mivel az a szó „Júda“ annyit jelent mint „Jehova dicsőítése". A Babilonból kiszabadult Izrael ma¬ radéka Júda és Lévi törzseiből alakult és azokat példázza, akik a templom megítélésekor az Úr előtt állottak. Erről mondja a próféta: „Hűtlenné lett Júda, és útálatosság támadt Izraelben és Je¬ ruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, amelyet ő szeret és idegen istennek
leányát vette el." — Mai. 2 :11.'* Az elbizakodottak és haszonlesők eljárása Jú¬ da osztályában annyiban bizonyult hűtlennek, mi vei nem tartották be pontosan a törvényszövet¬ séget, Jehova szervezete utasításaihoz nem alkal¬ mazkodtak és sátán szervezetétől el nem különül¬ tek. A törvényt megrontották és förtelmes dol¬ gokat idéztek elő Isten kiválasztott népe között. Malakiás 2 :11-ben „Izrael" Jehova nevéért a vi¬ lágból kiválasztott népet példázza. Mivel Jeruzsᬠlem volt a főváros, ahol Isten temploma állott, Jeruzsálem megemlítése arra vall, hogy akik a templom megítélésekor az Úr előtt állottak bi¬ zonyos mértékben bűnösöknek bizonyultak, mivel a megkötött szövetséget hiányosnak tartották. A világból való kiválasztásuk azért történt, hogy Isten templomában teljesítsenek szolgálatot, de a Sátán szervezetével való megalkuvással és teremt¬ mények dicsőítése által megrontották a komoly alapokon nyugvó törvényszövetséget. „Nem tud- játok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és. az Isten lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." — I. Kor. 16,17. ' ” Aki a világból előhívatott, hogy a templomi osztályhoz tartozhasson, de amellett a világgal keveredik és vele megalkuszik, megszéplősíti a templomot. A próféta ekképpen szól Júda felől: „Júda... egy idegen isten leányával keveredett", azaz e világ istenével. Itt a Sátán „leányáról" az¬ az szervezetéről, mint idegenről és Isten ellensé¬ géről van szó. A vallásoskodókkal való keveredés és az általuk gyakorolt formaságokhoz való al¬ kalmazkodás avval a szándékkal, hogy az illető azáltal Isten szolgájának bizonyul, Isten nevének meggyalázását jelenti. Az ilyen rokonsági kötelék létesítése, Isten akaratának cselekvésére kötött szerződés megszegését jelenti és egy idegen (más országbeli) Istennel való kapcsolat felvételét pél¬ dázza. Izraelnek más országbeliekkel való keve¬ redése egy oly törvénytelen cselekedet, melyet Isten felkentjei a világ v. szervezeteivel ápoltak. Isten és Sátán szervezete között nem áll fenn sem¬ miféle kapcsolat, amint azt Jézus is megmondot¬ ta: „Az én országom nem e világból való". „Eljő a világ fejedelme és én bennem nincsen semmije (nincsen közösségben)." (János 18:36; 14 : 3Ó) A hasonmási lévitáknak, vagyis Isten felkent és szövetséges népének Sátán szervezetével való bár milyen kapcsolata, a törvényszövetség megsérté¬ sevei azonos, mivel Isten szervezete és az ellenség szervezete között nem állhat fenn sem közösség, egyértelmű kapcsolat. (Kor. II. 6 :14—17) Isten felkentjeinek egy bizonyos tisztító vagy fi¬ nomító folyamaton kell átesniük, hogy Jdprobal- taknak bizonyuljanak és Istennek tetsző munkát végezhessenek. , “ A tisztító folyamat megkezdése után az Ür teljesen elveti magától mindazokat, akik ezen tisz¬ tító folyamatnak magukat alávetni vonakodnak, illetve tökéletes áldozattal nem áldottak, amint meg van írva: „Elveszt Jehova mindenkit, aki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákob sátrai¬ ból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.* (Mai. 2 :12) Meg van írva, hogy mindketten a „tanító és tanuló" (az angol Leeser.ford. szél¬ jegyzete) vagy a „felhívó (vagy őrtálló) és hang¬ adó" megítéltetnek (a Paralell-Biblia széljegyze¬ te szerint). Egyesek magukat szellemi öröknek vagy tanítóknak képzelik, mások viszont az ilyen emberi tanokat képviselő tanítókra figyelnek, mi¬ által emberek erejében bíznak. Vannak, akik ma¬ gukat tanítóknak vallják, természetesen jogtala¬ nul, mivel az Úr még templomba való jövetele¬ kor megmondotta, hogy egyedül Jehova Isten es Jézus Krisztus a tanítók. Vannak, akik az ilyen emberi tanokat támogatják és maguk is követik. Az említett isteni kijelentésből teljesen világosan kitűnik, hogy az ilyenek közül egy sem marad¬ hat meg Isten szervezetében. Ebben a próféciᬠban „Jákob" képviseli a királyság kiválasztott és hívatott várományosait. Jákob sátorából való kiűzés annyit jelent, mint aki Isten szervezetében tisztátlan és alkalmatlan szolgának bizonyult, ami teljes elkülönülést és a világba való kivetést . jelent. A lévita, akiről a jövendölés azt mondja, hogy „Jehovának a Seregek Urának nyújt be ál¬ dozatot" azokat példázza, akik szörnyűséget je¬ lentenek Isten szemében. Ezeket a nagy ítélet¬ végrehajtó a templomból kiveti, amint azt Nehe- miás próféta megmondotta. — Neh. 13 : 28—31. 17 A királyság várományosai közül egyesek azt hitték, hogy képmutató szerepet játszhatnak minden büntetés nélkül. Csalódtak nemcsak ma¬ guk, hanem velük együtt mások is, nekik szol az Űr ebben a próféciában: „És ezt is cselekszitek: betöltitek Jehova oltárát könnyhullatással, siras¬ sa! és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az étel¬ . áldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti ke¬ zetekből." (Mai. 2 :13) Ezek az álszenteskedok, felette jámbor és megbánás látszatát keltő abra- zatot igyekeztek magukra ölteni krokodiluskönnye- ket hullatva abban a hiszemben, hogy azáltal tisztára moshatják bűnös voltukat az Űr előtt. Istent félrevezetni azonban nem lehet. Vallásos ceremóniák teljesen értéktelenek Isten előtt. A testi Izrael Zakariás napjaiban szintén erre tö¬ rekedett, de eredménytelenül, (lásd a „Rüstung" c. könyv 104. oldalát). Amidőn Isten szövetséges né¬ pé 1919-ben a fogságból kiszabadult, egyesek ép¬ pen olyan magatartást tanúsítottak, mint néhány évvel fogságbavetésük előtt. Ismét csak nagy böl¬ csen és jámbor ábrázat látszatát keltve bámultak maguk elé, a „jellemfejlesztést" tovább, gyakorol¬ ták és a földi vezetők halálának fordulóján y. ce¬ remóniákat ápoltak, mély gyászba borulva es új¬ ból csak emberi tanok követői lettek, szép csen¬ desen és megalázkodottan viselkedtek a politikai uralkodók előtt, hogy példás magaviseletét tanú¬ sító személyek benyomását keltsék. Ezt mind Jé¬ zus Krisztusnak a templomban tett és Istentől nyert utasításaival szemben való hanyagságból
