A lap korrektúrázva van
176
üzelmeit a földön; Isten azonban határozottan megígérte, hogy kitűzött idejében mindezeket el fogja seperni. Most tehát eljött az idő, amidőn az ő nevét világszerte hirdetni kell, s most emiatt hívjuk fel a nép figyelmét az Úr kegyelme folytán ezekre a nagy igazságokra.
33 Miért hagyta azonban az Isten, hogy az ördög azokat az embereket nyomorgassa a földön, akik a Felséges szolgálatában szegődtek? Miért nem oltalmazta meg az Isten ezeket a hűségeseket az ördög minden támadásaival szemben? A felelet a következő: Ha Isten ezt megtette volna, akkor az ördögnek nem lett volna szabad keze elvetemült kihívásának bizonyítására. Továbbá, azok, akik Isten akaratának cselekvésére fogadalmat tettek, csak úgy őrizhetik meg hűségüket és ártatlanságukat Isten iránt, ha ellenállnak az ördög támadásainak és minden üldöztetések között is megőrzik ártatlanságukat Isten előtt. Isten ezen okból Ígérte meg
ismételten szolgáinak, hogy megőrzi és örökéletet ad nekik s minden gonosztevőt el fog pusztítani: „Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, viszont a gonosztevőket megsemmisíti." (145. zsoltár 20) „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!" — Jelenések 2:10.
Jób — a példája
34 A Szentírás több embert név szerint is megnevez, akik hívek és igazak voltak Jehova iránt és ellenálltak az ördögnek. Közülök való Ábel, Énok, Noé, Ábrahám, Jób és Mózes is. Isten a régmúltban hű embereket nagyobb, jövőbeli események példázására használt. Ezeknek egyike volt Jób. Az ördög lakóhelye az írás szerint Mágóg. (Ezékiel 38:2) Jób napjaiban Sátán még nem volt letaszítva a mennyekből, hanem időnként megjelenhetett a Mindenható Isten előtt. Amint látjuk, Isten hűséges fiai időnként megjelentek Jehova előtt: „Lön pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljőve Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt." — Jób 2:1.
35 Jehovának természetesen tudomása volt arról, hogy Sátán honnan jött; de nyilván avégett beszélt Sátánnal, hogy azáltal képletet szerezzen annak kimutatására, hogyan támadja és próbálja az ördög a hívő embereket. „És monda az Úr Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nics a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. És felele a
Sátán az Úrnak és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet és verd meg őt csontjában és testében; avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Imé, kezedben van ő, csak életét kíméld. És kiméne a Sátán az Úr elöl és megveré Jóbot undok fekélyekkel, talpától fogva a feje tetejéig." — Jób 2:2—7.
36 Sátán kétségtelenül gúnyolódott Jehovával, amidőn arra mutatott rá, hogy a vízözön óta csak kevés ember tartott ki Jehova mellett s hogy ő mindenkit rá tudna bírni Isten megtagadására, ha arra alkalmat adnak neki. Ez sértő kihívás volt Jehova Istennel szemben és az Isten felvette a harcot. Jób gazdag ember volt, boldog családdal rendelkezett, egészséges volt, békében és nyugalomban élt. Az ördög azt állította, hogy Jób nyilvánosan meg fogja átkozni az Istent, ha mindenét elveszítené. Jehova ezen állításra válaszolta: „ímé, a te kezedben van ö!", azaz, tedd meg, ha tudod, és bírd rá
őt az én megátkozásomra. Mire Sátán undorító betegséggel verte meg Jóbot, ami oly borzasztóan fájdalmas volt, hogy Jóbnak a felesége maga mondotta: „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg!" (Jób 2:9) Ámde Jób mindezen megpróbáltatások között is megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt. Mire az ördög újabb kínokat bocsátott Jóbra, amidőnis látszólagos vallásos, jámbor embereket küldött hozzá, hogy gyötörjék őt; ámde Jób mindamellett megőrizte ártatlanságát és szilárdan kitartott a Felséges mellett. A Jób élményeiről szóló feljegyzés azokat példázza, vagy azok számára szolgáló példa, akik az igazságért szenvednek, de minden üldözések és büntetések között is megőrzik Isten előtt való feddhetetlenségüket. Abban az időben senkivel, még az angyalokkal sem ismertette meg Isten, hogy miért engedélyezett szabad folyást az ördögnek ellene és szolgái ellen irányuló harcában. Bizonyos azonban, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amidőn megismerteti annak az okát és az Isten pontosan a kitűzött időben fogja az egész peresügyet a saját, dicsőségére eldönteni. A következő események útján, melyek Isten türelme folytán fordultak elő, az ördög évszázadokon keresztül főképpen a valláskultuszok által igyekezett gonosz fenyegetését valóra váltani. A leszámolás ideje elérkezett, amidőn a peresűgynek el kell dőlnie s emiatt érkezett el most az Isten kellő ideje is, hogy mindazokkal megismertesse a helyes magyarázatot, akik szorgalmasan a helyes értelem birtokába szeretnének jutni.
Izrael megszervezése
37 Jákób leszármazottai, Izrael, nemzetté szerveztetett meg és Mózes vezérlete alá lett rendelve. Miután az izraeliták csodálatos módon Egyiptomból kiszabadultak, s mialatt a Sinai hegység tövében táboroztak, Isten alaptörvényeket és rendeleteket adott nekik. A „tíz" a teljesség szimbóluma, s amit általában „tíz parancsnak" neveznek, tényleg Isten törvényének az ember számára szóló teljes feltárását jelenti. „Rendeletéiben" pontosan meghatározza az ember kötelességeit, amit az alaptörvénnyel egyezően teljesíteni tartozik. A zsidó nemzet határozott ellentétben állott más nemzetekkel és népekkel, mivel Izrael volt ama nép, amelyet Isten magának választott ki, s amely nép útján prófétai képeket alakított nagyobb, a jövőben bekövetkező események példázására. (Korinthus I. 10:11) Most pedig vegyük figyelembe itt, hogyan adta Isten ennek a népnek az alaptörvényt, ama törvényt, amely minden emberre szól, aki Isten akaratának teljesítéséhez hozzákezd: „A harmadik hónapban, azután, hogy kijöttek Izrael fiai Egyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Efidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és tóborba szállának a pusztában; a heggyel átellenben szállá pedig ott táborba az Izrael. Mózes pedig felméne az Istenhez és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének: és ezt add tudtára az Izrael fiainak: Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogyan hordoztalak titeket sas-szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, amelyeket parancsolt vala neki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele neki és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük;
