nek, hanem egyszerűen megmondotta nekik, hogy az üzenet a Legfelségesebbtől származik. Nyíltan elismer¬ te, hogy a népnek nyilvánosan prófétáit. Röviden és világosan feltárta az Istentől közvetítésre nyert üze¬ netet, és ezt azért tette, hogy a törvényszék tisztában legyen a tényállással, s a jelenlévő és az igazságot megismerni óhajtó emberek meghallják, megtudják és megértsék, hogy ö a Mindenható képviselője. Jeremiás teljesítette kötelességét, így védekezvén, s azután a fe¬ lelősség azokon nyugodott, akik őt beszélni hallották. A mindenható Isten előtt voltak felelősek, előtte kellett számolniuk. Más szóval: Isten választott egy hű férfit üzenetet közvetítésére, és a férfi, Jeremiás, pontosan n parancs szerint teljesítette. Jehova tanul számára, akiket Jeremiás előárnyékolt, ez irányadóul vagy jogi például szolgál. A tanuk nem szabad öntelten fellépje-^! nek, gyűlöletet vagy rosszakaratot mutassanak, hanem az igazságot kell szólniuk, világosan és félelem nélkül, ■' tehát nyíltan és Jehova Istenben vetett teljes bizalom- '
mai kell hirdetniük, s azután a hallgatók a felelősek.hallgatóságnak, hogy mi történne akkor, ha hallgatnᬠnak Jehova figyelmeztetésére: „Most azért jobbítsátok meg a ti ólaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok Jehovának, a ti Istenetek szavára, és Jehova megbánja a veszedelmet, amellyel fenyegetett titeket." (Jer. 26: 13j Ily módon közvetítette Jeremiás Jehova üzenetét úgy a bíráknak és politikusoknak, mint a papoknak és a népnek is. 0 valóban barátságosan figyelmeztetett prófétai szavaival mindenkit, akinek „halló" füle volt. Riadót fújt, hogy mindenkit figyelmeztessen a nagy ve¬ szedelemre, amelyből csak egyetlen módon lehet meg¬ szabadulni, a mindenható Istennek való engedelmesség által. Akik öt hallották, hálásak kellet volna legyenek, hogy figyelmeztetve lettek. Jeremiás kitartott a bejelen¬ tés mellett, hogy rövidesen baj és szerencsétlenség kö¬ vetkezik úgy a templomra, mint az egész városra, ha figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztető- üzenetét. A prófétai drámának ez a része főképpen azt árnyékol¬ ta elő, ami napjainkban történik. Ezáltal Jeremiás Je-^v hova irányítása mellett példát mutatott, amelyhez Jeho- j va minden szolgájának alkalmazkodni kell, illetve mimi- annyian teljes határozottsággal kell fellépjenek Isten , üzenetével, amint Isten megparancsolta. Nem szabad- i saját következtetéseikre támaszkodva — független utat I követniük, hanem teljes bizalommal kövessék Isten uta-/
sitásait.jijUtják^tiyiitiin heszéíjenek és ismertessék úgy a Sággal, mint a hallgatókkal, másokkal az istentől nyert megbízást . j-ancsot, amely szerint a népnek Isten fígyelinez-j ■jelesét h.i£dctxü_kell. Tárják, fel, hogy nem vaíamelyj ember üzenetét hirdetik és nem felelősek a bekövéCRe- /emlőkért. Az üzenet a mindenható Istentől származllr* s~ők csupáiy lsten eszközei és szolgái az ő akarata cse¬ lekvésére s ezt isten parancsai szerint végzilcT'Szt Is* mondják meg, hogy nem Jehova tanulnak dolga az embe¬ rek h'li-'tt ítélk£zaL-£agy—valakinek kárt okozni, liánéin ők csupán követek az igazság hirde'tosere7~E0gy min denki, aki hallja tetszés szerint állást foglalbas'son mel¬ lette vagy ellene. Az Ur tanul nem riadhatnak vissza! attól, amit nekik világi bírósagom árthatnak. Mint Jet¬
iim .a megbízott skolgál .nií'II' kézében' vannak, ésTsten'tudatában volt annak, hogy a törvény hatalmában van, s eiért így szólt a bíróságnak: „És magara pedig íme. . kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik nektek “ (Jer. 26 '• !■*) Ö ép¬ pen azokat tette felelőssé, akik Isten akarata szerint felelős kellett legyenek. Jeremiás egy oly törvényiek előtt beszélt, amelynek az Ítéletét semilyen földi fó¬ rumnál nem lehetett megfelebbezni. Kifejtette a bíróság előtt, hogy mindazt kész önmagára venni, amit. Isten engedőimével büntetésképpen reá szabnak, mert ő csak azt teszi, amit Isten parancsolt. A bíróságnak nem is lett volna hatalma felette, ha Jehova meg akarta volna akadályozni. Jeremiás Jehova szolgája volt. Reá nézve ugyanaz a szabály volt érvényben, amely Jézusra, aki az öt kihallgató bíróságnak így szólt: „Semmi hatal¬ mad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked." (János 19:11) Ugyanez a szabály vonatkozik azokra is, akik most a Krisztusban vannak, öt hűségesen nyomon követik és a bizonyságtevést úgy végzik, amint nekik a mindenható Isten megparancsolta. A maradók és a Jonadábok, tehát mindazok, akik az Urban bíznak, mindig tartsák emlékezetükben, hogy biztonságuk — • mint ez Jézus és más régi tanúbizonyságok esetében is volt — mindig a mindenható Isten iránti hit engedelmes ségiíktöl függ. Bizalmukat nem szabad fejedelmekbe V vagy más emberbe helyezniük. (14(i..Zsofi^3)_Nem alr_ leadhatnak meg és nem tiallgathalj.ák_etjste.njgéjet, azt _ reniérvelír~tnigy azért az~ ország-bíróságai enyhébben
kezelik őket. A maradék_tagjai.életüket rarra_szentel; , ték, líogy mindhalálig hüen.szqlgálják az jJr .Istent. _Ne 1. kik mondotta az Úr_jézps:,_,J.égy_iíul.iűindhaláUg<■’
nffitbd'itíloiri az élet^_koronájátJL^_Jeieuések.,2.:.1Ö.felelősségre figyelmeztetni, amely e magas testületre nehezedett: „De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll tireátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony Jehova küldött el engem hozzᬠtok, hogy fületekbe mondjam mind e szókat." (Jer. 2G: 15) Ez nem fenyegetés, hanem barátságos figyelmezte¬ tés volt Jeremiás nem jött zavarba azért, mert magas tisztviselők előtt állott, sem nem cselekedett elbiza¬ kodottan vagy észszerütlenül. Csupán jogosan és méltᬠnyosán mondotta a bíróságnak, hogy ’az ellene kimon¬ dott ítéletért teljes felelősség terheli őket; Jeremiás megbüntetése egyet jelentene az Isten elleni harccal, , s ezért a bíróság tagjai Isten előtt kellene számot ad¬ ’ janak. Jeremiás megölésével még nem zárulna le az ügy. Az izraeliták készakarva engedetlenek voltak a min- _ jlenható Istenhez és keltett viselniük a követkczményc- vallásiaskodókkái~7két, és Jeremiás itt csupán a következondőkre figyel- pa- / meztette őket. A papság kétségkívül azt az ellenvetést ~~tette, hogy egy ily ember állítása, mint Jeremiás és az ő tanácsainak a követése nem menthetné meg a va¬ rost; és bizonyára sokan a papság tanácsára hallgattak, > lehető legrosszabb tanácsra, mert rendszerint a papság
adja a legrosszabb tanácsot.mint Jeremiás és Jézus Krisztus hü apostolai. Amidőn az apostolok ugyanezen város bírósága előtt állottak, az Ür Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése végett lázitással vádolva, a Jeremiással kapcsolatos példa sze¬ rint hűek és igazak maradtak. A Jeremiás esetét meghall¬ gató bíróságnak határozni kellett, és Jeremiás mintegy ezt mondotta: ’Határozzatok, hogy Istennek engedelmes- • _ ~ ,. ,o kedjem, vagypedig ezeknek az álszent papoknak. hușeșEeii;kitartanak a Mindenható inellett. Nem hagyta kétségben őket afelől, hogy kinek fog cn- gedelmeskedni, és megmondotta a bíróságnak, hogy ha
megölik, ártatlan vért hoznak önmagukra, a városra és
