Lévi'fiai Áron, a főpap útján a testi Izrael papjai lettek. Ezek a papok példázták azon fel-
szentelteket, akik papi tisztségben szolgáltak ab¬ ban az időben, amidőn áz Ür templomában az íté¬ letre megjelent. Más léviták egyéb szolgálatokat végeztek az Úr előtt. 1918-ban az Úr Jézus, a nagy bíró, ítéletre jelent meg a templomban s főkép¬ pen a papi tisztségben szolgálóknak adott utasí¬ tást vagy megbízást: „Most azért néktek szed ez a parancsolat, ti papok!" (Malakiás 2 :1) Miben áll a papok ezen megbízatása vagy parancsolata? Ijévi fiait szükséges volt megtisztítani, a papokat és a többi szolgákat is. Az Ür Jézus megkezdte Lévi fiainak tisztító ítéletét templomban való meg¬ jelenésekor, hogy a hűségesek, akik ama napot elviselni képesek lesznek, a tűzpróbán keresztül- menve, megbízatást nyerhessenek, hogy igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak. Habár az Űr im¬ már 1918-ban megjelent a templomban, az ö megjö- vetelét 1922 előtt nem ismerték fel s amint a tény¬ ek mutatják Lévi fiain a tisztító művelet 1932 előtt nem volt befejezve. A hasonmási papokhoz szóló parancsot és megbízást a szentély teljes megtisz¬ tításáig és azután is meg kellett tartani. „Lévi fi¬ ainak" megpróbáltatása 1918-ban,. az ítélet kez¬ detén kezdődött arra való tekintet nélkül, hogy tudomásuk volt-e az úrnak a templomban való jelenléte felől, vagy sem. Akkor kezdett megvizs¬ gáltatni a szívállapotuk vagy indítóokuk. Eljött az idő, hogy mindazok, akik szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésébe, megszűnjenek em¬ bereket tisztelni vagy „villámhárítóként" maguk fölé állítani, így vonván magukra mások tisztele-, tét. Eljön az idő számukra, hogy minden tisztelet¬ tel és dicsőítéssel Jehova nevének adózzanak. Ez megmagyarázza megbízatásuk és megtisztításuk
'szükséges voltát.- Ebből arra kell következtetni, hogy volt egy
osztály, amely a papok közé számított, de nem en¬ gedelmeskedett és nem méltatta figyelemre a meg¬ bízatást. Ezt a következtetést szükségképpen a parancs szövegéből kell vonni. T. i. az Úr így szólt a papokhoz: „Ha meg nem hallgatjátok és nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok, az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: át¬ kot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldástokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetek¬ re." — Malakiás 2 : 2 “Ebből a törvényből felismerhető, hogy a pa¬ pok egy részének önszeretet volt az indítéka s e¬ zért a vizsgálat napján nem is állhatott meg. A fo¬ lyóirat 1926 egyik számában kezdte előtérbe he¬ lyezni Jehova neve dicsőítésének és igazolásának szükséges-voltát. Legalább is attól az időtől kezd¬ ve senki sem mentegetheti magát azok közül, akik az Ür asztalához járulhatnak, ha Jehova nevét megveti és emberek nevét dicsőíti. Attól kezdve akik papi tisztséget viseltek, tekintettel kellett le¬ gyenek erre, szívüket Jehova nevére tartoztak irányítani, meggondolva, hogy ő minden szerete- tükre, tiszteletükre és dicsőítésükre méltó. Amióta az Isten felszenteltjei felismerni kezdték, hogy Je- hova szándéka az ö nevének dicsőítéséből áll s egy népet választott ki a világból neve számára, hogy” bizonyságot tegyen az ö nevéről, mindazok Je¬ hova nevét tartoznak dicsőíteni, akik ezert igazsᬠgok felismerésére jutottak és nem szabad em¬ bereket dicsőíteniük, isteníteniük és ásóknak híze¬ legniük. E parancs teljesítéseképpen * papi úszt- ségét viselők tartoztak felhagyni a ferde szokásokkal és tévelygésekkel, amelyekben hibásak voltak és amikre másokat is rᬠszoktattak. Mindennel fel kellett hagyni, ami kül¬ sőség, vagy a jámborság látszatát mutatta, em¬ berek részéről való tiszteletre való törekvés, vagy megfordítva, amikkel emberek dicsőítését szol¬ gálták. Az ür előtt csak a becsületesség, őszinte¬ ség és iránta1 való teljes ragaszkodás volt kedves. A híveknek oly áldozattal kellett áldozniok, a¬ mely méltó volt Jehova nevéhez és megszünteti az ö nevének megvetését. . ” A babiloni rendszerekben Jehova nevét meg¬ gyalázzák és emberek neveit istenítették.. Az Úr szervezetének tagjai között a földön főképpen, a templom ítéletének kezdetén erős hajlandóság mutatkozott oly dolgok követésére, amiket azon V. (intézményekben tanultak, amelyekből jöttek. De mindezen szokásokkal fel kellett hagyni, mi¬ vel él jött az idő Jehova nevének igazolására. Ezt világszerte a bizonyságnak Jehova neve dicsőítő- sére vonatkozó hirdetése kellett hogy kövesse. Többé semilyen embernek a tanait sem kellett di¬ csőíteni és követni. Ha az illető ember az igazsᬠgot tanította, kövesd az igazságot és maradj az igazságban; de csak az úrnak kell tiszteletet, hatalmat és dicsőséget adni, mert csak őt illeti meg egyedül a dicsőség. A Seregeknek Ura , pa¬ rancsot adott; a csata napja eljött és a Felséges parancsának engedelmeskedni kell. Akiket önzet¬ len és tisztességes vágy indított Isten akaratanak cselekvésére, bármire vonatkozólag is, örömmel engedelmeskedtek a parancsnak, hogy Jehova ne¬ vét részesítsék tiszteletben és tovább is követik ezt a parancsot. Mit fog tenni tehát az Úr azok¬ kal, akik nem figyelmeztek a parancsára? ' ” Jehova seregei a szent angyalai kíséretében megjelenő Jézus Krisztus vezetése alatt ,most a templomban vannak az Úr ítéleteinek végrehaj- . felhagy, vagy nem akarja követni parancsait, az Úr átka fogja sújtani. „Azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok!" Azok, akikhez itt szól, oly személyek, akik egykor a királyság, örö¬ kösei voltak, de az ítéleten hűtleneknek, találtat¬ tak és a gonosz szolga kíséretéhez szegődnek. E¬ zekre száll az Űr átka, mihelyt megitéltetnek a templomban. Viselkedésükből később ki is tűnik, hogy átok alatt állanak. Azon prófétai igazságok, amelyeket az Úr tár fel templomában, áldást je¬ lentenek a hű szolgák számára; egyazon áldások átokká válnak a hűtlenek részére, így volt megát¬ kozva mind mostanig az ő áldásuk. Ez így jgaz> mivel az eléjük tárt igazság ahelyett, hogy áldᬠsuk lett volna, részükről figyelmenkívül hagyat¬ ván, átokká változott át. Viszont mások, akik, nem tartoznak á gonosz-szolga osztó’yhoz, de hibásak¬ nak bizonyultak kötelességeik elmulasztása, el¬ hanyagolása és közömbösség miatt, figyelmezte¬ tésre szorulnak, hogy Isten elátkozza áldásukat, ha meg nem térnek és nem szentelik teljes szivük¬ ből az Úrnak magukat és az ország kezeikre bí¬ zott érdekeit gondosan és megbízhatóan nem ke¬ zelik. Akik az ö elismerését óhajtják bírni, meg¬ szívlelni tartoznak ezt a figyelmeztetést. Mulasz- fásukat nem menthetik ki „jó szándékukra" való