Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/13

117

én atyámat". (13. v.) Most világszerte megjelenik Jézus Krisztus dicsősége az ilyenek számára. Ehelyütt a prófécia szavaiból világosan kitűnik, hogy a maradék és a „többi juhok" is tartoznak „sietni" s minden kínálkozó alkalommal közölni az evangéliumot, hogy Isten kegyes gondviselését megismerhessék az engedelmes emberek számára.

⁷

József azután közölte testvéreivel, hogy még öt évig fog tartani az ínség, siessenek és hozzák oda atyjukat családostól és mindenestől, hogy legyenek József, a kormányzó közelében, hogy „el ne szegényedjenek, ők és az ő házuk s amijük van." (Mózes I. 45:8—11) Ez mutatja, hogy amidőn a Józsefben példázott nagyobb tekintély magát megismerteti, Jézus Krisztus az ő földi maradék népe útján, még sok lesz a tennivaló (a munka) azok érdekében, akik ezen a földön fognak életet nyerni.

81931-ben egy osztály mulattatott meg a maradék¬ nak, amelyet táplálni kellett. Abban az időben azonban még „nem ismertük fel a nagysokaság" kilétét. Azon körülmény, hogy József Jákób házanépét mostohatest- yéreivel és azok családjaival együtt meghívta, mutat¬ ja, hogy a maradék 1931 után, amidőn a földi osztály felismertetett (amelyet most a maradék tartozik felka¬ rolni) segíteni tartozik ezt az éhező osztályt. Éppen ez következett be. A maradék 1931 óta megértette, hogy be kell járnia a kereszténység területét és oktatni tar¬ tozik az igazságra szomjazókat. Mindazáltal érdekes és leszögezni való, hogy a „nagysokaság" osztályt 1935 máj. 31., a washingtoni kongresszus előtt nem ismerte fel világosan a felkent osztály. Azóta a nagysokaság ér¬ dekében rendkívüli munkaszervezés történt és figyel¬ mesen folytatódott, hogy figyelmét Isten igéjének igaz¬ ságaira felhívja; ez folyik, miközben maga az Ür gyűj¬ ti a nagysokaságot nyája közé ahol bőven fog élelmi¬ szert kapni. Meghívás

• Az újdonság, „József testvérei" megérkeztek, gyor¬

san szétfutott a hír Egyiptomban; ez az örömhír a Fᬠraóhoz is eljutott és örvendett neki. Most a Faraó is megjelenik a színtéren s a drámának e részében Jehova Istent képviseli: „És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; és vegyétek fel atyátok és házatok népét és Jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földé¬ nek javát, hogy éljétek e földnek zsírját. Ez is paran¬ csolatul legyen néked: Ezt míveljétek: vigyetek maga¬ tokkal Egyiptom főidéről szekereket gyermekeitek és felesegeitek számára és vegyétek fel atyátokat és jöj¬ jetek. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek só¬ hajtva; mert Egyiptom földének a legjava a tietek." — Mózes I. 45 :17—20. “ Hasonlóképpen Jehova Isten tetszőleg szemlélte Jézus Krisztus munkáját, aki nagyobb, mint volt Jó- •«ef amidőn a templomban megismertette magát a ma- ^■ckal és a többi „juhokkal" való kapcsolatát fel- ’rta; AZ Istc? meíf°ríÍ3Íti a jóindulatú emberek meghí- asát, mondván: „Jöjjetek és vegyétek az életnek vi¬ zét> ingyen!" (Jelenések 22:17) Ismét azt kell megje-

y®zh,ink, hogy ez a prófécia is teljesülni kezdett, anél¬

Kül, hogy a maradék nyomban megértette volna. 1929- wn megjelent egy cikk, „Kegyelmes meghívás" volt a _ e, ez tárgyalta, hogy „az élet vize" megindult és ezt f . ',gazsa50t azokkal kell ismertetni meg, akik az éle¬ téi, , fe®lk- Abban nz időben azonban még nem ismér¬ vé v 1, a ”nasysoki’~’%“ földi osztály lesz, hanem í hltt(lk, hogy alárendelt szellemi osztály lesz, ame- 7 fel kell karolni. Azután jelentek meg a „Világos¬ ság" c. könyvek angolban; de a „nagysokaság" kiléte még mindig ismeretlen volt. Ügylátszik, M Űr az ő hű népét gyakran próféciák teljesítésére hasznólju- és ké¬ sőbb értesíti, hogy arra használta.

¹¹ Egyes kritikusok gyakran hiányosnak mondják a leközölt cikkeket s azt mondják: „A WT megváltoztatja eddigi nézetet és ellentmond önmagának!" Erre csupán azt akarjuk mondani, hogy a prófécia és annak teljesülése csak lépésről lépésre tárul fel Isten népe előtt, s így csak azt közölhetjük, ami feltáratott és amit megértettünk. Ha emberek hagyományait követnénk, akkor szilárdan amellett állanánk, ami valamikor közöltetett. Ámde Isten népe nem követ emberi hagyumányokat, hanem csakis Isten igéjét tekinti vezetőijének s ahogyan Isten jónaklátja ezen isteni igazságok feltárását és a próféciák kibontakozását a maga idejében, válik Isten hű maradék népének kiváltságává, hogy azokat felismerésük után leközölje. A feltárt igazságok és a feltárás nem valamely embernek a tulajdona. És nem is egy csoportnak a sajátja. Az igazság az Úré az fejlődik, ill. előrehalad és mindinkább világosabb lesz a teljes délig. Ez bizonyítja a legerősebben, hogy Isten vezeti az ő népét, ö táplálja, amennyiben minduntalan oly lelki táplálékot tálal fel asztalára, amit jónak lát részére s ami hozzájárul az Úr dicsőségéhez.

. “József, aki Jézus Krisztust példázza, azután arra utasította féltestvéreit, hogy rokonságuk más család¬ tagjaira is terjesszék ki a meghívást; mindnyájukat meghívta, jöjjenek Egyiptomba. Jézus Krisztus, a na¬ gyobb József, közölteti az igazságot és gyűjti a nagy¬ sokaságot az Ür nyája közé s ezért mondja: „Más ju- haim is vaunak nekem, amelyek nem ez akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatni fognak szavamra és lesz egy akol és egy pásztor." — Jelenések 7:16. ■ “Ebben a munkában a Benjámin osztály, a mara¬ dék is résztvesz a kegyes meghívást elvlve a „más ju¬ hokhoz"; s amidőn ezek a meghívást meghallották, ne¬ kik is kiváltságuk és költelességük lesz, hogy ők is így szóljanak a „többi juhokhoz": „Jöjj...és ne késle¬ kedj." Ez is azt bizonyítja, hogy a „más juhok", nkik a nagysokaságot fogják alkotni, részt kell venniük a munkában, bizonyságot kell tenniük Isten országáról a világon, hogy aki akar, a biztonság helyére menekül¬ hessen. ahol a nagyobb József táplálni fogja- — Jele¬ nések 7 :16. Ünnepélyes figyelmeztetés ” A helytartó testvérei mcstmár mindamfi jóval meg- pakkolva, amikét József nekik ajándékozott és azon küldetéssel, hogy rokonaikkal együtt Egyiptomba köl¬ tözzenek, útrakészen álltak: „És elbocsátá az 5 testvé¬ reit és ehnenénck és monda nekik: Ne háborogjatok az úton!" (Mózes I. 45:24) Hasonlóképpen áldotta meg most bőségesen az Ür Jézus Krisztus, a nagyobb Jó¬ zsef azokat, akik öt szeretik és másokhoz is elküldi ő¬ ket, hogy kegyelmes meghívásában részesítsék az élet útjának megkeresésére. Amiképpen József fivéreit fi¬ gyelmeztette.: „Ne háborogjatok az úton", figyelmezte¬ ti most a nagyobb József is a maradék tagjait, a fél¬ testvéreket, akik a „más juhokhoz", a nagysokasághoz tartoznak, hogy a királyság érdekeiért békében éljenek együtt és szeressék egymást. Ezt a figyelmeztetést a zsoltáros a következő szavakban fejezi ki: „Atyámfiái¬ ért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! (Él¬ jetek békében) Az Ürnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 8,9) Akik szívüket Istennek adták, most állandóan szemük előtt kötelesek tartani, hogy Jehova Istennek Jézus Krisz¬ tus alatt álló szervezetéről van szó s aki szereti Istent és az ő szervezetét, törekedni fog és törekednie is kell,