a róm. kát. hierarchia elő¬ kelőinek és eszközeinek a Jehova Isten elleni dacolás. Aki mégis ezt teszi, ugyanaz a sors éri utói, ami Jojá- kimot. ” A papoknak, prófétáknak és a gerinctelen politi¬ kusoknak az tetszett volna, ha Jeremiást Uriáshoz ha¬ sonlóan kivégzik! He a feljegyzés így hangzik: „De Ahi- kámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással löt, hogy ne adják öt a nép kezébe halálra.** (Jer. 26 :24) Ez az Ahikám nevű ember nem volt oly túlzó vallásiaskodó, mint a többiek, akik Jeremiás kihallgatásánál jelen vol¬ tak. ö a szólásszabadság mellett szállt síkra. A tárgya¬ láson jelenlévő nép nem volt azon, hogy Jeremiást meg¬ öljék, és Ahikám is a nép pártján volt. A bizonyítási el¬ járásnak Jeremiás javára való, fordulása azon múlott, hogy az ő beszéde a mindenható Isten üzenete volt és kétségkívül hitte, hogy Istentől szárninizk, cppen- ezert nem szabad őt megölni még akkor sem, ha beszé¬ dével „a papság vallásos érzését megsértette'* volna. IJa a papoknak sikerült volna a népet a maguk javára MÁM®»;;
