A lap korrektúrázva van
1933 március 15.
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
95
gyi- és gazdasági csoportból, az uralkodó politikai csoportból és az uralkodó ‘vallásképviselőkből. E világhatalmakban mindig vagy a gazdasági, vagy a politikai, vagy a vallási csoport vitte a főszerepet, de ezen elemek mindenike szemben állott Jehovával. Egyiptomban a kereskedelmi csoport volt a legerősebb; Asszíriában a politikai elem, Babilonban pedig a vallási elem.
Dániel, Isten prófétája a világhatalmakat vadállatokhoz hasonlította és a Jelenések könyve ugyanezen hatalmakat ugyanígy ismerteti vagy jellemzi. Egy világhatalom jellemzésére nem lehetne találóbb képet választani, mint egy vadállatot, mert a történelem mutatja, hogy az összes világhatalmak állatiasak és kegyetlenek voltak s azokat az ördög Jehova Isten gyalázására használta. E világhatalmak mindenikének élén természetesen látható uralkodók állottak, de ezek valóságos uralkodója vagy istene maga Sátán, az ördög volt. A világon csak egy nemzet létezett, amely nem tartozott e fenevad osztályhoz, t. i. Izrael nemzete. Ezt Jehova a nép jóléte érdekében szervezte meg és használta fel az emberiséggel való szándékának élőképekben való jelképezésére. Izrael nemzete azonban csődbe került, mivel nem őrizte meg hűségét Isten iránt; azután Sátán lett az egész világ istene. Mindezen világhatalmak vagy kormányok a Gonosz kezében voltak eszközök s némely tekintetben Istennek az emberiségre vonatkozó szabadító gondviselése ellen küzdöttek.
Némelykor úgytetszett, hogy a Gonosz erők teljesen legyőzték az Igazság Istenét. De ez sohasem történt meg valóban. A Mindenható nem akadályozta meg Sátánt és angyalait gonosz útjuk folytatásában, amíg bizonyos alkalmakkor nem látta szükségesnek, hogy közbelépjen és hatalmát kinyilatkoztassa, hogy az emberek ne feledkezzenek meg teljesen az ö névéről. E világhatlamknál mindig a három említett főcsoport, t. i. a gazdasági, a politikai és a vallási lépett előtérbe. Az utóbbi időben azonban ez a három csoport az ördög fővezérlete alatt minden idők legravaszabb és leggonoszabb hatalmának alakítására egyesült. Működésűket ezek most „kereszténység" név alatt fejtik ki. Ezáltal ezek a világhatalmak azon istenkáromló és ámító kijelentést fejezték ki, hogy ők a Krisztus birodalmát képezik a földön.
A képmutatás először Énos idejében lépett föl, amidőn a nép Isten nevéről nevezte magát. (Mózes I. 4:26) A mostani utolsó napokra, melyekben most élünk, maradt azonban a képmutatás legagyobb gyakorlása, mely valaha előfordult a világon. Ezt a színházat az álkereszténység szolgáltatja, mellyel Sátán az emberek millióit ámította el annyira, hogy ezek azt hiszik, hogy ez a képmutató szervezet tényleg Isten országának politikai kifejezése a földön. Egyiptom, Asszíria és Babilon egyik a másik után részesültek megérdemelt büntetésükben Jehova Istentől. Az írás tisztán és világosan mutatja, hogy az álkereszténység, az ördög legravaszabb és legerősebb szervezete, legsúlyosabb büntetésben fog részesülni, mely valamely világhatalmat sújtott. Sátán az álkereszténység teljes elbukásakor meg lesz kötözve, hogy többé el ne ámítsa a nemzeteket. Isten a korokon keresztül többször megfenyítette Sátán rendszereit, de mindez csak jelképe volt azon nagy és teljes büntetésnek, mellyel Sátán földi uralkodásának rövidesen véget fog vetni.
Most a figyelmet Sátán egyik elvetemült látható képviselőjére, az egyik régi asszír uralkodóra akarjuk terelni s azon borzalmas büntetésre, melylyel őt az Úr sújtotta. Ez az esemény Isten szándékának további kibontakozására mutat és a kutatót annak megértéséhez segíti, ami a most közvetlenül küszöbön álló Mindenható Isten rettenetes napján fog lejátszódni. Hogy fogalmunk legyen arról, hogy Isten miképpen fejezi ki haragját a gőg és felfuvalkodással szemben, utalunk Szanherib asszír király megbüntetésére. Abban az időben Ezékiás volt Izrael, Isten választott népének uralkodója.
Az asszír király Ezékiás trónralépése előtt az Ezékiás országától északra fekvő Samáriát ostromolta és el is foglalta azt, sok zsidót fogott el és hurcolt magával fogságba. Isten ezt azért engedte, mivel a zsidók megfeledkeztek róla és az ördögöt és isteneit kezdték imádni A Királyok II. könyvének tizennyolcadik fejezetében olvassuk: „Ezékiás kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, amint az ő atyja, Dávid cselekedett volt, ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat és vágta ki Aserát és törte össze az érckigyót is, amelyet Mózes csinált; mert mindazideig a zsidók jóillatot tettek annak és nevezek azt Nekhustánnak. Egye-
