Jeruzsálem! vallásoskodók nagyon sértve érezhették ma¬ gukat, mert Jeremiás mások jelenlétében adta tudomá sokra, hogy Isten ítélete rövidesen végre lesz hajtva felettük. A zsidó vallás eme képviselői, különösen a pa¬ pok azt következtették, hogy a Jeremiás által hirdetett üzenet lazításra alkalmas, tehát felforgató s ezért Jere¬ miást el kell némítani. Valószínűleg így szóltak: „Mint Izrael vezérei és tanítói miért hagynánk magunkat és a népet nyugtalanítani egy ilyen ember által, mint Je¬ remiás? Éppen így felháborodnak ma is a papok és a nyáj vezérei — akik a vallást személyes haszonlesésből gyakorolják — a Jehova tanai által hirdetett isteni (Izénél hallatára. A felháborodott klérus a bíróságokat annak megállapítására készteti, hogy a Jehova tanúi által hirdetett üzenet felforgató és lázitó és alkalmas arra, hogy az állam békéjét és nyugalmát megzavarja, miértis az üzenetet hirdető tanukat meg kell büntetni és az üzenet hirdetését be kell tiltani. Isten azt akarja, hogy a vallásoskodók ne mentegetődzhessenek tudatlan¬ sággal vagy az ellenségeire következő haragjának a nem ismerésével. Ezért parancsolja tanúinak, hogy Je¬ remiáshoz hasonlóan szóljanak hozzájuk: ’Ha nem hall¬ gattok az Űrra és nem jártok az általa megjelölt úton, akkor Isten cselekedni fog, amint bejelentette. A fele¬ lősség titeket terhel.1 A mai vallásoskodóknak kezük¬ ben van a Biblia. Isten igéje. S amidőn most figyelmez¬ tetve vannak, hogy a Biblia az egyedül megbízható ve¬ zető s hogy az Istennek a Szcntirásban feljegyzett pa¬ rancsai iránti engedetlenségükkel önmaguk ellen tesz¬ nek bizonyságot és sohasem mondhatják, hogy nem tud¬ ták. Isten mit szándékszik tenni velük; s ez különösen áll akkor, ha külön figyelmeztetve voltak a jövendölé¬ sekre. Isten már évekkel Jeremiásnak az üzenettel Je¬ ruzsálembe való menetele előtt gondoskodott róla, hogy a törvénykönyvet megtalálják és nyilvánosságra hoz¬ zák. És a király felolvastatta a nép hallattára és a nép beleegyezett, hogy engedelmeskedni fog. (Kir. II. 22 :3 — 20; 23: 1—3) Éppcnúgy gondoskodott Isten arról, hogy az ő szolgái 1918 előtt negyven éven keresztül az „Illés munkát" végezzék, miáltal a néppel Isten országának az üzenetét közölték. A „kereszténységnek" évek óta birtokában van a Biblia és az utóbbi 50 év folyamán a Bibliák, könyvek és traktátusok milliói lettek a nép kezébe helyezve, amelyek mind Istennek a föld népeire vonatkozó feltett szándékát bejelentő bibliai jövendö¬ lésekre utalnak. Krisztus Jézusnak 1918-ban történt templomához jövetele óta a könyvek és traktátusok százmilliói lettek elterjesztve a nép között. Ezek által különösen a „kereszténység" figyelme lett Jehova ki¬ nyilatkoztatott szándékára irányítva, hogy Krisztus Jé¬ zus útján minden az ö országa ellen irányuló ellenál¬ lást megsemmisít. A „kereszténység" tehát már figyel¬ meztetve lett és még mindig figyelmeztetve van az
üzenet által.„kereszténységre" vonatkozólag lett feljegyezve és hir¬ detve. az ellen jelképi népre, amely Isten népének val- ja magát. Jehova így szól most hozzájuk: 'Ha nem hall¬ gattok reám. meg foglak büntetni.1 Miért figyelmezteti őket Isten oly nyomatékosan, ha úgyis kijelenti: „De nem hallgattatok"? Ez azért történik, hogy kellőképpen figyelmeztetve legyenek s azért a saját igazságtalan? ságnk következményét viseljék. Rajtuk kívül senki más nem felelős az eljövendő pusztulásukért. Isten szolgái csak úgy tesznek eleget felelősségüknek, ha a „keresz¬ ténységnek" hirdetik Isten figyelmeztető üzenetét a megbízás szerint. (Ezékiel 33 :8—12) Senki sem állít¬
hatja majd joggal, hogy Isten elhamarkodta az ítéletet.posan figyelmezteti őket és időt enged a megbánásra. Ezért a „szokatlan munka", a bizonyságtevő munka to¬ vább folytatódik addig az ideig, amidőn Isten a meg¬
semmisítést megkezdi.tak a templomra. A róm. katolikus hierarchia és vallᬠsos támogatói szintén nagyon büszkék az úgynevezett „katolikus egyházra" és förtelmesen épített katetráii- saikra. Isten Izraelt népévé választotta. A róm. kát egyház viszont önként Isten népének a szerepébe lé¬ pett. Mint egykor az izraeliták, úgy a kát. hierarchia is büszkén mutat látható „egyház"-épületeikre. Erre utal Ezékiel próféta is, aki így szólt: „Mondd meg az Izrael házának: Ezt mondja az Ür Isten: linó, én meg- fertéztetem szenthelyemet, erősségeteknek kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelhetek kívánságát; és fiai¬ tok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el ... mikor ez eljő, megtudjátok, hogy én va¬ gyok Jehova Isten." (Ezékiel 24:21—24) A róm. kát. hierarchia-szervezet pontosan úgy viselkedik, mint egy¬ kor Jeruzsálem vallásoskodói viselkedtek. Jehova most végső figyelmeztetést vagy ultimátumot intéz hozzájuk, mondván: „Ha nem hallgattok reám, ... úgy cselekszem e házzal mint Silóval cselekedtem." Az igazság ezen szavai oly szokatlanok voltak Jeruzsálem vallásoskodói előtt, hogy a dolgot hihetetlennek tartották. Valószínű¬ leg így következtettek: „A mi templomunk nem csupán egy sátor, egy ideiglenes lakhely, mint az atyáink ide¬ jében Silóban volt. Ha Isten az ö nevét viselő ezen tem¬ plomot leromboltatná, hozzájárulna, hogy az ő neve gya- láztassék; egy ily feltevés azonban esztelen. Ez az állí¬ tás sokkal szokatlanabb, mintsem annak hinni lehet ne, ezért nem is hiszünk ennek az embernek, ennek a Jeremiásnak, aki ilyesmit összebeszél." A „keresztény¬ ség" vallásvezérei ma hasonlóképpen következtetnek. A papság egy legyintéssel intézi el azt a gondolatot, hogy pusztulás következne rája és igy szól: „Jehova tanúi kommunisták, akik a vallás ürügye alatt működ¬ nek." így az igazság hirdetése miatt Krisztus Jézusra és tanítványaira szakadó gyalázat most Jehova kész¬
séges tanúira hull.föld minden nemzetének átkává teszi". A vallásos zsi¬ dók nem hitték el ezt a kijelentést. Isten azonban ke¬ resztül vitte feltett szándékát pontosan úgy, amint azt előre bejelentette. Izraelt azóta is minden nemzet át¬ kozza és szidalmazza, s Armagcddonkor minden nemzet átkozni fogja a „kereszténység" vallásoskodóit. Isten „szent nemzete" és az igazságot hirdető minden jóaka- ratú ember bejelentik most Isten átkát a „keresztény ségre", amint nekik meg lett parancsolva; s mert Isten parancsainak engedelmeskedve ezt teszik, Jehova ta¬ núit a papok és nyájaik előkelői nagyon rossz megvilᬠgításban tüntetik fel. Ezt a következő feljegyzett ese¬ mény árnyékolta elő: „Hallák pedig a papok és a prófé¬ ták és az egész község Jeremiást, amint ez igéket szó- lá Jehova házában." (Jer. 26:7) Midőn a róm. kát. . hierarchia és támogatóik hallják Isten üzenetét az ő iiű tanúi által hirdetni, így szólnak: „Vallásos érzésünket mélyen sértik és vallásos büszkeségünket bántják, ha Jehova tanúi a mi régi, legszentebb!) és tiszteletre méltó intézményünk ellen oly szavakat használnak. Az ő üze¬ netük esztelen és oly szokatlanul hangzik, hogy nem le¬ het elhinni." Ezt mondották a zsidók, és ezt mondják ma a katolikusok és más vallásoskodók. A róm. kát. papok és más vallásoskodó lelkészek annyira el vannak telve állásukkal és az azzal járó bevételükkel, hogy
a Jehova tanúi által hirdetett üzenetet, amely a szervé-
