A lap nincsen korrektúrázva
97
32
József Egyiptomba érkezvén, Potifár házába került mint rabszolga, aki Faraó testőre volt s egyúttal a király főítéletvégrehajtója is: „És az Úr Józseffel vala és szerencsés ember vala és az ő egyiptomi urának házában vala.“ (Mózes I. 39:2) József rabszolga volt s abban az időben semilyen tekintélye sem volt Egyiptomban; Isten kegyelme mindazáltal mindenkor vele volt. Hasonlóképpen Jézus Krisztus hű követői a földön, főképpen a maradék, elveszítették tekintélyüket az emberek között és Isten iránti hűségükért sok gyalázatot kellett elszenvedniük. De nekik is meg van ígérve, hogy velük az Isten, s ez elviselhetővé teszi szenvedéseiket. Potifár felismerte, hogy József igazságos és megbízható ember s ezért bizalmas állást ruházott reá. Hasonlóképpen tapasztalták a világi emberek, hogy Jehova hívei megbízható emberek, megbízhatóbbak mint más emberek, amidőn valamily különleges kötelességet bíznak reájuk. Az Úr ezen hűséges követői tehát megtanulták, hogy mindent, amit csinálnak, úgy csinálják, mintha az úrnak csinálnák.
33 Ha a jól ismert tényeket most a próféciával összehasonlítjuk, meg kell figyelni, mennyire megegyezik egymással a kettő. A próféciának e része, amint látszik, azon időről szól, amidőn Jézus Krisztus útegyengetést végez Jehova Isten előtt, templomához érkezése előtt. Kr. u. 1878-ban Jehova hű szolgái Jézus Krisztus vezetése alatt a királyság előmunkálataiban dolgoztak. Látták, hogy az ország közel van s elmentek és hirdették Krisztus Urunk visszatérését és Isten országát, amidőn Jézus Krisztus fog uralkodni, habár akkor nem is értették oly világosan a dolgot. Amiképpen József szolga volt Potifár házában, Jézus Krisztus hű követői is emberek alárendeltjei voltak a földön, mivel nem ismerték fel a bibliai „felsőbb hatalmakat". (Róma 13:1) Azt gondolták, hogy a világ politikai tényezői ezek a bibliai felsőbb hatalmak. Mindenkor híven teljesítették, amit rájuk bíztak s a világi emberek felismerték, hogy az igazi keresztények megbízhatóbbak mint más emberek. Amiképpen József megbízhatósága és hűsége miatt meghitt szolga lett, így azon idő alatt, amely alatt Jézus Krisztus útegyengető munkát végzett Jehova előtt, egy osztály létesült Jézus Krisztus hű követőiből, amely hűséges és megbízható volt, bármit is bíztak a kezeire s ezen megbízhatóságukat felismerték. Ez az osztály a földön élt, amidőn Jézus Krisztus az útegyengetés munkáját befejezte és ítéletre megjelent templomában. Ehhez az osztályhoz szólnak a következő szavak: „Boldog ama szolga, kit az ő Ura munkájában talál (templomához) érkeztekor". (Máté 24:45, 46) Abban az időben a felsőbb hatalmak körül még nem folyt vitatkozás s akkor még nem sokat törődtek ezzel a kérdéssel. El kellett jönnie azonban az időknek, amidőn Isten népének megbízhatósága próbára került s ki kell tűnnie, hogy valóban kicsodák ezek a „felső hatalmak" s amidőn teljesen hűségesnek kell lennie e felső hatalmakhoz.
34
József valóban jól fejlett és vonzó külsejű megbízható fiatalember volt. Erős, becsületes és munkabíró volt. Urának szeme előtt kegyeket élvezett, tehát bátran jöhetett-mehetett az ő házában. Most azonban a becsületessége tétetett próbára. Most kellett kiderülnie, hogy híven és szilárdan fog-e ragaszkodni Istenhez, vagy sem. Erre
Potifár felesége lett a próbakő, miképpen Sátán is arra használja szervezetét vagy asszonyát, hogy Isten földön élő fiait kipróbálja egy nehéz megpróbáltatásban, ezáltal nyervén alkalmat feddhetetlenségük beigazolására. Potifár felesége el akarta csábítani a fiatalembert. József azonban szembeszállott. Csábítási kísérleteivel azonban nem hagyott fel az asszony s amidőn semmiképpen sem sikerült elcsábítani a fiatalembert s az elmenekült előle, letépte vállairól ruháját s oly hamis vádat emelt ellene, hogy József reátámadt és erőszakoskodni akart vele. Ez nagyon súlyos vád volt; s mivel a ténykörülmények — habár csak látszat volt az egész — József ellen szóltak, Potifár börtönbe vettette, oda, ahol a „király foglyait szokták tartani." (Mózes I. 39:6—20) József e megpróbáltatásban minden tekintetben ártatlannak bizonyult.
35
A házasságtörés és paráznaság oly tiltott viszonyt példáznak, amelyet szellemileg Isten gyermeke akkor cselekszik, ha Sátán „asszonyával" vagy szervezetével kapcsolatokat ápol. (Jakab 4:4) Jehova hű szolgái, akik Jézus Krisztus alatt szolgálnak sokszor visszautasították Sátán „asszonyának" vagy szervezetének felkínálkozásait. Habár sokszor ki voltak téve a csábításnak, mindazáltal „szeplőtlenül megőrizték magukat a világgal szemben", vonakodva bármiben is szerepet vállalni a világon uralkodó szervezettel. Őket nem csábíthatta el Sátán „asszonya". Kitartóan visszautasították és semmi közük sem volt illetve nem egyesültek a világi farizeusi szervezetekkel s nem követtek el szellemi paráznaságot. Kerülték e világ romlott politikai ügyeit s csak Istennek és Jézus Krisztusnak szolgáltak tovább is rendületlenül.
36
Potifár bosszúból emelt hamis vádat József ellen. Bosszúvágy indította a hamis papságot is, miképpen ezt az asszonyt, Isten hű gyermekeinek üldözésére, szabadságuktól való megfosztására, hamis váddal vádolva meg őket a világ szervezetei előtt. Jehova Isten bizonyságtevőit kárörömmel kommunistáknak igyekeztek feltüntetni. Főképpen a világháború alatt emeltek sok hasonló hamis vádat ellenük. Habár a hű szolga osztály Jehova parancsa szerint pontosan az igazsághoz ragaszkodott és csakis az igazságért és Isten nevének igazolásáért kelt sikra, a hamis asszony, miképpen Potifár felesége, hazugsághoz folyamodik, gonosz bűntényekkel vádolja Isten népét s így akarja mozgási szabadságában korlátozni. Babilon „vitézei" sohasem álltak nyíltan ki a harcra; s ez főképpen napjainkban is így van. Az Isten népe által hirdetett igazsággal (tényállásokkal) nem tudnak szembeszállni, tehát hazugságokhoz folyamodnak és hátulról lövöldöznek. Potifár felesége nagyon jól tudta, hogy nem tud igazi vaddal előállani Józseffel szemben s csak úgy bánhat el vele, ha férjéhez való viszonyát kihasználja a saját részére; ezért cselekedett féltékenységből és nyílt gonoszságból ravaszul Józseffel szemben. Éppen így a benne példázottak tudják, hogy semmivel sem menthetik magukat s ezért a háttérből, ravaszul lövöldöznek Jehova bizonyságtevőire, mindig megbújva valakik mögé és tekintélyükre mutatva, a világ politikai és gazdasági tényezői előtt. Erről és harci módszerükről mondja Jehova Isten: „Babilon vitézei (Sátán szervezetének tagjai) felhagytak a viadallal, erődítményeikben
